Délmagyarország, 1916. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1916-04-16 / 90. szám

Szeged, 1916. április 16. ~ DÉLMAGYARORSZÁG „Hadseregeink már urai volnának Besszarábiának." — Román lap Bethmann Hollweg beszédéről. — Romániának a győzelmes németek mellett van a helye. — Bukarest, április 15. A „Moldova" irja Bethmann-H-ollweg beszédével kapcsolatban: A Kancellár beszélt. Szavaiból a győzelmes Németország erélyes (hangja szól felénk. Igen nagyfontosságú reánk nézve, hogy 8 hatalmas német- birodalom, amellyel még érvlényben levő szövetségünk van, ugy beszélhet az. ellenségnek és a mieinknek, mint győző állam, amely rendelkezik sorsa felett ús ínég támogathatja évszázados kiegészitődési törekvéseinket. Teljesen közömbös reánk, vájjon Németország ellenségei elismerik-e ennek fölényét; tá"y .azonban az., hogy Németoirszág sikerekre támaszkodva alkotja meg jövőjét, mig 'ellenségei a mult kudarcát a jövő Ihiu álmaival igyekeznek lelviselhetőkké tenni. A két harcoló fél politikai helyzetében rejlő ellentét ínég jobban kiviláglik, ha ezek vezető férfiúinak beszédeit ha somi ltjuk össze. Asquith és Szaszonov esak teljesen jelentéktelen eredményekkel vigasztalhatták meg alattvalóikat. Igy Szaszonov Erze rumra hivatkozott csupán, ami nemcsak nem nyereség az oroszra, de még török veszteség számba is csak szám és semmi egyéb. Asquith összes sikere a gallipoli hirhedt visszavonulás. Bethmann-HoHlweg pedig a diadalok hosszú mérlegét mutatta be a német népnek. Német részről ott van a mérlegben az "ntantnak a Dardanellák elleni kudarca, Szerbia, Montenegró, Albánia meghódítása, Lengyelország, Belgium, KurJand tökéletes megszállása, ezenkívül pedig Franciaország eky ötöde szinték, német kézben van. Asquith és Szaszonov azzal biztatják hon.fiaiakiat, hogy erős az ő meggyőződésük, miszerint a \\égsö győzelem az övék lesz. Bethmann Hollweg pedig, akinek a győzelem ,a kezében van, egyszerűen annyit mond, hogy a németek helyzete kitűnő minden fronton és minden várakozást kiielégit. Amott u remény, emitt a kéznél levő siker a férfiak mindennapi kenyere. A békef el tételeiket illetőleg, bár Németország a sikerekkel megelégedett .fél s igy az antantnak mint letepertnek kellene jönnie a feltételekikel, mégis, különös módon, Németország jélon'ti ki, hogy hajlandó véget vetni a véront ás nak. Ez .a németek őszinterégére és a letört antant szégyenéből eredő fogadására vall. Hogy értelmezhető ez a két ellentétes magatartás? Németország ellenségei azt aharják elhitetni a világgal, hogy a németek győzelme amolyan pirrhusi győzelem lesz, s biztosaik lévén saját helyzetük még nagyobb romlásáról, sietnek beszélni a 'békéről, hátha ez majd kedvezőbb lehetne reájuk. Legyen meg kinek kinek a maga hite. Azonban tény, hogy Németország megszerezte mindazokat a feltételeket, amelyekre szüksége van, hogy határait kellőleg megvédelmezhesse a külső támadások ellen, ö nem "karja, hogy keleti határai ezentúl is ki legyenek téve az orosz „kultúrának", nem akarja többé kitenni rajnai és wesztifáliai tartományait az angol-francia rombolási kísérteteknek. A Brüsszelben feldez-ett okiratok alaposan megtanították, mit kell tartania ellenfeléi becsületéről és vajmi keveset törődik azzal, liogy mit mond Anglia a saját cliploma'tái által fogalmazott okiratok hitelességéről. Belgium és Lengyelország egyszóval ezentúl nem lesznek se az angoloknak, se az oroszoknak operációs területei Németország ellen. Németország nem akarván tehát hóditani, .amidőn, biztonságban látta magát, joggal mondhatta, hogy szóba áll a .békéről, ha lehet. 1916. február havában Asquith nem akar tudói a békekötésről, mert tudja, hogy a központi hatalmak nem akarnak hódítani, azaz az ő területe nem forog kockán, tehát húzni a harcot, hátha ezáltal törik meg önként Németország. A német kancellár őszinte beszéde arra .bátorította fel Szaszonov orosz külügyminisztert, iiogy azt hirdesse, miszerint Oroszország csak a német katonai hatalom teljes letörése után beszél a békéről, Asquith pedig hasonlóképen, csak az esetben hajlandó a németekkel szóba állani, ha Szerbia, Belgium mindenit visszakap s még többet, nem addig, amig meg nem törte végleg a porosz militarizmust. íme a különbség az orosz-angol és német észjárás között; amazok a'lkaloftnra várnak, hogy egy nemzetet törjenek össze, szabadságának garanciáját, katonai erejét akarván megsemmisíteni, — emezek, a németek, nem akarnak senkit se bántani, csak azt kívánják, hogy lehetetlenné tegyék bárkinek is, hogy határaikra törhessenek. A mái .helyzet tetszik Angliának, amelyet megvéd a La Manche-csatorna, Belgium tetszik Franciaországnak, amelyet szintén Belgium véd meg és különösen tetszik Oroszországnak, amelyet a sok várn Lengyelország védelmezett meg. És ha ma Belgium gyászol hazája romjain, ez talán fáj Ang'iának, avagy fáj-e Oroszországinak, miszerint Lengyelország pusztasággá vált? Nem? Asquith és Szaszonov könnyei undort keltenek, nem vigasztalást. És elegendő vájjon, hogy e két hatalom akarja Németország megsemmisülését? Ugyan hogy is vagyunk.csalk? Oroszország le van törve és mégis leverője megsemmisítéséről mer beszélni? Az angol'-moszkovita világfelfogás országaiban azonban Asquith és Szaszonov szabadon grasszál, noha az őrültek között a helyük, mert csak ilyenek mondhatják, hogy megsemmisítik leverőjüket. Midőn elmélkedésünk végére érünk Bethmann Hollweg 'beszédének olvasása közben, az elégedetlenség árnya száll lelkünkre: Fáj, hogy már rég nem szálltunk diadalmas szövetségesünk mellé, Németország mellé. Ma már meg volnának valósulva jogos nemzeti igényeink, hadseregeink már urai volnának Besszarábiának, miként a németek Lengyelországban és ellenségeink hiába erőlködnek azt hitetni a világgal, hogy nincs még elveszve a végleges diadalban való remény. Az anya- és csecsemővédelem eddigi eredményei Szegeden — Április végén csecsemővédelmi nagygyűlés lesz Szegeden. — (Saját tudósitónktól.) A Stefánia-Szövetség, mint ismeretes, országos akciót indított, hogy a társadalom az anyákat és csecsemőket hathatósabb védelemben részesítse. A nagyjelentőségű mozgalom Szegeden lelkes megértésre talált. A szegedi nőegyesületek készséggel vállalkoztak .arra, hogy a kijelölt körzetekben az anyákat és csecsemőket meglátogassák, tanácsokkal lássák el. A pártfogónők buzgóságánák máris van eredménye, ez megállapítható azokból a felvilágosításokból, amelyeket a nőegyesületek vezetőitől nyertünk. Az e hónap végén tartandó anya- és csecsemővédelmi nagygyűlés az addigi tapasztalatok értékesítésével a mozgalmat egyöntetűbbé és rendszeresebbé fogja tenni és lehetővé teszi, hogy az összes pártfogónők egységes tervek szerint járhassanak el. A Katholikus Nővédö Egyesület anya- és csecsemővédelmi tevékenységéről dr. Kószó Istvánné, alelnöknő a következőket mondta: — A mozgalom még kezdetleges stádiumban van. Eddig 300 esetben tettünk látogatást. ürömmel tapasztaltuk, 'hogy a megfigyelt esetek kétharmadrészénél rendben tuláttunk mindent. Harmadrészben, bizony az anyák és csecsemők segélyezésre szorultak. Az egyesület tejsegélyt ad, fehérneművel látja el az anyákat és csecsemőket, mert nemcsak tanácsra van szükség. Egyik-másik helyen az anyák oly tudatlanoknak bizonyultak, hogy nem lehet csodálni, ha felvilagositás és kellő irányítás nélkül nem vigyázhattak a csecsemők egészségére. — Az anyák a pártíogónőket szivesen fogadják, ,a tanácsokra hallgatnak és az egyesület alsóvárosi irodáját sokan keresik fel útbaigazítás végett. Az egyesület fizetett felügyelőnői állást szervez, a felügyelőnőt most képezik ki Budapesten. Kiképez te tése után a felügyelőnő ott lesz a tanácsadó irodában, meglátogatja a csecsemőket. A csecsernővédelmi felügyeletet a pártfogónők ellenőrzik. Remélem, hogy a felügyelőnői állás szervezésével az egyesület csecsemővédelmi akciója még eredményesebb lesz. Dr. Orkonyi Edéné az alábbiakat vo.lt szives velünk közölni: — Az ügy végtelenül fontos. Az akciótól nagy eredményt váróik, bár még sok a -tennivaló és a cseeseinőelelnőrzés intenzitását fo» kőzni kell. Sokan vannak, akik lanyhán teljesítik kötelességüket, én ugy látom, hogy egyeseik nem végzik eléggé komolyan a dolgukat. A Felebaráti Szeretet Szövetség pénteki értekezletén a pártfogónők beszámoltak tapasztalataikról. Igazán megrendül az ember szive, ha -a nyomortanyákról szóló jelentéseket hallja. — Az én kerületem a Baross-utca, ahol — sajnos, — mint most mindenütt, igen kevés csecsemő van. Én azt gondolom, hogy nemasak .a csecsemőket, hanem az egész családot figyelemmel kell kisérni. -Nekem az a tervem, hogy legközelebb alvasókönyvet viszek magammal és olvastatok a ingy-obb gyermekekkel. Be kell pillantanom a nevelési rendszerbe is. Egy esetben például azt