Délmagyarország, 1916. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1916-04-15 / 89. szám

4 délmagyarország Szeged, 1916. április 16. LEVÉL CSANÁPMEGYÉBÖL Makó, 1916. április 14. (rk.) Megyégyülés szolgabiró-választással. Hajdanában, ami nem voíj épen oly rég, csak a háboru előtt, esemény-számba ment az ilyen dolog. A jelöltek napokon keresztül drukkoltak, vajon lkire (fog sütni a dicsőség napija, kié lesz vajjen a babér. A mezei hadak sürii tömegeikben vonultak fel és pártok szerint tömörültek az állásért versengő jelölték támogatására. Mert nem az volt ám a választásnál a -fő, hogy melyik a jelöltek közül a derekabb ember, a jobb tisztviselő, hanem mélyiik esküszik a kormánypárti, melyik a függetlenségi zászlóra. Ezek a régi jó időik elmultak. Ma ellenjelölt nincs,, p'ártoskodásl sincs és a választás eredményével' mégis mindenki meg van elégedve. A Sanyi gyereket választották meg nagylaki szolgabírónak. Megérdemelte. Derék, becsületes munkása a vármegyei közigazgatásnak, aki rászolgált az egyhangú elismerésre. Egyéb nevezetes dolog aztán a megyegyűlésen nem is történt. Csak az a jelenet ragadta meg a szemlélő ügyeimét, amikor a város polgármestere ás rendőrkapitánya mérték össze rozsdás fringiájukat a rendőrsisakok miatt. A párosviadalban a mester maradt alul. A rendőrség államsegélyének felosztásáról volt szó. A polgármester a segély egy ' újszét csatornázásra szerette volna felhasználni. Ami szerinte sokkal fontosabb, mint a rendőreik sisakja és díszruhája. Ennél se kellett több a kapitánynak. Felugrott viadalra készen. Felvette az eldobott keztylit és kimutatta, hogy abbéi az őszszegből, amit a mester csatornázásra szánt, egy tisztességes árkot sem lelhet -megásatni. Megmagyarázta, mire való a rendőrsisak ós diszrulha és különösen hangsúlyozta, hogy minden -nagy városban, a települések ellenőrzése szempontjából bejelentő hivatalra van szükség, mert ő nem mondhatja a vár.osba költöziködőknelk, hogy „men-je-niek -oda vissza, ahonnan jöttek." Hangos derültség fogadta a kapitány lelkes szavait, mig ő zavartan tekintett körül. !Ne:m értette, mi van az ö szónoklatán nevetni való. Isten -tudja, hová fejlődött volna a vita, ha az elnöklő alispán meg nem állapítja, hogy a ségély csak rendőrségi célokra használható -fel és ő azt hiszi, a csatornázás nem tartozik ebbe a kategóriába. A képviselőtestület április havi ülésén a polgári iskolai tanítóik hadi segélyének ügye keltett némi vitát. Szegény községi tanítókról teljesen megfeledkeztek, amikor 1915-re a városi tisztviselők részére a 20 százalékos segélyt megszavazták. Azt hittük, csak tévedésből, -Most kitűnt, hogy rosszmájúságból. A tanács azt javasolta, Ihogy az ügy felett -térjenek napirendre, mert visszamenőleg nem lelhet, segélyt kiutalványozni. (Maguknak megszavazták v-olna egy évtizedre visszamenőleg.) A közgyűlés megmutatta, ihogy lehet. A főgimnázium igazgatója kelt a javaslat védelmére és még latin közmondásokkal is traktálta a város egybegyűlt atyáit. -Nem hagyhatta szó nélkül a dolgot. Nagy Esvám városi képviselő, nyugalmazott láibtyümüvész ur. (Nelkigyürkőzött; ós. megmondta magyarán, hogy a -polgári iskolai taniteknak meg tanitónők-nek nincs semmiféle s-egélyre szükségük. Mert kérem aláson csak fél napot tanítanak, a másik félnap elmehetnek akár hagymába is dolgozni. Szerencsére ezt a fényes érvelést a közgyűlés nem tette magáévá és a segélyt megszavazta, De a Nagy Esván ur érdemei nem maradhattak. jutalom nélkül. Később, mikor a közgyűlésen a kaputos emberek száma megritkult és a daku vette át az uralmat, megválasztották a megyei főjegyzővel szemben, az állandó választmányba. Miért -nem a tanácsba? A tanácstagok közé igazán beillett volna. Apropos a tanács. A Délmagyarország már megénekelte, Ihogy városunk bölcsei, a mennyiben a patkányok nálunk módfelett -elszaporodtak, megbízták a gazdasági tanácsnokot .a patkányirtás tanulimányo-zásával. Mint jó forrásból értesülünk, a tanácsnok ur a kérdés tanulmányozásában már a hamelni patkány fogóig eljutott, A -mult országos vásáron ezért aztán végig próbált minden rendelkezésre álló flótát és furulyát. A patkányok azonban nem reagáltak és maglik között bizonyára szánakozva mondogatták: Szerencsétlen flótás! Régen volt az, amikor bennünket furulya-szóval lehetett lépre csalni. Kíváncsiak vagyunk, hogy a további tanulmányozásnak nagyobb lesz-e a sikere. A pr-ov.iziós pörn-ek is vége. A felek kiegyeztek. Jobbnak látták, hogy -magúik között intézzék el az üzletet, mintsem a biróság igazmondását várják. Proviziós Fer-kó 40.000 koronát fizetett Kaján Vilinek. A kíváncsiak most azon törik a fejüket: vájjon ki kapta az igy megtakarított 20.000 koronát? Ahol munkában és békében élnek. — Látogatás a szegedi siketnémáknál. — (Saját tudósítónktól.) Számos cikk (foglalkozott már azzal, hogy a világháborúban, miiként működnek a-zi isk-o-lák és ihogy a gyermekek hogyan itélik meg a mostani történelmi eseményeket. De ezek a cikkek csakinem kizárólag az éjpérzéjkü gyermekekről szóltak: a vak-okról, a sikietnémákról a közfigyelem szinte megfeledkezett. Nem -tartottuk tehát érdektelennek és ellátogattunk a siket-némák kitűnő szegedi intézetébe, hogy személyes tapasztalatok alapján- győződjünk meg a háboru huszadik hónapjában az ottani viszonyokról. Klug Péter, az intézet kiváló igazgatója, szives készséggel fogadta munkatársunkat, aki a tapasztaltakról az alábbiakban számol be: Noha nem a legalkalmasabb időben jöttem, — a rendes tanítási idő már elmük — látogatásom mégsem volt eredménytelen. Az igazgató szívességéből megjelenhettem a tornaórán. Amikor beléptein, a siket-némák hangos kórusban üdvözöltek. Plichta Béla tanár „Vigyázz"-állást vezényelt. Legelőször azi lepett meg, ihogy a fiuk feltűnő nyugodtsággal és- mosolyogva fogadtak. Ez a gondtalan ni-osoly később is -ott ült az arcukon. A kérdéseikre is mosolyogva feleltek. És mintha minden fiúnak a hála érmése csillogott volna a szemében. -Ennek a' kedves és szinte megható jelenségnek más oka nem tehet, mint az, hogy a szerető bánásmód és jóakarat az emberek iránti bizalmat erősítette meg a lelkűikben. Ezzel magyarázható meg az is, 'hogy az igazgató és -a tanár kérdéseire mindem elfogódottság nélkül válaszoltak. Az okos, értelmes feleletek való* sággal bámulatba ejtettek. Egy Varga András nevű nyolcadik osztályos tanuló, — aki születése óta sük-et, — az igazgató kérdéseire oly szabatosan adta tudtul ismereteit a háborús eseményekről, ho-gv csak a 'siketriémákat jellemző kiejtés emlékeztet arra, hogy nem -épérzékii gyermekkel állok szemben.' Engedelmet kértem arra, hogv én is kérdezhessek a fiuktól egyet-más-t. Azt hittem, hogy az én beszédemet nem fogják megérteni. Kellemesen csalódtam: megértettek engem is és nagyon szépen válaszoltak mindannyian. Tóth Bandi negyedik osztályú tanulótól azt kérdeztem, kika-pott-e már az igazgató úrtól? Igen, — válaszolta. — épen az -előbb kaptam az igazgató úrtól jó darab — cukrot. -Erre aztán elmosolyodtam én is. A fiuk még -néhány 'szabadgyakorlatot mutattak be, aztán az igazgató elvezetett a kézimunka-terembe. Itt Kopasz Juliska 'kézimunkát, anitónő felügyelete mellett Serényen dolgoztak a leáuynövendclkek, akik ép oly barátságosak voltak, mint a fiuk. A műhelyből sok szép dolog kerül (eladásra. Ingek, kötényeid blúzok, divánpárnák, hímzések. \A slketnémák munkái igen keresettek. Megtekintettem az ügyes rajzokat ,is: Sebestyén Károly és Cholnoky Károly rajztanárok szakértelme és buzgósága valóságos kis művészekké képezik ki a szorgalmas siketnémákat,. A sikerült rajzoknak különösen a legapróbb részletekre is kiterjeszkedő megfigyelés és gondosság adnak értéket. A gépikötő foglalkoztatóban az intézetben végzett 'lányok és asszonyok dolgozna,k. A jó minőségű és Ízléses 'harisnyák, amik-et itt készítenek, az egész városban nagy kelendőségnek örvendenek. A mult hónapban kétezer korona értékű harisnyát adtak el. A női harisnyák párja 2.80— 6.— korona. Az iparostanoncisko,Iában Gábor Lajos tanár tanított. Fiuk és lányok ültek együtt félkörben. Skabla Kristófnak a napokban jelentkeznie kellett a katonai -ügyosztálynál. Az igazgató kérdezte, hogy törülték-e? Igen. felelte, mert a tanár ur velem jött és megesküdött arra. hogv siket,néma vagyokA másik azt -mondotta, hogy ő szintén1 jelentkezett, de esküre nem volt -szükség: bizonyítvány alapján mentették fel. Az -egyik leánytól azt kérdeztem, hogy jól tanult-e? Csupa ki-tűnő volt a bizonyítványomban, — mondta. Erre egy fiu kérdezés -nélkül feláll: — Nekem is. — Ej, de szerénytelen- vagy! — inti meg az igazgató. Mire válaszolja a fiu: — Nem vagyok szerény ... — Hát persze , hogv nem vagy szerény, — replikázik nagv derültség között az igazgató. — (No-íabe-ne: a. -fiu szerénytelent alkart mondani, de az utolsó két szótag fennakadt a nyelvén. Nein csoda: ilyesmi gyakran megesik egv siketnéinával.' lE-lbucSuzta-m. Azzal a, meggyőződéssel távoztam, Ihogy a s-iketnémák sorsa a szegcdi intézetben igen jó kezekbe van letéve. Április 15-én és 16-án, szombaton és vasárnap szenzációk műsora A Pavlikoff-eset, Detektivdráma 3 felvonásban. A legizgalmasabb film. Egy kis penzió. Vígjáték 3 felvonásban. Főszerepekben Albert Raulig és Hanng Weisse. A szerb fiimek legújabb sorozata Előadások d. u. 5, 7 és 9 órakor, vasárnap d. u. 2 órától kezdve. Gyermekjegyek csak az első előadásokra érvényesek.