Délmagyarország, 1916. március (5. évfolyam, 51-76. szám)

1916-03-12 / 61. szám

4 DÉLMAGYAR0B8ZÁG. Szeged, 1916. marcdus 12. Az olasz hadüzenet történeti és lélektani háttere. Irta: dr. Balanyi György. IV. iAz ni tájékozódás, mint a tuniszi affaire után történt, uj ösvényre térést jelent. A római államiférfiak ugy látják, hogy Franciaország akarata ellenére nem szerezhetik meg hazájuk számára a középtengeri hegemóniát. Azért sietnek összekötni a Róma és Paris között région megszaíkadt szálakat. A tuniszi csínnyel felidézett harag különben is már régen elpárolgott az olasz nép lelkéből s helyébe meleg francia szinpathia lépett, mely a tízéves vámbáboru dacára napról-napra erősödik. lEllearben a hármas szövetség kötelékei lazulnak. Ausztria-lMagyarországga] az irredentizmusból folyó) súrlódások és a multak emlékeként kisértő gyűlölködés, Néüietországga] az angol féltékenykedés kiélesedése rontja meg a viszonyt. A szövetség eredetileg sem volt szerelmi, .hanem tisztára érdekházasság; az évek során nem liogy közelebb hozta volna, ellenkezőleg mind jobban eltávolította egy-mástól a feleket, időről-időre meghosszaihbit.ják ragyán (1887. máre 22., 1891. máj. 6, 1902.), de bensőbbé tenni nem tudják. A válaszútra jutott Italia egyre kihívóbban kacérkodik szövetségesei vetélytársai vall és viszont szívesen fogadja fürtjeikét. Egyidejűleg élvezni akarja a hármasszövotség előnyeit is meg a vele ellenlábas hatalmak támogatását is. Angliához amúgy is régi barátság é.s sokszoros érdek fűzi; csak a Franciaországgal] fennálló ellentéteiket kell még elsimítania. Nem is késik megtenni ezirányban az utolsó lépéseket. Az 18%. szép. 28-iki szerződéssel elismeri a köztársaságnak Tuniszhoz való jogát, 1898. inov. 21. pedig kereskedelmi szerződésre lép vele. Olasz .részről miud a két szerződést ugyanaz a ViVsconti-Venosta irja alá, akinek annak idején oroszlánrésze volt a hármas szövetség előkészítésében is. Fz a tény egy maga beszédes bizonyítéka a lelkek elváltozásának és a diplomácia szélfordulásóin a k. Külsőleg 1897. a Kréta-affaireban válik először észrevehetővé az uj fordulat. Itt mutatkoznak először a hatalmak uj csoportosulásának körvonalai, melyek maradandóságot és plaszticitást évekkel utóbb, az algeciras! konferencian nyernek.1) A .diplomáciai viszonyok változása természetesem nagy eltolódásokat idéz elő a külpolitikai törekvések súlypontjának elhelyezkedésében is. A földközi tengeri uralom eszméje lassanként elfakul. A nagy afrikai gyarmatbirodalom szépen kiszínezett álmából csak roncsok maradnak, miket a nyugati hatalmak, kegye vet oda az u.i szekundámsnak. lEgyptom és Tunisz birtokához formált jogai feláldozása fejében Ttalia szaluul kezet nyer Tripolisz megszállására.2) De Tripolisz birtokbavétele csak a jövő zenéje, puszta lehetőség, mely távolról sem elégíti ki a nagy gesztusokat kedvelő és külső hatásra vadászó olasz népet. Érthető, hogy lázasan kutat uj érvényesülési terűletek és uj jelszavak után. Figyelme hova-tevább az eddig mellékesnek tpikintett adriai programmra összpontosul. Publicisták, politikusok és diplomaták egyszerre felfedezik s a szavak és a nyomtatott betűik özönével bizonyít irat jók: hogy Daliának az adriai tengeren fontos érdeke, a Balkánon nagy hivatása van. Elavult, de a hazája nagy múltjára büszke olasznál mindig hatásos történeti reminiscenciák, hatalmi vágyaik. kecsegtető stratégiai és közgazdasági előnyök rövidesen nagy népszerűségre emelik ° politikát, melyfhez a megnyitó akkordot Viktor Emmanuel trónörökösnek 'Heléna montenegrói hercegnővel kötött házassága szolgáltatja (18%. okt. 24.). Az uj jelszó, a van' noMro felgyújtja a hevülékeny olasz nép dus fantáziáját és egy fényesnek, dicsőnek Ígérkező jövő képeit vetiti beléje. A Consulta politikusai ezúttal is legmagasabbra tűzik törekvéseik célját, bírni akar,iák az Adria egész innenső partját a biztosítására szükséges mögöttes területekkel. Maré clausummá, olasz tengerré akarják tenni az Adriát.3) Róma és Veluence példájára hivatkoznak s s nem veszik észre, nem akarják észrevenni, hogy Velence törekvése épen ellenkezőleg arra irányult, liogy a két átellenes part egy kézben való egyesítését meggátolja s a tenger kijáróinak szabadságát biztosítsa.*) 'Csakhogy az uj politika már nem olyan veszélytelen, mint a középtengeri nagyhatalmasdi játék. Melyen szántó európai kérdéseket érint, jól megalapozott százados igényeiket sért és minden pillanatban komoly bonyodalmak felidézésével fenyeget. Italia Törökország rovására Albániban és Macedóniában, az egei tengeri szigeteken, sőt a ÍLe vauidban, a szíriai partokon próbál érdekszférát teremteni magánalk s ezzel a törekvésével állandóan napirenden tartja az európai diplomácia legkényesebb kérdését: a török birodalom sorsát. Még nagyobb baj, liogy törekvése nem csupán török országot érinti, hanem veszélyezteti egyik szövetségesének életbevágó érdekeit, is. Mert az uj külpolitika gyakorlat) alkalmazásában mind 'határozottabban 'Ausztria-Magyarország ellen szegeződik. A Balkánon való terjeszkedés csökkenti a kettő* monaréhia presztízsét, fenyegeti gazdasági érdekeit, a mögötte rejtőző titkos tervek aláaknázzák biztonságát és területi épségét, a ni arc nosfro erőszakolása meg egyenesen kérdésessé teszi nagyhatalmi állását. De az illoyalls szövetséges egyáltalában nem vet ügyet ('7kre a kényes problémákra. A maga képzelt /•s mesterségesen felfújt érdekeinek feláldoz minden más tekintetet. Komoly, nagy fnjsnllyal bíró embereik, politikusok, vo'lt és lemúló miniszterek: Luzzati, Guieeiardni és San Giuliauo minden tekintélyüket és ékesszólásukat. latiba vetik, hogy meggyőzzék honfitársaikat Albániához fűződő állítólagos érdekeikről és az uj Adria-politika fényes jövőjéről. És az olasz nép elhiszi nekik. Gyerekes mohósággal kap az u.i jelszavakon, mivel esi! lógó sikereket ígérnek és a gyűlölt Ausztria gyeneitérével kecsegtetik. Készségei vállalja magára a rohamosan növekedő terheket és még maga bátorítja a kormányt a megkezdett balkáni akció kereteinek fokozatos kitágítására. Albániáiban és Macedóniában tényileg megkezdődik a, pénétration paciifique lázas munkája. 'A kormány, a diplomácia, a sajtó, a parlament, az ipari és kereskedelmi világ vá'llvetet munkával dolgoznak az olasz hegemónia megteremtésén. Költögetik az albán nemzeti öntudatot, hogy egyfelől bizalmatlanságot ébresszenek az állítólag bóditó szándékú kettős monarchia aspirációi iránt, másfelől előkészitség az olasz protektorátus alá helyezendő független Albániát. Azért a mare nostro-poitika jelszavát egyelőre óvatosan igy fogalmazzák: ,,L. Adrktiico é mare ItaHano ed Albanese." De nagy gondot fordítanak reá, hogy az ébredező nemzeti szellem arculata teljesen olaszos legyen. Bár odahaza a déli tartományok közoktatási viszonyai egyenesen siralmasuk,31) Albániában sóik százezer lírát áldoznak iskolák állítására, melyek lien az albán gyermekek teljesen ingyenes és — magától értetődőleg — teljesen olasz nevelésben részesülnek.8) A politikai és kereskedelmi ügynökök nyomósa s a bőven használt, csengő argumentumok hamarosan megtöltik tanítványokkal az uj iskolákat, melyeknek intenzív munkája rövid idő alatt általánosan elfogadott érintkezési nyelvvé teszi az olaszt. Az iskolák munkáját folytatiák és lietetőzik a szerzetesek ós a Collégig AYdo-Albanese di \S. Adrienn papjai, kik legérzékenyebb oldaláról közelitik meg a mélyen vallásos albánt. l) Chlumiecky i. m. 15. s. ikk. 11. 4) Démonon E.: T/ ÍEurope et la pwlitique britaraniqné. 1882—4911 - II. éd. Haris, 1912. 190. és 456. s. kk. 11. 3) Hettner .A.: Italiens Eintritt in den Krieg. Geographi.scbe Zeitschrift. 21. évf. 492. s. k. 1. *) Ohlumedky i. ni. 56. 5) Cbhimecky i. m. 168. 1. ") Bnndesverrat seit langen Jahren. N on einem albanischen Patrioteu. Kelet Népe. VII. évf. 1915. VI. f. 47. 1. Szegedről - Szegednek. — Visszaemlékezés a nagy árviz idejére. — Paradoxonnak látszik, mégis igaz, ihogy Szegednek 1879. évi pusztulása volt a bölcső, melyből a város jövendő nagysága felépült. Olyannak képzelem a végitélet napját,' aminő az 1879. év március 12. napjának éjszakája volt. Az öselemek: szélvihar, viz és tiiz szabadultak a városra fékezhetetlen erejükkel, elpusztítva mindent, ami utjukba állt: embert, állatot és az emberi munkának minden alkotását. Az élve maradt gőgös ember megalázkodva hullott a porba a mindenható Isten sújtó keze előtt. Március 11-én ragyogó, fényes tavaszi nap volt, teljes szélcsend, az emberek már megkönnyebbülten sóhajtottak fel és hálát adtak az Istennek, hogy hat napi emberfeletti, munkája a város összes -lakosságának, a védgátat annyira megerősítette, liogy erőt vett a vizár hatalmán és megoltalmazta a várost a végpusztulástól. Késő este nyugodtan hajtotta fejét álomra a lakosság, bizton hitte mindenki, liogy a város meg vau mentve. Este 9 óra tájban kezdődött az Ítéletidő, süni fellegek tornyosultak az égen, feltámadt a fékezhetetlen szélvihar, amely rémi tő visitásával felébresztette az alvó embereket, ledöntött háztetőket és kéményeket. A Tisza áradata, mely a várost a mostani körtöltés mellett körülzárta, mintegy 14 négyszögmértföld teriilctii tenget volt, átlag öles mélységgel, amely tengerből csak öthatom kopár teteje, néhány magas fa és a még le nem dőlt táviró-oszlopok látszót* tak ki. Amerre a szem csak ellátott, viz volt mindenfelé. Ezt a lomha víztömeget korbácsolta fel a szélvihar, tengermagasságu hullámokat vetett az áradat és több ölnyi magasságban vetette át magát a hevenyészve készült védtöltéseken. A két cselemnek: a szél és vizitek egyesült harcában az ember legyőzetett, hiába védték egyesek haláltmegvető bátorsággal a töltésszakadékokat, a felkorbácsolt szennyes hullámok elsöpörték a védtöltiést és a Tisza vize beözönlött a városba. Megkezdődött Szeged haldoklása. Éjifél körül volt, mikor e rémes éjet még rémesebbé tette az. hogv a légszeszlámpákat az áradat kioltotta; Őrjítő zűrzavar keletkezett, a menekülő félmeztelen emberek kiáltása, gyermekek, aszszonyok sikoltozása, az áradatban uszó állatok kétségbeesett bőgése és a fulladozók halálhörgést töltötte be a levegőt, hallatszott a sivító szélvihar mellett. Közben a Széchenyitéren a városháza előtt felállított mozsárágyuk lövésekkel jelezték a lakosságnak, hogy meneküljön mindenki, ahogy tud. á városháza érces, szépszavu öreg harangú1 megkondult s hirdette a világ minden tája felé Szeged halálát, pusztulását. Századok munkája, e munkával szerzett vagyon lett egy éjjel semmivé és a város népe koldussá, hajléktalanná, földönfutóvá. Szegednek városi népe elvesztett mi'1" dent, amit ember munkával, szorgalommá" földi javakként megteremthet. Az első per' cekben azt gondoltuk, ihogv itt most m"r minden szegedi embernek vége. A szörnyű csapás kábulatából ifelocsiH" va, tudatára jöttünk annak, hogy nem vesztettünk el mindent, mert megmaradt hitiira az Istenben, reményünk a város és népe vendőjé'ben és szeretetünk e város véráztat' ta ösi földijéhez, melynek minden rögéhezminden fűszálához a magyarságnak egy í edéves emléke köt. Ha elvesztettük is a fö'1'. emiberi javakat, nem veszhettük el azt, a'" Istentől van és ez volt oka annak, hogy Sze'