Délmagyarország, 1916. március (5. évfolyam, 51-76. szám)

1916-03-09 / 58. szám

Szegőd, 1916. március 9. ÍJÉLMAGt ÁRORS^A fí. zott a lábadozó oisztaigból. Kiment a lakta­nyába s ott este fél kilőne órakor il,\..nlichcr­fi-ggrerrel homlokon lőtte magát. Hajón Gyula önkéntes azonnal meghalt. A mentők •a holttestét a IBezomly-házban levő katonai liulfabázibá vitték. — Garázda suhancok. Kedden éjjel a Felső­városon csúnya garázdálkodást vitt végihez* néhány éretlen suhanc. Negyven háznak az ablakait verték be, egész éjjel zuhogtak a kö­vek az ablakokra, ugy, hogy a lakók kétség­beesetten rohantak panaszt tenni a rendör­ségre. Ugyancsak kedden. — valószínűleg ugyanazok ia garázdálkodók — a Széchenyi­téren kiét ékszerész kirakatát zúzták be. Ab­ból, hogy a kirakatokból semmi sem hiány­zott, arra következtet a rendőrség, hogv az egész hadjárat garázda suhancok müve. — Tanuljunk idegen nyelveket a Városi Nyelviskolában. Telefon 14—11. URANIA ftagy. Tudományos Szinház sa T¥T ffiárcius 9-én, csütörtökön i esi. •••• Anion Chodn kiváló német iró szenzációs drámája : Dráma 4 felvonásban. Előadások 5, 7 és 9 órakor, Gyermekjegyek csak az első előadásokra ^ adatnak ki. férfi és női divatcikkek legnagyobb raktára. — :: Legmegbízhatóbb cég. :: Legolcsóbb beszerzési forrás. SZÍNHÁZ MŰVÉSZET csekonics-u. 6. Széchenyi-tér 17. Telefon 854. Telefon 855. 0000 SZÍNHÁZI MŰSOR: GSOTÖRTÖK: Végre egyedül, operett, páratlan (bemutató). RÉN'illOK: Vagy ő, vagy semlvi, operett, páros. SZOMBAT: I. Tisza, (Szabados .János költeménye, II. Vagy ő, vagy senki, operett páratlan. VASÁRNAP délután: (Inagysága ru­hája, játék. ElSTE: Vagy ő, vagy senki, operett, bér­letszüijict. A Protestáns Nőegylet esiélje. A közönség legteljesebb érdeklődése mellett zajlott le ina este a színházban a h'otestáns Nőegylet miivészestélve. Miivész­estíly volt ez nemcsak elnevezés szerint, de nagy egészében belső tartalmában is. Jótékony célról volt szó. igy tehát biz­tosra volt vehető, hogy az anyagi siker nem marad el. A művészi sikerről eleve biztosíté­kot nyujtoü.Swürűstriiin Valborg, aki a dal­énekesnők birodalmában előkelő helyet tog­.al el, Schreiber Boriska, aki zongora mű­vésznői pályájának bár most van a kezdetén, de értéket képviselői kvalitásai arra enged nek következtetni, hogy előtte a diadalmas jövő és hogv jelentős hely jut a számára a zongora miivelői között. Élvezetet ígért a honviód zenekar, amely mai összeállításában is szépet és jót tud produkálni, mert olyan lelkes és munkás karmester áll az élén, mint a mi Fichtner Sándorunk és minden jóval biz­tatott dr. Szolay József felolvasása is, a hangverseny keretében. A müvészestély folyamán szóhoz jutott egy olyan ember is, akinek a szavát már nem halljuk többé, aki eleven művészetet már nem produkál és akinek nagyralhivaíott művészetét már csak hátrahagyott müveiben élvezhetjük. Kjfis Gyuláról emlékezünk, a rit­ka talentuma zongorásről, aki a véres har­cokban fejezte be tartalomban gazdag, fiatal életét. A műsort a honvéd zenekar vezette be, amely Beethoven d-dur szimfóniáját adta elő, majd a programúi bátra levő részeibe Kiss Gyula „Hajnalpirkadás" cimü müvét, végezetül Bach—Fichtner ..Prelúdium és Fuga"-ját. Mind a három zenei számot ala pos készültséggel, a müyek benső tartalmá­nak érvényre juttatásával adta elő a bonvéd zenekar, megérdemelt lelkes tapsok kíséreté ben. Dr. Szalay József „Zúzmara herceg" ci­mii népies meséjét, amelyen a 'humor derűs verőfénye vonul át, olvasta fel, amelyet nn" tó elismeréssel honorált a közönség. Swiird­ström Valborg az első kijövet alkalmával a Traviata nagy áriáját adta elő — olasz szö­veggel. Az olasz szöveg hallása nem volt kellemes, ám a művésznő kulturált éneke nagy gyönyörűségnek volt előidézője. A mű­sor második részében Swardström Valborg kisérő hiányában nem a (hirdetett számokat énekelte, hanem három norvég dalt és egy magyar miidalt adott elő a saját kísérete mellett. A dal az ő művészi mezeje, itt van ő igazán otthon és e téren nyílnak számára a siker értékes virágai. A hangulatos dalok megszépültek csodásan finom és művészettel teljes előadásában. A közönség eltelve a gyö­nyörűségtől, hódolva ünnepelte a művésznőt, akinek szereplése különös fényt kölcsönzött a miivészestélynek. Ebből a fényből juttatott Schreiber Boriska is, aki Beethoven c-moll „Variáció"-<ját adta elő bravúros technikai készséggel és azzal az átérző művészettel, amiben bennfoglaltatik az átéreztető képes ség ritka tulajdonsága. A bájos ifjú művész nő, akit a zongora művészetiébe Zucker Si­mon tanár vezetett be, értékes tehetség, ala­pos 'készültségi! művelője a zongorának. Meg­lepő a technikai tudása, billentése kulturált­ságról tanúskodó, tónusa máris elsőrendű. Rendkívül melegen fogadta a közönség mii­vészi szereplését és az ismétlődő tapsokra Brahms „Fantasia"-ját adta elő a legtelje­sebb hatás mellett. Hisszük, .hogy az iifju mű­vésznő zongora játékában ismételten alkal­munk lesz gyönyörködni és liogy tanúi lehe­tünk bizton remélhető jövendő sikereinek. Ő, vagy senki. A színházi iroda jelenti: Mi fiwu igazólja jobban lEysler muzsikájá­nak! rendkívüli nópszerikséffet, mint az a kö­rülmény, hogy Bécsben jelenleg három .szín­házban adják Ey.slcr legújabb operettjeit ós Lgy csak (természetes, hogy Budapesten is a Népoperában a Vagg ő ragg senki— rendkí­vüli sikerrel került szinre, aini hihetőleg mi­iünk sem marad el. Az újdonság .sikeréhez nagyiban hozzájárul a kitűnő, mulatság * szöveg, mely mindvégig kacagtató és -(•ha­séin akar durva trivinlitá-i kkal olcsó hatá­sokra pályázni. Hogy az nj operett kétség­kívül Eysíer legszebb muzsiká ja, azt él dön­tötte már Bécs és ,Budapest közönsége, mely napról-napra tapsol a Vagg ő ragg senki killenvis, szép zenéjének, mely hihetőleg .ná­lunk is az évad egyik slngerdarnhja lesz. A katona a harctéren és itthon. — Katonai forrásokból. — A katona rendesen már annyira leszál­lított igényekkel indul a harctérre, hogy alig érheti valami csalódás az igények terén. Eh­hez a nagy igénytelenséghez alkalmazkodik az emberi test is, amely annyi mindennek az elviselésére képes, amennyit rendes körülmé­nyek közt a kulturembertöl egyáltalán nem lehetne elvárni. Hideg éjszakákat tölt friss földgödrökben — amikor az előnyomulás nem engedi meg az állóharcot és rendes fedezé­kek készítését — nincs szalma vagy fa, ame­lyet maga alá tehetne, ehelyett azonban zu­hog iteliilről nyakába az eső. Reggel 4—5 óra körül, mielőtt a táborikonyha megérke­zik a kávéval, azt hinné az ember, hogy már képtelen még egy fél óráig várni arra a me­leg italra, amely egyúttal étel is. S hányszor jönnek vissza üres csajkával és azzal a hír­rel a kávéért küldöttek, hogy a konyha nem érkezett meg s sem is jöhet a tüzelés miatt. Néhány perc múlva aztán elfelejti az ember a kávét és igy is megy. Pedig a nagy testi megerőltetés, jövés-menés, vihar és szél, ál­matlanság miatt ugyancsak farkasétvágya van a katonának; ha van mit ennie, mindig evésre kész. A hazai csomagok megérkezese után az egész rajvonal szüntelenül rágcsál, részint unalomból, részint, mert ritkán akad „hazai". Ezen a farkasétvágyon sem a ve­szély, sem az undor nem képes rontani. „Em­berek halálának a látása — olvastam egy tá­bori levélben — alig ront valamit annak a kávénak az izén, amelyet a* legnagyobb sár­ban és az ágyuk tüzelése közben készítet­tünk." Alkoholhoz csak ritkán és kimérten jut hozzá a katona. De ha nincs hideg, könnyen is nélkülözhető. Téli állóharc azonban alig képzelhető el alkohol nélkül. Éjjel-nappal hi­degnek és nedvességnek van kitéve a katona, a nap legnagyobb részét összegubbaszkodva tölti s igy föltétlenül szükség van az alkohol melegitő erejére. Olyan emberek, akik az­előtt ínég csak nem is szagolhatták a pálin­kát, annyi rumot fogyasztanak, hogy ínég a rendes ivónak is megártana annyi — béke időben. A frontról visszatérő katona többnyire nem éppen szerény. Igaz, hogy a sebesül­tek nem szívesen beszélnek az élményeikről,

Next

/
Thumbnails
Contents