Délmagyarország, 1916. március (5. évfolyam, 51-76. szám)

1916-03-05 / 55. szám

Söfeged; 1916. március 5. DffiLMAGYAKÖBSZAü. 7 HÍREK oooo A török Vörös Félhold képeslevelező* lapjatt 20 fillérért árusítja az Országos BT zottság, (Budapest, képviselőház.) Háborús kérdések. Idegeskedünk és izgatódunk, amiért a né* metek a reggesli fehér kávénktól a vacsora -utá* ni feketénkig nem foglalták el Verdnnt és a vacsora utáni feketénkül a reggeli fehér ká* vénkig neon robogtak Verdunon keresztül -egy iramban, Jélekzetvétel és megállás nélkül Pá* risig. Hiszen nem mondom, hogy ez nem lett volna valami gyönyörű dolog, de kérdem: nenl sokkal jobb dolog-e, hogy a németek V-erdurt alatt állottak meg egy kis lél-ekzet vételre* mintha az a-ntantrfoadak Budapest és Beriiii alatt vennének most egy kis lélekzetet? * Mikor a kiéheztetés! háború miatt Német* országban a háztartások fogyasztásának a korlátozása vált szükségessé, a birodalmi kor1 mány háromezer vándortanítót küldött szét a német birodalomban azzal a feladattal, hogy azok a német népet az élőszó eleven és meg* győző erejével felvilágosítsák a kormány in­tézkedéseinek a föltétlen szükségességéről ós fontosságáról. Ráadásul vegyük még azt i» tekintetbe, hogy a német köznép, ha nem is okosabb a magyarnál, de mindenesetre tanul* tabb. Kérdem: vájjon szükség lenne-e most arra, hogy pénzügyőrökkel, csendőrökkel él határrendörökikel kutassuk fel az elrejtett lisztet és gabonát, ha nálunk ás vándortanító* Lat küldtek volna szerte az országba, akik í't/T* világosították volna a mi derék, jó népünket arról, hogy voltaképpen miről is van szól Kérdem: a mi jó népünk, amelynek egy nagf része még mindig abban a íbiszemben van, hogy esak a trónörököspár meggyilkoltatása miatt folyik annyi idő óta annyi vér, nem szorult volna-e inkább a felvilágosításra, mint a németi S vájjon nem érdemelte iki ez a pá­ratlan nép, hogy ahelyett, hogy becsukjuk, oktassuk?! Akadnak urak, — hál' istennek csekély számmal — akik addig, mig páholyból nézték ezt a szörnyű világtragédiát, rendkívül erős és meggyőződéses hábornspártiak és ennek meg­felelően optimisták voltak. (Szabad nekünk egyáltalán másnak is Lennünk?!) Mióta azon* hain a háborús dagály hullámai őket is elso­dorták a kaszárnyába, azóta ezek az urak rendkívül erős és meggyőződéses békepártiak és pesszimisták. Eddig ugy tudtam: ruha teszi az embert. Kérdem most: vájjon ezentúl ez a közmondás ugy értelmezendő, hogy a békés polgári ruha harciassá és optimistává és a harcias egyenruha békéssé és pesszimistává teszi az embert? Ji«i Végül volna egy nagyon -szerény kérdé­sem Almássy Endre színigazgató úrhoz. Arra vagyok tudniillik kíváncsi, vájjon a háború­val függ-e össze, hogy a Griin Lili cnmü ko­média egyik szereplője, miután kisül, hogy a huga hozományát elsikkasztotta, ugy játssza meg a leleplezett sikkasztót, hogy mindjárt azon melegiben a leleplezés után az egyik pá­holybeli hölgygyei kokettirozik a legfeltűnőbb módon? Vagy nem függ össze a háborúval s Grün Oszkár ur azt gondolja, hogy nekünk szegedieknek igy is jó!? —gl. — Katonák szabadságolása mezőgazda* sági munkálatokra. Budapestről telefonálja tudósítónk: A honvédelmi és hadügyminisz­ter rendeletet bocsátott ki, mely szerint a­front mögötti népföl kel ok 3—5 heti szabad­ságot kaphatnak a tavaszi "mezőgazdaság? munkálatok elvégzésére. A szabadságot ra­porton lehet kérni. — A hálás szerb főhadnagy. A szerbiai csatákban a szerb tiszteik megismerték a ma­gyar katonák hanoi kedvét és vitézségét, azok a szerb sebesült foglyok, akik ide kerül­ték hozzánk gyógyulás céljából, megismerik a magyarok nemes szivét, humánus bánás­módját. A niultkórában közöltünk már egy levelet, amelyet egy szerb hadnagy intézett­a Hadsegélyző bizottság egy nő tagjához, alább -pedig azt a levelet közöljük, anvelyct egy szerb gyalogos főhadnagy intézett özv. Biedl Adolfnéhoz, aki a háború óta minden elismerésre érdemes tevékenységet fejt ki a könyörületesség munkájában és a sebesült katonáik ápolása Ikörül. A szerb főhadnagy hálálkodó levele a következő: Tisztelt Asszonyom! A kórházból ma kikerülök és viszinek a fogolytáborba. Mi­előtt elmegyek, megköszönöm az ön jóságát. Asszonyom! Nekem nincs szavam arra, hogy megfelelően is megköszönjem és hálámat ki­fejezhessem az ön nagy szívességéért. Jól esett nekem, liogy gyakran felkeresett, ápolt és amikor arról értesültem, hogy a többi se­lbesült társaimat is ön ápolja és a két kis szerb fiút is. -Vallom: oly sokkal tartozom önnek, hogy egy h-osszu életen keresztül sem leszek képes tartozásomat önnel szemibeai Le­törlesztemi. Köszönök mindent, a temérdek ügyeimét, az étel nemiteket, a cigarettákat. Azt hiszem, Szegeden lehetnek gazdagabbak is, mint ön, de velünk -senki sem tett annyi költséges szívességet, mint ön, tisztelt -A&z­szonyom. IMig fogságban leszek, jelentkezni fogok egy pár sorral ön előtt, Asszonyom, sőt aztán is, hogy haza kernlök, ha ugyan őrre rásegít a jó isten. -Ebben a kórházban a legfőbb jót: a szivek szeretet éreztem. Az orvos gondoskodott, hogy meggyógyuljak, a nővérek törekedtek, liogy a leggondosabb ápolásban legyen részem, az ápolók pedig minden kívánságomat a leglekötelezőbb mó­don teljesítették. Kérem, tolmácsolja az ille­tőknek a bálás köszönetemet. Szerettem vol­na, ha itt maradhatok, mig teljesen felépü­lök, de -mennem kell a -többiekkel, magam nem maradhatok. -Még sokat szeretnék irni, "de -gyöngeségem miatt nem vagyok képes. Isten áldja minden jóval tisztelt Asszonyom! Levél Nemonak. Mély meghajlással -és kalaplengetéssel keil önt, tisztelt N-emo, a mi szerény, de minden birodalmaknál, tágasabb 'birodalmunkban: at ujságirás országában üdvözölnöm. Nem hív­tam, talán jönni sem akart, csak egy-kettő­három és már itt is van köztünk. Ennek a boszorkányságnak nyitját ne keresse, én meg nem magyarázom, igaz, magam sem gondol­kodtam sokat rajta, lehet tehát, hogy bele il sülnék hamar, ha hozzáfognék a magyarázás* hoz. Tudja-e, mért boszorkányoskodtam ide, magunk közé, ahol egy dézsa csengelei vizbeu városi hal ficánkolj -a padokban előkelő urak várják, hogy felszólítsuk őket, a táblán Höícr és a német nagy vezérkar neve alatt egymás mellé -kerültek a hatósági üzlet és a konzor­cium számadásai, ékes sziliekkel vannak Leraj­zolva jótékony urihölgyek és bosszuló had­járatot vezet a mozik ellen egy kövéres tan­ügyi ur. A múlt héten az újságírókról volt szive® cikket irni a Délmagyarországban. Sok élvt érdekesség van ebben a cikkben, amelyet én azért szeretek nagyon, mert szeretet és meg* értés árad belőle felénk: -az újságírók és iue«* térségünk: az ujságirás felé. Nem akarom önt sokáig tartóztatni, azért mindjárt tágas bi.ro daJimmknak abba a megyéjébe vezetem, a melyben annak megismerése végett szoktak tanulmányutat folytatni, hogy miért „Lett." üzlet a lapkidaás, jól van-e ez igy és -mik a konzekvenciái annak, hogy a lapkiadás üzlet lett. Ne méltóztassék neheztelni, amiért olyan csökönyösen és szigorúan invitálom erre -a ta­nulmányútra, tessék elhinni: a mi mestersé­günk — az ujságirás és a lapkiadás — is kü­lön mesterség, amelyet meg kell tanulni, szö­vevényesek és népek az utai, de könnyen el­tévedhet rajtuk az, aki nem ismeri a, járást. Ezt azért mo-ndom, mert sokan vannak azon a véleményen, hogy hip-hop és újságírók ők is tudnának holnap lenni és ebből a hitükből csak azért nem lehet őket egész ia koporsóig kii ábrándítani, mert nincs szerkesztő, akinek szive lenne rajtuk azt a szégyent tenni, liogy nevük aláírásával közölje le azt a háromsoros liirt, -amit ideáljuk bátyjának, öccsének, nagy­bátyjának, sógorának, első- vagy másod-unoka­fivérének kitüntetéséről Írtak. Lapkiadó is mindenki- lehet — gondolja epekedve az, aki­nek pénze nincs. Csak miikor már elvesztette cgv szerény vidéki lapon — nem uram, nem évek, sokkail rövidebb idő alatt — az első száz­ezer koronát az, akinek pénze van, akkor ébred arra a keserves valóságra, hogy bizony a lap I is — azt hiszem, ezzel az -is-sel eléggé szerény lett a mondat — olyan, mondjuk: foglalkozás, amelyet meg kell tanulni. Hát jöjjön velem Nemo ur. Az ott kicsoda, az az intelligens arcú, jól öltözött ur? A gép­szedő. Hogy jó fizetése van? Bizony van. Az a kék-zubbonyos a gépmester. Amaz a korrek­tor Nem látja, milyen dühösen /néz rám az orra végére illesztett szemüveg fölött? Az a vörös szakállú izraelita a festékgyáros, azért dörzsöli olyan boldogan a kezét, mert -ez ideig hetven százalékkal emelte a festék árát. Az az ur, akinek ugy köszönnek, liogy alázatos -szol­gája méltóságos uram, a pap irt szállítja, a padon ép a. számlát irta, 300 százalékkal drá­gábban, mint eddig. Az a fin táviratokért sza­ladgál. Ez szegény az éjjeli szolga, núaias any­nyi cipőm, amennyit el nem ront, éqjal persze sosem lát ágyat, nappai széken -alszik, h-a fel. ébresztik, beretvál. Ezt a kesernyés embert, akS most ment el mellettünk, bizonyára ön is is­meri, a villany- és gázszámlát hozza. A többi kisembert hogyjuk. Az a vékony dongáju, so­vány ember munkatárs, a háborút csinálja, szegény és a haját növeszti, mindig cinikus és emellett mindig szerelmes. Amaz se színész, újságíró, nem látja, -hogy bajusza vau? Attól szeretheti jobban a -szinészetet, mint akárhány színész. Akinek zsebre van téve a -kezel Bizo­nyosan egy budapesti detektív után fut, aki had ser egszálli tákat nyomoz. Téved, az mem i sváb, u legjobb magyar fin, annyi a dolga mindig; hogy .én 48 óra alatt sem tudnám el­végezni, amit ő egy /nap alatt dolgozik és an­nak ellenére marad ideje sokat és szépen irni. Az a deákos ember is a szerkesztőségbe sza­lad, a kisasszonyt joga van megaoólitaai, nem utcai ismeretséget köt, az egyik kiadóhivatal! kisasszonytól kérdez valamit. Az isten -áldja meg, ne siessen annyira a vasútra, ba akarom önnek még mutatni a. tudósítókat, a kiadó­hivatalt, nézze, aki ott fut, az is munkatárs, nem baj, hu itt is a vonat, majd megyünk a következővel, tudom, hogy fáradságos, de még kell ismernie ezeket a dolgokat, liát ha nem akarja, nem bánom, szálljunk fel. Miután 24 órát hagytam az utazás után. liogy kipihenje magát, f oly tutlm-tjuk. Ne ijed­jen meg, nem megyünk vissza abba a népes megyébe. Mit számol? Tudom, hogy -nagyon jól tud számolni, de ezt u*i» saáwithatja ki,

Next

/
Thumbnails
Contents