Délmagyarország, 1916. március (5. évfolyam, 51-76. szám)

1916-03-05 / 55. szám

Söfeged; 1916. március 5. DffiLMAGYAKÖBSZAü. 7 HÍREK oooo A török Vörös Félhold képeslevelező* lapjatt 20 fillérért árusítja az Országos BT zottság, (Budapest, képviselőház.) Háborús kérdések. Idegeskedünk és izgatódunk, amiért a né* metek a reggesli fehér kávénktól a vacsora -utá* ni feketénkig nem foglalták el Verdnnt és a vacsora utáni feketénkül a reggeli fehér ká* vénkig neon robogtak Verdunon keresztül -egy iramban, Jélekzetvétel és megállás nélkül Pá* risig. Hiszen nem mondom, hogy ez nem lett volna valami gyönyörű dolog, de kérdem: nenl sokkal jobb dolog-e, hogy a németek V-erdurt alatt állottak meg egy kis lél-ekzet vételre* mintha az a-ntantrfoadak Budapest és Beriiii alatt vennének most egy kis lélekzetet? * Mikor a kiéheztetés! háború miatt Német* országban a háztartások fogyasztásának a korlátozása vált szükségessé, a birodalmi kor1 mány háromezer vándortanítót küldött szét a német birodalomban azzal a feladattal, hogy azok a német népet az élőszó eleven és meg* győző erejével felvilágosítsák a kormány intézkedéseinek a föltétlen szükségességéről ós fontosságáról. Ráadásul vegyük még azt i» tekintetbe, hogy a német köznép, ha nem is okosabb a magyarnál, de mindenesetre tanul* tabb. Kérdem: vájjon szükség lenne-e most arra, hogy pénzügyőrökkel, csendőrökkel él határrendörökikel kutassuk fel az elrejtett lisztet és gabonát, ha nálunk ás vándortanító* Lat küldtek volna szerte az országba, akik í't/T* világosították volna a mi derék, jó népünket arról, hogy voltaképpen miről is van szól Kérdem: a mi jó népünk, amelynek egy nagf része még mindig abban a íbiszemben van, hogy esak a trónörököspár meggyilkoltatása miatt folyik annyi idő óta annyi vér, nem szorult volna-e inkább a felvilágosításra, mint a németi S vájjon nem érdemelte iki ez a páratlan nép, hogy ahelyett, hogy becsukjuk, oktassuk?! Akadnak urak, — hál' istennek csekély számmal — akik addig, mig páholyból nézték ezt a szörnyű világtragédiát, rendkívül erős és meggyőződéses hábornspártiak és ennek megfelelően optimisták voltak. (Szabad nekünk egyáltalán másnak is Lennünk?!) Mióta azon* hain a háborús dagály hullámai őket is elsodorták a kaszárnyába, azóta ezek az urak rendkívül erős és meggyőződéses békepártiak és pesszimisták. Eddig ugy tudtam: ruha teszi az embert. Kérdem most: vájjon ezentúl ez a közmondás ugy értelmezendő, hogy a békés polgári ruha harciassá és optimistává és a harcias egyenruha békéssé és pesszimistává teszi az embert? Ji«i Végül volna egy nagyon -szerény kérdésem Almássy Endre színigazgató úrhoz. Arra vagyok tudniillik kíváncsi, vájjon a háborúval függ-e össze, hogy a Griin Lili cnmü komédia egyik szereplője, miután kisül, hogy a huga hozományát elsikkasztotta, ugy játssza meg a leleplezett sikkasztót, hogy mindjárt azon melegiben a leleplezés után az egyik páholybeli hölgygyei kokettirozik a legfeltűnőbb módon? Vagy nem függ össze a háborúval s Grün Oszkár ur azt gondolja, hogy nekünk szegedieknek igy is jó!? —gl. — Katonák szabadságolása mezőgazda* sági munkálatokra. Budapestről telefonálja tudósítónk: A honvédelmi és hadügyminiszter rendeletet bocsátott ki, mely szerint afront mögötti népföl kel ok 3—5 heti szabadságot kaphatnak a tavaszi "mezőgazdaság? munkálatok elvégzésére. A szabadságot raporton lehet kérni. — A hálás szerb főhadnagy. A szerbiai csatákban a szerb tiszteik megismerték a magyar katonák hanoi kedvét és vitézségét, azok a szerb sebesült foglyok, akik ide kerülték hozzánk gyógyulás céljából, megismerik a magyarok nemes szivét, humánus bánásmódját. A niultkórában közöltünk már egy levelet, amelyet egy szerb hadnagy intézetta Hadsegélyző bizottság egy nő tagjához, alább -pedig azt a levelet közöljük, anvelyct egy szerb gyalogos főhadnagy intézett özv. Biedl Adolfnéhoz, aki a háború óta minden elismerésre érdemes tevékenységet fejt ki a könyörületesség munkájában és a sebesült katonáik ápolása Ikörül. A szerb főhadnagy hálálkodó levele a következő: Tisztelt Asszonyom! A kórházból ma kikerülök és viszinek a fogolytáborba. Mielőtt elmegyek, megköszönöm az ön jóságát. Asszonyom! Nekem nincs szavam arra, hogy megfelelően is megköszönjem és hálámat kifejezhessem az ön nagy szívességéért. Jól esett nekem, liogy gyakran felkeresett, ápolt és amikor arról értesültem, hogy a többi selbesült társaimat is ön ápolja és a két kis szerb fiút is. -Vallom: oly sokkal tartozom önnek, hogy egy h-osszu életen keresztül sem leszek képes tartozásomat önnel szemibeai Letörlesztemi. Köszönök mindent, a temérdek ügyeimét, az étel nemiteket, a cigarettákat. Azt hiszem, Szegeden lehetnek gazdagabbak is, mint ön, de velünk -senki sem tett annyi költséges szívességet, mint ön, tisztelt -A&zszonyom. IMig fogságban leszek, jelentkezni fogok egy pár sorral ön előtt, Asszonyom, sőt aztán is, hogy haza kernlök, ha ugyan őrre rásegít a jó isten. -Ebben a kórházban a legfőbb jót: a szivek szeretet éreztem. Az orvos gondoskodott, hogy meggyógyuljak, a nővérek törekedtek, liogy a leggondosabb ápolásban legyen részem, az ápolók pedig minden kívánságomat a leglekötelezőbb módon teljesítették. Kérem, tolmácsolja az illetőknek a bálás köszönetemet. Szerettem volna, ha itt maradhatok, mig teljesen felépülök, de -mennem kell a -többiekkel, magam nem maradhatok. -Még sokat szeretnék irni, "de -gyöngeségem miatt nem vagyok képes. Isten áldja minden jóval tisztelt Asszonyom! Levél Nemonak. Mély meghajlással -és kalaplengetéssel keil önt, tisztelt N-emo, a mi szerény, de minden birodalmaknál, tágasabb 'birodalmunkban: at ujságirás országában üdvözölnöm. Nem hívtam, talán jönni sem akart, csak egy-kettőhárom és már itt is van köztünk. Ennek a boszorkányságnak nyitját ne keresse, én meg nem magyarázom, igaz, magam sem gondolkodtam sokat rajta, lehet tehát, hogy bele il sülnék hamar, ha hozzáfognék a magyarázás* hoz. Tudja-e, mért boszorkányoskodtam ide, magunk közé, ahol egy dézsa csengelei vizbeu városi hal ficánkolj -a padokban előkelő urak várják, hogy felszólítsuk őket, a táblán Höícr és a német nagy vezérkar neve alatt egymás mellé -kerültek a hatósági üzlet és a konzorcium számadásai, ékes sziliekkel vannak Lerajzolva jótékony urihölgyek és bosszuló hadjáratot vezet a mozik ellen egy kövéres tanügyi ur. A múlt héten az újságírókról volt szive® cikket irni a Délmagyarországban. Sok élvt érdekesség van ebben a cikkben, amelyet én azért szeretek nagyon, mert szeretet és meg* értés árad belőle felénk: -az újságírók és iue«* térségünk: az ujságirás felé. Nem akarom önt sokáig tartóztatni, azért mindjárt tágas bi.ro daJimmknak abba a megyéjébe vezetem, a melyben annak megismerése végett szoktak tanulmányutat folytatni, hogy miért „Lett." üzlet a lapkidaás, jól van-e ez igy és -mik a konzekvenciái annak, hogy a lapkiadás üzlet lett. Ne méltóztassék neheztelni, amiért olyan csökönyösen és szigorúan invitálom erre -a tanulmányútra, tessék elhinni: a mi mesterségünk — az ujságirás és a lapkiadás — is külön mesterség, amelyet meg kell tanulni, szövevényesek és népek az utai, de könnyen eltévedhet rajtuk az, aki nem ismeri a, járást. Ezt azért mo-ndom, mert sokan vannak azon a véleményen, hogy hip-hop és újságírók ők is tudnának holnap lenni és ebből a hitükből csak azért nem lehet őket egész ia koporsóig kii ábrándítani, mert nincs szerkesztő, akinek szive lenne rajtuk azt a szégyent tenni, liogy nevük aláírásával közölje le azt a háromsoros liirt, -amit ideáljuk bátyjának, öccsének, nagybátyjának, sógorának, első- vagy másod-unokafivérének kitüntetéséről Írtak. Lapkiadó is mindenki- lehet — gondolja epekedve az, akinek pénze nincs. Csak miikor már elvesztette cgv szerény vidéki lapon — nem uram, nem évek, sokkail rövidebb idő alatt — az első százezer koronát az, akinek pénze van, akkor ébred arra a keserves valóságra, hogy bizony a lap I is — azt hiszem, ezzel az -is-sel eléggé szerény lett a mondat — olyan, mondjuk: foglalkozás, amelyet meg kell tanulni. Hát jöjjön velem Nemo ur. Az ott kicsoda, az az intelligens arcú, jól öltözött ur? A gépszedő. Hogy jó fizetése van? Bizony van. Az a kék-zubbonyos a gépmester. Amaz a korrektor Nem látja, milyen dühösen /néz rám az orra végére illesztett szemüveg fölött? Az a vörös szakállú izraelita a festékgyáros, azért dörzsöli olyan boldogan a kezét, mert -ez ideig hetven százalékkal emelte a festék árát. Az az ur, akinek ugy köszönnek, liogy alázatos -szolgája méltóságos uram, a pap irt szállítja, a padon ép a. számlát irta, 300 százalékkal drágábban, mint eddig. Az a fin táviratokért szaladgál. Ez szegény az éjjeli szolga, núaias anynyi cipőm, amennyit el nem ront, éqjal persze sosem lát ágyat, nappai széken -alszik, h-a fel. ébresztik, beretvál. Ezt a kesernyés embert, akS most ment el mellettünk, bizonyára ön is ismeri, a villany- és gázszámlát hozza. A többi kisembert hogyjuk. Az a vékony dongáju, sovány ember munkatárs, a háborút csinálja, szegény és a haját növeszti, mindig cinikus és emellett mindig szerelmes. Amaz se színész, újságíró, nem látja, -hogy bajusza vau? Attól szeretheti jobban a -szinészetet, mint akárhány színész. Akinek zsebre van téve a -kezel Bizonyosan egy budapesti detektív után fut, aki had ser egszálli tákat nyomoz. Téved, az mem i sváb, u legjobb magyar fin, annyi a dolga mindig; hogy .én 48 óra alatt sem tudnám elvégezni, amit ő egy /nap alatt dolgozik és annak ellenére marad ideje sokat és szépen irni. Az a deákos ember is a szerkesztőségbe szalad, a kisasszonyt joga van megaoólitaai, nem utcai ismeretséget köt, az egyik kiadóhivatal! kisasszonytól kérdez valamit. Az isten -áldja meg, ne siessen annyira a vasútra, ba akarom önnek még mutatni a. tudósítókat, a kiadóhivatalt, nézze, aki ott fut, az is munkatárs, nem baj, hu itt is a vonat, majd megyünk a következővel, tudom, hogy fáradságos, de még kell ismernie ezeket a dolgokat, liát ha nem akarja, nem bánom, szálljunk fel. Miután 24 órát hagytam az utazás után. liogy kipihenje magát, f oly tutlm-tjuk. Ne ijedjen meg, nem megyünk vissza abba a népes megyébe. Mit számol? Tudom, hogy -nagyon jól tud számolni, de ezt u*i» saáwithatja ki,