Délmagyarország, 1916. március (5. évfolyam, 51-76. szám)

1916-03-01 / 51. szám

4 öiélsíagyarobszág. Széged, 1916. március 1. stantii: következő, Romániában nagy derültséget keltett párbeszédijéf: M.: Mit csinálsz Oroszországban? F.: Megyek gyógyulást keresni. M.': Én is ugyanabban a betegségben szenvedtek, mint te, elvihetnél magaddal... Jót nevettek rajta, bár meg vannak róla győződve, hogyha az Adeverui szerkesztője ugyanabban a betegségben is szenved talán, mint Fiiipescu, mégsem egyforma orvossággal gyógyíthatók, mert Fiiipescu kétségtelenül meggyőződéses, Mille pedig rubeles antant-barát. Egyelőre kissé megkönnyebbülten lélekzenek a románok, mert lidércnyomásként nehezedett rájuk a Romániában felhalmozódott sok gabona. A helyzet most az, hogy a gabonatermés negyven százalékát visszatartják a saját céljaikra. A többi hatvan százaiéknak a fele elkelt, de 'harminc százalék még eladatlan. A nekünk eladott gabona szállítása folyamatban van, az antantnak, illetve Angliának eladott gabona pedig csak a háború után szállítandó. Az árut Anglia kifizette előre, de az eladók kötelesek azt angol eiőirás szerint, de saját költségükön épített raktárakban őrizni és kezelni. Csak a kezelés költsége terheli Angliát. Milyen munkával jár a központi (hatalmaknak eladott gabona szállításának lebonyolítása, arról némi fogalmat alkothatunk magunknak, ha elgondoljuk, hogy Bukarestben a központi hatalmak ezer irodistát alkalmaznak az osztrák-magyar házban. — Be'e fog-e avatkozni Románia a háborúba, akár ellenünk, akár mellettünk? — volt utolsó kérdésem. Informátorom erre igy felelt: — Erre nagyon nehéz a válasz. A hadi helyzetet olyannak tartják, hogy az ellenünk való beavatkozásra már aligha kerülhet a sor. Ellenben nincs kizárva a mellettünk való beavatkozás, ha Oroszországot hamarosan leverjük és ha Bratianu nincsen lekötve az antantnak. Talán nincs, de ép ugy lehetséges, hogy le van kötve legalább a feltétlen semlegesség erejéig. — Ha! — ez volt az a gölötte labilis alap, melyen Románia háborús politikája eddig is játéktojás módjára ideéodia ingott és ez az ide-odalengés ugy látszik továbbra is folytatódik a sok, nagyon is megbízhatatlan ha között. Striegl F. József. Az olasz parlament összeül. Köln, február 29. Szerdán ül ismét össze az olasz kamara. A képviselők és szenátorok legnagyobb része már Rómába érkezett. Salandra miniszterelnök ugy tervezte, hogy a kamara ülésszaka zavartalan lefolyása legyen, ám az intervencionista lapok a küszöbön álló ülésszak alkalmából számos követeléssel állanak elő. A Secolo tudni véli, hogv az üléseken élénk politikai vitákra kerül majd a rer, a kormány akarata ellenére is. Szűk séeessé válik a német-olasz viszony tisztázó sa. A reformszociálisták csak ugy vehetnek részt a kormányzásban, Bissolati csak akkor léphet be a kabinetbe, ha az olasz kormány hadat iizen Németországnak. A nacionalisták tegnap gyiilést tartottak, amelyen a kor mánynak a luiboru alatt tanúsított magatartását bírálták. Utazás a konzorcium körül. iA magyar színészetbe® ujabban a háború óta beszélnek ismét a konzorciumról. Ez az intézmény a régmúlt időkben volt ismerős a vidéki színészet életében, otthonos az úgynevezett .,trupp"-oknál, ahol két garasónt, tojásért és egyéb földi javakért terjesztették az igét és ia művészetet, lA szegedi színészet történetének auná leseiben egyszer fordult elő a konzoiieiumcs állapot nyomorúsága, még pedig 1885-ben, amikor az árvíz után épült szinház leégett cs a társulat Nagy Vince igazgatása alatt idegen helyen vol-t kénytelen működni cs megkeresni a mindeníapi kenyerét, iKz a konzoirchrnios 'működés azonban teljesen liberális alapon kezeltetett. lA háboru, sok minden más rosszal együtt, előidézője lett a konzorcionális állapotnak is. Kiflindélói, életre keltői az érdekelt igazgatók voltak, akiknek egy szép álmunk valósult meg az idejét ninlt intézmény feltámasztásával: semmi kockázatúd biJÓm jövedelemhez jutni, Ezt a szép álmot az Országos-Szinészegyesülct ta rtott a keresztvíz alá és ennél a ténykedésénél még nem inért nagyobb ós súlyosabb c-apást a vidéki színészek mostoha sorban levő és elbánásban részesülő tagjaira. (Meg (kell magyaráznunk, hogy mi is tulaj donképen a lényege a konzorciumos állapotnak. -A következőkben kívánjuk a magyarázatot szolgáltatni: Az igazgató szerve/ti a társulat és a tagok, a háboru előtt érvényt1 ©n volt szerződésükben foglalt gázsi alapján, az Országcs-isviné'szcgyesület által inegállupitoitt, minden méltányosságot nélkülöző kulcs ezerint kapják a konzorcionális fizetésüket, ami az elsőrendű tagoknál nem igen éri cl a béke idején élvezett fizetés 50%-át, A nagyobb társulatoknál csak az igazgató és a primadonna élvez 500 korona havi fizetést, föltéve, ha a jövedelemből ez az összeg kikerül. (Hála a magyar közönség áldozatkész-égének és páratlan jóindulatú támogatásának, ez az összeg kikerült, nálunk már föle is akadt.) iA konzorcium viseli a színházi előadásokkal kapcsolatos összes költségeket, fizeti a jogdijakat, a darabok, partitúrák anyagáért járó összeget, a szerepek, a stinvmek kiíratási költségét. Ha valamely előadáshoz uj díszletre, ruhára van szükség, azt iis a konzorcium számlájára szerzik bt (Nálunk uj díszletről, ruháról, anyagról szó sincs.) Ezenkívül fizeti azokat a költségeket, amik az igazgatónak a fővárosba való utazásaival ka.pcso latosak. iAz elmondottakból látható, liogy majdnem miniden teher a konzorcium nyakába szakad s inig aprimadonna legjobb esetben 500, a komikus 250 koronafizetést kap, amiből levonásba jön a nyugdíj százalék, addig az igazgatók a brut.'o, tehát a teljes bevétel tiz százalékát élvezik. Lássuk csak, ihogy ezen az alapon minő jövcdielmet élvc®het.nck az igazgatók, akik a szinházi előadásokra mit s,mi áldoznak, az igazgatóságukkal mit sem kockáztatnak. Előre Iboesájtjuk, hogy nem szokásunk senki nek a zselébe nézni, nem sokaljuk senkinek a jövedelmét és nem sajnáljuk, ha valaki bármennyit is keres a munkája révén, különösen ha az a kereset a mások keresetét nemi érinti, rovására nem történik. A vidéki színtársulatok ibe vételeiről neim beszélhetünk, uiert azt nem remerjiik olyan alaposan, mint a szegedit. Azt látjuk és örömmel tapasztaljuk, liogy a szegedi színtársulat előadásait a. legnagyobb hálára év deinesen támogatja « közönség. A nézőtér majdnem nap-nap után megtelik és azt óhajtjuk, liogy a jövőben iméig hatványosalbliau teljéik meg. Csinálunk tehát égy kis vzámitást ja szinház 'bevételi eredményéről. Hat (hónapja működik' a társulat. Ez 180 esti és 30 délutáni előadást jelent. iAz esti előadások átlagát tegyük 1000 koronára, ez 180.000 korona, mig a délutániakat 800 koronára, ennek végösszege 24.000 korona. .Számítsuk, hogy a hátralevő négy hónapból 120 esti és 20 délutáni előadás telik ki, A 120 esti előadás átlag jöedelmét vegyük 800 koronával, ez 96.000 koonának felel meg, mig a 20 délutáni előadást számítsuk 700 korona átlaggal, ami 14.000 koronának felel meg. Tehát tiz hónapi működés a fenti számadás szerint a következő Levételeket eredményezi: 180 esti előadás 1000 K átlaggal 180000 K 30 délutáni „ 800 „ ., 24000 „ 120 esti „ 800 „ , 96000 „ 20 délutáni „ 700 „ „ 14000 „ összesen 314000 í< Ebből a bruttó bevételiül jut az igazgatónak 10%, ami 31,400 koronának felel meg. Ehhez adjuk hozzá a 12 hónapra eső fizetést havi 500 koronával, az 6000 korona, összes jövedelem 37.400 korona. Feltéve, de meg nem engedve, hogy ez a számítás túlzott, vonjunk le 7400 koronát, marad az igazgatónak 30.000 koronája. lErre az összegre tudtunkkal a következő kiadásai vannak: A díszlet-, ruha- és könyvtárért fizet évenként 4000 koronát, a biztosításért 1200. koronát, a disz let tár bérlielyiségeért 1000 koronát, összesen tehát 0200 koronát. A közölt számadatok talán magyarázatát adják annak, liogy az igazgatók miért kívánják a konzorciumos állapotot továbbra is fenntartania. iNeniesa.k a kockázat nélkül való jövedelem miatt, ele azért is, mert ha a konzorcium fennáll, az esetben mentesít ve vannak minden ujabb és kívánatosan szükségszerű beruházástól. iA maguk számlájára ntit sem csináltatnak, pedig ha .nem csalódunk, a bruttó bevétel biz .százalékát azért kapják, Ihogy aa előadások külsőségeinek költségeit ebből fedezzék. A konzorcium természetesen beruházásokra nem (költhet, mert a konzorcium megszűnésével ugyan mit csináljanak a beszerzett díszletekkel és ruhákkal? 'A darabok anyagát, diját .úgyis potom árért lesznek kénytelenek az igazgatóknak átengedni. .Némelyek azt hangoztatják, liogy az igazgatóinak a városfal kötött szerződésében nincsen az szabályozva, bogy milyen módon és feltételek mellett szerződtesse társulatának a tagjait. Hát ez igaz. De niem kell feledni, hogy mostanában a színészet mozgási szabadsága korlátozva van, a miniszteri rendelet értelmében ott koll tovább működniük, ahol eddig működtek, amely -társulat érdekében a katonaságtól való felmentésüket nyerték, hacsak erre külön miniszteri engedélyt nem nyernek. Az Országos-Szinészegyesület ezt is megcsinálta. Erről a műveletről .nagyon liberálisan nyilatkozott a kolozsvári szinház igazgatója: dr. Janovics Jenő, aki egyik igazgató társához intézett levelében minden, kertelés nélkül kijelentette, hogy ez a kötöttség a rabszolgák szín vona l á r a sülyesztii a vidéki színészet tagjait, mert neau rendelkezhetnek magukkal, nem értékelhetik a művészetüket, a teljesítő képességüket, bánéin oly összegért kell leszerződniük, anicnynyit az érdekelt igazgatók felajánlanak. A vidéki városok nem azért építették » színházaikat, nem azért költenek évenként nehéz ezreket a színészet kultúrájára, liogy az igazgatók kényük-kedvük szerint és 8 saját jól felfogott érdekükben intézzék a színészet i művészetet. Éppen itt van az ideje* liogy a városok gátat vessenek az igazgatók ily irányú törekvésednek, megakadályozzák azt a müvészietlenséget, ami évről-évre mindjobban megnyilvánul és megvédelmezzék a színészet tagjait, akik a legsajátosabb ügyeikben tehetetlenségre vannak kárhoztatva, az 'igazgatók százas, üzleti alap011 nyugvó törekvéseitől. (volt Konrád) Rókautca 6. sz., Szegedpályaudvarral szembe11 Gyönyörűen átalakítva tiszta szobák 2 koronától kezdve. — Kávé»i*r egész é||el nyitva.