Délmagyarország, 1916. március (5. évfolyam, 51-76. szám)

1916-03-03 / 53. szám

4 Utazás a konzorcium körül. Hos'szu frontja van a konzorciumnak s ha az ember a végére akar jutni, bizony-bizony folytatni kell az utazást, különösen ha az megszakításokkal történik. Hogy most megint utazunk a konzorcium körül, annak az az oka, hogy a színtársulat néhány nagy és kisfizetésű tagja, ugy amint illik, külön-külön nyilatkozatot küldött be a Délmagyarországboz, amely lapunk tegnapi számában meg is jelent. Ennek a nyilatkozatnak — a „nagy" fizetésnek részéről — az a célja, hogy helyreigazítsa azokat az adatokat, amiket a Dél. magyarország március elsei számában a színház kombinált bevételi eredményéről közölt. Érdekes és egy kissé különös, hogy cikkünkre a válasz nem az érdekelt igazgatótól érkezett, aki a legkisebb alkalmat is megragadja, ha polémiába bocsájtkozhat, hanem a társulat néhány nagy és kisfizetésű tagjától. Ennek pedig nem lehet más az oka, mint az, hosfv az igazgató a saját neve alatt még sem Írhatott volna magáról olyan dicsérő éneket, minit aminő a magyfizetésü néíhány tag által aláirt nyilatkozatban foglaltatik. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a nyilatkozat a színházi irodában készült, ha nem csalódunk, az igazgató fogalmazványa és biztos, hogy a színházi titkár irása. Egyszóval a nyilatkozók egyszerűen aláirtáík az irást és megengedjük, hogy hisznek is abban, .amit az aláírásukkal megerősítettek és hitelesítettek, sőt el is olvasták, noha nekünk arról van értesülésünk, hogy egyik-másik el sem olvasta, csak laláinta, pláne u'j névaláirási módszert is használt. A fontos azonban, hogy a nyilatkozatot aláírták, sőt az meg is jelent. A nyilatkozat első passzusa igy szól: „A szegedi színháznak ebben a szezonban március l-ig, tehát működése hat első hónaidában 134.914 korona bevétele volt. 182 nap alatt 193 előadá'st tartottunk és igv egy napra a délutáni előadások jövedelmének beszámításával 741 korona 50 fillér átlag jut." Az idézett mondat ékesen bizonyltja, hogy sem az igazgató, sem a nyilatkozat aláírói nem tudják, hogy a szezon kezdetétől március l-ig hányszor játszottak. Azt mondják, hogy működésűk hat első hónapjában, 182 nap alatt 134.914 korona volt a bevétel. Ugy látszik, hogy sem az igazgató, se a nyilatkozók nem tudják, hogy nem szeptember elsején, hanem 16-án kezdték a szezont és ez 167 napnak felel meg, amiből le kell számítani kettőt, mert főpróba tarfása miatt nem volt előadás. De hát fogadjuk el, hogy 193 volt az előadások száma, beszámításával a délutáni előadásoknak. Es ha 193 előadás bevétele 134 ezer 914 korona volt, az esetben egy előadásfa nem 741 korona 58 fillér jut. hanem csak 699 korona. Most már az a kérdés. Ihogy vájjon a színháznál nem tudnak-e vagy hogy nagyon is tudnak számítani? Ezek után igazán nem vagyunk kíváncsiak a szinház számadataira, csak azt szeretnénk tudni, hogy 'fapolczai Dezső szipészegyesületi számvizsgáló'P'r a nyilatkozat alapján vizsgálta-e felül a számadásokat. Ezzel a pár sorral azt hisszük, beigazoltuk. hogy a nyilatkozók mennyire voltak tisztában azzá!, amit .aláírásukkal erősitet.tek. Azt mondják a nyilatkozók, hogy „a bevételből először levonatik 5% a tagok nyugdijára, aztán az esetleges vendégfellépti dijak és az állandó jellegű befektetések, csak ezek levonása után kapja az igazgató a teljes felszerelése használatáért, az a bizonyos 10 százalékot." Arról azonban a nyilatkozat szer kesztőie nem beszél, hogy igy volt-e ez a múlt szinlházi esztendőben? Mert nem igy volt. Es mit értenek a nyilatkozat szövegezője és aláírói állandó jellegű 'befektetés alatt? Hová. mibe. mikor fektettek be valamit állandóan? Erről sem mi, sem a közönség mit sem tud, mert az előadások külsőségei épenséggel nem mutatják még a szórakozottságból eredő P&LMAGYARORSZÁG. befektetéseket se, nemhogy az állandó jellef güeket. .Nyilatkozatukban felemiitik a nagy fizetésüek, hogy mikor tavaly nagyon rosszig ment, a tagok javára lemondott az igazgató a részesedéséről, sőt a kormány 4000 korona szubvenciójából sem részesült. Hát 4000 korona most a szubvenció? Mert eddig 8000 korona volt. És tavaly hol ment nagyon roszz-zul? Illő dolog lett volna megmondani, ihogy nem itt, Szegeden, aho.1 az ország vidéki városai közül a szegedi szinház bevétele volt u legnagyobb. Hogy Gyula nem bizonyult kincses bányának, arról Szeged nem tehet. Ha szabad kérdezni, honnan, kitől tudják az aláírók, hogy az igazgató a háború kitörése előtt 18.000 koronányi előleget adott a tagoknak és abból eddig egv 'fillért sem vont le? Mi köze ennek a nagylelkű megnyilatkozásnak a konzorcium ügyéhez? Végezetül a nyilatkozók arról is említést tesznek, hogy meg van a jogos reményük, hogy a szezon végén, egv pár „legnagyobb" fizetésű tagot kivéve, a béke idején élvezett fizetés 100%-át mindegyikük megkapja. Ennek igazán örvendenénk és ha ilyen rózsás a helyzet, honnan van mégis, Ihogy a nyilatkozat aláírói közül Körmcndy Kálmán és Sümegi Ödön urak elkívánkoztak innen a tejjel-mézzel gazdag Kan'aántól, a pompásan jövedelmező konzorciumos Eldorádóból és fix fizetésre elszerződtek Kolozsvárira? Azt is kérdezhetnénk, hogy ha ugy ragaszkodnak a konzorciumos állapothoz a tagok, titokban miért kelnek ki ellene, a nyilatkozat aláírói közül az egyik miért hangoztatta, hogy az igzgattó miért utazik annyit az ő költségükre, a másik pedig miért kért fel egv hírlapírót, hogy a kolozsvári szinház igazgatójának, dr. Janovics Jenőnek liberális levelét küldje fel Fényes Lászlónak, hogy' az a konzoroiumos állapot sok más aktájával együtt publikálja azt, hogy a vidéki igazgatók rabszolgák módjára kezelik a színészet tagjait? Jobb ezeket a dolgokat nem feszegetni és mi igazán engedelmet kérünk a szegedi szinház tagjaitól, hogv szociális érdekükben .felszólaltunk és nehéz helyzetükön, amiről maguk közt egyre beszélnek, de anríak hangot adni — érthető okból — nem mernek, segiteni próbáltunk. Ami a kisfizetésű színházi tagok nyilatkozatát illeti, arra röviden csak annyit, hogy tudjuk azt. hogy az ő jövedelmük nagyobb most, a konzorcium alatt, mint volt béke idején. Azonban ez nem fontos, az sem, hogy mennyi a bevétel, mit érnek el a tagok a szezon végéig fizetésben, mit hogyan talált a szinészegyesületi kiküldött, mit nyilatkozott, .milyen jó szive van az igazgatónak, hogv tudnak számolni a színháznál. Az a fontos, Ihogy megszűnjék a konzorciumos állapot, Ihogy gazdája legyen mindannak, a mi a isziniház produktumaiban' történik, hogy művészi feladatok megoldására alkalmas társulait szerveztessék. a darabok kiállítása stiliszcrü, szemnek tetszetős legyen, hogy a kopott, tisztaságot nélkülöző rongyok ne ékteleniits.% a szinpadot. És az is fontos, hogy ha a szinügyi bizottság, a tanács, sőt a közgyűlés is ugy határoz, hogy a lövő színházi esztendőtől kezdődöleg he kell szűnnie a konzorciumos állapotnak, akkor az igazgató ne szervezkedjék konzorciumos alapon és ne szegüljön ellen a tanács és a közgyűlés kifejezett akaratának. Mert iha sok minden az igazgató szája-ize szerint történik a színháznál, minden törekvését még sem oktrojálhatja a városra, a közönségre, miután mégis csak a város az ur a saját pénzén épített színházban. Harc a tengeren. Rotterdam, március 2. A Reuter-ügynökség marseilJei elkésett jelentést közöl, amely, szerint a Thenahy angol gőzöst a Földközi-' tengeren sülyesztették el. Szeged, 1916. március 3. Itália területi követelései. Irta: dr. Balanyi György kegyesrendi tanár. II. A hadüzenet, mint a fél esztendős diplomáciai báiboru folyamán váltott jegyzékek legtöbbje, a nemzeti eszmények niegvaló-sitását, az osztrák fennhatóság alatt élő testvérek felszabadítását és a határok stratégiai szempontból szükséges kiigazítását hozza fel legfőbb érvül. lEz a .megokolás kétségtelenné teszi, hegy az olasz hivatalos (körök felfogása szerint is a legérzékenyebb ütközőpont Olaszország és a kettős monarchia között az Italia irredenta fogalmában) kifejezett eszmekor volt és a válságot akut jellegűvé az irredentizmusban rejlő fékezhetetlen imperialista törekvések kormány programmá emelése tette. A népléleikhen évtized'Glkipn át erjedő és állandóan élesztett vágyak a háború hatása alatt oly olthatatlan szenvedéllyel lobogtak fel, hogy a BalandraSonninn-kormány nem tudott., mert nem akart .ellenállani neki. A nacionalizmiis szent hevületében izzó olasz nemzetet oly erősnek és a tíz hónap óta vérző ''Ausztria-Magyarországot viszont oly gyengének hitte, hogy az Italia irredenta éis kiegészítője, a mnre noszt.ro jelszavakkal szimbolizált .aspirazioni nazionali megvalósítását könnyű feladatnak tekintette. Ugy gondolta, hogy egy csapással két feladatot old meg: leszámol a gyü' lölt Ausztriával és betetőzi az 18(50. és 1870. csonkán maradt Italia unica müvét. Ezért nem fogadta el Ausztria-Magyarország nagylelkű ajánlatait. A felkínált részek helyett az áhított egészet akarta és mivel ezt békés eszközökkel megszerezni nem tudtaa fegyverek döntésére kellett bocsátani a dolgot. iA volt szövetségesek közé tehát Italia kielégíthetetlenül magasra csigázott követelésiéi dobták Eris almáját. Azért >a hadüzenet történeti és efhikai elbírálásának első sorban az olasz területi igények megvizsgálására kell irányulnia. A kérdés ez: Elengedhetetlenül szükséges-e Italiának a maga biztonsága fokozására s benső erejének a nemzeti törekvések megvalósulásától feltételezett batváaiyoizásáru. az irredenta .tartományok megszerzésé? Van-e egyáltalában elfogadható jogalapja ilynenüi követelések támasztására? A szükségesség annyira; sürgető, a megokoJásul felhozott érvek annyira nyű' ván valók és feltétlen bizonyitó erejűek-^hogy ön magokban indokolttá teszik a sze' gyenletes árulás elkövetését és egy n«f?V su.ly.os áldozatokat kivánó háború felváll®' lását? Röviden: az Italia irredenta fogalmival jelölt érzelmi és hatalmi motívumok (>1' fogadható okát adják-e Italia háborúba gyedéséue.k? (A kérdés többféle szempontból tehet0 vizsgálat tárgyává, nevezetesen telki nthpk j.ük földrajzi, stratégiai, néprajzi és törté'10'1 látószögből.) Alkalmi vásár Sandbcrgnál A legnagyobb választék mechanikai és elektrotechnikai játékszerekben, fényképészeli gépekben és :•: cikkekben. :-: Széchenyi-tér 16. lel®