Délmagyarország, 1916. március (5. évfolyam, 51-76. szám)

1916-03-16 / 64. szám

8. DÉLMAGYARORSZÁG Szog'pxl, 1916. március 16. állani meggondolás nélkül sorakozik az orosz zászló körül. Ep ezért alig képzelhető el az a fájda­lom, az a csalódás és felháborodás, amely elfogta az oroszságot, amikor Bulgária hoz­zánk csatlakozott. Nemsokára erre azután megsemmisült Szerbia, amelynek a kedveért Oroszország belement ebbe a háborúiba, rá­adásul meg Montenegró, az utolsó szláv állam, mely még Oroszországgal tartott, 'mert a szerb állam gyakorlatilag megszűnt, — Ausztria-Magyarországgal béketárgyallá­sokba bocsátkozott. Nikitának minden ra­vaszkodása sem akadályozhatta meg az orosz sajtót annak a konstatálásában, hogy mégis csak volt időpont, amikor a király a békét kérte. Ez a körülmény sehoisem esett olyan súlyosan latba, még a győzteseknél sem. mint Oroszországban. A Rjecs akkori­ban ezt irta: ,.Az egész négyesszövetségnek megvan minden oka arra. hogy fájdalmasan reagáljon a montenegrói király azon törek­vésére. 'hogy békét kössön és az antigermán koalíció erkölcsi egységére és kitartására az első csapást mérje." Továbbá: „A négyes­szövetség fölött megjelent a különbéke sötét kísértete." Miért reagált Oroszország oly fájdalmasan a kis Montenegró elpártolására, eiimek a ténynek az oka az, hogy ez volt a szláv egységre és az oroszoknak a szlávok fölötti hegemóniájára az utolsó csapás. A helyzet ezáltal oda alakult, Ihogy Oroszor­szág megkímélhette volna magát ettől a há­borútól. Mert még az antant győzelmének a feltételezésével is, az orosz presztízs a Bal­kánon. legalább belátható időkre, odavan. Ezen tény hallgatólagos elismerése ab­ban mutatkozott, hogy Oroszországban szük­ségét látták annak, hogy a legsürgősebben uj ideologiát találjanak ezen háború szá­mára. Arra ugyanis nem voltak elkészülve, hogy a háború célja a hadi tények által ki­küszöbölődik a lehetőségek köréből. Szaszanov azután „Lengyelország szét­darabolt részeinek az egyesítését" irta u.i jelszóul a zászlajára. Az orosz sajtó azon­ban eléggé érthetően kifejezésre juttatta azt a véleményét, liogy ez a jelszó már nem talál hitelre. Nem régiben buzgón azt ma­gyarázgatta az orosz sajtó, hogy Lengyel­ország csak akkor nyerhetné vissza „függet­lenségét", ha sikerülne egész Lengyelország visszafoglalása. De ha csak Orosz-Lengyel­országnak újbóli felszabadítása sikerül, ak­kor csak „autonómiáról" lehet szó. Murkov, a reakcionárius képviselő, ennél is világo­sabban kifejezte magát, amikor azt mondta, hogy a lengyel jogok kibővítéséről való fe­csegés már azért is elhamarkodott dolog, mert az eddigi orosz lengyelek „hirtelen kül­földi alattvalókul mutatkozhatnak." A galíciai rutén „testvérekről", akiknek az országában az oroszok egy ideig nagyon is otthonosan viselkedtek, a nagy orosz visz­szavonulás óta már egyáltalán i?em esik szó. Végül csak természetes, hogy a háború folyamán ismét előhozakodtak az oroszok irégi vágyával, mely a Dardanellák és Kon­stantinápoly, a népszáj Cargradnak nevezte el, elfoglalására irányul. Mivel azonban, az orosz flotta nem volt elég nagy arra, hogy a Fekete-tengeren csapatszállításokat tegyen lehetővé, ezen álomnak a megvalósítását nem minden bizalmatlanság nélkül a szövet­ségesekre kellett bizni. A GallipolinM való visszavonulás után azonban ez az ábránd is buboréknak bizonyult. Maga Szaszonov is csak talányokban beszél azóta róla. A háborúhoz fűzött összes remények rombadőlte fölötti izgalmas hangulatból fa­kadt aztán a szövetségesekkel való teljes elégedetlenség, akik ráadásul érthetetlenül nem siettek sem Szerbia, sem Montenegró segítségére. A Franciaország iránti erős kedvetlenség, amely az orosz visszavonulás alatti teljes tétlenségből fakadt, a franciák őszi offenzívája óta engedett ugyan megint, de a rokonszenv már távolról sem a régi. Az újságcikkek, amelyek propagandaszerüen felkéri az élelmicikkekkel fog­lalkozó összes heSijbeSi ke­reskedőket, hogy pofiíos SlinDHBl legkésőbb f. hó 19-ig levelezőlapon közöljék az elnökséggel (Somogyi-u. 22.) dicsőítik a brit oroszlán erejét, éppen nem képesek arra. hogy magában a sajtóban is kitörésre "ne jusson az Anglia iránti kedvet­lenség, habár a védkötelezettség behozatala a bosszankodás egyik okát el is takarította az útból. Maga a pétervári angol követ is kénytelen volt ezt a tényállást felismerni. Mikor ugyanis meghívta az orosz képvise­lőket Angliába, kinyilvántotía, 'hogv szeret­né, ha e látogatás által „eloszlathatná Ang­lának azt a meggyanusitását, amelynek az orosz jobb pártok részéről ki van téve," De a liberális táborban sem igen tudják meg­érteni, miért nem szánta rá magát Anglia arra, hogy a Balkánon hathatósabb segítsé­get nyújtson. Még erősebb mértékben éri ez a szemrehányás Olaszországot. A szövetségbe való belépését vegyes érzelmekkel fogadták, mivel a két állam balkáni érdekei éppen nem fedik egymást. Most aztán annál szívesebben teszik Olasz­országot Oroszország szláv aspirációinak az összeomlásáért felelőssé, amiből nyilván­való a szolidaritás hiánya. Firiand római utja óta szeretnék a vi­szonyt optimisztikusan megítélni. Az*! re­mélték, hogy ez az ut eloszlatja azokat a „sztratégiai félreértéseket", amelyeket abból származtatnak, hogy „nelm az összes, Né­metország ellen hadakozó hatalmak koordi­nálták pontosan katonai műveleteiket." A Rjecs azonban továbbra is kétségeskedik és nincs megelégedve annak a hivatalos jelen­tésnek a homályos fogalmazásával, amely összefoglalja a római tárgyalások eredmé­nyeit. A semlegesekkel sincsenek az oroszok megelégedve. Wilsonról, akiben 'azelőtt na­gyon reménykedtek, ismét igen ironikus han­gon irna'k és egyáltalán nem hajlandók az ő diplomáciáját komolyan venni. Svédorszá­got illetően meg épenséggel aggodalmaskod­nak. A svéd parlament tárgyalásait sűhol­seím kisérték oly feszült figyelemmel, mint Oroszországban. Egyáltalán nem titkolják, hogy Svédország nem rokonszenvez Orosz­országgal és nyugtalanul figyelik ezen or­szág „aktivisztikus áramlatait." Romániát illetőleg Szaszonov látszólag jó reménységeket táplál. Ezzel szemben azonban tény, hogy a román határ mellett lakó oroszok más véleményen vannak. De más orosz körök is attól tartanak, ihogy Románia egészen más irányban keresi a nemzeti egységet, mint a miniszter gondol­ja. A Vecsernoje Vremja már jelentette is, hogv a német diplomácia .munkája Romá­niában befejezettnek tekintendő és el kell ké­szülni arra, hogy a konstantinápolyi, szófiai és atlhén események Bukarestben is meg­ismétlődnek. Athén is szerepel ebben a hír­adásban, mert Oroszországban meg vannak róla győződve, hogy Görögország Angliával való félelmében megmarad ugyan semleges­nek, de a legszívesebben már rég Németor­szág mellett állana. Ezek a dolgok okai és jelei "annak a csa­lódottságnak és elbátortalanodásnak, amely Oroszország jelenlegi helyzetében nem éppen indokolatlan. DIVATOS férfi-, fiu- és női öltönyök, kalapok, sapkk stb. rendkívüli olcsón szerezhetők be KRÉMER itflDtl, Kossuth Lajos-iugáPHt 8. Ielefan773. SZÍNHÁZ MŰVÉSZET oooo SZÍNHÁZI MŰSOR: CSÜTÖRTÖK: Perczel Sári vrndégfol­lóptével iSzibill. Páratlan. PÉNTEK: Perczel Sári vendéffMlépté­vel, Tökéletes asszony. Páros. (SZOMBAT: Perczel Sári vcndégifellépti­vol, Éva. Páratlan. íVlASARNAP d. n.: János vitéz. ESTE: A vén bakancsos és fia a lmszár. Népszínmű. Páros. 3 , férfi és női divatcikkek legnagyobb raktára. — :: Legmegbízhatóbb cég. :: Legolcsóbb beszerzési forrás. Csekonics-u. 6. Telefon 854. Széchenyi-tér 17. Telefon 855. ÚRHÖLGYEK FIGYELMÉBE! Tisztelettel értesitem nagyra­becsült vevőimet ós az összeS úrhölgyeket, hogy divatujdon­ságaim és legelegánsabb model­jeim megérkeztek. A legolcsóbb mai árak és a legmesszebbmenő figyelmes kiszolgálás. Tisztelettel ZSOLNAY ISTVÁN, női ruhaszalontulajdonos Szeged, Széchenyi-tér 9. a Korzó-mozi fölött. -A c -M O ö> -53 a a - 5 a " s alt a -sí? a ­cn se B*f tm w -A a a * x, a fe g a £i a g .s ír ti a a a is a a a a a N t/J J e M ILI X3 __ su sn^ fQ & a s a la a a a a Hajőszülés elte9 csakis az ártalmatlan Lei") zinger-féle „Hajrestoreí használja. Ara 1 K 20 f'"' Kapható Leinzinger üy®" gyógyszertárában Szeg^ Széchenyi-tér. & Legjobb hajfestő országosan elismert Lei"' zinger-féle. Ara 2 K 50 f' Kapható Leinzinger üy®1* gyógyszertárában Szeg®2' Széchenyi-tér. ^ Fájós fugára végy®' mielöob a híres Lein**?) ger-iáie fogcsepp" üvegje 60 tillérér. j<ap' haio Leinzinger gyógyszertárában c7re<A szécnenyi-ter. 25° Icialta tMűrtoxtó: PÁSZTOR JÓZSEF, Kiadótulajdono*: VARNAY L, Nyomatott Váraay L, könyvnyomdájában, Szegedaa,

Next

/
Thumbnails
Contents