Délmagyarország, 1916. március (5. évfolyam, 51-76. szám)

1916-03-15 / 63. szám

4 DÉLMAG YAROBSZAG. Szöged, 1016. március 15. egy kókler kicsalta a pénzét, és 'háromszor annyi hamispénzt ígért- helyette és az is német volt. * Buesut veszünk a kedves testvérektől, megköszönjük a szíves kalauzolást és tóvozoii akarunk, de a kapuiban elfog henünket az „öreg pásztor ember", elébünk áll és büszkén kivágja: — Találtam álm meg egy irást, ez aztán a bizonyiték, bélyeg is van rajta. Megnéztük: egy hetvenkilencben kiállított lópassaus volt... Az olasz hadüzenet történeti és lélektani háttere. Irta: dr. Balanyi György. ' ' V. A kulturális munkáival párhuzamosan halad a gazdasági előrenyomulás. A kormány minden követ megmozgat, liogy az olasz tőkét az Adria keleti partjai felé terelje. Úgyszólván évenként konzulátusokat állit fel, messzevágó politikai és stratégiai számításból támogatja az antivarii kikötő kiépítését, az antivari-virpazári vasútvonal tenvét, Bari ós Autivari között szikratávírót szereltet fel, a skutarii tavon rendes közlekedést létesít és egyre ujabb meg ujabb hajójár-atokat állit be; A Puglia hajóstársasággal 1893. kötött szerződés még két hetenként csak.'egy járatot köt ki Velence és az albán partok között; az 1898-iki pót szerződés már a velencei mellé állítja a Brindisi—U reves a vonalat; az 1901-iki hetenként egyszer, az 1904-iki háromszor ismétlődő útra kötelezi a társaságot és egyúttal 210.000-rői 500.000 lírára emeli fel szubvencióját. Igaz, hogy a hajóik eleinte majdnem egészen üresen közlekednek, de a kitartás és a céltudatos munka meghozza eredményét, A közlekedés megélénkül, az áruszállítás szédületes arányokban növekszik. Alig néhány év alatt megháromszorozódik s túlszárnyalással fenyegeti Ausztria-Magyarország nagy múltra visszatekintő kereskedelmi pozícióját. Ez az erőszakolt, Italia anyagi erejét és civilizáló képességeit messze meghaladó balkáni terjeszkedés végleg megrontja a szövetséges kettős monarchiáival való jó viszonyt. Ausztria-Magyarország nem nézheti közömbösen fokozatos háttérbe szorítását olyan feladat megoldásában, melyre földrajzi helyzete és múltja egyenesen predesztinálta s a berlini kongresszuson egész -Európa jóváhagyó szentesítését nyerte. Szövetségese nagyravágyása és indokolatlan hatalmi törekvései kedvéért nem szegődhetik a saját létét gyökerében veszélyeztető politika szolgálatába. Nem maradhat tétlen szemlélője a török statusquo fenntartását nehezítő olasz Adria-politikának, mert 'é politika végső következményei az albániai és macedóniai érdekszférák veszélyeztetésén kívül Dalmácia és az egész osztrák tengerpart birtokát is kérdésessé teszik. De súlyos vér- és anyagi áldozatok árán szerzett pozíciójához való ragaszkodásával csak azt éri él, liogy Italia még jobban meggyülöli s ahol csak teheti, iparkodik gáncsot vetni neki. Az olasz közvélemény nem vetélytársat, hanem konok és veszedelmes ellenséget lát a kettős monarchiában. Idegességét még fokozzák az időrőlidőre célzatosan világgá röpített hirek AusztrinMagyarország állítólagos harcias szándékairól, Szaloniki felé A'aló előnyomul áráról és Albániát illető annexiós terveiről. Kormánypárti és ellenzéki követek interpellációikban nem győzik eléggé nyomatékcsan a kormány figyelmébe ajánlani az e részről fenyegető tfeszéJy-éket. Először Giuceiarrdini, a későbbi miniszter ada meg a vészjelet. (1900 dec. 18.). Az 1901 jun. 7-iki ülésen G. fíoeio vádolja meg Ausztriát, a Skutari és Szaloniki felé való- törekvéssel. 1903 febr. 23. dr Morinis később közoktatásügyi miniszter és de Barziali, az irredentizmus főapostola egyenesen ezzel a kérdéssel fordul Tittoni külügyminiszterhez: „tMit tenne ön Miniszter Ur, ha egy napon h-ire érkeznék, liogy AusztriaMagyarország a berlini szerződés 25. pontjára -való hivatkozással a novibazári szandzsákban megerősíti katonaságát éls egy katonai sétát kezdene Szaloniki felé?') És a külügyminiszterek az interpellációkra rendesen olyan válaszokat adnak, melyek jobban kielégítik a nemzeti hiúságot, mint a szövetség fezei kínét, A már kiindulásában, alapgondolatában mpnarchiaellenes ma re nostro-politika mind jobban cl távolit ja Ital iát szövetségeseitől s közelebb viszi az ellenlábas hatalmi csoporthoz. Elhatározásaiban iős tetteiben egyáltalában nem feszélyezteti magát a hármas szövetség betűjétől, annál kevé'ihbé szellemétől. A Bülowtól szolid elnézéssel extnatonr-oknak neivezett, valójában azonban a szövetségi hiifeég megszegését jelentő diplomáciai kilengések cgyiie gyakoriabbakká vállnak. Az adriai vasút, az algeeirasi konferencia, az annexiós válság és a balkáni háború különböző fázisai csak legszembetünőb, de nem egyedül megnyilvánulásai ennek az alattomos, kétszínű politikának. Italia forma szerint még a hármas sz-öveteég tagja, de szive szerint már régóta az entente táborába tartozik. Ha közbe-közlbe egyes kérdésekben közelebb is jut szövetségeseihez, ebben is a saját érdeke s nem a szövetségeseire való tekintet vezérli.*) A balkáni törekvésekből támadt súrlódások ható erővé teszik az olasz külpolitikai progiamm harmadik pontját, az irredentizmust is: a népieteknek ezt a régi, sokszor eltemetett és mindig uj életre kelt vágyát, az idegen uralom alatt élő testvérek felszabadítása után. És ha már a ingre no-tro jelszó erős érzelmi tónust adott a külpolitikának, az irredentizmussal űzött visszaélések egészen a népszenvedély sodró árjába állítják be. Az irredentizmus ellhatalmalsodásával a Ilidéig ész helyett a forró déli temperamentum foglalja le s ennek a természetellenes szerepcserének szükségképen katasztrófára kell vezetnie. Italia nemzeti állani; talán teljesebb mértékben, mint bármely más nagyhatalom. Az idegen uralom alól való felszabadulását és egységessé válását is első sorban a nemzeti elv diadalmas erejének köszönheti. Annál fájdolimasabknn érzi téliát, hogy az egyesitéis mülvo épen nemzeti szempontból csonkán maradt. A nyelvi határok több helyütt túlterjednek a politikai határokon. Délnyugaton IMalta. északnyugaton Savoya ós Nizza, északon Tessin kanton és Déltirol, az ii. n. Trento, északkeleten Görz, Gradisca, ístria és Trieszt, keleten Dalmácia továbbra is idegen hatalmak kezén maradnak. IA nacionalizmus nem tud belenyugodni ebbe a fél eredménybe. Programinja középpontját. mintegy a velejét kezdettől foglvn az unita Italia határain kivül rekedt testvérek felszabad i tárába n, meg fóliásában látja; mellette másodrendűnek tekint, minden más feladatot. Áz unita Italia kiegészítéseként megteremti és forgalomba hozza, az Italia irredenta fogalmát s az irredentizmusban rejlő imperialista gondolat liiegtvalósi tárát az olasz külpolitika számot tevő tényezőjévé avatja. Első ez irányú kísérte ei még a hatvanas évekre esnek. Az T866-1 ki hadjáratban szenvedett nugsieninűsitő vereségek dacára Viseonti-Venosta külügyminiszter Nigra párisi követ utján. Velencén kivül Déltirolra és az isonzói határkiigazitásra s igényt emel III. Napoleon eráiszárnál. „A Trento egyesítés-e a királysággal — mondja jegyzékéhen — Italiára nézve elengedhetetlen kellék. Italia nénr kívánja Welsőhtirol inindaima részét, melyek valamikor „ailto Adige" néven a régi olasz birodalomhoz tartoztak. Igényei csupán az olaszlakta, területekre .szorítkoznak ... E kérdés végtelenül fontos. Megoldása módjától függ jém'lszben egy állandóan barátságos viszony teremtése Italia és Ausztria között."') Mivel azonban Napoleon nem hajlandó azonosítani magát a túlzó olasz követelésekkel s az Ausztriával folyó tárgyaláisok sem vezetnek kielégítő eredményre, a „megváltás" egyelőre megmarad jóreményséignek. Hiu lidércfény nek bizonyul a liárom éVvel utóbb i(Ii869.) egy poroszellenes osztrákmagyar-ifraneia-olasz bloek ötletéből támadt reménysugár is. Érdemleges tárgyalásra nem is kerül a dolog, mert Ausztria-Magyarország már eleve elzárkózik a területi engedmény gondolata elől.4') Tittoni T.: Itaiien, der Dreibund und dia IBalkanfrage. Berlin,, 1913. i288. s. k. 1 Ghlumeeky i. mt 21. 1. 2) Italia külpolitikáját, különösen AusZtria-M agyar or&záglhoz való viszonyát, rendkiviil éles megvilágításba helyezi Chluinicky két rendbeli, kiválóan értékes publicisztikai munkája: a már többször idézett OsterreichUngarn und Itaiien és Die Agonie des Dreibunde®, Das Jotzto Ja'hrzent ilalienilscher Uutreue. II. AÜflago. Leipzig—Wien, 1915. ') Olilumicky: Osterreieb-Uiigani u. Itaiien. 2. .1. 4) U. o. 3. I. Németország legújabb ellensége. Paul Harons cikke a Berliner Tageblattból Portugália, Németország legújabb ellensége, valamikor az volt. aminek ma Anglia tartja magát: a világ első tengeri hatulnWMi volt az oka. hogv Portugália leszédült mesés magaslatáról és hogv Angliát engedte vállain felkapaszkodni, azt egészeit alaposan kikutatni sohasem lesz teljesen lehetséges. Ez azonban nem gátolhat meg bennünket annak a (megállapításában, hogv az egykori és a mostani tengeri hatalomnak a sorsa évszázadok óta szorosan össze volt kapcsolva egymással. Hasonlíthatatlanul kedvező fekvésük folytán már eleve az volt a 'rendeltetésük, hógy a tengeri forgalom vezetése az ő 'kezükben fusson össze, miután lebonyolódott az a nagy átalakulás, amely által a közelikor átvedlett újkorrá. (Európa közép-, de meg inkább ókori történetében az idegen és európai népek árucseréjének a világforgalma a Földközi-tenger nagy forgalmi utján bonyolódott le. Á Földközi-tenger keleti részének a közvetítésével kerültek India kincsei is Európába. Karavánok hozták Arábián keresztül a Középtenger partjaihoz, ahonnan velencei hajók szállították tovább. Ez a virágzó kereskedelem súlyosan visszaesett a keresztes hadjáratok által. A keresztes hadjáfatokban a római fegyház lióditólag lépett fel, mert a Közép-tenger keleti partjain elhelyezkedett országok fölötti uralmát akarta visszaszerezniMidőn ez a nagyszabású terv kudlarccal végződött. bekövetkezett az izlám térhódítása1453-ban (birtokukba vették a törökök a bizánc császárság utolsó maradványát, Konstantinápolyt. A Le van tóba. és tovább az Indiába vezető kereskedelmi utak mind bizonytalanabbakká váltak. •Ezzel egyidejűleg azonban a föld Iénye< géről (és alakjáról való nézetek alapjában változtak meg. A műveltség már nem képezte a papság előjogát, megkezdődött a kutatás, amely a dogmáktól felszabadultan kezdte a maga útjait járni. Megkezdte az útját abban az irányban, amit ma technikának nevezünkA hajózás megszűnt túlzott óvatossággal a partokhoz ragaszkodni és amikor a föld alakját gömbnek kezdték képzelni, uii és uj kísérletek történtek arra, hogv az Indiába vezető utat a szabad világtengeren át keressék. Ezek a kísérlete lassankint kicsalták a világforgalmat a Közép-tengerről az Atlanti-óceánraÉs ímely országok lehettek volna inkább hivatva arra, hogy a forgalom ezen nagy eltolódása mellett magukhoz ragadják a vC' zérlő szerepet, mint Portugália, Európa leg' külsőbb nyugati partján és Anglia, a kontinens előtt fekvő ez a nagy sziget?.