Délmagyarország, 1916. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1916-02-13 / 37. szám

Szeged, 1916. február 12. DÉLMAGYARORSZAG. 309 fi magyar katonák helyzeti a hadseregben. — Gróf Tisza István a király és Frigyes főherceg elismeréséről. — Károlyi Mihály interpellációja. — A képviselőház ülése. — Budapest, február 12. (Tudósítónk telefonjelentése.) A képviselőház szombati ülését háromnegyed tizenegykor nyitotta meg Beöthy Pál tűnök. Napirend előtt (felszólalt Ábrahám Dezső, aki visszautasította Sándor Pálnak az ügyvédekre vonatkozó tegnapi megjegyzését. — Sándor Pál kijelentette, ihogy az ügyvédi 'kart nem a'karta sérteni. Szmrccsányi György vfesziautasitotta Sándor Pálnak a néppárt ellen intézett támadását. Ezután a miniszterelnöki jelentések tárgyalása következett. Rakovszky István emelikedett szólásra. Rakovszky a 'k/özéldmeaésről beszélt. Azután Sándor Pált támadta. Szóvá tette, hogy az a papírgyár, amelynek ő az elnöke, nem követett e! visszaéléseket. A körjegyzői állás kijárására vonatkozólag kijelentette, hogy sokkal indokoltabb ilyen dologban önzetlenül eljárni, mint vállalatok részére egyet-mást kijárni. Sándor Pál válaszol Rakovszkynak. Kijelenti, hogy személyében nem bánt senikit. G teljesen független ember és inkább fekete kenyeret enne, semhogy függetlenségét bárki kedvéért is feladja. Az elnök előterjesztésére a Ház elhatározta, hogy ülését kedden 'folytatja. Ezután áttértek az interpellációkra. Huszár Károly, Haller István, Burtos János és Horváth Gyula mondották el interpellációikat, Teleszky János pénzügyminiszter megnyugtató kijelentései után Jaeskó Pál interpellált, akinek báró Harkányi János kereskedelmi miniszter válaszolt. Interpellált még Novak János és Mattá Árpád, akinek interpellációja válasz nélkül maradt. Gróf Károlyi Mihály amiatt interpellálta meg a ininiszterelnőkököt, ihogy a hadseregben a magyar zászlókat és jelvényeket elveszik a magyar katonáktól, akiket egyébként is folytonos sérelem ér. Előadja a pozsonyi zászlós-értést. Január 26-án történt, hogy a 11-eis huszárok lövészcsapata nemzetiszínű zászlókkal és jelvényekkel a harctérre volt indulóba. Románul Tivadar őrnagy eltiltotta, hogy hazafias dalokat énekeljenek és a zászlókat ölvette. Szily Kálmán főhadnagy kocsin vitte utánuk a zászlót. lElöször a huszárokat, azután a főhadnagyot büntették meg és rendeletileg tiltották meg a zászló hasznalatát. Követeli, hogy ,az őrnagyot szigorúan büntessék meg és kérdezi a miniszterelnököt, hogy hajlandó-e az eset 'fölött felháborodását fejezni kell. Gróf Tisza István miniszterelnök: Az eset egészen máskép történt. A hadügyminiszter rendeletet adott ki, mely megengedi a nemzeti •szinü zászlók és jelvények használatát. Ezek a zászlók azonban az ezred zászlójánál nagyobbak nem lehetnek, mert természetesen ilyes esetiben már tüntető mellékizzel bir a dolog, ami nem egyeztethető össze a hadsereg szellemével. Az emlitett esetben is a nemzetiseinii zászló nagyobb volt az ezred zászlajánál. Károlyiinak visszautasítja azt a Vádját, mintha a hadseregben magyarellenes szeltem kapott volna lábra. Hogy az illetékes vezetőkörök milyen, érzelmekkel és milyen megbecsüléssel viseltetnek a magyar katonák iránt, azt leginkább azzal illusztrálja, hogy felhatalmazás nélkül felolvassa Frigyes főherceg hadseregfőparancsnoknak egy lliozzá intézett levelét, amelyet magántermiésizleti ügyből kifolyólag váltottak. A levélben Frigyes főherceg kifejti/ hogy a magyar nemzet egységes fellépése, fiainak lialálfmogvető bátorsága, hősies, vitéz magatartása és áldozatkész-égé mind olyan tényék, amelyek elől senki secn zárkózhat él. ö és a véderő többi vezetői feltétlenül elismerik, thogy u magyar katonák nemzeti lelkesedése a monarchia hadseregére nézve nagy erőgyarapodást jelent. Világos, hogy ilyen körülmények között szó sem lelhet arról, hogy a véderő kategóriáiban magyarellenes áramlat keletkezhetett volna. 'Pusztán csak egyesek rosszakaratú irigységéről lehet szó, de ezek elnyerik büntetésüket. — Ehhez a levélhez — folytatta a miniszterelnök, — nincs sok hozzáfűzni valóm. Zimonyban is történt egy eset, amikor egy részeg alantas tiszt levetette a magyar zászlót. Emiatt .a katonai parancsnokság szigorú eljárást indított és a tiszt meg is kapta példás büntetését. Az utóbbi időben a legfőbb hadúr kijelentette előttem, hogy a legnagyobb örömtől áthatva figyeli a magyarok hősi tetteit. Meleg szavakkal jellemezte a magyar nemzet tündöklő hazaszeretetét, áldozatkészségét és mély (fájdalommal látja, hogy bizonyos félreértések kezdik felütni fejüket. — Ebben a pillanatban egy gondolatnak kell mindenkit lelkesíteni-. -Miután a magyar nemzet létét és végső utait a monarchia nagyhatalmi állásához kötötte, felkérek mindenkit pártkülönbség nélkül, hogy tartózkodjanak attól a hangtól és kijelentésektől, amelyek által -lehetetlenné -tennék, hogy Magyarország nagy áldozatainak learathassa (gyümölcsét. (Élénk helyeslés és taps a jobb oldalon.) Gróf Károlyi -Mihály: A miniszterelnök ur válaszát nem Veszem tud-omás-ul. Azt kérdeztem, vájjon elitéli-e azokat a magyarellenes megnyilatkozásokat, a mélyek a hadseregben előfordulnak. Erre kértem is választ. Most nem az a kérdés, hogy a magyar katonákat jó ágyutölteléknek tartják-e, Iha nem hogy hajlandók-e olyan elégtételt adni. amely alkalmas a sérelmek eliminálására. Alighogy Károlyi befejezte szavait, gróf Tisza István haragosan pattant fel a helyéről és igy szólott: — Hazafias felháborodással tiltakozom az ellen;, ihogy azt a kérdést ilyen megbocsjá.iihatatlan könnyelműséggel tájrgya-lja. A miniszterelnök -kijelentését a Ház nagy része tetszéssel fogadta, az ellenzéken pedig nagy zaj támadt. Károlyi Mihály személyes kérdésben szólalt fel és azt (fejtegette, hogy megérti, ha a miniszterelnök más véleményen van, de az ő személyét illetőleg ne tiltakozzék ilyen módom A Ház tudomásul vette a miniszterelnök válaszát és az ülés délután négy órakor véget ért. DRIIIIIIIIIIHIIIIIIllllllllllllllHIIIIIiBBBIIBIIS Erre mifelénk ... Orosz harctér, fébr. 3. Erre mifelénk még most is agy -van minden, mint assettőtt. Az idén is ngy ,várjuk, hogy karácsonyra otthon lehessünk, mint iavady, vagy tavaly előtt vártuk. A ma is csak olyan volt, mint a tegnap s a holnap... (Ki tudja? A holnap nem is lesz már talán. De a napok telnek. Alig, liogy lehullottak a fák levelei, a-z ágak újból rügy eket liány-nak s liiinbálódzva fürdenek a csalóka tctli napsugárban; várják a tavaszt, ami biztosan eljön. A gárem-berek pedig némán, Szótlanul járnak-kélnek az Árkokban is egy karácsonyra, egy tavaszra, egy •nyárra gondolnak, amikor majd minden másként lesz, mint mostan. Mégis a Ic-guap egy kicsit étiért a többi napoktól. A (divíziónál akadt dolgom s amint a faluba be akarok menni, ahol a parancsnokság állomásozik, már hnessziről ifeltűnik, Ihogy csoportosulás van egy ház előtt, az utat fegyveres katonák zárják el s szuronyos kordon kígyózik az erdő felé. Kis .vártatva egy sajátságos menet indul a házból: pap fehér.karingben, keresztet szorongat a kezében, mellette lehoa-gasztott hajadon fővel, bizonytalan járással szinte támolyogva egy /alacsony, 'beesett arcú fiatal katona lépdel. -Kát oldalt mellettük feltűzött szuronnyal az őrség halad, utánunk tisztek. ^ A félig elhagyott, félig leégett falu házaiból félénk .tekintetek, ijedt ábrázatok, tarka rongyokba burkolt asszonyok, borotválatlan, ál lati a s kinézésű civil arcok kandikálnak a piszkos kicsi ablakokon keresztül s mint valami lvideg ítéli süvítő szél, amely a velőkig hatol, jár szájról-szájva a rémítő bir: — Kivégzés! Csatlakozom a menethez; ugy érzem, mintha kötelességein volna, liogy azt a szerencsétlen elhagyott embert, akinek itt senkije nincsen, elkísérjem utolsó útjára. Lassan, szótlanul haladnak, csak az elitólt csendes imamormolását s néha-néha feltörő zokogását /hallana, amely összevegyül a megfagyott hó csikorgásával, a léptek riajáva-l. Az erdő szélén íuegállanak. Az itt állomásozó csapatok már előre felálltak félkörben, hogy tanúi legyenek eme szomorú látványnak. Vezényszavak hangzanak s a harcban megedzeít szivek hevesebben dobognak, a. fáradalmakhoz Szokott izmok remegnek, a marcona -katonák bizonytalan pislogással nézik az előttük lejátszódó eseményeket, a halált. A szigorú ridegség .eltűnik az arcokról, a ráncok elsimulnak s a fegyver, amely már régen megszűnt játékszer -lenni, lábhoz kívánkozik a vállakról. Még- egy kevés mozgás ,s aztán mindenki földhöz szegezve á.ll a helyén is meredt tekintettel kfer.es egy pontot, (egy összetört, görnyedt alakot olt a fehér inges pap oldalán. •Előlép a hadibiró; Írásukat ytefez elő s olvasni kezd: „A király nevében ..." f , Halálos csönd. A körülállók összerezzennek; a (távolból ágyuk dörgése hallszik, mintha ajtókat csapkodnának egy üres épületlven mérges emberek; a szél néha-néha belekapasz-