Délmagyarország, 1916. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1916-02-11 / 35. szám

Szögied, 1916. február 11. '!) V'/S'ITOHV A!) VIV lyatávsainak . km-iiyeaetóhco. .inig etgjm-erirt; csalk fagyot fordult a világ, lidköszdul;'rt| a véres háború és mint anuiyi ¡má&, <> is elment a sereggel ... . , A muilt osztón*'jő k#n a ¡kárpáti hawo'khan vett részt és az ifjú színész emberül állta nieg helyét a fronton. Érezte, tudta, hogy ott'a havas Kárpátokban, «ni a feladata a magyar íknt (máinak. És a mgyair katona minden szívósságával, lvarci 'készségével és a gyozelemlb" vetett ¡bitével teljesítette mindén .el¡.snnrésrr érdémos feladatát. E nagyszerű feladat teliesitése közben golyóiövést kapott a jobb karjaiba. Gyógytaelés alá került, de a ke nyéi kereső (kezét ivein lelhetett megmerifeni, amputálni kellett. ,A keze elvesztésével elveszett egy szép álma is, hogy a magyar e ziiiészetet szolgá lha tj a. Mióta béfláá járja az életet, föl-föltkeresi a vidéki városokat, begy szavalati előadásokat tartson a közönség élvezetére és a lét•f ont «irtásához szükséges összeg' előteremtésére. Nem kér alamizsnát, bőségesen ad. Ivcgy ¡kapjon. .Ahol eddig megfordult, ¡mindenütt találkozott a közönség elismerésével, 'hálát mutató ¡hajlandóságával. A jövő liét csütörtökjén, ¡február 17-én, a szegődi színtársulat remlciz a javára előadást. Tudjuk, hogy ¡nem kall a közönséget, a szegedi közönséget különösebben invitálni erre az előadásra. Tudjuk, liogy ott lesz mindenki, aki. csak teheti, lvogy a Jéna színésszel éreztetheisse a szivek melegét. ¡Szép, ¡választékos miisora lesz a Szalay Antal . javát szolgáló előadásnak. Juhász Gyula, a kiváló poéta, Prolog-ot irt a kegyes alkalomra. Szintne keviil egy egyfelvonásos színjáték, amelynek iMuzsika a eiinve és amelyet Szalay János irt az ocscse javát lgáló előadásira. ¡Szalay Antal Kiss Jézseif, Juhász Gyula, Mám Ferenc, Gyónt Géza háborús verseiből ad elő egy. .csokorra valót. Ezenkívül Httbert Janka és Ócskay Kornél operaáriák éneklésével veszitek részt a,z előadásiban. Szépnek Ígérkezik a,z előadás és különö¡sep szép a cél, aminek ¡szolgálatába a szegedi színtársulat ¡pályatársi érzésének ¡megnyilatkozásával szegődött. UJ magyar operett. A szabadkai színházban holnap egy nj ¡magyar operettnek lesz m első 'bemutató előadása. Az operetknek amelynek A trónörökös a ei>me, a szövegét Fenyéri Mór irta, aki éveken keresztül értékes és érdemes tagja volt a szegedi szintaTíssulatinaik; mig .a zenéjét György Mór, szabadkai magánzó szerezte, akinek első operettje a (budai színkörben került előadásra. Vasárnapi előadások. A szinházi iroda jelenti: Vasárnap délután iháirom és fél órakor Kálmán Imre nagysikerű operettje a Zsuzsi kisasszony kerül szilire ifélhelyárakkal a címszerepíhen Déry Rózsival. Este 8 órakor az UgarimfkKis-t Cserzy—¡Szalay nagyhatású népies .-•zinniiüvt't adják elő. Különös érdekességei kölo-önüz az előadásnak, hogy a darab előtt az egyik .szerző, Cserzy Mihály tart bevezető beszédet. Az antant ötödik kereke: Olaszország. Alkalmi vásár Sandbergnál A legnagyobb választék mechanikai és elektrotechnikai játékszerekben, fényképészeti gépekben és :•: cikkekben. :•: Széchenyi-tér 16. MOH 1204. Berlin, február 10. Nem akarjuk a németellenes sajtót utánozni és nem akarunk'mindenféle véleménynyilvánítások önkényesen összeállított töredékeiből, ügyesen összehalmozott izolált esetekből és effélékből ellenségeink táborának a 'hangulatáról színes képet festeni. Az előítélet nélkül való megfigyelés, a fölösleges általánosításoktól ment elővigyázat, az elhamarkodott következtetésektől való tartózkodás és a gondos önvizsgálat sokkal jobban szolgálja a saját érdekünket. De minél jobban ragaszkodunk ezekhez az alapelvekhez, annál inkább érezhetünk magunkban jogot arra, Ihogy bizonyos jelenségekre felhívjuk a figyelmet. A legutóbbi ¡hetek folyamán Olaszországban nagy szóharc zajlott le, amit nálunk nem igen vettek tudomásul és joggal, inert most minden fronton nem a beszédek, de a tették döntenek és csak olyan dolgok méltóak a figyelmünkre, amelyek valami módon közelebb juttatnak bennünket a döntéshez. Ámde ép ezért nem szabad közömböseknek lennünk az olasz miniszterek szónoki buzgalmával izemben, amikor rövid egymásutánban Barzilai Bolognában, Páduában és Milanóban, Orhindo Bolognában, Martini és Salandru Firenzében és Turinban szóltak a néphez. Mert ezek a formailag sokszor kiváló, dc I tartalmilag sovány beszédek nyilvánvalóan a gyöngeség momentumát árulják el. Mert mindezek a beszédek, amelyek nélkül a kormány nem bir boldogulni, bátorító, megnyugtató és védelmi beszédek és tompított hangjuk lényegesen különbözik attól a harsogástól, amellyel hónapokkal azelőtt a Kapitollúmról harcra szólították a népet és amellyel a szövetségeseknek Itália hatalmas erejét dalolták. A miniszteri megnyilatkozásoknak a tartalma ma is a közös győzelemben való hit, de a felszólításba, hogy mások is építsenek erre, belevegyülnek az elégikus panaszok arról, hogy az ¡ellenséges front hallatlanul • erős, Ihogy a lemondások végtelen körére van szükség, hogy rettenetes a ¡felelősség, miközben keserű otelalpiilantásokat vetnek az nj szövetségesek épen nem önzetlen kívánságaira, amikor még több olasz vért ¡követelnek. Az a benyomásunk, hogy ez az elkeseredett kormány szava az elkeseredett néphez és elkeseredett szövetségesekhez. Ahhoz a néphez, amely most, a hódító háború nyolcadik hónapjában azt kénytelen hallani, hogy rémes áldozatai gyönyörű gyümölcseként azért magasztalják, mert sikerült a saját országa határait megvédeni? A legkeserűbb szemrehányás szaval, mikor Martini győzelmi ujjongásai közepette és átmenet nélkül ezt mondja hallgatóinak: — Mindenre nem vagyunk képesek és mindent nem is szabad akarnunk, nem szabad nevezetesen előrelátható vereségeknek kitennünk magunkat és nem szabad erőinket szétforgácsolnunk, nem szabad szétszórnunk technikai eszközeinket, amelyeknek a jelenlegi háborúban oly erőseknek és sokféléknek kell lenniök. Ha erőinket csak azokon a pontokon összpontosítjuk, ahová sértetlen határaink védelme és politikai és gazdasági jövőnk ¡biztosítása hivott és hív bennünket, akkor a közös ügynek a legjobb szolgálatot teszünk és siettetjük annak ¡a napnak a közeledését, amikor a vérből kibontja fehér szárnyait a béke. Nem újdonság, hogy az antantnak egész táborában az Olaszország iránti hangulat rég ttül van a mézesheteken és hogy a keserű szemrehányás kölcsönös. A miniszteri beszédeknél feltűnő, mily szorgosan és tudatosan kerülnek mindent, ami a szövetségeseik iránti barátságról tanúskodhatnék. Annál jobban hangoztatják azonban azt, hogy Olaszországnak nem lehet és nem szabad mindent, amit tőle várnak. Hisz ismerjük azokat a szemrehányásokat, amelyek a párisi, londoni és pétervári sajtóban elhangzottak Róma felé ¡és ¡az ezekre való zavart és kioktató feleleteket. Szemére hányták Olaszországnak, hogy nem ment el a szövetségesekkel a Dardanellákhoz és Szalonikiba, hogy semmit sem tett Szerbia, majd Montenegró megmentése érdekében. Ezzel szem,bén ¡az olaszok keservesen panaszkodnak amiatt, hogy az Isonzó-fronton tanúsított hatalmas katonai • tél,iesitmenyekkel szemben szövetségeseik nincsenek semmiféle elismeréssel, habár ezek az erőfeszítések annyi ellenséget' kötöttek .le ezen a fronton és hogy most meg épenséggel azt váriák, hogy az albániai kalandból egymaguk, csupán Esszndnak, a hűséges banditának a segítségével keveredjenek Iki. Dühösek az oroszokra, akiknek az Adria-politikája iránt sohasem voltak bizalommal. El vannak keseredve a franciák iránt, akik közül Hervé azt irta róluk, hogy csekély sikereik annak tulaj donithatók, hogy katonáik és tisztjeik bátorsága dacára „katonai ¡sikerek hagyománya Ihijján nincs bennük bátorság hatalmas kezdeményezéshez." És végkép mérgesek az angolokra, akik kikötőik hal latlati nyeresége mellett az olasz nép számára négyszáz százalékkal megdrágítják a szenet és tehetetlenné teszik az ¡olasz ipart s ráadásul vigasztalanul ¡küldték haza az ő Marconijukat, végül amiért- Olaszországot, a közös haditanácskozásokon, kiint az antnat ötödik kerekét kezelik. Most állítólag.barátijai kegyetlen szorongutására Olaszország mégis valami albán expedició-íéle mellett döntött. Ez az akció azonban pusztán Valona védelmére zsugorodott össze. A kormány -sajtója bizonyára nem ok nélkül tiltakozik az ¡albán hadszíntér túlzott jelentősége ellen. Még egyáltalán nem bizonyos, ihogy Bríand, ha Rómába érkezik, •fog-e mást, mint'elkeseredett arcot maga körül ¡látni. Mert ugyan ¡micsoda esemény változtathatná meg hamarosan az általános elégedetlenséget? A helyzet ez: a nép nincs megelégedve a kormánynyal, ez viszont nincs megelégedve a néppél, Olaszország szövetségeseivel és viszont, még kevésbbé. Emellett napról-napra no azoknak a száma, akik azt szeretnék, ha a megtörténtet meg nem történtté lehetne tenni. Számolnak belső forrongások lehetőségével s tudják, Ihogy Salandra borzasztóan érzi felelőssége súlyát és azt is, hogy Giolitti a legudvariasabban elháritja magától azt a dicsőséget, ¡hogy ennek az ál-Herkulesnek ő legyen az Atlasza. Mi fejlődik mindebből, nem tudjuk, de egyáltalán nem akarunk ebből ellenségei-nik kimerültségére vagy összeveszésére kjövet-