Délmagyarország, 1916. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1916-02-10 / 34. szám

Szesgéd, 1916. február ,10. DBLMAGYARORSZAG 9 log, hanem az igen, Ihogy mire a rézgálic-árusitást befejezték, 16 mm. rézgálic „eltűnt." A rózgálicot elmérni nem lehet, mert a kimérésnél a pakkolást is mérve, egy hordóból rendesen több rézgálicot lehet kimérni, mint mennyi súlyainak az jelezve van. Hol van az eltűnt 16 mim. rézgálic? <A hatóság nem kíváncsi rá. Az eltűnt rézgálic akkori -értéke 3840 korona, a mai értéke 9000 korona. A város árult zsirt is 5 koronáért kilónkint. Tömegesen járt a lakosság minden hivatalba, hogy ez olcsó zsírból kapjon, de a válasz mindig az volt: nincs zsir: Azonban aki tudta a módját, az mindig kapott zsirt. (A város mint árdrágító.) A városi élelmiszer-üzemek nemhogy csökkentették az árakat, hanem azt folyton emelték. Ezelőtt 2 hóval a tojás ára dbonkint 14 fillérben volt megállapítva -és a piacról a rendőrök kérlelhetetlenül behiircoták azt a föd mívest, ki a tojásért 16 fillért mert kérni és a kihágási biró fogházra itélte. Ugyanakkor a hatósági boltiban nagy betűkkel ki volt Írva: egy db tojás 25 fillér. Most januárban a hatósági élelmiszer-üzlet minden „irányítása" dacára a piacon bőségesen lehet tojást kapni darabonkint 10 fillérért. A hatósági boltban ma is 25 fillér. A tej ára is maximálva volt, azonban a hatósági tejüzletben folyton emelték az árakat, dacára, bogy a szerződés szerint a szállítónak ebhez nem volt joga. A hatósági üzem ára. után emiélkedtek a piaci árak is, ma az egész országban Szegeden legdrágább a tej. Hozzá városi vegyész vizsgálata szerint a hafósá boltban árusított tej mindig vizezés gyanúja alatt áll. Említettem már, hogy mikor a jó krumpli ára 10 fillér volt, a hatósági boltban a takarmány krumplit 14 fillérért árusították. Ugyanígy voltak a többi zöldségek is. (Szükséges-e az élelmiszer üzem.) Szeged földfnives és' élelmiszer termelő város. Más időben is, most is inkább exportál mint importál. Az első háborús ijedelemben voltak némi élelmiszerbeszerzési zavarok, de nem lényegesek. Azt is inkább a hatóság intézkedései okozták, melyek nem vitatjuk, hogy helyesek ivoltak-e, de mégis a termelőket elriasztották innen. Ez azonban rövid ideig tartott. Szegeden hns, zöldség, minden élelmiszer kapható a piacon, mindig jobb és olcsóbb, ,mint a hatósági boltban. Hiány van sokszor lisztben és cukorban, azonban erről a hatósági bolt úgysem gondoskodik. Van Szegednek megállapodott, régi, jó hírnevű kereskedelme, mely a várost minden szükségessel ellátja. Ily állapot mellett mi szükség van arra, hogy a város olyan gazdálkodást folytasson, amelyben neki egy kiló birkahús a fenti kezelés mellett 8 koronába kerül és eladja három koronáért, holott a piacon 3 koronáért jobb birka-. haist lehet kapni, mint a város 8 koronás busa. Mi szükség van arra, liogy a városnak egy kiló krumpli 1 koronába kerüljön és adja 14 fillérért, mikor a piacon igen jó krumplit vettünk ugyanakkor 10 fillérért. A városi élelmiszerüzlet fenntartása nem közérdek. Lebet, hogy egyesek érdeke, de nem közérdek. Ha a város azt a 100.000 koronát, mit ez üzemre eldobáltak, a szegényeknek adta volna, minden szegény jóllakott -volna Szegeden. Az előadottak ez idő szerint még nem akarnak vádak lenni sen'ki ellen, csak egy tarthatatlan rendszerre akartam világot vetni és ki akartam mutatni, hogy minden napért kár, melyen ezen élelmiszerüzem fennáll. HÍREK Ezeken kivül részletesen foglalkozik a fölebbezés a krumpli-ügygyel, a husbeszerzéssel, különösen a birkák dolgával, a város veszteségeivel és a számadásokkal. oooo A török Vörös Félhold képeslevelező, lapjait 20 fillérért árusítja az Országos Bizottság, (Budapest, képviselőház.) Az asszonyokról sok furcsát leöletett hallani már a háborúi óta-. Nélkülük -.már a világ, világ se volna — mondogatták, ők vezetik a hudhavomult -férj üzletét, nevelik uz itthon hagyott 'kis -neveletleneket, bevetik -az -üresen álmélkodó földet, aratnak, csepelinek, őrölmek és amellett elvégzik a ház körüli teendőiket fe. Sőt a közéleti tevékenységre is mi-rid,jobban rákapnak. A férfiak hivatását és nn-üiködési körét nagy ambícióval alkarjaik betölteni. Van már solk női kalauz, bérkocsihajtó, soffőr, lámipa-oltogató (gyújtásról nem igen lelhet beszélni), -pténzb-eszed-ő, utazó-nő, orvosnő; nem te szól-va. azokról a hivatásokról, vaigy foglalkozásokról, amelyeket már a világfel fordulás előtt is mőkkel töltöttek íbe. Az asszonyoknak ezt a nagy megnyilatkozását kétségtelenül csak dicsérettel lehetne illetni. A buzgóság, az akaraterő, a kenyér becsülettel való megszorzése után való tör tetős, bizony iminld-imiind igein szép dolog, csak természetesen- felmerül az a szeim-pont is, hogy mint -végzi az asszony a magára vállalt hivatást; be tudja-© tölteni a férfi-uniuinkát ugy, alhoigy az megfelel az ellenszolgáltatásul nyújtott Dömék. Szövi' légiai problémát esi nálni ebből, -nem a inai események központ jóiban rohanó uaigy napok feladata. Itt csak egy érdekes niomcmt uimróf akarunk baszó molni, anni igen sürün .'kezd .megnyilvánulni a z asszony-ói v ói i y cs ül és a rany.k orszak ába n. 'Némelyik asszonyinál, és ilyen elég sok áka-cl, a férfi-ni m lka a férfi-utánzás ösztönét váltotta iki. Lelki szükségletnek mutatkozik ez és számos furcsa jelenetnek, furcsa szokásnak a szülője, melyek közül ha néhány a békésebb évekre is megmarad, nem kis gondot -fog okozni a társadalomtudóscík Ibölcs seregének. A férfi — s-aj nos — neuuicsaik dolgozik, hanem kimig is néha a hámból, ugyebár; különösen az alacsonyabb néposztály tik su< •lyoö munkáját végző ember. iHa tehát a felesége- most- ugyanazt a súlyos muvkát végzi és lelkiszükségletek kielégítésére vágyat nem érezhet, hát hogyan mutathatná meg, hogy most ő az „ember" -a háznál. Pedig ezt megia«itatni, nagyon sok asszonynak Őszinte vágya. -Ezzel lehet csak megmagyarázni azt az érdekes, mondhatni groteszk jelenséget, amelynek e sook iró,ja szemtanúja volt a minap. Egyik kocsmából a belváros kellős közeliéiben, hangos1 danclás, lárma, vad' muri hangjai hallatszottak ki a csöndes éjszakába. Szép, boros, bariton és basszus női-hangok. A kíváncsiság behajtót megnézni, hogy kik lehetnek ottan, ahol a szépnem éneklési varázsa oly esaloigatóan csendül ki a (komor sötét Hallod, hallod Kutya Szerbia, Az uramat Ne engedd haza; Mert hogyha majd hazajön iMég a kutyámimk sé köll... stb. A refrén, szintén hasonlóan szellemes zsánerű. Az asszonyoknak ugyan tetszhetett, mert mindem soránál hangosan kacagtak, utána pedig koccintottak és nagyot húztak a pohárból. -Ha majd az urukat haza engedi a kutya Szerbia, valószínűleg más nótát húznak ön-agy ságáékuak. [Szabó MihÜyö étbe Bent egy nagy asztal volt, az asztalnál négy jól megtermett paraszt-asszony ült; előttük .borda üvegek ós már sokszor szájhoz emelt boros poharaik áhlogáltak. Az egyik, ugy látszik ki a legény a csárdában ,cgy 'üres üveget emelt magasra és a többiek áhítatos íiséretévcl ilycsfélekélpen ordítozott, — lordon, dauolászott: Szerdán este minden szegedi ujságiró szivét hevesen mégdobogtató gyászhír érkezett a szerkesztőségekbe: Budapesten, a Korányi-klinikán meghált Szabó Mihály, a Szegedi Friss Újság munkatársa. Szabó alig öt éve ujságiró, szerényen, de tehetséggel kezdte, mindvégig szerényen fólytáítá, de egyre pompásabban bontakozott ki újságírói zsenialitása. A Délmagyarország-nál ült először Szerkesztőségi asztalhoz és a tollat ettől az első perctől kezdve mindvégig olyan megértéssel, megbecsüléssel és becsülettel kezelte, aminővel csak nagyon kevesen a fiatalabb nemzedékből. Számtalan jelből kellett látnia, hogy kartársai szeretik, megbecsülik és elismerik, még sem lelt elbizakodottá. Fiatal kora ellenére — ami nagy szó — megmaradt a szerény, a buzgó, a fáradhatatlan riporternek, a kedves, a közvetlen, a jó fiúnak, lapja hűséges, ragaszkodásban és kitartásban törhetetlen munkatársának. Körülbelül hat hónappal a háború kitörése után neki is be kellett vonulni katonának. Élte a katonasorsot, aanig egy rettenetes kór addig egészséges szervezetét meg nem támadta. Katonáiktól ekkor elbocsájtották és ő visszameut a Friss Újsághoz, betegen, dolgozni, mert kenyél- kellett az özvegy anyjának és .két kiskorú testvérének. Körülbelül négy hét előtt egyhangúlag megkapta a Dugonics-Társaság űjságiró-ösztöndiját, röviddel utána felment Budapestre, ahol felvétette magát a Korányi-klinikára. Telve volt vágygyal az élet szépségei és sikerei után, nem is sejtette, hogy betegágyához mily közel ólálkodik a halál. Elmultának hirére mély megilletődés és fájdalmas megdöbbenés állii meg valamennyiünket idegölő munkánkban és keserves szomorúsággal gondolunk az ő sorsára, mely nem hagyta igéreteke n felfejlődni derék és dús életét, pótolhatatlen veszteséggel sújtotta, akiknek ő szemefénye volt: özvegy anyját és két testvérét és szivén talált mindenkit, akikhez ö annyi boihém szeretettel rugaszkodott és akik a szegedi ujságiró-gárda egyik jövendő büszkeségét látták benne. — Heimann Illés elkobzott gabonája. Tegnapi la-punkban budapesti tudósítónk tele ion jelentése alapján közöltük, hogy Heimann Illés horgosi bérlőtől 450 mázsa gabonát elkoboztak. A horgosi elöljáróság által kiállított hivatalos bizonylatokból arról értesítenek, hogy Heimann Illés január folyamán eszközölt hivatalos -bejelentésnél a legesekéyebb mennyiséget sem titkolta el és igy eiccbzásról nem lehet szó. -Mindössze annyi történt, hogy Pupp József Ihatárrendörségi tisztviselő, mint miniszteri kiküldött megjeent a helyszínen és annak konstatáiása után, iogy az össz-készlet megfelel a kötelező bejelentési mennyiségnek, — a miniszteri ren-