Délmagyarország, 1916. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1916-02-09 / 33. szám

DÉOf ÁG Y ARORSZÁ 3. jáfcőket. A tengerihez! A kimerültek mtfg égy-.! szer ő*aaeszc&ék magukat, aki már iüvesaitetlo a reményt, "ujj bátorságát jneritett. Anyák, akik­nek a fájdalom elapa-sztolta az emlőit, őrülten •magukhoz szorították csecsei itőikt-t, mintiha azt­reniéKík volna, hogy ezzel az öleWssel kiragad­ják őket a halál .karjaiból. A katonák lehajol­tak, hogy ismét fölemeljék elhajított puskáikat és róinesen, borzalmat keltően hangzott fel az őhezők sorarból: — A tengerhez, a tengerhez! Erejűik utolsó megfeszítésé vei siettették lép­teiket. A távolbau feltűnt a tenger. A pópák tértire borultak és mindannyian követték pé-1 dójukat. A nép imádta a tengeri. Ekkor azonban nj csapás érte a menekülő­ket. Ha a bolgárok abba is hagy:ók az üldö­zést, a tífusz nyomon követte őket. Tanyát ütött a lapályos tengerparton és a nyomorúsá­gos táborban. Diiilk>rigött a tífusz ás az éhhalál is még mindig szedte áldozatait. Ötvenezer szerb fekszik betegen az Adria partján és a még életben .levőknek nincs jártányi erejük, hogy a holtakat bekaparják a földbe. És a bor­zalmas szomorú játéknak még nincs vége. Hogy megmentsük azokat, akik Péter király népéből megmaradtak, nagy, hatalmas expedícióra vol­na szükség. Szeged, Wífi. február 9 «fO Bukarest, február 8. Tojna %nescu ^ parlament keddi üléséíi meg#madta Bróti aim mioiszte relnököt, mert ^ egyetem rek­tori tisztségét nem ővele töltötUe be. A tá­madás indító oka a parlamentben nagy de­rültséget keltett. Torna Jonespu erre dühében azt kiáltotta a képviselők télé, hogy nem csodálja Bratianu eljárását* amikor a román parlamentben hazaárulók ülnek. Á vakmerő kijelentés felkorbácsolta a szenvedelmeket; óriási kavarodás és izgalom támadt. A kép­viselők ököllel fenyegették egymást. Az el­nöknek csak nagy nehézséggel sikerült a rendet helyreállítani. Olaszország Szalonikiba is killd sereget, Berlin, február 8. A Lokalanzeiger jelen­tése szerint a legutóbbi olasz minisztertaná­cson. amelyet a király elnökletével tartottak Rómában, Cadorna vezérkari főnök ellenzé­sévé! szemben elhatározták, hogy Valonába 100.000, Szalonikibe pedig 50.000 főnyi se­reget küldenek. Német repülőraj angol csapattáborokat BERLIN, február 8. A nagy főhadiszál­lás jelenti: A Sommetől délre élénk harci te­vékenység uralkodott. A február hatodiká­ról hetedikére virradó éjjel uj állásunk egy kis árokrészét elvesztettük; egy tegnap délben erős tüzeléssel előkészített francia támadást visszavertünk, este ellentámadás­sal állásunknak teljes birtokába jutottunk. Egy német repülőraj megtámadta a poperinghei vasúti telepeket és a Popering­he és LHxmniden közti angol csapattáboro­kat. Az elűzésre felszállott repülőgépekkel folytatott többszörös harc után, a repülöraj veszteség nélkül visszaérkezett. LEGFŐBB HADVEZETŐSÉG. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) m ­1 — tek volna arck Recciből könn^n Cetinjébe igpé^ólj^^ Cetéből, ha törik, Ita sza­W é|B&slp tipm, nem Tettek volna áppe ftóbtfí, fg&vel felvihetők a Lovcsenre, Montenegró citadellájára? Ugy, mint a M Bhsá* _ Ráadásul az osztrákok nem csináltak titkot a terveikből. Olvassuk csak a Secolót és a CorHere delta Serát, azok ezt a lehető­séget tftyjről-hegyfré megtárgyalták. Ter­mészetes, hogy a LoycsetUKík az osztrákok áltál való elfoglalása Olaszországra nézve is veresé értény, hogy a Tövesen és egész Montenegró csak meNékepizód a világliábo­ruban. Csak egy vonás, de nagyon jellegze­tes vonás. Olyan vonás, amely meg kell, hogy erősítse a németek öntudatát. Menjünk to­vább: az olasz flotta a tenger felől eláraszt­hatta volna tüzével az osztrák Spizzát, azt a Spizzát, amdyről Nikoláj, Montenegró ki­rálya ezt mondotta nekem: — Ez szálka a szememben! De mindebtől nem történt meg semmi, semmi. Még Antivári is, amelyet Monteneg­ró hátvan évre Olaszországnak bérbe adott, megmaradt nyilt, védetlen kikötőnek. Itt bevégeztetett egy nemzetnek a sorsa, amely nemzet a maga Összességében elfért volna egy hegynek a tetején. De a jelenkor egyetlen lovagi nemzetéé, amely álig egy évszázaddal azdött is szégyennek tartotta, ágyban, párnák közt meghalni. A szcrb menckültek utolsó jajkiáltása az antanthoz. Ferri Pimnie, ía tiirihi Sta-mpúban leírja a szerbeknek Albániába való menekülésit, ennek a bábomnak azt a borzalmas tragédiáját, ame­lyet az antant hatalmak hoztak színre. .A cikk igy hangzik: —Hisz ismeritek azokat az Athénból ós Sza­louikiból küldött sürgönyöket, amelyek a szerb badaeregnek az Abria partjaira való szerencsés érkezését jelentik! Lélekben már láttok azt a százezer szerb katonát megetetve, (felfegyverez­ve és újonnan felszerelve. Putnik katonái egye­nesen arra valók, — ugy mondták — hogy a keleti hadsereg balszárnyát alkotva diadalme netben végigmérjék Macedóniát. Ennek a szomorújátéknak legrémesebb jele nete anost játszódik le a tenger albán partján, amüöor ezeket a sorokat papírra vetem. Szomo­rújáték ez, a kétségbeesés zokogásából, siránko­zásiból éa jajgatásaiból összeállítva. A hegység egyfelől, az érzéketlen tenger másfelöl fogja fel a haldokló szerb nép utolsó jajkiáltását. Éhség és betegség a szerbek sorsa. Az osz­trák-magyar kard és a bolgár kés elől megme­nekülték, megtették a végtelen hosszú utat eső­ben éa Tvüiaitoan és hajnalonta újból meg újból megkezdték a kinoean fáradságos utat, keresz­tülgázoltak iszapon és sáron, mind toválbb és tovább áa üldöző ellenség elől való menekül­•tűidben. Mindennap uj aggodalomra és uj két­ségbeesésre'Virradtak. Az egész nép! Négyszáz­ezer polgári lakos és ezázezer katona. Az osz­trák-ünagyar zsoldban álló albánok sziklafész­keikSbŐI Iáitok rájuk. Aki elmaradt, a halál fia &áMflftNr a fáradtság és éhség tulborrai­maaan neheeadett rá • tömegre, azokból, akik­m még jöt hang, kitört a felkiáltás: . — A ámfaráai, a tmoerktx!. , .- A tengernél xsmttték megváltásukat, Ott lant a ttvofeaa, tol ama hagyjáneon fekszik a fcéfc tongar, —lypn ezovetaégeeeik hajói vár­A törökök Egyiptom és India ellen készülnek. Basel, február 8. Az Echo de Paris 'kon­stantinápolyi 'levelezője beszélgetést folyta­tott E11 ver pasával. Enver pasa elmondta nyilatkozatálban, hogy Egyiptom és Nubia el­len egyszerre indítanak offenzívát. India el­len csak kisebb expedícióra van szükség, oda elég 100.000 ember. Afganisztánban van a központja az angol-ellenes agitációnak. — Nem az a célunk — folytatta Enver pasa, hogy a Szuez-csatorna meghódításá­val elvágjuk az indiai utat, hanem el akarjitk venni Egyiptomot az angoloktól. Nem elég­szünk meg azzal, hogy a Szuez-csatorna két partját elfoglaljuk, hanem el akarjuk kerget­ni az angolokat Egyiptom egész területéről. Montenegró fegyverletétele befejezést nyert. Lugano, február 8. Az Idea Na z ión a le jelentése szerint a montenegrói sereg fegy­verletétele befejeződött. A monarchia korlát­lan ura az országnak és a hadtápvonalakon biztosíthatja az albániai elonyoimiiást. A szerb trónörökös Korfuban. Korfu, február 8., (Havas.) 'Hivatalosan jelentik, hogy Sándor szerb trónörökös egy francia torpedónaszád fedélzetén Albániából Korfuba érkezett, ElAesstározások Durazzónál. Lugano, február 8. Az Idea Nazionale hírt ad Durazzóból arról, hogy az Isitii folyónál osztrák és magyar előőrsök összecsaptak egy szerb felderítő csapattal, amelynek visz­sza kellett volna vonulnia. A lap megjegyzi, hogy minden jelentőség nélkül való csetepa­téról van szó, amiből nem következik, hogy az albán főváros ellen már támadás történt volna. Ami Oroszországnak fáj. Stockholm, február 8. A Novoje Vremja diplomáciai forrásból azt jelenti, 'hogy hála a német diplomáciának, Bulgária> Görögország és Románia között a viszony jelenleg hatá­rozottan jóindulatú és barátságos. A bolgár csapatoknak Monasztirban való nagyszámú megjelenése ezen jóviszonyon semmit sem rontott, mert Moitasztirnak bolgár csapatok­; kai való megszállását ideiglenesnek jelezték. Görögország érdekeinek figyelembe vételét ugy Bulgária, mint Németország garantálta. A bolgár-román viszonyt Radoszlavov és Bratianu egymás között tisztázták és oly messzemenően elrendezték, hogy a legfonto­sabb kérdésekben a két ország között teljes egyetértés uralkodik,

Next

/
Thumbnails
Contents