Délmagyarország, 1916. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1916-02-06 / 31. szám

Sz-cged, 1916. felmiár 6. '0 YZSHOH V A 0 VKIHÖ" 7 HIREK oooo A török Vörös Féíhold képeslevelezőlapjait 20 fillérért árusitja az Országos Bizottság, (Budapest, képviselőház.) Valamikor régen mi üMnki/k azókíbain a fp|a!flicík(b.ae, ahol mes'.t a fi'ainik vékáik !fc© a tneiviilk kezicMhetüljét .és kerítik be e(g;y ááttilgcló szivivél ,a fszcimszéddk Bőské'jlánieik B bafüj|É;vieíl, ia® .iudiártusokiértt. íefflkefeditürfki .Bőrharisnya. Vadölő, iSólyomszem voltak |az ideáljaink jésj, ha a iMakktek-eridőben forró .nyári Idléluitándkictn ödszietiütitürik, k'lkeíiedésE-jtd áUlapcdítiUJik meg ajbban, hogy mi is nagy főnökök leszünk. Joe, az iin'dkiÉ?, Huckleberry Finn, Tam iSawer, Tamás úrfi kaiandjairlak irálgyieíLt hősei, — ezt már ja Min kikolá!bia;n odtviast.uk — seto jli agyiak hidegem, lieiniiiiinkett és milkcir már abban a iktcaábam wlturk, almikor ,nejm aniaidien gyereknek az fl ivágya, (hogy cukrász legyen, áitófebetiitolg att ra is gpm dobtunk, hegy .Mcsapunlk Tímár Mihálynak, nőiül vlesseüik Noémit és csentdea hokfctgkághaii éljük le intapj aduikat .a. Senkiseáigeiéji. Ez 'láttszctit a ílegnnielgtfleMőbb megoldásinak, mart >v.an ,benne valami Da-Foe Dániel Robinson Cnisce-jóból is. , , (A und gyerekkorainkban, még a görkorcsolya cretm járt®, a diaboló 'i.s az ism eretlentétg homályáíbaü) húzódott meg. /Mi „ hosszú métát, meg bigét játszóiknak ttanuMsiinenias jdíjlutámjokoai). . 1 A mai .gyéreik dk Casanován kezdülk és a legjobb esetiben, Conan Doyle oxi ivágrílk ,tiudo.niány,szomjuk kielégítésiét. Nick. Carter, Sherlock Holmes, Wiofc Fantom, Zigomár /., II.. III., .Pinkerkm ás Ibasctnlió hősük cnyiis zs&gnak ma a gyerekeik fejében, vnHtáiíSbires idatefctiivíelk és lárheölt Iktaliarwítotroík, betonok, JMozaik-képek a szegedi fiuk háborns életéből. (Saját tudósítónktól.) Szabályos arcú, nagy, feketeszemű és feketehajú, nagyon szerény, nagyon csendes és nagyon szorgalmas szegedi kotnrviktar volt -nyolc évvel azelőtt ScKuch János, gizellafalrai sváb fiiu. Emlékeztein még a nevére is, .az arcára is, die emlékezetemben szétkapcsolódott, a neve és az arca. Igy esett meg aztán, hogy mikor tegnap felkeresett, tudtam, hagy valamikor növendékem volt, emlékeztem arcának nuiisdeu vonására, melyeken a most serkenő bajusz mit sem változtatott, de .a nevét, azt mag (kellett 'kérdeznem. Ez a Hahudh János tartalékos zászlósa a lugosi 8. magyar királyi honvéd gyalogezrednek. Hónapokig küzdött az orosz fronton, ahonnan ík.is ezüst, nagy arany vitézségi érmet, forradt sebhelyeket hozott magárai és — tiidőesucsJluirutot. A tífuszt Lenüborghen hagyta. Kitüntetéseit .miért .kapta, arról megemlékeztek a lapoík, azért annak az elmondását .mellőzöm, bel jegyzek azonban egy-két apróságot, amelyekért kár volna, Iha az 'elhangzó szóval elrcpülnónetk. Mert az ilyen apró mozaik-dara bókból alakul ki a háboru igazi képe, levegője, smne, szive, hangulata. Katonatudósók majd szakszerűen feldolgozzák ennek a világégésnek az anyagát, de ezekben a tudományos feldolgozásokban csak íümegdk és .egyes vezérek .fognak szerepelni, ám az a száz meg százezer egy zs'ivóaiyick péMájáit látják maguk ellőtt Neim cso,c!(a, Iha a gyermekek fogékony leüfke szomjaiban, seáivja ira'igláfb,a a ka'laniddlc lhé'né-n,ek ír/esttakecékfeit és /ntegdt térődik a .nagy detiefkliv meerteiifcgásaiiniHÖí na!gyszewüséig(éla Ntetni niagiy ,a küJönbkc'g 'a mi .gyerelkko.iiudk és a mlai ígyen látók között: <mii nagy főnökök akartunk fentei, nekik /pedig esialk agy vtágyúk ivam: telv®j lámpával hervillág|itiaui az maii betörő sMniátrá banctiváflt ábráz atálbta, /minit zi^eteiálnk, ,nagy detektív. ' A gyermlek nemi fdejtá eü, ha valamit, olvas-; a tMeikitáYrcgényiek is megmartaidinak az fllgyaiklhamt jHánman-rtíígyen 'összeiállljiilak, — mint az Sziegtedtem .iis f örténlt —lalllkiallmi égyeGÜlletet sízieavezuek: A négyek jele, vagy a Halálfejes Pillangó címen iéfe megkezdőik működésűket. Vonatot, — sajnos — cgydőre r.ém eáfkerül kirabc'lmiok, /a vén uzsorás jpénzszekhélnyét seto fúrhatják meg, de jbekpőzclak dhiagyeitt teükekra és Alcet, meg |bá,ziaiyulat lopmiak. A lécet aztán, — gyermellci fiamtáziávial — arany rudíniak .kjéípzidlik, a házinyutl tigrissé vedlik, aanteiyét .a usmdiőtefőnékkel törtémt fegadás atapjám loptak ell a kétezer ifegyfveres szerecsen, állta'l őrzött sziklaheirtöflibőfl, Azután, ha.egy szekrényt, — amelyik 'tatán be slem ivo'l zárva — is sikerült feiifeszitemi a kis betörő bandának, vágyaik esdnjhorasszéját értétk dl. .a szekrény öuíLajidonkéipaneini niam ils szckirétoy, liánom a mewyorki Manhattan-bank ipáaicélszolliájá, ahora ugy jutottak, Ihogy a szomszédék házl'.tótl kl't éven kercsz'tüíl épútett ulaiguton át öiliu'Lró] Jiatíoltak át a betonlfalon és vitlilaimos áriáim segélyével irchhantotitűk fel az ,ö?rszes .pámcékfaiakát... iHát jkéreim, (lnai (az ikkcMs igyérekék léciet, meg háeagjyulat lopnak, fegptólbb mi, felnőttek ne iLássum<k aranymdat és tigrist, (Iramom rizsgáljuk át a gyei-ekeink szekrényét, — írtiélküO, hogy .fefl/rdb'bfintaaitfűilk .— és Ibaji•ség, mind egy-egy egyén, azok a névtelen hősök, akik vérükkel és 'életükkel váltják győzelmes valóra a hadvezérek zseniális gondolatait, azokról megemlékezni a modern napi 'krónika, az újság kötelessége. — Mól yen a hátboru? — kérdeztem Schurih Jánostól, volt növendékemtől. És Schuch János, tartalékos honvéd zászlós elkezdett beszél.ui a háborúról, olyan élvezettel, olyan rajongással, amilyenre csak imüvészlélek képes. Mert Schuch János namosák arauymárkás íliős, hanem mii vésziéi ek is. Festőnak készül és .rajztanárjelölt. — Hogj- níiljem a lliáboru? — kezdi és nagy fekete szemének ragyogása elömlik egész arcán, amely szinte .tulvilágivá válik ettől a nagy ragyogástól. A tóboni valami olyan stióP, olyan gyönyörű, olyan isteni, liogy az szóval ki söm fejezhető. A háboru.iKik a szépségét. csak .az tudja, megérteni, aki végigélvezte mint én, aki hátlapokig feküdtem a rajvonalban a in,i páratlan bakáinkkal, nagyrészt szegedi fiukkal, mert a 300,-ik honvéd gyalogezred, a,melybe a 8. ezredből kerültem, több ezred fölöslegéből alakult s Így mólomhan volt szegfldi fiukkal harcolni. . _ s milyenek a- szegedi fiuk! — Hősök, akik rettenthetetlen 'bátorsággal, SZÍVÓS kitartással és 'készséges örömmel harcolnak, akik soha nem zúgolódnak, de mindig verekednek és .soha egymást cserben nem hagyják. Ha 'rohamozás közben az .egyik végzett a g<ái!j:iik a ponyvanegenycktet a kályháiba. Hií-zeni clyau dkága /a fa. (t. r.) — Vilmos császár sü.gönye a magyar vitézségről cimeti a Pesti Hírlap szombati számának hírrovatában felhívja a nemzet figyelmét a Gazdaszövetség vasárnap megjelenő számának arra a cikkére, mely szerint a Berliner Tageblatt tudósítója még december 17-iki táviratában arról értesiti a német közvéleményt — a hir elsősorban bennünket, magyarokat érdekel — hogy II. Vilmos, német császár a kassai ihenvédezrede Krn jeges csúcsain küzdő zászlóaljának sürgönyt küldött, amelyben ennek a zászlóaljnak hősiességét, mint „a „magyar nép hősies bátorságának a példaképét magasztalja." A Gazdaszövetség csodálkozásának ad kifejezést, hogy „erről a sürgönyről, mely nem csupán a magyar nemzet s a magyar csapatok szolgáltatásának az elismerése szempontjából óriási horderejű, de a német-olasz háborús politika szempontjából is, a magyar napi sajtó mindeddig — teljesen érthetetlenül — egy szóval sem emlékezett meg." A Gazdaszövetség tehát szolgálatot vél teljesíteni a magyar nemzeti ügynek, midőn ezt az örvendetes mozzanatot napvilágra hozza a magyar 'közvélemény számára is. jrapunk olvasói bizonyára örömmel á;llapitják meg, liogy a Délmagyarország ezt a szolgálatot már 1915. december 21-iki számában teljesítette a ,Jim magyar hősei" cimü cikkével. Szóval, figyelmét ez az óriási horderejű sürgöny nem kerülte el. — Osztrák miniszterek tanácskozása Budapesten. Budapestről jelenti tudósítónk: Szombaton este több osztrák aniniszter érkezett Biutepeslre. Az osztrák miniszterek vasárnap, hétfőn, 'kedden és szardán a magyar kormány maga rausZkáival, akiknek puskatussal uivutatott utat a másvilágra, akkor .a komájának, a bajtársának segít, ha az még nem készül ©1 a .maga véres munkájával. Jaj az ©llenségxiék. amikor a szegedi baka nemcsak „patosziósa.n" verekszik, hanem amákor dühös, amikor valamiért, valakiért, vagy valaki kiért 'bosszút akar állani! -nél történt. Háivnn rohamuinkat verte vissza, a muszka és ott maradt a századam fele. Dea-élí, jó, alföldi ifiuk, egészséges, viruló parasztlegények. A moginaradt fele viszszatért eredeti állásaiba és ott, a kitűnő fedezók védelme alatt a szeg'edi tanyáik és a szert puszta harcosai véres bosszút esküdtek elesett testvéreikért. S azontúl aimes irgalom, miin.es kegyelem. Mindegyik honvédünk egy-egy Teli Vilmos. Amint egy orosz fej elő bukkan, annak vége. Még sohasem lőttek a mi katonáink olyan holtbiztosam. Egyszerre azonban kifogy a ummciónik, pótlás aneig nem jön. Már cwatk az ökölben és puska tusiba n .minden bizalom. Ha jönmek a .muszkák, ajkkor csülökre magyar! A szakaszvezető, egy derék alsótanyai fiu — a nevét elfelejtettem, de a naplómban fel van jegyezve, — állati ösztönszeriiséggel elkezd négykézláb .mászkálni a lövészárokban. — Hát maga mit uiáazkái itt, szakaszvezető? — Ikérdesm. — Töltényt keresek! Hátira valaki elhullajtott egy páral Nem hiába mondja a Szentírás, bog.v aki