Délmagyarország, 1916. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1916-02-05 / 30. szám

Szesgéd, 1916. február ,5. DBLMAGYARORSZAG 9 Egy szekér szegedi salak. Tisztelt Szerkesztő Ur, a Ihátboru kiitöuése ót'a nem szeretem azokat az embereket akik 'hiuttorizólinalk. Tizenkilenc hónap 'óta mindig ugy gondolom, liogy szegre ktll aiiesztefci a szatírát, fel klell (függeszteni Í vitoegyártáíJt 'tfe a vieicigyártékat és mo- oly wak is esek lopva sz&lbad átvonulni az arcunkén. Nem változott egy árnya Hattal fi'ton ez tz ciziértm akkog, ttattkar la Kárpátokból t Olt ze n Léseel fimjtigetl'ék az országot az oroszok és nem váltierétt, azóta, amióta a liadi szeiercfio állandóan keményen küzdő katonáink fegyverei mellé szegődött. Seré m látt®m annyin a eötéltmek a Eeiflctéri helyzetet, bogy la. v.igasságot el,' kelljen hősege tini h.úzairkléís íGÓuaközó ibelylcfe'kről, ntcáilnknió'l. tecdlallmiuiniklból, de mindig ugy érezte'm, hegy tartozunk annyi szolidariitásteal íinrlak a íclk tefeitvéilitrlknekl a kiket nnély yyá *zba 1 oritott a Fiatéin, kegy őrein liinkikel ne kérkedjünk, szó'rflkczásaiirkkal ne lármázziumk, vicceljünk, ne rosszmáljudkaclljuink Tizenkiktrc hón®p óta köveltkezetes r<ze'rváltteégcn il.éli ni erét ki kell lépnem, elvei juet a 'viccek ék a gyártók mellé szegre akasztom és rosiszináijurkcdnom kell, mert egy ssekéir salak nagyon mfegiflekiiidto a — gjemremat Bizonyára inéi tóttá tik tudni, .mii az a etaiUk. Hia r.i:m„ tessék cfl,menni a városi yizimütellE'pre, ott majd megmondják. Aki n:*% jobUan akarja, 'tudni, vegyen egy í izekét salakot 80 fi/Miiért. Tessék venni, akinek Mtoirságlá vtein, Nekem volt, ó bárcsfek sose lett. volnla. Tindiom miéiít sújtott a sors erainyirie. Ka/pz'fi 'voltam eiiben a pénzbő és ételsaük világit ifin Disznókat hü-Ja Utam, uraim. Nem egy, nem kettő és, nem hárem], hantom négy diszrlót. A disznóiki lak kellett a sallak. Mit esia'.álülak, ha a disznóknak kell salak? Azt mondtam' a Károlynak, a szolgáinak, menj el Kiárcfly a vizin iiti; Üb pafe óls tnrdd imég, Ih'ogy van-e sfedak? Károly elmenlt a vizinii telep re és /negteidta, be.gy vf® sáliak. Ott adták neki egy cédulát fiiról, kegy van salak és azt a.oindlfák, kegy merjlttoi el azzal a cédulával a városirá/zára, ott igazolja ia mlárnüki 'égien, be igy vifiit satelk, fizessen nyolcvan Ciliért, ,ezlt igazolja a viz,mű telepen és akkor van c'gy szekér salak. Könnyű ezt nxtodtetoi. Die nehéz megtenni- ó cfe milyien relbéz! Károly reggel 9 órakor elment a váirci-ibázár®. Bemiír.t a Bvóc n.Óirriőik uibcz és igazolta., hogy van s'allak. A iBuóc nicitök ur az igiaz'o'lábt aláirlfcai — mert tetszik tudni, ő a gélpószmiérfiÖk — de azit imcindtaiaKárcIlynlak, hogy iví'hvjoin, majd jön a Tóth Milhály .Kínéi nők ur, rleki is .igazolja;, Ihogy vian salak, ő is aláirtja és akkor ...! Sunrit tEstem, .mi- cö'.tt miég akkor! A Károly 11 óra /utánig várt a főmérnök úrra, neki i® igazolta, bogy v'am salaik,, amire- ai ÍBuőe \ur neve mellé a Tóth vr ib ^fláixtf. Akkor eln.unt a Karoly a vártdházária — mert tetszik tudni, 'a méirnök nrak ia 'léilházll.^n sziék.rknék — a köniyvtelősé'gilkz,. Ott. is irgiazolt/a. (Már tetszik tudni, írJit. Elment az egyik számvevő úrhoz. Ot't is ig'azi.'lrta. lElmient. a miásik iszátoveivő urbez. Otlt. is. lememit a főpénztárba. Ott. Végre fizetlhetk itt. iSzK'gómy jó IKá.rolykÉim, végre mtgtwl ia c iu l!ha ltot t ,a 80 fillér rettenetes terhétől, végre izzödlva, lihegve,, a nytevJt kmgetlve utoljára höröglbotte: van salak. én már a városház/a kapujában a .mimet í irgyícIbisdiszáUáe tól kök-eönkléirt repülőgéipr lel epedve, íepeSive, reme'give vártam Károlyt éls amün't kíléptett, üstökén raigaditam a. szerentfétlent ó® elrepültem .vele. Tessék elbdinri neké'm, 'b ogy níiin akarnok rcslszmájuskodlnj. Tizeink ik/uc hónlapig luralkcidiui tudtifin (m'a:gamcn. Uiralkicidni (fogok ezuitám is. Mert tudok uralkodni. Talián a boldogság bilbbartott .meg kibsJ. iHiazen clyftti kéj ,éb öröm néjmi az uj reményre, élet dkzrte.imat, eicíct bóldJcgiam röfögik: — Van s'allak. S. J. HÍREK oooo A török Vörös Félhold képeslevelezív lapjait 20 fillérért árusítja az Országos 8? zottság, (Budapest, képviselőház.) Aminek nem lehetünk részesei. (Sajót tudósítónktól.) Amikor unokáink éls dédunokáink, azok, akik im'ég meg selm rzüM'tek, cl ve leni fegják a ma hálbcrrig irodalmát, ia ina újság jait ós vezér kűri jrlcntelaeit, ftnikor írbjid er rrék nz irtózató-- IbáborunTik fzi'vet ímegrcmegitiető éó icll'etrt i'ilö esten ónyKii a tőíItércklm lepj! :n mint vérrel irt sirirok, fognak rgyir.és alá -crakozini, 'lekor bizcmyárla azt 'fogják go.ndohri, Ihogy :me ezt a irtipy ildőt, a leitiint éfveznedek tav nagyol 11 > oedm.é'nyeiiit, a fmi nrlgy- és dtédla'p.á•ink is 'átélték. Vájjon «gazuk lc-z-e? Vájjon [ni, lakik iddh.-.za Iviagyumk vdigy k/.rn,'k, Aögy bibatáfeuník, ífeetkg testi ifogyatkozá•-(fónk miatt, vaijjtom mi csabugyian áfnüíük-e wst a ktegrytetflklriül véro-i. oseményiekkiel ó l.áliálteb teljes laraciezd ir'lűt? Ugy érz.eim, /bogy nem. Bár/mily mágasztos, romes, Urréz•n/cs és pziükfégés is a mi fremt kríteötiti biviatásunik, n.i még csr.k túlvoli szemlélői éten v/agymk a, faontokonl vég'belmenő si r-döufő C;i:n é.nyciknek, fiiinól kovt'Hlbé átélei azoknak. iA mi álictü/nk rdelblazu rtun'ka, izgalom, ukzvót, 1/elbKficdós, km/crícáis Ós főkép várukoziáis.J Várjuk, Jár'bár r.e,m fa ölbe tett .kézzel a nitigy dEíuényitk kzajlásált, végét. •.Száz /meg száz kilométer távoli'ól az feec/n k'lnyek eltetelpittva, <.T I; 1 vár.yc11\la cr®Kerek hozzánk. Mint a. fölidrelng.V, amely U-lom a m,i házaiirliat jr.ug'vttn-- inmii't 't vill an, u oly it'át i'.tit d/ult. A lu 'pc'kb'fui é'l'vt s vük 'a puszilli't'ó liöldrengé , vagy duló vV.i •• Ibii rét, rókzlvétot érzünk a tei mászat c 1 i.1 ék áldozatai iratot, b-czi-nk önlrnytelrnlil zsre.bürlk'be uyul, bogy adiak'ozzuuk a ei; páeoktól sújtott earJ;e«H&rs8.iin-k számára, át úrezzük a llfjt, (le mim ó'ltük át. •A jö'vő jnaé« wejtelimleB és indgis v.z ! gllf.l'jB le min'dicn .gOdHlclatunkát. Hegytv?, miré-TTtnr alakul ki a jövőnk,. Miogbünny/ bltii'iiré ke.vetl:éziik-e, vagy (hálába icttrilott p':at:iko'k 'b'fto a léig di ágé jllb ncidü: aZ ember/vér ? Él:;tü/i.'k ós mtoi.'kján'k a j'eknii de |t>K™ioil':it!aiV;k •a jicK-cbeii kailandoznalk. Éljük,, demícUU icAjiik. át a jellent. •Az a, fiatal újonc, ,oki .mlegBéibesüMcin, vagy rz tz öreg' népfelkelő, alki kimerülten A Yldtepleri tó/r Vré-z'a ;a fueulról, átolite a ítiller 'borzlaltolait és ja jelen, lélck/eiqieK) -rá < t tiPo 1 cs ei'ckjtfKftóct Ók mm ,-rzt .a'birotterític» , , ihete tltto W'bii a froli'la Azt jeJffliitei, ugy-e Szerkesztő ur, hogy tii2dőj< fegmiagyubib részének fel ki vilógdkuu *t?g'lKta egy és iantelyet má idleíhiaza néni tu'dulclk IttíüiGitto áitórtej ii, mert vak'ujá'bato csajk az ólrtl Ittii n tg, r ! i möga lis ott küzjdött (és vérzett. , , ÉS fztvaz ált a llakrHáist a, luemaaöt fór fiivi/lágárlak fiziei m.g,g «áz'zici, fajunk legnleunesdtlbljiei élik át s u;/i idebaz'a nem ivagynnk, ntmr ltobijü,; k tez íUrlleii lélék /ezen ihatuln ír a í tir lifku l,á tó í tek a. rá.- adsei!... lEiőtitii'.ii'k, lakik ái'dDruá fárad,umlk és .nélküOözümk, ak,ik tőlünk ttolkető lelkiiigmeBettESéggtl (hóg( /z.i',k fU a munlkáf, amit eaak la nagy ádők lóink rónak, imiimdÜrök/Pe llttóny inifirad sz, ami a l.iancosok lelkiének' a ,legn ó'lj-ón vú- ilvmegy, rimikcr te-tostülMUletitii 'l iteik'Vfl.ik mteii Lrt la tűzzel tls ,vas081 piitztitió 'iJálloru síi íáerjgiő örvényébe, illicir.fi ián, plkik átélik, lelkileg anögujlbödva kciü'klek ki. S idiOlgőzfunk, küzdjünk, fáiradljumk, mélkiüKiziürk dfe gyctiedijüik itthon bánnienyv j it, nisguíMfit a nagy (feuiányekíelt, a nemietek Imiip«t- uj, fz-ríeíxfeitls vagy fezerencsiítíou .irii'i .jlba ferditó c en ónyfeket, bsulol.veket n:tejd. mokátelk és déduu okúi tok báinuliatitial ós li'Bzl 'ttéggel f grr.uk olvasni, ezeket az eiíuményiekiet Imi fldbcrflak néni éi'jiik út- s nem kl-züi Ik rérzorai az í zzel «z átéíléis -el togyütt páió telki áiteltekuíton'alk, .megnűmiesülfenek. Uiriegl F. József. — A regnikoláris bizottság ülése. Budapestről jelenti tudósítónk: A magyar és horvát regnikoláris bizottság délután öt órakor gret Khuen-Hédervary Károly elnökiésével ülés tartott. Az illésen megjelent gróf Tisza István miniszterelnök, Balogh Jenő igazságugyir.kdszter ós báró Skcrlecz Iván horvát kán is. A közös értekezlet egy törvényjavaslatot fogadott dl, amely a cimer-kérdést rendezi. A törvényjavaslatot a képviselőháznak fogják bemutatni. — RendjeiviseKsi engedélyek. A király megengedte, hogy rafeganibi Fluch Béla, iJagg-ainibi Fluch Ferenc, bihari Faragó Ödön, a 6. huszárezred századosai, a wiirtenhergi királyi Frigyes-rend Cső osztályát a ikardokkial, vizeki báró Tallián Tibor, a 6. dragonyos ezred tartalékos hadnagya 'a .meckleiilburg—sdliweriui nagyhereeg katonai érdemkereszt II. osztályát el fogadba, sisak és váseililw-ss-ék. — Halálozás. A Milkó-családot mély gyász te,te. Milkó Sáuiuelu-é, .síiik'tott Fried Lcontiu ekhiMiytával. Az cfflumyÉbán dr. Milkó Endre ós Fernw édes lainyjukat gyászolják, alk/i miiig Szcgw5',:i i'aikott, iidvös és eredményes mülködús fejlett ki a jótékonyság terén. Tagja volt a Zsidó Jótékony Nőe.gyletnieik és uem volt oly jótékonyságé akció, laimelyiben az elhunyt részt me vett volna. Búr Övre rá, bogy özvegységre jutott, Ikéköiltözö' t lkidiapastie és gyermekei között élt, 'az utóbbi időben, már egyre betegeskedve és iágyhciz kötve. Csütörtökön hunyt el és családja, holttestét Szegedre hozatja, liogy szegedi íöltübem, a családi sirboltban nyerjen örök nyinglatmat. MLLkó Sáimuelnét vasáu'nlap tem/elíiík 'u zsidó tem'ető oifltenméböl. — Meghalt a görög-keleti metropolita. Nagyszebenből táviratozzák: Meliau János, ú görög-keleti metropolita érsek pénteken meghalt. — Kinevezések. Az igazságügyi miniszter elő erjesztésére a király Kalmár Szilveszter szegedi törvényszéki jegyzőt 'a szomlbatbelyi,