Délmagyarország, 1916. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1916-02-26 / 48. szám

o Szegeid, 1916. február 36. délmagyarország. 5 ismét és hogy a jószivii emberek egy műlábát vegyenek néki. A fogoly szerb katonák között van Puncs Szvetozár is, áki évek előtt Szegeden dolgozott Engelsmen cipőüzletében. Törökikanizsán saját üzlete volt, de megbukott, mire bazautaziotl Ó-Szerbiába, aibol a cipészmesterséget folytatta. Purics büszkén hangoztatja, hogy nem lőtt a magyarokra, mindig a levegőbe irá;nyitotta a puska csövét. Purics hajlandó visszatérni a hazájába, de csak akkor, ha magyarok lesznek ott az urak. A magyarbarát szerb suszter különben tavaly megszökött Szerbiából és addig bujkált, mig a mi seregünknek magát meg írtéin adhatta. Az egyik elsőemeleti teremben — a rajzterem lehetett a régi jó időkben — a nagy falitáblára az egyik öreg csont krétával miivészi rajzott szerkesztett. Nagy babérkoszorút pingált, benne reszketös belükkel, szépen satírozva ez a felirat: Éljen a király! Éljen a haza! Ebben a szobában van Vaszili is, a nagy leleplező. Bácskai szerb és a déli harctéren sebesült meg. Earlkasverembe esett, ahonnan csak másnap tudott kiszabadulni, amikor egy szerb járőr elfogta. Nyolc hónapig volt szerb fogságban. Nisben vasutat épített, Belgrádiban utcát sepert, Kragujevácban rendőrbiztos volt, majd Valjevóban a kocsiutat kövezte. Vaszili leleplezi a szerbeket, elmondja, ... ?; ö nagyon erélyes volt, nem engedte, bogy a köpenyegét elvegyék, vagy, ha már muszái átengedni, — mondta — akkor fizessék meg. Hát megfizették: Elpanaszolta nekünk Wiszih azt is, hogy havonta Persze — mondta a bőbeszédű Vaszili — én annyi mindenfélét '°Pkodtam össze, hogy csodálkozom azon, bogy a hidak még meg vannak Szerbiában, bfa. ki nem szabadulok, ezekre is sor 'került volna. Elbúcsúztunk Vaszilitól, aki valószínűleg Szabadulása feletti örömében, kissé túlozva ad»a elő a történteket. Egyik-másik sebesültnek látogatója van, a Elesége, az anyja keresi fel a beteget. %an sebesült is van, akiről tizennégy hónapig hirt sem hallottak a faluban, a felesége mar gyászruhában járt 'és most előkerült. , _ A súlyos betegeknek a gyógyulófélben jevo harcosok felolvasásokat rendeznek a kaendárminból, vagy, ha megunják a betűt, hanyaft fYkiisznek az ágyon és elmerengve gondolnak vissza az átélt • .a "vtszárok a drótsövényre, a ,n% az ellen minden támadásának gátat vetett. Eszükbe juf -emm*?** ,. "" mii ti keresztül mentek, lelki szemeik 010 képzelik az ellenséget, ökölbe szorul a ezü'k és jótékony álom száll szemeikre, hogy ",eggyötört testük fáradalmait 'kipihenhessék. * _ A fémipariskola tartalékkórházának dr. , Lajos íőtörzsorvos a parancsnoka, a ^őrházat dr. Csermák Béla főorvos vezeti, '"'g az általunk meglátogatott osztály dr. Bálint István segédorvos felügyelete alatt 011 • A kórházban 1400 ágy van, jelenleg 700 üres. A műtőterem iaz összes modern sebészeti eszközökkel fel van szerelve. Az udvaron barakkokban van a fertőtlenítő elhelyezve. a ferítőző betegek pedig a második emelet egyik kórteremben vannak elkülönítve. A sebesült tisztek részére külön szobák állnak rendelkezésre, hófehér ágyneművel és minden kényelemmel. A kórház nagyszerű voltára jellemző, hogy fennállása óta. — kisebb operációkat nem számítva — ezerszázhatvan súlyos műtétet végetek benne. HIREK oooo A török Vörös Félhold képeslevelezölapjalt 20 fillérért árusítja az Országos Bizottság, (Budapest, képviselőház.) Jaj, be szennyes a maga kendője, adja ide, Mr -koviasn-ik — majd k'nnces-a fehérre. Már ellő] a rendkívül lajtos bevezetésből is láthatják, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, hogy nem vagyok dühös. Főként azért >nem vagyok (Miliő-:, Imert, — hiszen tetszik tudni — aki dühös, annak ni ne igaza, un,ár padig nekem igám mi van, hát n'ein i.s lehetek dühös, nem is rend hm el a Lichtenegger-ház lerombolását, nem vettetem be sóval a helyét, sőt a Fivérek urakat sem óhajtom összefogdostatí'i, hátha esiklandósak. lA piactéren nem emeMet'ok máglyát, rém ítélem mártír-halálra Puceros urat és k. hozzátartozóit, ninekifegásom a huszonöt százalékos engedmény ellen stení, csak az a Pozor ne venné el ez étvágyamat, almikor a Barossba megyek ebédelni. Nem Óhajtok vitáiba bocsátkozni, nem szeretem a nyelvi\-heii!ést, különösen ezt a nytlveskedés't nem. Nem bánríé, lássa, liogy milyen jó emlher vagyok, irja ki az üzlete felé az összes élő, holt és félholt nyelven a Pozort, táncol jan a Dugonics-téren sziuindián haditáncot, mindkét kezében egy-egyhuszonöt százalékos engedménnyel és kilencvenkilenc százalékos klói niés-zel mosott kétágú szennyest lobogtatva, csak ne adjon irásosbizo ny i ték ot haza fi atla ns ágáról. Ta i (asztalt, beesületbon megőszült k'ezeinben remeg a toll, amikor arra gondolok, liogy „éreti, n suhancok" esetleg leveihetik egy holdvilágtálan 'cs csillagtalan, borús éjszakán a Dózert, liogy arról koldul. Nem szeretőim a botrányt, minden feltűnést kerülni akarok, épen ezért kérem fel ezúton a t. c. Fivérek urakat liogí' a kincs skandalumot megelőzendő, .srófolt ássák le egyszer nagy titokban azt a Pozort és bűnbánat uh jeléül festessék át ni indákét oldalát nemzetiszimire. Elvégre nem volna benne semmi, ha belátnák a tévedésüket és az általam ajánlott radikális módon oldanák meg ezt a csomót, amelyet eddig, — valószínűleg beteges feltűnési vágyból — mindjobban összebogozu i igyekeztek. Megvagyunk róla győződve, hogy a Pozor sok szennyest csábit be a klórmészbe, de hisszük, — mi már ilyen naiv hazafiak vagyunk — hogy a becsületes fehér uőmiii. — akármilyen piszkos legyen is — undorral fordul el a Dugonics-téri fertőzőintézettől. És ime most alkalmat adunk, hogy büntető eljárást indítsanak ellenünk: ezennel fenyegetéssel óhajtjuk rábírni a t. e. Fivérek urakat a Pozor-cs cégtábla eltávolítására, különbeni kénytelenek leszünk azt az ttgyc' állandóan hirlapilag szellőztetni. ÍMi köitekfcrógürket teljesítjük és ettől bennünket még scQiavtni lehetett eltántorítani, ezután ipedig még kevésbé lehet. A t. c. Fivérek ninc-cnck tisztában kötelességükkel, ennek eklatáns példáját hosszú rúdra akasztva szolgáltatják, miért is kénytelenek vagyunk a logmlye-ebben igy >zólani: — Pozor! — A 46-ik gyalogezred uj tulajdonosának kinevezése. A „St effleur katonai lapja" irja, hegy a király báró Hazai Samu honvédelmi miniszter gyalogsági tábornokot a 46. (Dj. lum'r.rcd tulajdonosává nevezte ki. — Tábornokok kitüntetése A király a II. osztályai "katonai érdemkeresztet a hadi-ék itménnyel adományozta: nemes Selner Kde és dohai Szókéig Gusztáv altábornagy oknak, egy hadoszitálynak az ellenséggel szemben való sikeres vezeté-ének elismeréséül. BissinftJhá é.s Nippenbiirr/i Ferdinánd gróf altábornagy egy lovashadosztály sikeres vezetésének eliííner.'séiil a II. osztályú vaskoronarendet kapta a hudiékitménnyel. 'A hadiékit menyes Ti pót-rend lovagkeresztjét kapta. herceg Svh mai tz'enb e rp Félix vezérőrnagy, egy hegyi dandár parancsnoka, a Ferenc József-rend' középkeresztjét a katonai érdemkereszt szalagján kapta preaufeldi LuVip Károly vezérőrnagy. — Szeged 1916. évi költségvetése A város 1916. évi költségvetését a belügyminiszter leiratilag jóváhagyta. A 'költségelőirányzat szerint a kiadások összege 6,653.341,.a bevétsek összege 5,615.554 korona. Eszerint az előirányzat szerint 1,037.787 korona a hiány, amelynek fedezésére községi pótadó kivetését engedélyezte a miniszter. A belügyminiszter leiratában felemlíti, hogy a városi tisztviselők és egyéb alkalmazottak nttgy részének il'etményei a szervezési szahályrendelettő! eltérő összegkkel vannak előirányozva. Kérdést intéz a miniszter egyes kisebb kölcsönök fél vételára vonatkozólag. A rendőrségi Ihivatalszemélyzet illót mén ve címén az előiré.ni'zott 150.970 koronábó.! 32.000 korona a részletezés szerint mutatkozó szükségleten felüi van előirányozva. Ezt az- összeget csak a közgyűlés külön rende'kezése alapján szabad felhasználni. — Kitüntetés, kanuseni Dcschrín Ben deket, a szegcdi 3-a.s szánni hon védlmszát ezred századosát, aki a háboru óta a vezérkarhoz van beosztva, az cl térséggel széniben tanúsított kitűnő magatartásáéit! őfelsége a les'f '1-őbh dicsérő elismerés' ?1 tüntette ki. Benper Sáude.r, a 11. hon védgyalogezi d! hada prűd-őrmesterét a király a másodosztályú ezüst vitézségi éreimnel tiiinfeitte ki. IBerger a Backmaloiu tisztviselője. — Amerikai magyarok feldúlt tűzhelyeinkért ! Az amerikai magyar Népszava kiadója, Bcrkó D. Géza, a lap budapesti tudósítójának, Piráup Jenőnek kezdifniényczé-ére , nagyszabású gyűjtést indított a háborúban feldúlt tűzhelyek ujraifölépitésérie. E incegalont avval a fclhivással kezdődött, melyet az Országos Bizottság elnöke gróf Khuen-Héderráry Károly intézett az Amerikai Magyar Népszava utján az uj világban élő magyar honfitársainkhoz, iA gyűjtés, amelynek védnökségét Miller Sándor, newyorki főkön-' zulunk vállalta el, már eddig is «zép eredményi ért el és a legszebb reményekre jogosít A testvéri szeretet, amellyel magyar magyar iránt viseltetik, áldozatkész megnyilvánulásában áthidalja igy ínég az óceánt is.