Délmagyarország, 1916. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1916-02-24 / 46. szám

Szeged, 1916. február 24. DÉLMÁGYÁRÖRSZIÖ 3 A honvédelmi miniszter válaszolt Urmánczy interpellációjára. — Tisza a jövő problémáiról. — Budapest, február 23. (Tudósítónk telefonjelentése.) A képvise­lőház szerdai ülését Beöthy Pál elnök három­negyed tizenegykor nyitotta meg. Az elnök bejelentette, hogy ujabban Farkas Zoltán, Mezőssy Béla, Meltzer László, Mískokzy Imre és Pál Alfréd (képviselők vonulnak be katonai szolgálatra. Ezzel a katonakápvise­lők száma százkilencre emelkedett. Az elnöki bejelentések után báró Hazai Samu honvédelmi miniszter állott fel szó­lásra, hogy válaszoljon Urmánczy Nándor­nak arra az interpellációjára, amely szerint a magyar katonákat a hadsereg idegen nem­zetiségű tisztjei rész>ért>l bántalmazások érik. -\ honvédelmi miniszter bejelentette, hogy az interpellációban fölemliteitt konkrét sérelmek ügyében érintkezésbe lépett a hadügyminisz­tériummal és a hadseregfőparancsnoksággal és ennek alapján a panaszokat vizsgálat tár­gyává tette. A vizsgálat eredményét — Cse­rey tüzérhadnagy öngyilkossági esetét ki­véve, amelyben még a vizsgálat folyamat­ban van — közlli a képviselőházzal. A honvédelmi miniszter a lefolytatott vizsgálatból nyert információk álapján kije­lenti, hogy az Urmánczy interpellációjában feltüntetett vádak adatai nem tisztektől szár­maznak. A hadsereglfőparancsnoksjág vizs­gálata — mondja válaszában a honvédelmi miniszter, --- kiderítette, hegy azok 'kitalált mesék és egyoldalúan kiszínezett -elferdítései a tényállásnak. A honvédéira! miniszter ezután részle­tesen beszámol a képviselőháznak a vizsgá­lat eredményéről. Közli, hogy a 32. háziezred pó.tzászló.alját Urmánczy szerint a temető alatt vizes pincében helyeztek el és ezért a legénységből sokan kiütést 'kaptak a fejükön. A pó;tzászlóal.i parancsnoksága a kcivet­kezőket jelentette: A harmadik pótzászlóalj bes'záTlásolás'a általában jó, habár a lakosságnál történő be­száhásolás nem olyan, mint amilyenhez a századok a laktanyában szokva vannak. Va­lamennyi század által elfoglalt helyiség az egészségiig yii követelményeknek megfelel, mindenütt nagy 'a rend és a tisztaság. Az in­terpellációban emiitett pince, amely a köz­ségi tenwteő mellett fekszik, tcsak a 26. tábori vadászzászlóa'i pótszázada által használta­tik. A Század csak egy esetben vet'.te igénybe, amikor a decemberi népfelkelő bevonulások­nál több helyiségre volt szükség. A három napos (használat alatt megbetegedések nem fordultak elő. A harmadik század parancsnoka Otto­vay Kálmán százados, aki december nyol­cadika óta viseli a századosi rendfokozatot és azelőtt a 46. gyalogezrednél volt főhad­nagy, Szeged környékén született, civilben bankprokiwista, igazságos, de semmi esetre sem bánik ugy a legénységgel, mint ,ahogy az interpellációban elő van adva. December 16-ig egyáltalán nem volt Cseh nemzetiségű tiszt a zászlóaljban. E napon vonult be Ru­bál János (tartalékos hadnagy, aki a csöli le­génység kiképzésével vau megbízva és nincs 'alkalma a magyar ajkú legénységgel érint­kezésbe jultnli. A századoknál átlag hatvan cseh katona van beosztva, akik teljesen el vannak 'különítve. A cseh legénység viszonya a magyarhoz az elképzelhető legjobb, soha veszekedés vagy súrlódás nem fordult elő. Ami a 24. .tábori vadászzászlóalj elhelye­zését illeti, meg kell említeni, hogy valla­menyi budafoki lakás többé kevésbbé nedves, de a temető mellett levő pincelakás viszony­lag még a legszárazabb volt. A legénység ezt a szállást szerette, de még sem hagyták ott. mert kissé messze van. A pince mögött hosszabb rét van és csak azután következik a temető. A budafoki járásorvos a lakást megvizsgálta é's nem talált a faion hullaned­vességet. Ezt 'a jelentést Moravec százados irta alá. Urmánczynak arra a vádjára, hogy egy Hollón nevű cseh ezredes a legénység zász­lójáról letépette a nemzeti jelvényeket, eről­tetett meneteléssel kínoztatta a katonákat, a kik panaszára azt fellelte: „Csak rajta, to­vább, dögöljenek meg, hiszen mind magya­rok!" és hogy az ezredes egyizben kikérdez­vén a katonákat, Ihogy míilyen nemzetiségű­ek és ekkor a nem magyar nemzetiségijeiket cigarettával kinálta meg, a magyar katoná­kon pedig pálcájával végigsuhintott, — azt jeleníti a képviselőháznak a honvédelmi mi­niszter, hogy a vádak nem nyertek beigazo­Jást és mindössze annyi a valóság, hogy az ezredes nem tud magyarul, aki egyébként a hadseregifőparancsnókság közlése szerint a háború telele óta fontos és eredményes szol­gálatot teljesít az ellenséggel szemben. A honvédelmi miniszter beszédét ezzel végezte; Tisztelt Ház! E nyilatkozatok szavahi­hetőségében nincs jogunk kételkedni. Dl kell Ítélnem az olyan eljárást, amely minden alap nclküi'. megtámad érdemes tiszteket, azt állít­ván róluk, hogy brutálisak és Ihogy a ma­gyar katonát igyüiöl'ik. Ez eljárás felett saj­nálkczáisomnak kell kifejezést adni. Ezt az elégtételt meg kelül adnom ezeknek a tisztek­nek. Szabadjon most már az ügy érdeméhez néhány szót szólnom. Kitűnt, hogy néhány parraszkodásnak a panászkodők nemzeti hát­teret adnak. Megtörtént ugyan, Iliogy kisebb parancsnokok nemzetiségük folytán a geog­ráfiai viszonyok következtében nem Visel­kedtek megfeleTőleg a legénységgel szemben. Ezek nemcsak a humanizmus ellen vé­tenek. de expressis verbis 'a hadsereg érde­kei ellen is. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha ilyen esetek sporadikusan elő is fordulnak s hadseregben, ezek (inkább félreértésből és 'fél­reismerésből erednek. Én azon meggyőződé­semnek adok kifejezést, hogy amint e nagy ,háború .közelebb hozta egymáshoz a lelkeket, ugy a békében az ellentéteket is közelebb fogja hozni egymáshoz és hadseregünk, a melynek annyit köszönhetünk, a jövőben is sziklaszilárd lesz. (Helyeslés a jobboldalon.) A honvédelmi miniszter után Simányi­Sem.adatn Sándor terjesztette elő .interpellá­cióját a békekötés utáni átmeneti gazdasági helyzetnek rcidszekályokkal való előkészíté­séről. Az interpellációra gróf Tisza István mi­niszterelnök azonnal válaszolt. Kijelentette, hogy a kérdés erősen foglalkoztatja a fele­lős tényezőket, de a rendszabályokat még most nem lehet megszabni, 'inert ez idő sze­rint nem lehet tudni, hogy a rendszabályok nem járnának-e káros következményekkel. A helyzet ma naigyon nehéz, nemcsak azért, mért a háborúnak gazdasági kihatása olyan méreteket öltött, amilyenekre soha senki sem gondolt, hanem azért is, mert át sem lehet tekinteni, hogy általában milyen viszonyok közt fog beállani a béke. Ilyen körülmények között bizonyos rendszabályok előkészítése meglehetősen a levegőbe épített munka vol­na, ami inkább kárt okozna, miht hasznot. A mi a közegészségügyet fenyegető veszedel­meket illeti, utal arra, hogy eddigi járványo­kat az orvosi kar nagy munkája mellett a köizgazgatás hathatós közreműködése és a magyar társadalom szervezkedése teljésen leküzdötte, és remélhető, hogy ezután is könnyen el1 lehet majd hárítani az esetleges veszélyeket. A .mezőgazdaság helyzetére vonatkozólag azt hiszi, hogy ,a .béke idejére az adósságok meglehetősen csökkenni fog­nak. Ami pedig az ipart illeti, ezen a téren a legfontosabb a nyersanyag kérdése. Az ipar különösen egyes ágakban nagy megrendelé­sekre számíthat, mert igen sok iparág szü­neteit a háború alatt. A kormány kötelessé­gének tartja, hogy a 'lehető legrövidebb idő alatt megszerezze azokat a'nyersanyagokat, ame'yekre az iparnak szüksége lesz. Nagy­arányú szervezkedést ma nem fart célrave­zetőnek. Ma egy győzelmesen előrehaladott háborúban vagyunk, amelynek a vége felöl •dzénbein nem bocsátkozhatunk lóslásiotkba. A kormánynak és a társadalomnak egész tetterejét koncerattáiMa kell a háború fölada­tára és nem lelhet egy ma még — fájdalom — InzonytoMi távolban levő problémával foglalkozni. A Ház tudomásul vette a miniszter elnök válaszát. Polónyi Oéza a drágaság ügyében inter­pellált és ismét a'főváros dolgaival foglalko­zott a képviselőházban. Pozsgay (Mihály a 42—50 éves népföl­kelők bevonulásának elhalasztása érdekében interpellálta meg a honvédelmi minisztert. A bevonulást nagy mezőgazdasági érdekek miatt kell elhalasztani április végéig, Ilia ez .nem lehetséges, intézkedjék oiigy a honvédel­mi miniszter, hogy legalább azoknak ne kell­jen bevonulni, akiknek felmentésóért a 'kér­vényt február 20-á.ig beadták. Báró Hazai Samu honvédelmi miniszter válaszában kijelentette, ihogy általános elha­lasztást adni lehetetlen. A mezőgazdasógi ér­dekekre tekintettel voltak, amennyiben uta­sítás ment a közigazgatási hatóságukhoz, hogy azo'kmak, akik kérvényüket beadták, nem kell bevonulniok. Bakonyi Samu a miatt interpellált, hog-y a választójogi ]ajstrónból törlik azokat, a kik fegyveres szolgálatot teljesítenek. Sür­gős törvényhozási intézkedést kér. Tisza István miniszterelnök utal a M­Iborii okozta változásokra. Fölöslegesnek tart törvényhozási intézkedésit, mert a hatóságok a dolgot liberálisan kezelik, amire különben a kormány is ügyel. A lajstromokból ez ideig igen kevesen kerültek ki. A Ház Tisza válaszát tudomásul vette, amivel az ülés délután háromnegyed három­kor véget ért.

Next

/
Thumbnails
Contents