Délmagyarország, 1916. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1916-02-22 / 44. szám

4 DÉLMAGYAÍtÖMZm Szqged, 1916. február 22. meghozta 'azt az áldoz'atot, Ihogy elveszítsen apát, család'fentartót és nemicsák a fájdalmat hordozza, hanem a fájdalom mellett azt a bizonytalanságot, amit most mindéin árvaságra jutott gyermek érez. midőn azt a 'kérdést is fölveti önmagán'ak: mi lesz majd velem? A háború áldozatainak legnagyobb súlya épen a legnagyobb teher ezeken a gyermeki vá'llakon nyugszik. És Iba ez igy van, akkor a nemzetnek és a magyar társadalomnak legnagyobb kötelesség teljesítése szintén ezen gyermekkel szemben ivan. M'a már sok történik a háború áldozatainak einyhité'se tekintetében. Lélekemelő az a gondoskodás, amelylyel a háború rokkantjairól az állani és a társadalom gondoskodni iparkodik és ez helyesen, jól van igy. örülni fogunk, hogyha nem fogjuk látni azt a fájdalmas képet, amelyet a régi évszázadok háborús áldozatai mutattak a világnak a kolduló hősök személyiében. Hiszem, hogy ennek a irtai magyar társadalominak, ennek a ma élő és küzdő nemzetnék azon áldozatokon tul, amelyeket már eddig is hozott, lesz még arra is ereje, hogy ettől a kolduló s életét könyörögve tengető hőstől megkímélje az utókort. De ha az állam és társadalom a háború áldozatainak enyhítésére 'sokat miivel is, .hogyha nagy gondot fordít is arra, hogy — ha fél munkaerővel is tán — visszaállítsa működése körébe azt, aki életének felét áldozta, hogyha 'találékony a felebaráti szeretet és találékony a 'társadalmi jótékonyság, mindennemű ntoik feltalálásában, amely uton talpra lehet áliltani a bénát és a munk'a eszközét vissza lelhet szorítani a fél kezű kezébe, hogyha találékony a felebaráti szeretet, a magyar társadalom ennek a (Problémáinak a megoldására miéig találékonyabb lesz a még jobban meglátott, a még nagyobb terhekkel sújtott háborús háborús árváinak a felsegélyezésében, jövője biztosítására végzendő munkakör megteremtésében. Ebben a munkában mindenesetre nagy, elsőrangú feladatot vau hivatva végezni az államhatalom. Hiszen az államhatalom érvényesül a magán- és társadalmi élet mindennemű vonatkozásában; rendelkezik éie. tünk és anyagi javaink felett. Hizssük, hogy lesz ereje és Lesz akarata, hogv a háború ezen áldozatait, akik legtöbbet áldoztak, szintén képes lesz védelme alá venni. Azonban amennyire kötelessége az államnak gondoskodni a háború árváiról, annyira nem képes mindent az állam 'végezni. Az állam sokat elbírhat, az állam sokra válllakozhatik, de lehetetlenségre nem vál'lalkozhatik és lehetetlenség volna az államtól azt 'kívánni, hogy a háborús árváknak életbe való beállítása körül mindazt megtegye, amit megtenni csak apai és anyai sziv képes. Az államnak van ereje, vagyona, intézkedési joga, de lehetetlen az áriamnak szivet, az államnak azt a képességet tuljadonit'ani, hogy hozzá férkőzzék a Étkekhez és a lel'lkeket megvigasztalja, magas régiókba emelje és a lelkekbe cgy nagy és dicső jövőben való reménységét keltse, a munkaszeretet nevelje, a tudomány iránt való fogékonyságot ápolja, szóval beoltsa mindazokat az emberi és keresztény elveket, amelyeknek követésével a gyermekből nemcsak férfi, hanem a kultiurán'ak hordozója a vallásnak, hazának egyaránt oszlopa legyein. Itt kell ihogy előálljon a társadalom az ő ezer és ezer jólelkű, jószivü, áldozat kész, szamaritánus népével; itt kell liogy előálljon ezer, talán több tízezer férfi és nő, a kikben van annyi félek és erő, Iliogy apa helyett apa, anya helyett anya legyenek. Hogy az árvák ne maradjanak árvák, hanem a háborúban elesett apák helyett a magyar nemzetnek apai és anyai szeretetét élvezzék. Ez nemcsak szép dolog, ez nemcsak kitüntetést érdemel, hanem nagv 'kötelességteljesitése a keresztény felebaráti szereíetuek, folytatása annak a gondolatnak, hogv akik e(gy nagv feladat teljesítésében' elestek •'s kötelességüket teljesítve, családot hagytak árván, amelyről már nem lehetett gondoskodni ok, azok családja félé az emberi ' TELEFON 11-85. Igazgató: VAS SÁNDOR TELEFON; 11-85. TfT Előleges Jelentés! Prof. Nsck Fantom II. detektív kaland 4 felvonásban. Pénteken, szombaton, vasárnap társadalom kezét nyújtsa. Kötelességet teljesítünk a háború árváinak fel segély ekésével azért is, mert hiszen azért lettek árvák, hogy ini éljünk, azért vesztették el a családi tűzhely melegét, 'hogy a mii családi .tűzhelyünk megmaradjon; azért hullott apáik vére ás festi pirosra a haza határán a romokat, hogy ez a sikság, mely a hazának a lelke, enr.ek a hazának az ereje, mie legyen honfivérrel pirosra 'festve és községei ne legyenek üszkösek az ellenség beáradá's'a után. Akik ezért estek el, azik igényelhetik tőlünk, hegy a családjuk gondban ne legyein, a muibyar társadalom szeretetében és keresztényi, emelkedett lelkületéten apa helyett apát kapjanak. Ez a mi mai ünnepélyünk szintén arra szolgál, Ihogy az első követ 'letegyük, hogy az első kapavágást megtegyeük, hogy az egy nagy árvaház, vagy egy nagy árva alapié, ne keressük. Taláin egy árva eltartásait biztosítjuk, tán egy nagy intézet alapjait helyezzük le, amely intézményben sok-sok apát vesztett árva a szerető társadalom jóvoltából otthonit talál. A részieleket ne kutassuk. csak azt értsük meg, hogy ezzel az ünnepéllyel el kell kezdeni a háború árváinak fel segélyezését, a nemzet és a szegedi társadalom kö tel ess égt e 1 jes i té sét és amikor e kötelesség teljesítésére fölkérem önöket, akkor szeretnék olyan hangom szólni, amely hangot megérti a leghidegebb lelkű ember is, akkor szeretnék oly húrokat pendíteni, amelyek a szívnek és léleknek Heg nemesebb akkordjait zendítik meg, 'akkor szeretnék szárnyak)1' ölteni, a magasbaemelkedést jelezve, liogy mily emelkedett, mily nemes lelkületre van szükség akkor, amikor ezzel az üggyd foglalkozunk. Akkor ugy érzem, hogy az én sz'avam helyett önök elé tálán inkább bibliai képet kell vetitenem. Azon a képen a háború íuriái uralkodnak, azon a 'képen kevés családi otthon épül, azon a képen özvegyek hajukat tépik, azon a képen árvaK nyújtják ki kezüket ós ép ugy siránkozik ez a kép, mint a szomorú és zord valló, de ugy érzem, mintha ez a lelkünk horizóntiára vetített kép kezdene elhalványulni és helyette kezdene más kép kiboztakozni. Mintha „pax"-naik, a békének szózata kezdene (megcsendülni és mimt'ha a harcnak hirdetője helyett a békének -Ura és Istene lépne a világ tekintete elé. Mintha a világ megváStóját látnám közeledni, aki, mint (valamikor: egy kézlegyintéssel elsimította a háborgó tengert, a vésszel teli hullámokat, mintha mos' is készülne kezét kinyújtani és a harcban álll° nemzeteknek a békét diktálni. És a világ 'megváltásával nem egyedül lép a mi tekintetűid elé. Amint 'valamikor a legnagyobb megindultsággal beszélt, midőn a kisdedeket előszólította, akiket előle el akartak zárni, anhdőn az ő aggódó és feleslegesen nyugtalankodó apostolai nem akarták, hogy ezek az isteni sziv melegét kiérezzék, akkor hangoztatta: „Engedjétek hozzám a kisdedeket." , | Ugy látom, mintha a világnak megváltója fogná kézen a békét és az ő felséges, igazságokat oly röviden kifejezni képes Szavává' hangzotván: „Bizony, bizony mondom n«K* tek. ha valaki közületek egyet fogúd be a kisdedek közül, én befogadom őt a mennyeik országába. Fenségesebb szózatok nem hangzottak dl, mint amilyenek a Világmegváltó 'ajkáról, fenségesebb parancs nem hangzott el s?' ha, mint akkor, amikor ő a szeretetnek különböző irányban megnyilvánult 'törekyéjsf hordozta. Az önök lelke elé vetítem az ő kópét. Azt hiszem, abban a környezetben. 3 melyben a világ Megváltójának alakja m'e£ jelenik előttünk, megértik a.z ő szavának legét, az ö lelkének lendületét. Értse öreg < szegedi 'társadalom és hazánk egész társ?" - -£ .... . . va'Kdal ma, hogy az árváknak nem szabad ai'V — "» rsj —" , Jp nak maradniok, mert akik az árváknak. elsősorban a harc mezején elesettek árváim' ] cegélyt nyújtottak, azoknak örök otthon £' nálkozi'k, amit az biztosit, ahova az vezet, k tol minden szeretet és minden jó s'zármaz és aki minket is az övéhez hasonló cseteK* de tek végzésére való elhatározásra serkei •