Délmagyarország, 1916. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1916-02-22 / 44. szám

4 DÉLMAGYAÍtÖMZm Szqged, 1916. február 22. meghozta 'azt az áldoz'atot, Ihogy elveszítsen apát, család'fentartót és nemicsák a fájdalmat hordozza, hanem a fájdalom mellett azt a bizonytalanságot, amit most mindéin árva­ságra jutott gyermek érez. midőn azt a 'kér­dést is fölveti önmagán'ak: mi lesz majd ve­lem? A háború áldozatainak legnagyobb súlya épen a legnagyobb teher ezeken a gyermeki vá'llakon nyugszik. És Iba ez igy van, akkor a nemzetnek és a magyar társadalomnak legnagyobb kötelesség teljesítése szintén ezen gyermekkel szemben ivan. M'a már sok törté­nik a háború áldozatainak einyhité'se tekinte­tében. Lélekemelő az a gondoskodás, amely­lyel a háború rokkantjairól az állani és a társadalom gondoskodni iparkodik és ez he­lyesen, jól van igy. örülni fogunk, hogyha nem fogjuk látni azt a fájdalmas képet, amelyet a régi évszá­zadok háborús áldozatai mutattak a világnak a kolduló hősök személyiében. Hiszem, hogy ennek a irtai magyar társadalominak, ennek a ma élő és küzdő nemzetnék azon áldozato­kon tul, amelyeket már eddig is hozott, lesz még arra is ereje, hogy ettől a kolduló s éle­tét könyörögve tengető hőstől megkímélje az utókort. De ha az állam és társadalom a há­ború áldozatainak enyhítésére 'sokat miivel is, .hogyha nagy gondot fordít is arra, hogy — ha fél munkaerővel is tán — visszaállítsa működése körébe azt, aki életének felét ál­dozta, hogyha 'találékony a felebaráti szere­tet és találékony a 'társadalmi jótékonyság, mindennemű ntoik feltalálásában, amely uton talpra lehet áliltani a bénát és a munk'a eszközét vissza lelhet szorítani a fél kezű ke­zébe, hogyha találékony a felebaráti szeretet, a magyar társadalom ennek a (Problémáinak a megoldására miéig találékonyabb lesz a még jobban meglátott, a még nagyobb ter­hekkel sújtott háborús háborús árváinak a felsegélyezésében, jövője biztosítására vég­zendő munkakör megteremtésében. Ebben a munkában mindenesetre nagy, elsőrangú feladatot vau hivatva végezni az államhatalom. Hiszen az államhatalom ér­vényesül a magán- és társadalmi élet min­dennemű vonatkozásában; rendelkezik éie­. tünk és anyagi javaink felett. Hizssük, hogy lesz ereje és Lesz akarata, hogv a háború ezen áldozatait, akik legtöbbet áldoztak, szin­tén képes lesz védelme alá venni. Azonban amennyire kötelessége az államnak gondos­kodni a háború árváiról, annyira nem képes mindent az állam 'végezni. Az állam sokat elbírhat, az állam sokra válllakozhatik, de lehetetlenségre nem vál'lalkozhatik és lehe­tetlenség volna az államtól azt 'kívánni, hogy a háborús árváknak életbe való beállítása körül mindazt megtegye, amit megtenni csak apai és anyai sziv képes. Az államnak van ereje, vagyona, intézkedési joga, de lehetet­len az áriamnak szivet, az államnak azt a képességet tuljadonit'ani, hogy hozzá férkőz­zék a Étkekhez és a lel'lkeket megvigasztal­ja, magas régiókba emelje és a lelkekbe cgy nagy és dicső jövőben való reménységét keltse, a munkaszeretet nevelje, a tudomány iránt való fogékonyságot ápolja, szóval be­oltsa mindazokat az emberi és keresztény elveket, amelyeknek követésével a gyermek­ből nemcsak férfi, hanem a kultiurán'ak hor­dozója a vallásnak, hazának egyaránt osz­lopa legyein. Itt kell ihogy előálljon a társada­lom az ő ezer és ezer jólelkű, jószivü, áldozat kész, szamaritánus népével; itt kell liogy elő­álljon ezer, talán több tízezer férfi és nő, a kikben van annyi félek és erő, Iliogy apa he­lyett apa, anya helyett anya legyenek. Hogy az árvák ne maradjanak árvák, hanem a há­borúban elesett apák helyett a magyar nem­zetnek apai és anyai szeretetét élvezzék. Ez nemcsak szép dolog, ez nemcsak ki­tüntetést érdemel, hanem nagv 'kötelesség­teljesitése a keresztény felebaráti szereíet­uek, folytatása annak a gondolatnak, hogv akik e(gy nagv feladat teljesítésében' elestek •'s kötelességüket teljesítve, családot hagy­tak árván, amelyről már nem lehetett gon­doskodni ok, azok családja félé az emberi ' TELEFON 11-85. Igazgató: VAS SÁNDOR TELEFON; 11-85. TfT Előleges Jelentés! Prof. Nsck Fantom II. detektív kaland 4 felvonásban. Pénteken, szombaton, vasárnap társadalom kezét nyújtsa. Kötelességet tel­jesítünk a háború árváinak fel segély ekésé­vel azért is, mert hiszen azért lettek árvák, hogy ini éljünk, azért vesztették el a családi tűzhely melegét, 'hogy a mii családi .tűzhe­lyünk megmaradjon; azért hullott apáik vére ás festi pirosra a haza határán a romo­kat, hogy ez a sikság, mely a hazának a lelke, enr.ek a hazának az ereje, mie legyen honfivérrel pirosra 'festve és községei ne le­gyenek üszkösek az ellenség beáradá's'a után. Akik ezért estek el, azik igényelhetik tőlünk, hegy a családjuk gondban ne legyein, a mui­byar társadalom szeretetében és keresztényi, emelkedett lelkületéten apa helyett apát kap­janak. Ez a mi mai ünnepélyünk szintén arra szolgál, Ihogy az első követ 'letegyük, hogy az első kapavágást megtegyeük, hogy az egy nagy árvaház, vagy egy nagy árva alapié, ne keressük. Taláin egy árva eltartásait biz­tosítjuk, tán egy nagy intézet alapjait he­lyezzük le, amely intézményben sok-sok apát vesztett árva a szerető társadalom jó­voltából otthonit talál. A részieleket ne ku­tassuk. csak azt értsük meg, hogy ezzel az ünnepéllyel el kell kezdeni a háború árváinak fel segélyezését, a nemzet és a szegedi társa­dalom kö tel ess égt e 1 jes i té sét és amikor e kö­telesség teljesítésére fölkérem önöket, akkor szeretnék olyan hangom szólni, amely hangot megérti a leghidegebb lelkű ember is, akkor szeretnék oly húrokat pendíteni, amelyek a szívnek és léleknek Heg nemesebb akkordjait zendítik meg, 'akkor szeretnék szárnyak)1' ölteni, a magasbaemelkedést jelezve, liogy mily emelkedett, mily nemes lelkületre van szükség akkor, amikor ezzel az üggyd fog­lalkozunk. Akkor ugy érzem, hogy az én sz'avam helyett önök elé tálán inkább bibliai képet kell vetitenem. Azon a képen a háború íuriái uralkodnak, azon a 'képen ke­vés családi otthon épül, azon a képen özve­gyek hajukat tépik, azon a képen árvaK nyújtják ki kezüket ós ép ugy siránkozik ez a kép, mint a szomorú és zord valló, de ugy érzem, mintha ez a lelkünk horizóntiára ve­tített kép kezdene elhalványulni és helyette kezdene más kép kiboztakozni. Mintha „pax"-naik, a békének szózata kezdene (meg­csendülni és mimt'ha a harcnak hirdetője he­lyett a békének -Ura és Istene lépne a világ tekintete elé. Mintha a világ megváStóját lát­nám közeledni, aki, mint (valamikor: egy kézlegyintéssel elsimította a háborgó ten­gert, a vésszel teli hullámokat, mintha mos' is készülne kezét kinyújtani és a harcban álll° nemzeteknek a békét diktálni. És a világ 'meg­váltásával nem egyedül lép a mi tekintetűid elé. Amint 'valamikor a legnagyobb megin­dultsággal beszélt, midőn a kisdedeket elő­szólította, akiket előle el akartak zárni, anh­dőn az ő aggódó és feleslegesen nyugtalan­kodó apostolai nem akarták, hogy ezek az isteni sziv melegét kiérezzék, akkor hangoz­tatta: „Engedjétek hozzám a kisdedeket." , | Ugy látom, mintha a világnak megváltó­ja fogná kézen a békét és az ő felséges, igaz­ságokat oly röviden kifejezni képes Szavává' hangzotván: „Bizony, bizony mondom n«K* tek. ha valaki közületek egyet fogúd be a kis­dedek közül, én befogadom őt a mennyeik or­szágába. Fenségesebb szózatok nem hangzot­tak dl, mint amilyenek a Világmegváltó 'ajká­ról, fenségesebb parancs nem hangzott el s?' ha, mint akkor, amikor ő a szeretetnek kü­lönböző irányban megnyilvánult 'törekyéjsf hordozta. Az önök lelke elé vetítem az ő kó­pét. Azt hiszem, abban a környezetben. 3 melyben a világ Megváltójának alakja m'e£ jelenik előttünk, megértik a.z ő szavának legét, az ö lelkének lendületét. Értse öreg < szegedi 'társadalom és hazánk egész társ?" - -£ .... . . va'K­dal ma, hogy az árváknak nem szabad ai'V — "» rsj —" , Jp nak maradniok, mert akik az árváknak. ­elsősorban a harc mezején elesettek árváim' ] cegélyt nyújtottak, azoknak örök otthon £' nálkozi'k, amit az biztosit, ahova az vezet, k ­tol minden szeretet és minden jó s'zármaz és aki minket is az övéhez hasonló cseteK* de tek végzésére való elhatározásra serkei •

Next

/
Thumbnails
Contents