Délmagyarország, 1916. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1916-02-20 / 43. szám

4 DELMAGYARORSZÁG Szeged, 1916. felbnuár 13. elvegyék a kétségbeesett özvegy egyetlen emléktárgyát, a hősi bakiit halt katona utolsó .irását a hitveséhez. Mit csináljanak a szegény hadiözvegyek a biztos fellépésű szélhámossal szemben, különösen akkor, a mikor a lap úgyis a Hősök Albumába kerül? Semmit, odaadják és amikor a valót megtudják, vérzik a 'szivük. Eddig van. A becsapott asszonyok neveivel szolgálhatunk. Tamás Rezső. Beszélgessünk. (A kultúrpalota előcsarnokábén va gyünk, a fahonvéd és én. Esti szürkület.) A fahonréd, {mosolyogva hit felém, amikor az előcsarnokba lépek): Csakhogy egyszlctr már vidám láncai látom. No de vaui i® ok aiz örömre. Széip este voltt, mieglbeeöilíiik a ibéfcakeziü szinéfc'zt, édrcme szerint. Én: És még mindig adósai vágyniuk, akik itthoni szemllHjülk az •eseményeiket. Az lesz majd osak az igazi öröm, lia a mieink haza jönmdk eigétezségeseu. A fahonvéd: Aliig is várom amtfa ébredéhh lm. Héj, ,mram, ia katonát meg kell becsülni, egészségeset, bénát egyaránt. Jól köll velük bánni, adui nekik minden jóból és táplálni legiizeseM) ifailatdkkial, nemi iiedilg lólntösal. Én: Ebben az ügyiben is d'gazságoit tettek és most itiümt 'ki csak igazánjhogy azoknak az untaölkoek, alkik többször felszólaltak a beteg katonáik hiányos ólalnuezése miatt, mennyire iigazaik volt. Kézcsók ra kellene járni valamlennyihez, ihcfgy szószólói voltak a katonáknak ©fe hogy iscík gcroniba.si;ijgot lenyeltek m iattulk, 'teiitládirdk tértésit cíltiirtók a szent cél érdékélben. / A fahonvéd: A jó isten áldja is aneg őket, a saiviik jóságát, a nagy szeretetüket. Ezek az nrinők a szrilvüik memjos érzését kövjcft-télk és nem a kitüntetésre töreked tök. Én: Bizony ezrik közül egy sem. hangoztatja, hogy mig a liáibou tart, merni. visiel inas sz&mü ruhát, mint szürkét. Mert „szürke minden teória, barátom, de zöld az let. aranylfáija," mint a költő mondja. A fahonréd: iAz életnek ezt az aranyifá1ját most srlkian élvezik. Titoaiban is, nyilvánosan is. Én: Vége kerül egyszer mindennek. A fahonvéd: Csak ne ugy, mint a kőzélieiiimeizésne.k. I Én: Hát bizony a közgyűlés ,is ugy változtatja. a nézetét, mint Matóknió a mártást, A fahonvéd: A jó mártás nem retesz, csak kozmás ne legyen. És ha már közélölmezri aikarnálk, legalább ugy csináljak, bocy a Ikiözmek basznia legyen belőle, a várcftraik azonban ne kerüljön fcáira. Én: Ugy van. 'Mindent ugiy kell csinálni, hogy maisnak kára ne származzék belőle, persze mindig érdcini szerint. A fahonvéd: Nem a gyermekek erkölcs védelmére gondol .most ? Én: Arra én. A Imoziból akarják kitilfiari a gyerekPlket, ímert hogy az /.tt láitható képeik az ártalmukra lehetnek. A fahonvéd: Ebihez nem szólhatok hozzá, uraim. Én csak azt tudóm, hogy a különféle gyiijtéises koldulások, nnleg a ésalán- ás egyéb szpifVisek igazán ártottak a gyerekek-, nclk, nemcsak erkölcsileg, de .ogészíségiileg is. Én: lAzt látom ón vitiéz hcímvtécBunk, hogy néha mom a különböző .mentési akcióik a fontosak, hanoim némelyeknek a. szereplé-i vágyakozása. Mert ínaniaipsáig jobbára mimdnn e,zért történik. A kéz kezet mos, tálmoga suk egymást, véidel.mez'iintk olyan ügyeket, armiket támadni kellene, sose volt. annyira észlelhető, mint. imotetaiuíban, amikor a sanda mészáros szerint többen nem odla néznek, nlhevá iváigtnak éis ne más /vláiganak oda, alhrivá jiéznek. A fahonvéd: Mindig voltak és mindig ktezrxfc ilyenek. .Ezek a piszliicsár nejmzettógből 'valóik és tudja isten ,miért, de ezeknek van jó dolguk. Én: Nem kivárnom a lelkiismereti gyönyörűségüket. Hanem azt már szivemből kdlvánom, liogy az örökké jókedvű, paosoilygps képű kadét-őranester, a Cserágé, aki holnap újra visszatér a frontra, ópséglben, viruló egtésziéigibeu kerüljön) liaza. A fahonvéd: Anniéin reá! (Gondolkozás után.) Megkérné írivlaliainiitie, jó uraim. (A kabátja zsebéből kihúz egy könyvet.) Adja át neki ezt a regényt, az ia oinne: Csehek .Magyarországon. Szép irás, niagaim is élvezettel olvastam, ha időm volt rá, tavaly télen, a Kárpátokban. Én: Köszönettel átadom. No, isten áldja, vitéz honvéd uram! (Kifelé indulok.) A fahonréd: Magát, is. (Előszedi a pilláját, megtömi, rágyújt. Erősen fújja a füstöt majd dúdolni kezdi az ismert nótát: Fel, fel vitézek a csatára ...) A törvényszék felmentette az izgatással vádolt szegedi rendőrt. (Saját tudási tóiíktól.) Á üélmagyárorszúg névén került nyilvánosságra, hogy Stefán István szegedi rendőrt dr. Dreyer József bűnügyi kapitány nemzetiség elleni izgatás miatt letartóztatta. Részletesen ismertettük a súlyos bűnnel megvádolt rendőr ügyét, megírtuk, hogy Stefán január tizenötödike óta a szegedi ügyészség foglya. Stefán István tizenöt éve áll a rendőrség szolgálatában és békeidőben az újszeged! hídfőnél állt poszton. Amikor a háború kitört, Stefánt a katonai ügyosztályhoz osztották be, ahol a hadim-unkát teljesítő fuvarosok ellenőrzésével bízták meg. 1916. január hatodikán, — Vízkereszt napján — szabadnapos volt, betért téliát a Széchenyi-téren levő Bata Antal-féle kocsmába, ahol Sajnóczky Simon és Tomics Szevér rendőrök, Egri Árpád polgárőr és Bodó István városi kézbesítővel sörözött az egyik sarokasztalnál. Egész délután a vendéglőben- iilt Stefán, Bodö azonban csak rövid ideig tartózkodott ott, ímcrt sürgős kézbesíteni valója VO'l't. A mellettük levő asztalnál Kirjondzsics Antal és Bábics Markó zeniai 'börtönőrök csendesen beszélgettek. Egv izben Stefán. elhaladt az asztaluk előtt, mikor észrevette, hogy fez van a fejükön, hozzájuk lépett és igy szólt: — Szervusztok bosnyákok! Majd igv folytatta: — En bánáti szerb vágyók, de mint magyar rendőr ReijeSiták szolgálatot. Ti horvátok vágyták, váriatok, Bászvna és Hercegoviim nemsokára a szerbeké lesz! A börtönőrök figyelmeztették, hogy ilyen bolondokat ne teszéljen, mert baja lesz, de Stefán továbbfüzte a beszélgetést és. igy folytatta: — Várjatok csak. most következik a fődolog, mcglátjdták, igaz, ámít mdndtom. A két börtönőr fizetett és eltávoztak a kocsmából. Néhány nap múlva. — közben szolgálatban voltak — megjelentek a rendőrségen és feljelentést tettek Stefán ellen. Dr. Dreyer rendőrkapitány kihallgatta a megvádolt rendőrt és a feljelentőket és áttette az iratokat az ügyészséghez. Stefán január tizenötödike óta előzetes letartóztatásban van. Szombaton délelőtt vonta felelősségre a szegedi törvéfiyszck Pákay-tanácsa iSteíán Istvánt, A vádhatóságot Sztachó Lajos ügyész képviselte, a vádlottat dr. Balassa Ármin védte. Kihallgatta a biróság a vádlottat, aki a következőket adta elő: — Én a vendéglő egyik sarokasztalánál ültem a barátaimmal, a mellettünk levő asztalnál két bosnyák börtönőr szerbül beszélgetett. Később odamentem hozzájuk és kezet fogtam velük. Beszélgetés közben Szerbiáról is szó esett, én azt mondtam: „várjunk egv kicsit és Szerbia a miénk lesz." Családos ember vagyok, tizenöt éve szolgálom a várost és Péter egész országáért sem tennék olyat, ami nem való. Magyar vagyok, a gyerekeim magyar iskolába jártak, két lányomnak az ura a harctéren esett cl. Lőhet, hogy nem értették meg, amit mondtam, azért állítják rólam, Ihogy vétkeztem. Pólcay elnök: Amikor kihallgatták, azt vallotta, hogy nem emlékszik az esetre, lebet, hogy ilyen nyilatkozatot tett. Vádlott: Akkor megvoltam zavarodva, nem tudtam, mit beszélek. Kujondzsics így vallott: A rendőr oda jött hozzánk és megkérdezte, hogy szerbek vagyonk-e, majd azt mondta, 'hogy Bosznia és Hercegovina nemsokára a szerbeké leszMi kijelentettük, hogy horvátok vagyunk és nem szerbek és figyelmeztettük, ihogy gondolja meg jói, amit mond. Olyan titokzatosan és suttogva beszélt, hogy szinte megdöbbentünk. Ezután Bukur K. Dragomir törvényszéki iiitcs tolmács utján Bábicsot liahgH'3 ki a biróság, aki hasonló tanúvallomást tett. Tomics Szevér rendőr együtt volt Stf" fannal a kocsmában, de nem hallotta, a ff"1 a másik asztalnál beszéltek. Bodó ltó"1 tanú csak rövid ideig volt a társaságban. aí esetről nem tud. Egri Árpád polgárőr Iá'1;'; hogy a börtönőrökkel beszélget Stefán. 116 nem tulajdonított fontosságot az esetnek. A biróság a két börtönőrt megesket és a bizonyítási eljárást befejezettnek ny'1* vánitotta. Afi 1 A perbeszédek következtek, Sztachó jos ügyész szerint a vádbeli cselekmény tó követése két szavahihető 'tanúnak csk'rö1 megerősített vallomásával kétségtelenül bl'Í zonyitva van. Azért ment a börtön,őrök asztalához, — mondta az ügyész — mert ató. gondolta, hogy azok is a szerbekkel tartanak, Közölte velük, hogy ő is szenb. cstó most magyar kenyeret eszik. Tudjuk. Imtó' Bosznia-Hercegovina régi szerb álorn. W>m a, vádlottat nemzetiségi gyűlöletre való fett1' tűs bűntettében bűnösnek kimondani és 3 legszigorúbban megbüntetni. Dr. Balassa Ármin: Az ügyész ur gulatos kifejezéseit honorálom, de kény tó L vagyok megállapítani, hogy a vádhatosj'jmindennel foglalkozik, csak a tényekkel tó' Formai okom nem volt a két börtönőr nichiteitetése ellen tiltakozni, mégis kéfked" f sel fogadoni a vallomásukat, amelyeket f'tór zetiségi gyűlölség irányit. Ha igaz. liotó tetten érték és annyira meg voltak bőü' koz'Va, miért nem adták át a másik reflű nek, hanem hat napig vártak a féljék".^, sel. A vád arra van alapítva, hogy tó^i a magyarországi szerbek ellen- akart izC és ez nem állhat meg. Különben is sutt°* } beszélt, tehát nem gyülekezet előtt. "U' ^ liogy azt a büntető törvény idevona'0^.endeikezése a bűnösség megállapítása ,p. tén megkívánja. Részeg volt és ibven ;[|eK pótban magasabb állású személyek ís 'L ;i már meggondolatlan kijelentéseket. ^ | vádlott felmentését. ;liSztuchó ügyész reflektál a védő sza j„t ra és felmutatja <a vádiratot, amely .sZnlti;i Stefán a Iiorvátok és magvarok ellen '/tórá a szerbeknek vélt börtönőröket. Dr. vaii fentartja állítását, liogy Stefán azza^.^ • vádolva, hogy a magyarországi ^ ellen izgatott. Abszurdumnak tartjavalakit azzal vádolljanak, hogv a saja' j zetísége ellen izgatott. .. „u'"' A törvényszék rövid tanácskozás ^ Stefán Istvánt felmentette a vád aloh.' az indokolással, hogy a vádbeli aseies' \ elkövetéséhez a nyilvánosság sziíksitt ^v két börtönőr kétségtelenül bizonyította- ^ használta az inkriminált kifejezéseke • ^t ezeket más nem hallhatta meg. , ídvbbczést jelentett be az ítélet ellen es i a vádlottnak továbbra is a fogvafarta mit a törvényszék elrendelt.