Délmagyarország, 1916. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1916-01-06 / 4. szám

Szeged, 1916. január 6. _ bátogatás a maximális árnál. Senki söm ismeri, még csafk nem is látta, szidást, pletykát elbir terjedelmes háta. Nem őrzik, mint Jegdityet, h.a megszökik se kár: ez a maximális ár. Nyakamba veszem a vá rost, beszélnem kell vele, bárhol van az ég alatt, hogy niindazit a sck kételyt, mely róla kiöszájcn forog, eloszlassam. Első utam a hal/csarnokiba vezet. Gondo leim, ha az ember hallani alkar valamit, akikor legjobb megkérdezni a hallgatóságot. A maximálábt azonban itt nem isimerik. Rohanok hát egyik boltiból ki, amésokha be, ter ményieshez, tejtesihez, héhiteshez, sőt még a cipő és csizmát ermelökhöz is eljutottam, akik különös módcn és a kannara segédeim!/: vei cipőt termelnék, de kukoricát árulnak. Uramfiia, amint innen kijövök, egy eleven és igazi kiutyapeöérel találkozom, aki kutyafuttáiban erélyesen követ ismeretes drótjával egy kisebb öleibecslkét. Gondoltam, talán a kenyérjegyet akarja a szamárra rákényszeríteni. A sikerű 11 fogás beszédbe hozott, ke serűen panaszkodtunk egymásnak a világ kiutyasáigáiról, a lbeszélgetésbő.1 .azt láttam, bogy a kis kutyáikat ők is megfogják, de nagyok szabadon mozognak. Követem a kutyát ki a városiból, s neki vágtam az ország utján a nagy világnak. A Fehér-tóhoz érek. Éltes, töpörödött! ütött-vert anyólka! üldögél a tó ipart,ján ® nem épen fehér lábát mosogatja. — iSzülém, nem látta erre vándorolni a maximális árat? — Ébun vagyók-é! — Szól a néni örömmel és megelégedetten. — Hát, licgy került ide? — Tetszik tudni, a városban már ninics számomra ihely. Kirúgott a hatóság, lefölözött a tejcsarnok, ^ihizlalt a hentes, kisütötte egyik szemem a pék s vén égetni valónak csúfolnak még a petróleum miatt is. Most itt, ezt a vadvizet szelídítem. Be ugy hallom, már ezt is maximálni akarják. Látja azt a feok szép villát, amelyeket elöntéssel fenyeget? Én nem látom. Hát én seiur, de gondolta ni, hátha csak az én szemeim rosszaik. Igaz, van ott egy pár vályogház még, elég tisztes távolban, melyeket az ingyenes kiacsatenyétezfés és más egyeli) haszon a tóparton hozott, de azt hiszem, legjobban annak a kazal szalmának továbbhordása késztette önzetlen ívlrilis tulajdonosát arra, begy hiszékeny polgármesterünket felkérje a természetes rendeltetésű tó vizének maximálására. Szerencse, hogy nem akadt szivattyú, mert ki tudja, minő költséggel és emloiénynyel hoznák le azt a rengeteg mennyiségű vizet a város halairól, mely előtt azabbáziai Adria is kalapot emelne. — Látja. ataott a sok szántóföldet viz alatt. Azokat is mind ide kellene vezetni, mert a,mit az Írástudók évtizedeken a szikes talajon eredmény telemül tanulmányoztak és neim tudtak hasznosítani, most azt megcsinálta a-hallal maga a természet. De ezt most el keReut rontani, ugy lehet, hogy megszoknának a halak szárazon is, mint az egyszeri tanár ipotylkája, melynek végzetes szerencsétleuisége: az lett; hogy vbeleesett egy vizes dézsáiba és belélfvtlladjt. De van egy eszmém, ha mégis mindenáron segíteni akar a vízen a tanács, akkor irjon át a vendéglő-ök iparitánsulátónak, nyakamat tesstm rá, hogy tavaszira lecsapolja. DÉtiMAGYARORSZÁÖ. No, de üljön le! - Engedelmet kérek, akit még néném leültetett, az egyhamar nem kelt föl. - Az igaz. De higyje meg, azoik esaik kisebb parasztok voltak. lEgy urnáik se görbült meg még miattam a haja szála se. - Ne haragudjék, de még se gondoltain, bog ya maximális ár nőszemély volna, - Nem-e? Pedig abból is sejthette volna, mert igen sokan ... szidják. — Hát ez a hatalmas legény mit vár? — 'Ez kérem a nevelt fiam. Igaz, nálam sokkal erőselhb, de csak rajtam élősködik, mert ő a ,'.megengedett legcsekélyebb haszon vagy a nem aránytalanul magasabb ár. Néki nincs baja, napról-napra nő, liizik, uélik.ülie régem kész ivolna talán a békekötés is. De lia már itt van, tudóim ugy is, bogy mórt jött, elmondok egyet-mást, hadd teljesedjék a vágya. Kezdjük a tejjel. A város (>az ón mostohám) kiad1 egy helyiséget mérsékelt idijért azzal, hogy a tej termelő uradalom, mint bérlő, olcsóbban adja majd a tejet az akkori áraiknál (28 fillér), versenyez a tanyával: ne meg a tejesarndkkal. Értsük ímeg egylmást. A tanya szuszog; hiszen igyis jó áron kel a tej. Ám nemsokára maximálnák 32 fillérre, majd 40 fillér, imost meg már az örökké negyvennyolcas tanács Miem enged a 48-hól. A tanyákon még 28—32 fillér a' tej ára, de már akad 40 filléres is a vasút környékén, mert itt már arra számítanak, hogyha beviszik a városba, ott ha fele viz is, jól elkel, inert az ellenőrzés Szent Péterre bízatott, ennek pedig most elég a kapupénz-ügy. Hallom, szó volt hogy 36 fii léres áron a tanítók közvetitésóvel összeszedi majd a város a tanyáikon a tejet. Várták is, ej SS a URANIA n a =J "c3 Magy. Tudományos Színház ca f3 Csütörtökön Jótékonycélu előadás! | A bevétel 20 százaléka a rokkant katonák javára. Csonka és béna katonák között j Filmrevü 3 részben. Irta: dr. VÉRTES ÁGOSTON • főhadnagy. — A budapesti Uránia iniisordarabja. S Ezenkívül: Előadások d. u. 2 órától folytatólag^ Gyermekjegyek -csak az első előadásokon érvényesek. de ugy látszik lefőzték illetékes helyen a telet, mert a tejszedés máris befagyott. Higyje el, ón nem vagyok olyan elesett, mégis 'mindig emelnek, nem is csoda, ha meggörbült már egyik-másik hatósági személy háta. — De ímotsi imár menjen ön vissza, örültem a szerencsének. Boldog uj évet nem kiyánok, .hiszen azt ráérek még jövőre is. Csaik arra kérem, ne írja meg az újságban, bogy liol találkoztunk, higyje csak a. vá.ros hatósága azt, hogy most is ott kuksolok a hentes, a pék, a tejcsarnok, a terménye® és hatóság üzletéhen; ha pedig véletlenül elszólná magát, arra kérje a főkapitány urat, hogy az istenért utánam razziát ne tartson a pesti mintára, nnert iáikkor nagyon isrik esetben szégyenkezni kelleme a piaci kofáknak és ki$ebb gazembereknek. Ha k'érésem teljesül, akkor maximáljuk a litert, a zónát, a nadrágot is hosszabbra varrja a szabó, a hentest is megnyuzzuk, úgyis a mi bőrünkön hizott s olyan cipőt csináltatunk a. pékkel a suszter bőréiről, hogy el nem szakad a maximálás végtelen határáig. Üveges Lőrincz. A füstös, széngázos iskola* Érdekelt szülőtől vettük a következő panaszos sorokat: Igen tisztelt Szerkesztő Ur! A háború kezdetétől fogva föltett szándékom volt, nem panaszkodni, bármilyen nyomorúságot és szenvedést is mér reám a sors, illetve a háború. Nem is panaszkodtam eddig soha semmi ellen. 'Panasz-szó nélkül ettem a múlt év háborús kukorica kenyerét, bár tudom, hogv a szomszédos falvakban, sőt városokban is ép ugy ettek fehér selyemcipót, mint a legnyugodtabb békeidőben. Nem hozott ki sodromból a hetenkiinti két hústalan nap, melyet mindeddig oly lelkiismeretesen tartottam be, hogy még a megengedett húsokkal sem éltem. Beletörődtem a tajtelenség állapotába is, pedig, három hétig egy csöpp tejet sem tudtam a házamhoz kapni, sőt még azért sem panaszkodtam, hogy gyomorbajos szobalányunknak csak ugy tudtam némi tejet szerezni, hogy a kávéházban, rendeltem — hetvet fillérért! — egy-egy adag tejet magamnak uzsonnára s ezt küldtem a betegnek haza, 'Megalkudtam :a fátlanságigal és széntelenséggel is és sok-sok mindenféle háborús nyomorúsággal. Ha valami nem volt, vagy csak hajmeresztő nehézségek árán és égbekiáltó áron volt kapható, mindig azzal csititottam magam, hogy mennyivel többet kell szenvedniük azoknak a mi drága magyar véreinknek, akik az orosz mocsarak közt és sivatagokban, Szerbia úttalan hegyei, Tirol jeges havasai közt és a jó Isten tudja, hol mindenütt még, a napnak és az éjszakának minden órájában, minden percében leirhatatlan fáradalmak, 'borzalmak és rémségek közepette életük kockáztatásával' védik a hazát, védenek minket. Ezekhez képest a mi háborús 'szenvedéfeeink elenyésző semmiségek, ép azért jelszavammá vált: bármilyen körülmények között panasz nélkül kitartani! És most mégis panaszos sorokkal fordulok az igen tisztelt Szerkesztő Úrhoz, kérve, hogy közérdekből, a jövő nemzedék, gyermekeink érdekéből ezen soraimnak becses lapjában helyt adni szíveskedjék. Panaszom az állami főreáliskola épületében tapasztalható botrányos állapotokra vonatkozik. Ennek az iskolai épületnek a termeiben a kályhák oly hallatlanul rosszak, hogy vagy a hideg miatt dideregnek gyermekeink, akárhányszor 9—10 fokot mutat a hőmérő és tanárok és tanulók csak téli kabáttal tudnak megmaradni a tantermekben, vagy, ami még ennél is rosszabb és ez sajnos mindennapi jelenség; a tantermek ál-