Délmagyarország, 1916. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1916-01-20 / 17. szám

a- - ­l»»»fcma at•a ég ^Kétánr^tm l t Bsw mám Ara M Mr. ELŐFIZETÉSI ÁB SZEGEDEN egészére*. K24-- félém . . K12"­ucgyeátm K &— egyhónapira K 2-— ELÖFIZETÉ3I ÁR VIDÉKEN egére ém . K 28 - félérre . . K14.­negyedérre K 7-— egy hónapra K 2-40 Ktadéhirata" kárász-atca É* Telefonszámi Sí. Egyei szám ára !• Sllár. őseged, 1916. V. évfolyam 17. szám. Csütörtök, január 20 LEGÚJABB. BERLIN: A Wolff-ügynökség jelenti Szófiából e hó 18-áról: Pontban déli 12 óra­kor találkozott Vilmos császár és Ferdinánd bolgár király az ünnepélyesen feldíszített Nis városában. A perionon egy bolgár díszszá­zad állott fel. Szívélyes üdvözlés után a két uralkodó automobilon a citadelláim ment, a hol közösen fogadta a felállított bolgár, ma­cedón és német csapatok tisztelgését. A csá­szár a bolgár királynak átnyújtotta a mar­sallbotot. A király a császárt a 12. bolgár gyalogezred főnökévé nevezte ki. Vilmos csá­szár kíséretében voltak Falkenhayn tábor­nok, Mackensen tábornagy, Plessen, Lyncker és Thciius főhadsegédek, Müller tengernagy és Reischacli udvari fömersall. Jelen voltak ezenkívül Seekt tábornok és János Albert mecklcnburgi herceg. A bolgár király kísé­retében volt Boris trónörökös és Cyrill her­ceg, Markov főhadsegéd és Bojadjew, Todo­row tábornokok, Kutinecsev főkormányzó, Radoszlavov miniszterelnök és Csapracsikov követ. Az ünnepélyesség benyomását rend­kívül emelte a verőfényes szép téli időjárás. LlJGANO: A „Corriere delin Sera" je­lenti Szalonikiból: Bulgária egyezségre lé­pett az angolokkal és franciákkal, mely sze­rint kölcsönösen kötelezik magukat, hogy a háborúban foglyul ejtett katonákat Görögor­szágnak átadják. A lap hangsúlyozza, hogy ez az egyzseg Bulgária szövetségeseinek részvétele nélkül jött létre. AMSTERDAM: Egy Konstantinápoly­ból Londonba érkezett távirat jelenti: A porta elhatározta, hogy az összes francia, angol, orosz és olasz alattvalókéit Kisázsid­ba internálja, miután az antant megtagadta a török konzulok szabadonbocsátását. STOCKHOLM: A „Times" párisi jelen­tése szerint a szövetséges hatalmuk minisz­terei holnap Londonban tanácskozásra gyűl­nek össze. Briand francia miniszter már ide­érkezett. ATHÉN: A Skuliulisz elnöklete alatt tar­tott görög minisztertanács egyetlen tárgya az antant erélyes jegyzéke volt, amely a né­met, osztrák-magyar, bolgár és török köve­teknek Athénből való eltávolítására hivta fel a görög kormányt. Természetesen a kormány álláspontja szerint ez a kérdés feltétlenül el­utasítandó, de mert számolni kell a gyakor­lati intézkedésekkel is, a minisztertanács megfontolás tárgyává tette, hogy adott eset­ben milyen tényleges magatartást tanúsítson. A minisztertanácsot még folytatni fogják. GENF: Rousset ezredes a Petit Par isién ­ben azt irja, hogy a Kövess hadsereg időelőtti felszabadulása jelenleg a legnagyobb vesze­delmei jelenti s ezért Olaszországnak a saját érdekében védenie kell Albániát, - Négyszeres rohamíámadásaikat csapataink vissza­verték. - Német repülők bombázták a farnopoli raktártelepeket. ­BERLIN, január 19. A nagy főhadiszál­lás jelenti: Az arcvonalon nincs ujság. Né­met repiilíírajok megtámadták az ellenséges raktártelepeket és Tarnopolban a repülök kikötőjét. LEGFŐBB HADVEZETŐSÉG. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) BUDAPEST, január 19. (Közli a mi­niszterelnöki sajtóisztály.) A tegnapi nap csendben félt el. Ma a legkorábbi reggeli órákban a Csernovictól keletre íokvö határ­szakaszon, Topoménál és Biannál nj csata fejlődött ki. Az ellenség ujras záinos hadosz­lopot állított harcba s egyes helyeken négy­szer egymás után támadott, azonban a hő­sies védők mindenütt visszaverték. Egyéb jelentősebb esemény nincs. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. Virpazárnál husz ágyul zsákmányoltunk. BUDAPEST, január 19. (Közli a mi­isztcrelnöki sajtóosztály.) Virpazár meg­szállásánál csapataink ujabb beérkezett je­lentés szerint 20 aeélágyut zsákmányoltak. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. BERLIN, január 19. A nagy főhadiszál­lás jelenti: A balkáni hadszíntéren a helyzet nem változott. LEGFŐBB HADVEZETŐSÉG. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A külföldi sajtó Montenegró fegyverletételéről. Bukarest, január 19. A félhivatalos ln­dépendance Roumaine a montenegrói külön­békiéről érkezett távirati értesítés alapján igy ir: Napok óta diplomáciai, "katonai és poli­tikai körökben él volt terjedve a hir, Ihogy Montenegró békét kér a győztes központi hatalmaktól. A Lövésen gyors eleste csak megerősítette a száll ingó híreket. Bécsben a mult héten a vezérkari főnök bevonásával tartott közös minisztertanács már foglalko­zott a felajánlott kapitulációval. Montenegrón a sor, hogy teljesítse az eléje szabott félté te­jeket. Montenegró Különbekéje csak abból a sem pontból bír fontossággal, hogy a szent egységet megszegte, liogy mint első fecske a békére ráterelte a népek és uralkodók egész figyelmét s hogy kivonta magát abból a szo­ios érdekszférából, amelybe Szerbia, Olasz­ország és Oroszország támogatása folytán eddig tartozott. Az olaszok árulónak tartják Montenegrót. Lugano, január 19. A Secolo Katonai munkatársa ezt irja: Katonai szempontból közömbös, hogy Montenegró az utolsó embe­rig harcolt volna, vagy pedig Kapitulál. Az eredmény ugyanaz. Albániában azonban a helyzet mindenképen súlyosbodott s azt kér­dezzük magunktól, célszerű-e katonai készü­lődéseinket tul az Adrián folytatni és szigo­rítani, vagy pedig nem volna-e jobb eddigi fél r eti d s zabál yainkat abbahagyni, amelyet ugy ahogy eddig végrehajtottak s csak arra vezetnének, hogy vereségnek tennők ki ma­gunkat. A lap politikai munkatársa nem vallja egé­szen a magáénak katonai kartársának véle­ményét. Szerinte Montenegró abban a hely­zetben volt, hogy tovább harcoljon és a király elhatározása szinte árulás a szövetségesek ellen. A hir mély fájdalmat kelt a négyesszö­vetséghez tartozó államok közvéleményében. Montenegró történetében először esik rnieg, hogy a hódító lába éri, a Lovcsen eleste azon­ban nem elfogadható megokolás a Király ka­pitulációjára. A montenegrói seregnek háta szabad volt és a hegyek Között sikeresen el­lenállhatott volna, mig megérkezett volna a szövetségesek segitsége, nevezetesen Olasz­országé, amelynek csapatai már Albániában állanak. A skandináv lapok az antant vereségét konstatálják. Kopenhága, január 19. A skandináv sajtó Montenegró kapitulációját egybehangzóan az antant rettenetes vereségének mondja, A

Next

/
Thumbnails
Contents