Délmagyarország, 1916. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1916-01-18 / 15. szám

Szeged, 1916. január í&. DÉLMAGYARGRSZÁÜ 7. €gy nenjzetközi szélhámos vendégszereplése Szegeden. Saját tudósítónktól.) Talán három éve •lehet annak, hogy Budapesten a nyári lóversenyek -alatt az államrendőrség két iigyes detektivje letartóztatott egy feltűnő eleganciával öltözködő lakkoipős, íehérkamás-nis gentlemant. Pozitív vád nem volt ellene, közelebbről nemi ismerte senki, csak azt, tudták iró'la a tízkoronás hely turflátogatói, hogy állandóan huszártisztek társaságában jelenik meg a gyepen. Napokig figyelték, minden lépését követték mint az árnyék, mig elegendő bizonyíték nem volt a .kezükben, hogy a kifogástalan ur — szélhámos. A nyári futtatások utolsó napján történt -a leleplezése minden feltűnés nélkül, a legnagyobb csöndben. Maguk a detektívek sem tudták, hogy milyen jó fogást csináltak. Csak késő éjjel derült ki, hogy a letartóztatás ellen erélyesen tiltakozó gavallér a kontinens egyik legliirhedtebb szélhámosa. A túrion Rittmeister Búron von Kettenburg néven szerepelt, porosz vezérkari tisztnek adta ki magát és elhitette a huszártisztekkel, hogy azért jött Budapestre, ihogy versenyistállója részére megfelelő magyar zsokét szerződtessen. Reggelre már nem akart lovast találni hoppegarteni istállója fellendítésére, hanem vallott, mint a karikacsapás. (A titokzatos báró.) Ezerkilencszáztizenkettőben — még Krec-sányi Kálmán detektivfőnöksége idején — egy- rqjgi mágnás, csalójából származó huszárönkéntes ál ütött be a főkapi tányságra. Bement a detéktivfőnökhöz, akiinek előadta, hogy az éjjel a Folies Capric-ban együtt mulatott egy magát Rittmeister Báron von Kéttenburgnak nevező állítólagos porosz vezérkari kapitánynyal. Ugy ismerkedett meg vele, hogy -a lóversenyen- a kapitány véletlenfii meglökte, mikor a .pénztárnál tikettet akart váltani, bocsánatot, kért és bemutatkozott. Polgári ruhában volt az állítólagos porosz tiszt és ő beszélgetni kezdett vele. öszszeismerkedtek, verseny után együtt vacsoráztak, majd -at orfeumba' mentek. A költségeket az önkéntes fizette, a kapitánynak csak borravalót kellett volna adni. Nyalt is a zsebébe, ijedten keresgélte össze a zisebeit, közben félhangosan ismételgette: — Verdamt, verdamt! Közelebb hajolt az önkénteshez é-s ijedten súgta, hogy az erszényét, amelyben körülbelül tízezer márka volt, elvesztette. Az önkéntes, — nem kérte ugyan a bajtárs, mégis -szinte kötelességének érezte kisegítem felajánlott száz korona kölcsönt, a-rmt- a vezérkari tiszt örömmel elfogadott. Nem a szaz korona miatt jelentette az esetet, lhanem gyanús volt az erszény manőver. Krecsányi megkérdezte az önkéntest, hogy milyen külsejű az az előkelő porosz. Katonás testtartás, es ist erreicht-bajusz, szőke, amilyen osak egy valódi porosz kapitányé lehet, csíkos nadrág, zsakett, fehér mellény és cilinder. A detektivfőnök megköszönte a fel világosii tást és magához kérette lovag Bialokurski Géza 'és Püspöky Sándor detek-ti veket, (Báró ur, egy szóra...) Pár napig messziről figyelték a detektívek a báró uratf akiről mór az első nap kü löitös — előkelő porosz vorsenyistállótulajdcuoshoz nem méltó — dolgok derültek ki. Megállapították a defektivek, hogy a báró mindig -más zugszál-Iedában lakik, nappal a cilindert sportsapkával cseréli fel és — nincs felöltője. A versenyekre pontosan kijárt az álkapitány, mindig a tiz ko-ronás helyről •szemlélte az izgató finisJheket, de futtatás után mellékutcákon kóborolt és zsebből evett tepertőt. A detektivek egyelőre meghagyták a bárót abban a tudatban, hogy viselkedése minden gyanún felül áll, de közelgett -a lóversenyek utolsó napja. Tudták a rendőrök, hogy ,az álporoszt csak a futtatások kötik a fővároshoz, ismerték annyira az ilyen szélhámosok természetrajzát. Nem tehetett tovább várni, a nyári versenyék utolsó napján elkeltett dőlni, kit takar az előkelő maszk. Krecsányii detektivfőnök személyesen vezette a nyomozást, a versenytéren lépésről-lépésre követte a szélhámost. A detektivek két oldalt — távolról — kisérték állandóan figyelemmel. Előbb a biifíébe téri be a báró, pezsgőfröcsdsöt ivott egy huszárezredes társaságában. Az első futam után a huszártisztek összeadtak pár száz -koronát, liogy a következő futamban egy lovat megfogadjanak. A báró — ezt a detektivfőnök hallotta — odaszólt a tiszteknek: — Adjátok ide a pénzt, én nagyobb öszszeggel akarom megfogadni ezt a lovat. Ugy is lemegyek a pénztúrhoz, nektek is váltok jegyet. A tisztek odaadták a pénzt. Kettenburg báró lement a pénztárakhoz — a detektívek utána — visszanézett és lassan (megindult a kijárat felé. Az előkelő ur el alkart szökni a pénzzel, de a detektivek is résen voltak. Hagyták, hogy kilépjen -az ajtón, ék-kor elébe állt Krecsányi és igazolásra szótrtott-a fel. Az álbáró erélyesen tiltakozott a molesztálás ellen, kikérte magának, ihogy útját állják és ügyvédjét emlegette, aki majd elégtételt szerez neki a zaklatásért. Az imponáló fellépés kárba veszett, a detektívek kocsiba ültették és bevitték a főkapitányságra. Fényképét hamarosan megtalálták a fekete-könyvben, kiderült, liogy az álbáró összesen nyolc esztendőt ült Európa különböző börtöneiben. Nemrég szabadult ki a börtönből, volt egy pár koronája, eljött hát Budapestre szerencsét próbálni. Bevallotta, hogy osztrák származású, Bécsben előkelő rokonai vannak és Ritter Alfonznak hívják. Ült ,már sikkasztáséi t, mert -mint erdőgyakornok negyvenezer koronát tulajdonított el a kasszából. Elszökött a pénzzel Angliába, ahol egy orfeuménekesnővei egy hónap alatt elverte az egészet. Csalásért három évet kapott, egy elzüllött magyar gróffal: Sztáray Tiborral együtt követtek el különböző rosszul sikerült pénzügyi manővereket. (Budapesten nem lehet dolgozni.) — Sohasem estem be még ilyen csekélységért, mint itt. Alig pár száz koronát kerestem és mégis súlyos büntetést kapok, mert már sokszor voltam büntetve, — mondotta a kihallgatást vezető d-etektivfőnöknek. — Elmondta azt is, hogyan férkőzött a huszártisztek közelébe. A lóversenyen a kasaszák előtt nagy tolongás van, ott kikeresett magának egy fiatal huszártisztet és azt meglökte. Előkelően megemelte a kalapját és bemutatkozott: — Pardon, Rittmeister 1 Búron von Kettenburg — és megvolt az ismeretség. A többi már gyerekjáték egy olyan embernél, mint ő, ment csak arról voltis zó, tud-e -a társaságukban ugy viselkedni, hogy gyanút. ne fogjanak. Igaz, hogy mikor katonai kérdéseket tárgyaltak és az ő véleményét is kikérték, csak bakaidejéből merített felvilágositásokkal szolgálhatott, de a tisztek mégsem sejtettek semmit. Töredelmesen bevallotta, hogy Pesten csak ezután akart munkába fogni, -előbb a pénzalapot akarta megteremteni. Nem tagadta, hogy a Bristol-szálloda előcsarnokából egy felöltőt lapott, de egyéb biin — a miért még nem Szenvedett büntetést — nem terheli a lelkiismeretét. A huszártisztektől kért kölcsönökröt nem nyilatkozott, nem akart senkit belekeverni- az ö saját külön ügyébe. Az eset akkoriban nagy port vert föl, még a külföldi lapok is megemlékeztek róla. Ritter Alfonz pesti tartózkodását és a lopott felöltőt drágán fizette meg: egy évi börtönre Ítélték. * Minden elmúlik, letelt az esztendő, Ritter kiszabadult és eltűnt Budapestről. Két éve nem lehetett róla hallani -semmit, az-t is gondolhatta az ember, megjavult és vezekel bűneiért. Hétfőn azonban ismét feltűnt ez a nagystílű, simulékony modorú szélhámos, aki ugy látszik, -legújabb tevékenysége színhelyéül Szegedet választotta. Itt láttuk porosz ti-sztt egyenrirhában, bal.szeméin monoklival cgy villamoson az állomás felé menni. Lehet, hogy már régebben tartózkodik Szegeden, az is tehet, csak ma érkezett, esak az az egy bizonyos, hogy ha Rittmeister Báron ven Kettenburg egy társaságban megjelenik, ajánlatos a legközelebbi rendőrnek átadni. A detektívek -különben is lázas .buzgalommal kutatják a városban, ha még itt van, sorsát el nem kerülheti. Tamás Rezső. Erna Moréna ! Erna Moréna I Jön! Jön! Szerdán és isutüplöhon. i euajou Bujg j euajow eujg Pl re 2 3 o re re 3 0> Belvárosi Kávéház Szeged előkelő kávéháza. Reggeli s uzsonna kávék, legjobb kávéházi italok, bel- és külföldi képes és napilapok nagy választékban. Figyelmes kiszolgálás. A n. é. közönség szives pártfogását kéri tisztelettel KLEIN ERNŐ, kávés. A Délmagyarorsjság telefonjai Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal 81.