Délmagyarország, 1916. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1916-01-01 / 1. szám

(Szegted, 191 C>. január 1 na'k tova s amikor a késő tél letépi a (lombtalan fa utolsó emlélíét, egy elárvult fakó falevelet <s az a szól szárnyán tovia libeg messzi, föl a magasba, ugy tűnik fal, mintha kis zászílócsika távolodna a nagy Végtelenség felé s rajta olvassuk: „uj Magyarország." ' Dr. Lngosi Döme, a Szegedi Vörös-iKereszt Egylet titkára. Beszélgessünk. (A kultúrpalotában vagyunk, láf'jogalóban a fahonvédnél, akinek lába előtt garmadáinni hevernek a virágok. A csákóján babérkoszorú, a puskája csőrében vörös rózsa. Esti idő.) A falion véd (kezét nyújtva): Hozta i-ben, már vártam, de a agyon. Nézze csak, mi mindent hozott nékem a kis Jézuska, karácsonyra. Én: Ez rniind semmi, az a valami, amit maguk iránt érzünk: .az cl nem múló szeretet és .az örök ,1 rálát. A fahonréd: Ez is, .azt is köszönöm, mindnyájunk ura vőben. (Elgondolkozik, majd kis szünet utón újra megszólal): Nemcsak henrünlket kellene szeretni, de azokat is, akik itthon vannak. Itthon pedig mom szövetik egymást az emberek, de nyúzzák, fojtogatják egymást. Én: Ertem, vitéz honvédunk, hogy .mire gondol. Nem ártana, ugy-e Ina maximálnák végre a szivtelenséget, meg az uzsora törekvéseket ? A fahonréd: Derékon kelleme törni, nnynyi szent! Én: Vagy ehlorkálit adni a szivtelenclknék meg az uzsorásoknak — k-arlsbadi só helyetti A fahonréd (elszomorodva hallgat, majd legyint a kezével.) 'Beszéljünk másról. (Nagyot sóhajt.) Hallom, hogy a napokban a kultúra itteni apostola nagy kirohanást intézett. egy elhunyt magyar iró ellen. Én: Megtehette, hiszen az a magyar iró már ncin ál. A fahonréd: Azt tartja pedig a magyar szólás-mondás, hogy halottakról vagy jót, vagy semmit sem szabad mondani. Én: No, igen. De amikor olyan jól ősik némelyeknek a halott oroszlánokon rúgni egyet. A fahonréd: Az élő legyet pedig megsimogatjuk, ugy-e? iMi vétke is .lehetett annak á nagy .magyar írónak? Én: Akit a kultúra itteni apostola nagyhatalmasságnak nevezett? Semmi egyéb, minthogy egyszer a biras Esti /énéében kupaktanácsnak nevezte a toron yalji intézőket, Mimágyarorszaó. A fahonréd: És tényleg nagyiliatalmasság volt az az elhunyt magyar .iró? Éu: lAz volt, (Százezren ügyeltek a szavára, százezren élvezték a ragyogó, alapos tudástól ékes írásait, Egy sora több értéket képviselt, mint az a kultura, amit némelyek űznek, cammogva, döcögve irányítani törekszenek. A fahonréd: Mondja már, ha a,z a nléhai nagy iró azt irta volna, hogy eszményi tanács, vájjon a kultura itteni apostola köszönő szóval idéztévé volna, nemes emlékezetét? Én: lA dicséretet, a méltatást nem szokás megköszönni ezen .a tájon, ahol dicsérni muszáj mindent, ,bírálni .azonban semmit sem szabad. A fahonréd: És az írónak volt-e oka a gán csalásra? Én: Nem volt, de ugy informálták, hogy azt hitte, Iboigy van rá olka. Szegény Tóth Béla jó ember volt, vaj volt a szive, megesett mindazokon, akik sírni tudtak és ügyesein, pana,szikodul. És védelmébe vett. a pártfogolt ját, a tolla alól pedig kicsúszott a kmpaktanáe-s szó. De vállalta a felelősséget és annak minden ódiumát, A fahonréd: Tehát egész ember veit. Én: Az bizony, nem is tökéletlen. .Szegény, sohasem álmodta, hogy holta után még azok is emlegetni fogják, akik (kirendeli-égből űzik a kultúrát, mint ahogy a szép asz•szonyt szokás ós nem a kultúráért .magáért. A fahonréd (mosolyogva): (Mondok, a szép asszony is kultura. Én: Az. Csak az a baj, hegy ennek a Ikulturának mindenki követője lehet. A fali onréd: Én istenein, hát ki így, ki ugy. Kiben milyen képesség lakozik Én: No, no. Hanem elég is a szóból sietnem kell a Szilveszteri ikiultnrára. A fahonréd: Áldja isten! És adjon szerencsés, boldog uj esztendőt! Én: Minden eiuibersöges magyarnak. Hozzá bort, búzát, bóke-déget. És a kultúráról se ifelejtkezzék meg... A „Felebaráti Szeretet Szövetség" munkássága 1915-ben. Azok között iaiz önzetlen lelkesedéssel létesített társulások és egyesületek között, melyek a. imi szép városunkban a most elhoo-uzott esztendő folyamán a valódi .jótékonysiági és '/emberszeretet nagyszerű feladatainak szolgálatában állottak, — Istennek bála, meglehetősen szép számmal: — az elfogulatlan közvélemény előtt bizonyára a legelső sorban foglal helyet a — -ajnos nem egyszer félreértet! és nem mindig teljes jóindulattal if: g adott „Fclebartái Szeret A Szövetség." Ez lleterö.s és .-ok:- hivatott i&gyesü 1 et lótaaiilé .',.dk indckah .'l el' ; legyen ír". íean a :.:-mrégiben ki' a-áioíL felhívás k ; vetkező öt: „Az 1911, évten. «zogied szociális érzelmű a-o.onyai ez e , . . iség bajait, lelki sebeit megértő , ék iák társult abból a célból, hogy a nép \ kölesét nemesítse, anyagi helyzetiét mc, <].vitsa s ,a világháború pusztulásainak következményeit társadalmi iés gazdasági téren egyaránt enyhítse, a fclebartái szeretet nemes parancsszavától megihletve. Mindenkin segíteni, mindenkivel jót tenni s amit az emberiség egyik fele kénytelen feldúlni, lerombolni, azt. igyekszik a másik fele, meleg aszszanyi lelkének odaadó, nemes munkásságával pótolni, helyreállítani." Az egyesület, — melyre, kiterjedt működési körében, — a most kezdődő esztendő folyamán még ifontosabíb feladatok megoldása várakozik az oddiigíokibl, _ a miaga .tűzött inunkapix;,grammjának legtöbl) pontját sikeresen vezette 1915-ben a szerencsés meg13 valósulás felé. A most elért határkőnél bizalommal és Ilii vő reménységgel tekinthet vissza szorgos munkában eltöltött napjaira, melyeknek mindenike njabb és ujaibb bizonyságtétel amellett, Ihogy ennek az egyesül:tnek a mi sziiikcbblköiü társad al mi él elünkben valóban nagy a szükségessége s annak itt elvitázbatatlannl fontos missziója van. A szövetség 19,15-lten, a fáradhatatlan szorgalmai Reök ilvánné úrnő vezetése mellett, — nagyon sóikat tett a háborús .viszonyok közötti népélelmezés állapotainak javítása terén. K önül tekintő áldozatkészségének köszönhető, hogy a szegénysorsu munkások, — n ma már szinte elviselhetetlenné vált drágaság ellenére,;— csekély 50 fillér lefizetése mellett, tápláló ebédhez jutottak az erre rendelt helyeken. Ennek az akciónak, továbbfejlesztése egyik lényeges program alpontját az egyesület jövőbeli tevékenységének. Eétesülése óta egyik legrcgiibb is ezért idáig a legtöbb icrcdniénnyel is dicsek dlne.ö intézménye a szövetséginek az u. n. ,J\ertbcrlő Tái saság", mely et, — Ikfilön szervezettel lés csaknem teljes auti nomiával, — annak elnöke: Szamossyné Tóth Maigh urmő -:••:-•rencsés kézzel és (kiváló hozzáértéssel .e...zet. Ez ,a társaság, — mely az arra rász rulo munkásosztályt előnyös íöl-:ll.ér.let6khez jut tatja s ezáltal annak az egyre nehezebbé váló élelmezési és ikenylér kereseti eszközeit könnyíti, — az elmúlt év folyamán már oly örvendetes Lator jedésnek indult, hogy ez idős'zoriut a jelentkezett kertbórlők száma az ezerét is jóval túlhaladta. 1915. év első hónapjaiban, a tél folyamén, rendkívül nagyarány ú tevékeny .-éget fejteit ki a szövetség a harctéren küzdő katona ka uk meleg téli ruihanemüek.kid való ellátása bővül. Társadalmunk előkelő úrnőinek bevonásával ®ok hálára tett© magát érdemessé a inostóhu időjárás okozta szenvedések enyhítéséért, amely hazafias akció iránti bálás elismerésének maga az illetékes kaát nai hatóság is méltó Üviitejezévt adott. A mult jévilnen jelentékeny lépést, te. t a szövetség a munkásházak programúiba veti létesítésének ügyében, amelynek révén a szegényebb sorsú munkásosztályt olcsó, tiszta, egészséges levegőjű lakáshoz lett hivatva juttatni. Az eszmének kiválóan lelkes hívei a hatóság vezetői, élükön városunk főispánjával és polgármesterével s az ő buzgó támogatásúiknak s a szövetség seilkentő munkásságának eredményeként számolhatunk ii>e most azzal, hogy mai napig a munkás házakra igényt tartók gyanánt jelentkezettek .száma erősen halad a másféle zieor felé. A Ikcdivezö kifejlődésben sók érdeme vau Gallér Kristóf pápai kamarás, tanítóképző intézeti igazgatónak, a szakcsoport tilká ráuak. A szövetség 1915-ben, a városházán e célra rendelkezésére bocsátott helyiségben u. n. népség Hü hivatalt tartott fenn, melynek keretében, — Vásárhelyi Júlia k.' a.-nalk dicséretes buzgósága, figyelmes vezetése mellett, — a háború folytán férfi-támasz nélkül maradt szegénysorsu népnek ügyes-bajos <11gaiban felvilágosításokkal szolgált, figyelc-mrnel kísérte a város szögönyügyi viszonyait és közreműködött annak megjavításában és a nyomor enyhítésében. A magános Urinők Otthonéi-nak tervbe vett létesítése körül, — az e tekintetben nagyon mostohának mutatkozó viszonyok kö-