Délmagyarország, 1915. december (4. évfolyam, 287-311. szám)

1915-12-12 / 296. szám

DÉLMAG Y A R OR SZAG Szeged, .1015. december 12. felhívtunk a javitások költségvetésének beküldésére « az ezen munkálatokért több mint 1000 koronát kér s .azzal fenyeget, .liogy ka most nem csináltatjuk meg, 5000 -koronába fog kerülni jövőre. Az elnökség uj-ból felhívta szabályszerű költségvetés beküldésére és tekintettel a sürgősségre felhatalmazást kér a legszükségesebb javítások eszközlésére s annak valamint a leltárnak felülvizsgálatára, mert e részben is hiányok vannak. Még kellemetlenebb, hogy a volt igazgató oda felvett nyaralóktól előlegeket szedett fel, azokat tőlünk követelik, a sütemény és kenyér árát ,az fizette ki legutóbb és egy gondnoknő is, akit -a főtitkár ur odautaztatott, uti költségeit követeli, — amiből valószínűleg perek lesznek. A bemutatott költségvetés szerint a kiadás 1276 korona. Felhatalmazást kérünk, hogy ,az újvidéki osztály javaslatára Moz-so.r, .Sajkáslak, Dunapárdány és Tiszakálmánfalva községek szegény és elhagyott magyarsága lakosságán folyóiratok (Magyar lapok, Jó pajtások stb.) járatásával és meglevő ki-s könyvtárunk gyarapításával segítsünk s mivel a palánkai D. M. K. E. könyvtár i-s kiegészítésre szorul, azt is -a lehetőséghez képest eszközöljük. Mivel pedig -egyesületünk -s-e-m zárkózhat el a hadi árvák felkarolásának országos mozgalmától, felhatalmazást- kérünk, hogy agy a makói, mint a szegedi internátusban egy-egy hadiárvát az intezetek költségvetése terhére elhelyezhessünk és azokat ott mindaddig neveltethessük, amig élethivatást nem találnak. Ezen árvákat a-z illetékes intézeti felügyelő bizottság venné fel és gondozná egészen nagykoruságuk betöltéséig. Végül bejelentem, liogy Andreks János és Janovics Gyula min. tanácsos urak a budapesti osztálynál viselt elnöki állásukról lemondtak s annak -elnökévé dr. Rásó Sándort, -alelnökökké: dr. Kószó István, dr. Balassa Ármin, dr. Dobay Gyula és Palócz László, ügyv. alelnökké dr. Hollósy István, főtitkárrá Gabe.1 Gyula választatott. (volt Konrád) Rókaufea 6, sz., Szegedpályaudvarral szemben Gyönyörűen átalakítva tiszta szobák 2 koronától kezdve. — Kávéház egész éjjel nyitva. Beszélgessünk. (Szin: a kultúrpalota. Látogatás a fahonvédnél. Idő: szombat este.) Én: Adj is-tein, vitéz honvéd uram! Hegy mint van és mit hozott a Mikulás? A fahonvéd: Mit hozott -volna? flÉigy pár szöget. Ennél több aram jut ai-elk-em. Repedezik is tele a szivem tája-. Én: Sok -mindenit- kiállt maga, kiállja •ezt is. Azért honvéd. ,A fahonvéd: Hát ami azt illeti, kiállóm. Talán még a kolerát is. És hozzám még orvosnak séta kell ijönmi. Szép -kis ©se-t volt azzal -a szegény kormányossal. Én: A voltra mi niem adunk semmit, vitéz honvéd uiia.ni. IMajd máskép lesz mindn, ha -vége lesz a háborúnak. Akikor miajcí orvos is akad, h-a egy magyar munkásm-ak .baja t-áimiad. A fahonvéd: És Ina el-puszul, még el is temetik, •idejében, -nem ugy, imi-n. azt a másik szieigémy magyart, 'akii hat napig várta, hogy ráborítsák a.z anya-földet. iÉn: J-aj, éöee vitézünk, most uj rend •van az elföld-elések körül. A fahonvéd: Uj-e! És mi lágyén .az, h-a nem tolakodás -a kérdésem? Én: Most a -bal-ottnalk be kell jelentenie, •ho-gy meghalt -és kérnie kell, hogy • temessek el. A fahonvéd: Bélyeges papiroson? Én: -Persze. Minden dolog-nak meg kell adni a formáját és .a törvényt -be kell .tartani. A törvény pedig előirja, liogy -instainciá-ra stempli kell. A fahonvéd: No aíkfcor én scse akarok meghalni. Én: iA honvédek halhatatlanok. A fahonvéd (egy kis szünet után): Hallom, hogy a hadi-adóik ügyé tárgyalják. Lesz-e sok belőle? Én: Nem annyi, -amennyinek lenn-i -kelleme. De hát. ha n.rim -csurran, éaöppan. Itt is sok visszás dolog történik. Hiba nélkül azonban inem történik semmi őzen a j_bo.moru világon. Tudok egy esetet, liogy valakire azért vetettek ki nagyobb -adót, inert az illető nagyon sok jót tett -a is-ahsisült ikato-n-á-kkal -és ugy igcindcllkcztak az adókivetők, ho-gy ha az illető olyan nagy áldozat c-t tudott- hozni a sebesült v-éreink iránt, hát akkor annak van -miből és fizethet magasabb adót is. A fahonvéd: Én, uram, ia-zt 'adóztatnám meg, akinek van ,mibőil és még sem hozott áldozatot a sebesült katonák iránt. Én: Egyforma -a gondolatunk, mint két -tojás. A fahonvéd: Az ám ni, :a tojásról int az eszembe, hogy -a város tojást árul. Van-e -keletje? Én: Van, de ára is. És nap-nap után fölfelé megy az ára, mint borban -a gyöngy. A fahonvéd: De ez már nem jól teszi. Hiszen -akkor komédia az ár-imia-ximálás. Én: Mindem 'komédia ie-zen a környéken, no meg kipkedós, kapkodás. Mindent akarnak és -semmit sem cselekszenek. A Pptó Pál iskolájának .a liivei. A fahonvéd: És mi lesz -a tehenészettel? Én: Semmise. -Mire is volna -az jó? Az intézők ugyanis -az Állatvédő-egyesület tagjai és ugy gondolkoznak, liogy -minek .'kínozzák a szegény t-eh-erlaket a -fajié.-sel. Hogy a közönség már meg va-n fej-ve, egó-zan k-i van fejve, -azzal nem törődik -senki vem. lMr-rt a közönség i-s állja -a. fejést, min-t a tehén. A fa,honvéd (gúnyoson mosolyogva): Érdekes, ho-gy a tej ata.p-.nap után fogy, -de az egyesületek <m>eg egyre-másra szaporodnak. Én: Ma-holnap több lesz az eszkimó mint a fóka. A fahonvéd: Csak -arra vagyok -kiv-áincsi, hogy mint győzi :a közönség a sok egyesület társadalmi akciónak nevezett -működését kielégíteni? Én: Már nem igengyőzi. Nem telik bele s-ok idő, -amikor bekövetkezik -az -a fordulat, bo-gy ,a közönség megunja majd a s-ok kéregetést és a.zokra bízza a tár vadalom támogatását, akik esek névleg támogatói .a társa dalomnak. A fahonvéd: És mi lesz akkor a isclk egyesületi intézőkkel ? Én: Megalakítják majd az legyesületekon kiviil állók egyesületét... (Gyorsan el.) Az összes harcterek legjobb és legáttskinthetőbb térképei legolcsóbb árcn Vánreay L könyvkereskedésében (Kárász-utca 9.) .A iharangzogás -ünnepre kel-ti -a- .néma térségiét amely -alant t-creüil el. ,M-é,g -a nap bágyadt kcrc-ngíj.a is felmerül -a gőz-vin, hogy diarengő sugaraikat -bocsásson -a. márványcsiudiáikra, Ébredeznek a rejtőző szellemek. Apró, kopogó lépéssel, -a tizenharmadik század tarka ruháiban lepik -rí .a dóm .terét. .Körüljárják a székeísegybáz érc-kapuit, -márványt áblái-t, rlrá-ga ékességeit, amiket, diadalmas -gályák hoztak -a szaracéno'.k országából. A jBaltis.te.ro kupolája, apró oszlopai, -márvány cik-caikj.ai -a. -bágyadt napkorong sugarainak játékában .a drágakövek minden szin-ébe-n villognak. Éis -ugy rémlik mintha a Campo ISan-to felől, -hol gol-got h,a i földibe tiemistték -a páncélos lovagokat, gyönge -moraj kelne... Kemény -turista -lépések hangzanak. -Angolok jönnek f-el, akiket a legelrejtettebb zugokban steím lehet elkerülni. -Magukkal hozták -a harang-o-zót is, egy derék piz-ad öreg embert, aki gyermekkorától fogva két d-olo-gmaik szentelte -minden; idejét: először, -h-cigy a harangokat áhitiatceain, ihletesen buzaa, másodszor, ho-gy -a világnak (bét nyelvén- megtanulja azt .a mondókát amely -a -ferde torony npi\ ezet-'sségeit magyarázza. Az ilyen társaság előil jobb -elmenelkülni. ITjra -a bal Iga-tag, seiróceo-mos-ta uccák-on j-ároík. öLiéaeiTiigomek, isz-állcm-ganak -az emberek, akik között egyetlen -sic,tőt sem lehet látni. Még a -boltosok i.s -csöndesen, -álmosan 'gubbasztanak boltha-jtásiiik mélyén, pedig a szél -belefúj apró áruik közé: -az alabáistrcimból faragott -apró .campa-nilók, hat.tisitierólk, szobrocskák puttók garmadájába. (Minden -boltos egy-egy művész egy-egy scult-cre alki önérzetesen várja az idegent. Utamban egy ódon kapu áll i-t m-eg, -amely felett ez -a-z 'egyszerű felírás va-n: „U-niverisditá". De ez a s-zó hétszáz esztendő küi-turá-j.ának emlékét kelti tfel. Hét század böloseségét tanitották -ebben .a-z -egyszerű épületben, amely >x „T-a Sapi-enza" büszke u-evé vi-sgli. A tágas, loggiás udvaron még mos-t is -sétálnak .a diákok, mint háromszáz évvel -e-ztelőtt, mikor -Galilei volt- -a imatematika professzora, Öszhaju, magas termetű pap közeledik egy csoport ifjú -felé. Sorban megcsókol ják -a kezét., aztán -a száját, -s-zn-te családias melegséggel. A -csuhás pedellus -a bá-án összekulcsolt kézzel jár fel s alá, mig oda -nem -megy a kis rozsdás haranghoz, -mélyet szertartásosan mle-gráz. A harang szavára egyszerre üres lesz -az udvar, aiméybe. hir-es tudósok -mellszobrai méznek hallgatagon -a .loggiák -alól. Fáradt világ ez itt- köröskörül. Az élet vékony ere mint örökzöld repkény fonódik -az évszázados, hull-ad-ozó emlékművek közt. Nincsenek homo n-ovuisök, feltörekvő néprétegek; Minden emberben van v-alami .a -régi .arisztokratából és v.an valami a művészetből r.neg a de-g-enerálódásból. -Oly szokatlan -oly váratlan ebben -a hallgatag városban, hogy -egyszerre tarka nyüzsgésbe jut -az ember. Zsibongás, lárma pergő olasz beszéd, koetérobogás., alku teréfer-a bang.hulám.aiv-a.1 v.a-n t-c-le -a „Bongó". -Ez a zsibbadt városnak - jóformán -egyetlen eleven idegdne-a. Egy középkorian szűk ueea, .amelyet rniég jobban ös-szienycimnak a loggiák. Minden ház előtt van egy, ugy hogy neoabosszat -csarnokok -alatit jár -a.z ember. (A s-circcco, -a .bóra, vagy a nap heve elől ideme-nekiil .a pizaii — évszázadok óta, A Borgo már hc-zzáalk-alm-azkodott a pizai élethez. Mindkét- tfeléin végesvégig boltok, osteriák, borbélymüliielyek soralkoz-n-ak. Az árkád-ok -alatt mindent meg lehet szerezni, anélkül, hogy -egy pillanatra is esőbe, vagy napba jutna az ember. -Ess P-iz-a egyik legrégibb .része. .Csaknem: iminden- ház -egyegy .müeml-ék, egy-egy középkori lakó torony, amelyet azonban eltakar az eléje épített loggia. Uj, friss városokba-n -miin-diin tálán ujabb m-eg uj-ah.b empóritiímclk támadnak, itt egy van századok óta, É,s ugy látszik, mintha sa-e-o-ulumok óta itt al.ig változott volna valami. Az Arno partiján -az erős védőlf-alak, a „1 snehini" szinte végtelen bástyái időtlen idők óta- dacolnak a kevély folyammal és a „La iSpi.ua" gótikus ©sipfcevára, -mesebeli má.r-ványkalitkáij-a -apró tornj'iaával, ' esneaiveivel -már -akkor is katcérlko':ot-t. a víz tüíkrélvel, mikor a kolostorokban még pergamenre festették az in-i-ciálákat és -minia-tűröket. Kávábázak akkor azonban rr.m voltak •a lnngarn-ón- a® Anno'partján mint -m-cet, Leülök -egy tükörablak '.mögé és tekintetem -meeis-ze szárnyal, hol -az alkonyat h:ibcrríba-n •a palotáik violas-zinü árnyai, a hidak tömör, mogorva ivei és -a komor Tőrre della fsane, -az „Éhság tornya" lassankint ólomba borulnak .... Most veszem észre, ho-gy .az olvasót becsaltam egy útleírásba.