Délmagyarország, 1915. december (4. évfolyam, 287-311. szám)

1915-12-10 / 294. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG (Szeged, 1915. december 11. Gráf Károlyi és Sümegi közbekiáltanak: Belgrádban levették a im'agyar lobogókat. Gróf Tisza István: Szerbiában mtgfele­iden fogunk részesedni. Orosz-Len gyefor­szágban osztrák, Szerbiában 'magyar köz­igazgatás működik. Szerbia magyar érdek­körökbe tartozik. Természetesen itt még több kérdés megoldásra vár. A Ház .tudomásul vette a választ. Mindenki nézze meg A GYENGE NÖ-t szombaton és vasárnap az Urániában. Apró harctéri történetek. — Az U 10. — A harmincak csapata. — Mág a nyáron történt. Rekkenő hőségben tapostuk Oiroszlenigyelország homokiját. Bo­káig stilyedtek katonáink a homokba, a ne­héz kocsik pedig tengelyig szántották az utat. Az útszéli érett búzatábláik között ki­dőlt katonák törülgették .az izzadtságot ma­gukról s föltört lábukat, .ápolgatták. A napi programúi hónapokon keresztiül majdnem ugyanez volt: kora reggelitől délutánig fu­tottunk :az ellenség után, délután egy kis cse­tepaté a hátivódcsapaitokkal, .akik vagy meg­adták magúikat, vagy pedig ha éjjelig kitar­tottak, reggeire megszöktek állásaikból. .Zárt sorokiban haladt lelőre az országúton a csapat; .a,z egész divízió együtt volt. Egy­szerre esaík kiabálás hangzik hátulról: „Tei­len! Mitte frei!", .amire az oszlop két részre oszlik a középein s egy ezred lovasság vágtat el mellettünk homokot szórva a szemünkbe s porfelhőbe borítva a tájékot. Rendesen gyalogolni szoktam s gyalog tettem meg az utat a Ki árpátok,tói Lublinig, (mentein volna tovább is, die itt egy golyó akadt a lobomba) s ilyenkor ha kérdezték, hogy miért neim lovagolok, azt a kifogást tet­tem, hogy a szolgámat kimélenn avval, hogy a hovam viszi a hátz&ákot, pedig napjában vé­ve az az elhatározásoon avval a bizallmatlaii­sággal volt okozati összefüggésben, amellyel minden ló iránt viseltettem, ami alól az én táltos lovam sem volt kivétel. Nem vagyok lóismerő, de aimimt ezt a, lovat legelőször elém vezették megelégedéeisel bírálgattam s ugy találtam, hogy olyan lovasnak való, mint ión vagyok. Láttáim hogy négy lábon áll, amik •azonban inkább támasztó doronghoz hasonlí­tottak, mint formás lábakhoz is a feje csak azért van a nyakán, hogy ennék a bőrrel be­vont. oscintváznalk a neve ló legyen. Gsakha­mar intim barátság fejlődött ki köztünk s lassankint a hátas paripák .életébe is bele­találta magát igy pl, nyerített, ha meglátott s élvezettel ropogtatta a; cukrot, amit magam­tól vontam el g inkább keserűn ittam a k;i­vémat, esakhoigyi neki örömet szerezzek. Ku­jonüaJk kereszteltem azon U 10 betűjelzés alapjián, amely a nyalkán volt besütve; ugyanis azt hittem, ihogy régi gazdája is igy hivta, esalkbogy elől is hátul a K.és N betű már lekopott. Leoeztean s boldog voltam, hogy magaméinak mondhatok végre egy élő lényt, aki szintén ragaszkodik hozzám. Nem tudom micsoda hadvezéri ábránd­jaim lelhettek, ezen a végzetes napon, hogy lóra ültein, de annyi bizony os, hogy örökké emlékezete® marad. Ugyanis amint az ulánu­sok elnyargaltak ímeilettem, lovamat mintha kicserélték volna. Először ia lábait kapkodta gyorsabban s komikusan táncolt hol jobbra, hol balra s minden áron a mellette elrohanó lovasokhoz akart csatlakozni. Hiába szólitot­tám nevén, hiába paskoltam a nyakát, -arne­yet most háírasztegve hordott füleit hegyez­te s azt a benyomást,tette reám, hogy gondol­kodik, ami eddig sohasem volt szokása. Ke­zeim már elfáradt .a gyeplő tartásában s va­lami leírhatatlan aggódó érzéssel rázattam magam a nyeregben. IS amint az utolsó lovas is elvágtatott mellettem, mintha a poklok ördögei szálltak volna belé, feltartózhatatla­nul rohant a lovascsapat után. Először a kengyelvasat veszítette el a lábam, azután pedig a gyeplőt ejtettem el. Jobbra-balra to­lom ezredem kaloiiáinalk vigyorgó arcá.t lát­tam magam mellett úszni, ,a tisztek padig kiabáltak utánam & különböző jó tanácsokkal láttak el, de ón rom sokat értettem 'belőlük •csak görcsösen kapaszkodtam a nyereg kápá­jába. Azok pedig, akikhez önkénytelenül csat­lakoztam mosolygó arcot vágtak. Félórai ügetés után végire megálltunk egy falunál. Én, ataint leszálltain lovamról ugy éreztem magamat, mint a hajótörött, aki végre talajt érez lábai alatt. Tisztek jöttek hozzám s iaz egyik megpillianitija ,a ló söré­nye alatt ia besütött jelzést „U 10"-e s nevetve fejti meg előttem lovam újjászületésének problémáját,: „Ulanus tiz." Most már én is értettem. Ezelőtt ulánus ló volt, amint lo­vasságot látta anaga Imellett 'elvágtatni, fel­ébredtek benne ia fiatalkorú emlékek. Meg­bocsájtottain neki ezt a redivivuszt, ha mind­járt szerettem volná is megrúgni érte. Azonban a barátságot felmondtam néki. Gukrot nem kap azóta, laimiiért, ugy látszik nobeiztel, niert nem nyerít, Iha meglát de én legalább édesen eszem a kávámat, * «c * Ujiból temettünk. 1 abból a har­mincból, akik egyik menetzászlóaljjal jöttek a talvasszal. Mind ia tanitó tirolból, mindannyian vidám énekes gyerekek aikik magukkal hozták jodlizó jókedvüket s ahol voltak vidámság, jókedv honolt, ha pedig előre kellett menni, a harmincak csapata mindig elől volt, félelmet nem ösmertek, har­coltak mint a legjobbak. Amikor májusban a nagy offenzíva meg­indult, még együtt volt mind a harimine. Az offenzíva kezdetének előestéjén, amikor este kilenc órakor az egész fronton hurrát kiál­tottak csapataink, még együtt énekelte mind a hartoine a Himnuszt oly szépen, erőteljesen, hogy a túlsó hegyen az oroszok tapsoltak hozzá. S aztán másnap iGorlicéné] ,megdördül­ték az ágyuk. A Kárpátok bércei százszoro­san verték vissza hangjukat, a föld .reszketett, a betonirozott orosz állások meginogtak belé, a harminc énekes harcos pedig vidáman jod­lizva indult előre ezredével. Az áradat meg­indult, hömpölygött a tömeg s a muszka sza­ladt; sókág nem tudott attól az ütiéistől ma­gáihoz térni, almit Gorlicénél kopott, Tavasz volt, a legszebb tavasz, amit életemben lát­tam. A fák apró sárgás-zöld leveleiből most bontakozott ki a lomb s az apró levélkék kö­zött félénkéin szűrődött be az erdőbe a nap­sugár amely az ősszel lehullott levelek közül most csalogatta elő a frissem sarjadzó füvet; apró patakoöskálk csobogva futottak tova; a mező virággal volt telehintve. Tavasz volt s 'minién n.z életről beszélt. Ki gondol ilyenkor a halálra? S mégis... Eltemettük az elsőt a harmincak közül, A többiek halotti énieket énekeltek sírjánál s borzalommal néztek ab­ba a hűvös gödörbe, ahová lapátcuikint hul­lott alá a göröngy s eltakarta, a hőst. Aztán mentünk tovább s küzdöttünk to­vább. Eredmény elli áldozatokkal járnak. s.-, -v Némelyik sebesülten, némelyük betegen, némelyik örök­re itthagyott bennünket. A temetésem mindig erőtlenebbé vált ia kar, V­r ' 1 iHomok­sirját szótlanul álltuk [körül s csalk néha­néiha hangzott egy szivhől feltörő zokogá.s. Neki már ném énielkielt senki. Dr. M. J. férfi és női divatcikkek legnagyobb raktára. — :: Legmegbízhatóbb cég. :: Legolcsóbb beszerzési forrás. Csekonics-u. 6. Széchenyi-tér 17. Telefon 854. Telefon 855. Olcsó husi!! marhafejek, esetleg zsigerek is csütörtöktől, december 9-től kez­dődőleg naponta Olisón kaphatók a Huspénztár "Sü'tíüí csakis reggel 7 és 9 óra között. 44648-1915. II. piiig. sz. Hirdetmény. A jövedelemadó (hadiadó) fizetésére kötelezett adó­zók 1915. évre kirovandó jövedelemadójára vonatkozólag a szegedi magy. kir. pénzügyigazgatóság által készített jövedelemadó kivetési pótlajstrom az 1914. évi XLV1 t.-c. értelmében 1915. évi december hó 3-tól kezdve be­zárólag december hó 10-ik napjáig a városi bérházban levő adóhivatali helyiségbe 8 napi közszemlére kitétetik oly célból, hogy azokat az érdekeltek megte­kinthessék és az öt illető javaslatra nézve netáni észre­vételét megtehessék. Ezen észrevételek a fenti határidő alatt Írásban a szegedi magy. kir. pénzügyigazgatósághoz nyújtandók be, utóbb pedig a Szegeden működő jövedelmi (hadi­adó) adókivető bizottságnál írásban előterjeszthetők. A tárgyalás helye a városi széképület bizottsági terme, ideje f. évi december 13-ik napja d. e. 8—1 l-ig és d. u. 2—5 óráig, 1-től 41-ig folyó tételszámok, annak felemlitésével, hogy ezen pótjavaslatokról az érdekeltek a jövedelmi adóbizottság előadója által kellő időben értesíttetnek. Szeged, 1915. évi december hó 3-án. Városi adóhivatal. Ha élvezetet akar magának szerezni, ugy nézze meg A GYENGE NŐ-t szombaton és vasárnap az Urániában

Next

/
Thumbnails
Contents