Délmagyarország, 1915. december (4. évfolyam, 287-311. szám)

1915-12-05 / 291. szám

Szeged, 1915. december 5. DÉLMAGYABOBSZÁG. Beszélgessünk. (A kultúrpalota előcsarnoka, ahol elhagyatva áll a fahonvéd. (Esti idő. Künn nedves fél­hideg.) A fahonvéd (busán áll, a szemét a földre szegzi): Tavaly ilyenkor nem volt látoga-" tóm. lEgyedlili vendégünk az ember magas hó volt és még sem fáztunk. Több .melegséget éreztem, mint itt, mostanában. És haza gon­doltain igy Karácsony-táján, hogy ugyan mit is csinálnak az enyimek. Én: >És most mire gondol ? A fahonvéd: iSok mindenre és leginkább azokra, akik a fronton állnak és várják a Megváltó érkezését szent Karácsony előesté­jére. Mi meg a jó híreket várjuk róluk. (Egy kis elgondolkozás után.) Hallom, hogy a színházban előadást tartottak a fronton levő vitézeink karáiesonyfájára való egyet-másra. Volt-e eredmény? Én: Nem igen volt. Nagyon kevesen gon­doltak azokra, akik mi ránk gondolnak, éret­tünk áznak-fázmak, száz halállal szembe­szállnak. Hálátlan a világ, dicső honvédunk. A fahonvéd <(keservesen mosolyog, majd csöndesen megszólal): Nem baj, no. Ki igy, ki ugy, mindenki az embersége szerint cse­lekszik. Mondja csak, küldik-e már a mele­gítő ruhaféléket a katonáknak? Én: Még nem hallottam róla. Sok ezen a tájon a Pató iPál, akinek az volt a szava já­rása: Hejh, ráérünk arra még. A fahonvéd (szomorúan): Rá ugy-s? Azt gondolom én, uram, hogy azért mennek igy a dolgok, mert amit az egyik akar az inté­zők közül, a másiiik nem akarja. Személyes torzsalkodások késleltetik az ügyek intézésé­nek rendjét. Hiúság kérdése minden, ezen akadnak meg a sürgős intézkedések. Én: Szent igaz. A fahonvéd (gúnyosan mosolyogva): Ugy-e legutóbb a .másik egyesület rendezett felolvasást? Mentik a gyerekeket. Hát van még? Azt hiszem, maholnap Írmagja sem lesz. Az az éh nézetem uram, hogy a sok bába között elvész a. gyerek. Én: Bizony az volna a jó, ha annyi gye­rek lenne, ahány bába van. Mert ebből ugyancsak sok van és aki van, a,z mind azért ágál, hogy tudjanak a létezéséről. A fahonvéd: Hát fa van-e? Én: Ha nincs, majd lesz. Mire valók az értekezleteik, a tanácskozások? Majd kisütnek valamit a hatóság bölcsei. Hallom rendeletet akarnak kiadni, hogy sem ceruzát, sem fog­vájót nem szabad más használatra kiadni, csak tüzelésre. Láthatja drága vitézünk, lesz erősitik, hogy a bírálót leintették annak nem tüzelő anyagunk, csak pénzünk legyen rá­való. A fahonvéd: Azt hallom, hogy másutt máskép van minden. Miskolcon nemcsak ol­csó kocsonyát lehet kapni, hanem fát, is. Én: Ugy mondják. iDe hát édes honvé­dem, Miskolcon kevesebbet üléseznek, tanács­koznak, ott cselekszenek és ott nincs annyi újság, mint errefelé, ahol még a" lélokzetvéte­lüket is kiíratják azok az újságokba, aki sze­retik a nevüket forgalomba hozatni és szere­peltetni. A fahonvéd: lOlyanok vannak-d, akik nem szeretik? Én: Hogy ne volnának. De ezek azért nem szeretik, mert rendszerint bírálattal kapcso­latos a nevük érintése. Dicséretből a sok is kevés, de egy szó bírálatra má.r fölszisszen­nek és szaladnak Ponciustól—Pilátusig, hogy így meg ugy azért áldozták fel életüket a jótékonyság szolgálatában, hogy öregségükre se hagyják békében őket. És ha találkozik egy-egy befolyásos pártfogó, aki szót emel az érdekükben, akkor aztán lovagi szavukra erősítik, hogy a bírálót leintette,k annak nem szabad már csak jót irni róluk. A fahonvéd: iFura világ fura állapotok •és furák némelyek még vénségükre is. (Egy ideig hallgat, majd mosolyogva megszólal.) Nini, majd elfelejtem, mi baja támadt a nagy rendezőnek a mozival? • VASS • MOZGÓ-SZI N HÁZ TELEFON 807. TELEFON 807. • Vasárnap, 1915. december 5-én. • n a Két világsláger! Egy ffltfljetiy asszony. • a y (Monte-Cabelló hercegnője.) Dráma 4 felvonásban, a főszerepben • Franciska Bertini. • Vígjáték 2 felvonásban. b J Folytatólyagos előadások 2 § órától kezdve | fsbbbbhbsbbbbshflnabbihhib8 §5 (=3 e URÁNIA —* ra ca ca álagy. Tudományos Szinház Vasárnap Elsőrangú bűnügyi történet!! 4 felvonásban. Barátnők. Vígjáték 2 részben. A főszerepben: MERCEDES. Előadások: vasárnap délután 2 órától kezdve, j Gyermekjegyek csak az első előadásokon érvényesek. Én: Semmi más, minthogy szabad okta­tást tartott .arról, hogy az egyik ember ren­dez, mindig valamire gondolva és várva, a másik pedig áldoz a jótékonyság oltárán, de semmi másra nem várva, csak arra az érzés­re, ami a jó tett után szokott keletkezni a szi­vekben. A fahonvéd: Ugy van az, uram, hogy az egyiik ember mindig csak rendez, néha csa­lán szedést, máskor mozi előadást, de min­dig a más zsebére. Én: A sok rendezőnek rendezni kellene már egy fékezési tanfolyamot. 'Szabad okta­tást adni ám a Szabadoktatás-egyesület tag­jainak, sőt a vezetőjének is. A fahonvéd: Szó sincs róla, szabad. És most már nemfesak szabad, de lehet fürödni is. Én: iHála istennek, lehet. Most már leg­alább tiszták lehetnek azok, akik alkarnak és akik tudnak ... A háborús Szeged. (Saját tudósítónktól.) (Folyton uj behí­vások és uj bevonulások vannak; nem érdek­telen tehát foglalkozni azzal, hogy vájjon van-e még sok civil és milyen arányban van­nak a katonákhoz képest. Például éjjel 11 órakor, az ember végig megy a Belváros fő utvonalán: Jókai-utca, 'Dugonics-tér, Kárász­utea, Klauzál- és Széchényi-tér egymásután következnek szép. kisvárosi kihaltságban. Az emberi lelkek száma, akikikel össze lehel ta­lálkozni 21. Ebből tizenkettő civil kilenc ka­tona. Este kilenc órakor a kávéházban szétné­zünk. A nőket természetesen nem számítva, negyvenkettőn vannak. iKbből harminchárom a katona és kilenc a civil. A pincérekkel cigányokkal és a többi személyzettel együtt harminchárom katonával szérűben, huszon­két civilt találunk. Vasárnap délután a mo­ziban különös tapasztalatokat lehet tenni. Itt bajos megszámolni az összes jelenlévőt, három sort azonban lehet átlagnak venni. Ezúttal sem számitva a nőket és gyermeke­ket, a három sorban tizenhét férfi ül; a ti­zenhét közül öt férfi, a többi katona. A vendéglőben délben 12 és 1 óra között az ott ülőkkel és jövőmenőkkel együtt hat­vannégy férfi van. lEzek közül negyvenöt a katona, tizenkilenc a civil. Ünnepnap- délelőtt a korzón nagyon sokan sétálnak. Egyik sa­roktól a másikig meg lehet könnyen számol­ni, hány civillel és mennyi katonával talál­kozik az erniber. Az öreg és ifjabb untaugli­dliok harfminicnégyen vaunak,; a. katonák hu­szonhármán. A villamoson átlag nyolc kato­na találkozik össze öt civil férfivel. Szombat délután négy órakor két söprő kocsi haladt az utcáikon, a sarat tisztogatták. Az egyik ko­csin egy öreg, ősz magyar üldögélt a mási­kon egy honvéd közvitéz. Ez az ará.ny azonban semmit sem mutat. És pozitív következtetéseket igazán nem le­het levonni belőle. Vaunak ugyanis még olyan helyek, ahol csupa civil férfiak van­nak. Például az állami hivatalokban, a pénz­intézetekben, a városnál, a biztosítási hivata­lokban katonát nem igen lehet Látni. Ezzel szemben a kaszárnyákban és a gyakorlótere­ken valószínűleg meg civilt nem sikerülne senkinek sem felfedezni. Aki ennek dacára megakarná fejteni a fenti adatokból, hogy milyen arányban vau katona és civil lakosság Szegeden, az ugy járna, mint az egyszeri kivánosi. — Gondol­jon egy számot, — mondta. — Adjon hozzá tizennégyet, vegyen cl belőle báromat, ossza el kettővel, a felét dobja a Tiszáiba; aztán szorozza meg öttel, emelje négyzetre, ossza el bárommal: és marad... A kérdezett meg­szólal: „Nem marad semmi! — Hót hogyan lehetséges az? Hisz valaminek muszáj ma­radni! — Azáin, csak néni voltam olyan bo­lond, hogy tényleg gondoljak egy számot. ISokaíi jönnek mostan haza a különböző harcterekről. A fiuknalk rendszerint van egy-

Next

/
Thumbnails
Contents