Délmagyarország, 1915. december (4. évfolyam, 287-311. szám)

1915-12-04 / 290. szám

2 DÉLM A GYÁR ORSZÁG Szeged; 1915. december 3. Tábori éiet Szerbiában. 1915. nov. 17. Valahol Kragujeváctól -délre egy széles völgy ölében ütöttünk tábort. lA völgyön át müut vezet, amelyen a németeknek é-s a -mi hadseregünknek a triénje közlekedik éjjelnappal. Látható ezen azonban egyéb is. lAz úttól keletre mintegy hatszáz lépésre lakom egy tipikus szerb viskóban. Innen szemlélem a tájat, a tábori életet: 'Ahogy délnyugat felél nézek, mindenütt magas hegyek merednek a-z égnek. Ormaikon titokzatos homály borong. Azon tu-l folynak a harcok. Most is hallom az ágyk dörgését, E harcok sikerét bizonyltja az uton masírozó fogolycsapat. Ilyen gyakran mutatkozik. Még az én szállásomra is betéved egy-két szerb katona fegyvertelenül és fogolynak jelentkezik. Mulatságos jelemet,. Megunták már a háborút és megsokalták a kukoricán való tengődóst. Azt hiszik, liogy nálunk mint fogolynak jobb életük lesz. -Nem csalódnak. Node ezek u t án - nehogy azt higyj ék otthon, ho-gy nekünk valami nagyon komisz az életünk. Ellenkezőleg, irigylésre méltó olykor-olykor, mint például most, Ismerősök, jóbarátck, kik Szegeden, fényes kávéházban szórakozhattok, napomként találkoztok a korzóm és dühösködtök, liogy Szerbiát miért nem foglaltaik el egy hét alatt, aztán fittyet hányva ránk haza-tértek kényelmes otthonotokba, hogy ruganyos ágyatokban kipihenjétek a napi fáradságot, elhiszitek--e, hogy csak sajnál ni tudunk benneteket, íMert mit ér az él-et ilyenkor egy olyan nagy városban is, mint Szesred, ha nem -nyújt semmi érdekeset és -kellemeset. iNe tagadjátok, liogy mikor a katonák tábori életéről hallotok, vagy olvastok, felgerjed bennetek a vágy: ugyan mily-en is lehet az. Hisz a rejtelmes, -a titokzatos mindenki előtt olyan csábító. Amit a színpadon bemutatnak, vagy' amit a lapokban erről olvastok, az leginkább liamis kép. Aki róla ir, vagy azt játsza, nem feküdt a rajvonalban, nem volt távol övéitől tizenhat hónapig. 'Alkonyatkor -már mindenfelé megvillan-nak a tábortüzek. (Egyszerre hatalmas világváros képe bontakozik -ki a homályból. Mindenütt, ahol fény ragyog, -elevenség és jókedv honol. Elindulok ebbe a -csodás városba ós megmegállok a sátorutcákon. Amilyen a terep, ugy alakul az utca. >De más is irányadó. Az, hogy merről fuj a szél. Koraest-e nagy a nyüzsgés különösen ott, abol a konyha van. Mint ahogy otthon -divat, itt is az a -kedves szokás, hogy estémként kávéznak; persze a szabad ég alatt ,a földön és -nem a -fehér asztalnál. ,A kávézás természetesen társaságban a tábortűz körül történik. Pattog a tűz, a kitűnő'tölgyfa szinte okádja a, meleget, lA keresztbe rakott, szikrázó husángok alatt izzó parázson sajkában, serpenyőben, tepsin, vagy bográcsban sütnak-főzuek a népfelkelők. Egy helyen paprikás, máshol pedig finom cigánypecsenye készül. Mindenki szak-ács. Bíráljuk egymás szakácsmüvészetót. Hangosam kóstolgatnak. — Ebbe még egy k-is só kéne-. — A tiedbe paprika. — Van abba, d-elhát hun a fenébe szerezzek itt jó sz-egedi paprikát. Folyik a vacsorázás, íN-agy darab pecsenye a kéz'ben és ijesztőnek egy falatka -kenyér, amivel az ujj-ról a rátapadt zsirt kell letörölni. Meginditom a szót. — Hát csa-k jobb világ van itt, ugye emberek, mint Galíciában. — Bizony jobb — válaszolják mindanynyian. Ott csak káposztatorzsa, meg nyerskrumpli volt a m-ul't ősszel, itt meg mala-cpeesönyén é-1 mindenki. Ha ezt tudnák otthon! Bezzeg otthon nem ősznek ilyesmit. — Hol szerezt-ék a malacot? Erre mind nevet. — Hol?! hát az a legkönnyebb. (Hisz mindenütt az terem. Oszt ez meg nem tadta a F-el dr ufót, nekem szaladt, ón m-eg belevágtam a szuronyomat. -Nem röffent az többet egy szót se. Derűs hangulat uralkodik utána. -Arról besz-élnek, hogy ki hol harcolt már. -Aki az olasz harctéren is megfordult, annak a beszédje a legnagyobb érdeklődést kelti fel. — Ugy csapkodott a gránát — m-ondj-a egykedvűen, hogy azt hittük, egy se marad meg közülünk. Hát ott a Slatinán a múltkor, —• vágja közbe a társa. — -Az még semmi se volt alhhozképast. És igy évődnék tovább, mig végre megszólal egy eddig némán hallgató: — Hej főhadnagy ur, azt is jó véna már tudni, ihogy van otthon a (család? — Talán az asszonyra gondol? — Hát hogyne őrá is, — dünnyögi a bajusza alatt, — Nincs itt elég asszony? — Ezek a nedvesek, ezekre még köpni se érdemes, olyan piszkosak. Ha az embörnek kedve szottyanna, akkor megkérne előbb őket sikálni. -Nagyot kacag erre a társaság, aztán tovább csipkedik egymást szóval. Nem fogynak ki a beszédből. Mindig akad miről , csevegni. Sokszor éjfélig eltart, de néha reggelig is, aszerint, Ihogy -milyen az időjárás. A tüz reggelig folyton lobog. Hogy el ne aludjék, arról legtöíbbnyir-e a -napos gondoskodik, v-agy -maga a természet. Ugyanis ha nagyon bűvös, sőt hideg az éjszaka, a-kkor, amint fázni kezdenek a sátorban, a leglfázósabb a leggyorsabb abban, hogy a tüzet jól megrakja. Mert fűtik a sátort, ha hiszik, ha nem. U-gy van -építve, hogy a melegség el ne illanjon belőle a szabadba. Va-gy a szél hordja be az ajtón, vagy olyan közel v-an az ajtószája, hogy akaratlanul is belhatol. Némelyik sátor magányosan van. Az ajtó nyitva, -elő-tt-e a tüz ég. B-en-n az öreg népfelkelő szunnyad, kinn a tüz lángjával a szellő játszadozik. Mihelyst elaludni készül, a gaz-d-a ösztönszerűleg felébred és ismét megrakja, aztán tovább álmodozik. Mikor -egy ilyen sátor előtt megállok, azt hiszem, hogy ott ,a sátorban a boldogság édes angyalai szárnyalnak és azefc hajtják -befelé a meleget, a fényt, amely beragyogja a harcos ránCo-s arcát. Biztosan a feleségéről, a gyerekeiről álmodik. Almában azokkal van együtt, beszélget velük és ölelgeti, csókolgatja őket hosszan. Látom, miként rezzen meg az ajka. Mintha most csattanna el -az álombeli édes -csók ... Elfordulok és a lakásomba térek. Útközben nehéz sóhaj száll fel a keblemből s a szem-pillámon könycs-epp rezeg. — Nekem is van valakim otthon. Herczegh István tartalékos főhadnagy. A szegedi bíróságon. A kifordult pénztárca. Egy gereblye — két nap. ÖregszGle meg a tanuja. Beismerem, tekintetes uram, liogy a pénztárcát elvittem, de olyan részeg voltam, hogy nem tudtam, mit cselekszem. Igy védekezett ma -dr. iSzobovya Miklós járásbiró előtt egy kocsis legény, aki ez óv nyarán két sándorfalvai földmivest, — alkik bevásárolni jöttek Szegedre — meglopott. Az eset ugy történt, hogy -a két sándorfalvai bizonyos mennyiségű italok bekebelezése után a város határában egy fa alatt tért pihenőre és ugy -elaludtak, liogy talán ínég az öreg Berta hangjára sem ébredtek voln-a fel. Arra vezette az utja H. F. kocsist, aki hasonlóan illuminált állapotban belebotlott a két magyarba. Bután nézett először körül, majd mikor látta, hogy nyugodtan tovább szuszognak elvitte a pén-zesza-cskójukat. A tárgyaláson azt erősítgette, hogy- a zacskó mindakettőnek ott volt a mellén, nem nyúlt ,a zsebükbe, hanem csak a zsebükből kifordult pénztárcákat vitte el. A biróság nem akceptálta az önmaguktól kiforduló bűvös pénztárcák megható történetét és négy napi fogházra Ítélte a vádlottat, * Egy alsótanyai földesgazda hazafelé baktatott, mikor az országúton — éjjel volt — egy gereblyében megbotlott. Felvette és hazavitte: igy -lett a gereblyóből jogtalan elsajátítás szomorú esete. A csendőrség jelentése szerint ugyan egy tajték pipa is terheli a lelkiismeretét, de ez az ügy — bíróságon (kívüli — lovagias elintézést nyert. Bár zavarában a biró kérdésére azt állította, hogy a pipa is az uton feküdt és igy önkéntelenül kénytelen volt belebotl'ani, csak két napot kapott és azt is felfüggesztették. Ezen a tárgyaláson szerepelt Tisztességes tanú is, aki -becsületesen vallotta, liogy harminc kilométernyi távolságból gyalog jött be tanu-ságtételre. Hat korona napidijat állapított m-eg részére dr. Szobonya járásbiró. * Anna néni kisteleki parasztas-sz'oiiy-t —• mint azt sürü könnyhullatások közepette elpanaszolta — megverte a meny-e. Minden esetre m'agával hozta a tanuját is, a szomszéd,asszonyt. Kiderült ugyan a tárgyaláson, liogy a tanú a vádlottnak halálos ellensége, de az öre-g szüle nem hagyta magát zavartatni. Mindig a tanura hivatkozott és arra, liogy a másiknak még ilyen tanuja sincs. :A biróság Anna nénit és a tanuját megeskette. Az öreg asszony nem várta -be, hogy a biró -elmondja a-z -esküformát, hanem sietett kijelenteni: — Esküszök, hogy fellökött, tekintetes ur, az élő Istenre esküszök ... IA vádlott tagadta a terhére rótt cselekményt és azt állított a, ho-gy Anna néni szenvedélyesen szereti az alkohol különböző nemeit, a kérdéses alkalommal is be volt rúgva, dülöngőzött és elesett. 'Anna néni nagy csodálkozással tapasztalta, hogy az ég, dacára annak, hogy sürün hivatkozik rá mindezek után sem őlhajt leszakadni, sirva v-ette tudomásul, hogy menyét tizenöt napi fogházbüntetésre ítélte a biróság. (t.—r )