Délmagyarország, 1915. december (4. évfolyam, 287-311. szám)

1915-12-03 / 289. szám

Sz-eged, 1915. december 2. DÉLMAGYARORSZÁG 8 Lázongott, terjeszkedni akart a fajnak ösztönös gőgje s vezetőinek térhóditó láza, hatalmi őrülete. „Szived gőgje csalt meg téged s aki sziklahasadékokban tanyáz magas fészkében, aki szivében szól: Ki taszit le a völgybe, ki aláz meg a földig? Feketehegyi véred, mindig újból lábrapattant háborús kedved magával ragadott. ,De fia magasba röpülsz is mint a sasmadár s a csillagok közé rakod fel fészkedet, onnan is ledöntetek, szól az Ur!" Utánad törtek, nyomodba vannak hadaink, szövetségesünk és a vérig sértetted, elárultad, meggyaláztad bolgár. Kiűztek országodból a hadverő neves vezérek, a tűzvonal névtelen hősei, mordálytüz és szuronyroham. Győzelmes ellenség tapossa földedet, vizsgálja, számba veszi zsákmányodat, szabadítja megkínzott foglyaidat. Teljesül az ige: „Hogyan kutattatott át Ézsau, hogy verték föl rejtekhelyeit ? A határig űztek; minden frigyes társaid megcsaltak, elámítottak; engedtek lebírni meghitt embereid." Meghitteid az angolok, a lappangtatás és hidegvérű álnokság nagymesterei csapdába hagytak. „Háborúdat" velünk való, keresett, dacosan felidézett háborúdat „teszik hálóul eléd. Nincs, nem volt benned belátás!" A csordanyomon járó tömeg bódultan követte végzetes útra tévedett kolomposit. Levitézlett immár Szerbia, beteljesült rajta : „Nem-e ama napon elenyésztem a bölcseket Edómból és a bélátást Ézsau hegyérői!" Megpecsételődött Szerbia sorsa és a gigászi gyürkőzcs eme véres felvonásának bezárultával legördül a függöny a szerb nemzeti színpad előtt. „És megriadnak vitézeid, te déli tartomány, hogy kiirtódjál az Ézsau hegyéről a gyilkosságért. Erőszakoskodásodért testvéred elten szégyen borul reád s kiírtától örökre." Felvonultak ellened az enyészet rajvonalai, éretlen hercegeidnek lelohadt harci kedve, nem ébredt föl Dusán, hogy megsegítsen, tehetetlen volt a cár poklos telkének ádáz haragja, hogy hozzád a Rigómezőre szálljon, tétlenül nézte az olasz, elakadt, megvert segitősereggel tűrte a francia vonagló vergődésedet, vergődő vonaglásodat. Nem bosszú müve volt szerb hadjáratunk, hanem büntetés végrehajtása; nem irtó gyűlölet sugallta, hanem birói ítélet parancsolta. Szörnyű igaztétel a háború. Az örök igazságé a győzetem. „Fölülkerekednek a megsegitők Sión hegyén, itélni Ézsaunak hegyét és Istené lészen az uralom." Ez a prófétai ige lelkesít közvitézt és vezért, csatlóst és lovagot, az lelkesített bennünket s nem engedte elveszni reményünket. Az örök igazságé a győzetem most is, mint két évezreddel ezelőtt, mikor makkabeus hőseink küzdöttek a pogány túlerő ellen hitért s hazáért. Hatványozott szörnyűséggel pusztít a világorkán, de messze századokra hat majd győzelmünk békéje, mint ahogy makkabeus hőseink harca kihatott az egész jövendőségre, megmentvén a népnek hitét és hitével életének fönntartó erejét. A földi hatalom, szabadság, függetlenség, amit makkabeus apáink kivívtak, alig kétszázadra szólt, de az Isteneszme diadalát két évezred sem enyészthette porlepve el. Abból a küzdésből merítettünk örökké ifjú erőt. Egy világ láttára, amely meghátrál, meg nem hátrálni: Izrael hősi voltának huszszázados próbája. A római történetiró szerint Jeruzsálem végső küzdelme mindent fölülmúlt, amit a hódító Róma ellenállásként, elszánt haiálmegvetésként valahol és valaha útjában talált: de e husz évszázados próba kínszenvedése mindent fölülmúl, amit emberi gonoszság zaklatásban, üldözésben irgalmatlanságban egy népfaj elten, izzó gyűlölettől hevítve, koholni képes. Gazdag a mi multunk: szegénységben gazdag. Dicső a mi multunk: vértanuságban dicső. Szegénységben, vértanuságban makkabeus apáink példája biztatott. Az emlékezés kegyeletével gyújtjuk meg ünnepünk szerény mécseit. Nem szaggat külső látszatosságra a hanuka ünnepe: a létek csendes, de büszke ünnepe tett a diadalnak mámorából, békességes ünneplés a győzelem rivalgásából. És békességes ünneplés reményével fordul el lelkünk a háború szörnyű képeitől az eljövendő béke képei felé. Lelkünk mélyén ez az imádság fog össze most minden rejlő óhajt. A béke az alkotó béke ölén, óhajtunk pihenni a harcok után: győzelmes béke ölén, amely megvéd megrohanás és irigység ellen, amely visszatereli elleneinket higgadt megfontoláshoz, kivetkőzteti őket eltéveledett szenvedélyek átkos kényszeréből, mesterségesen tenyésztett rögeszméiből. Alkotó békét adjon Isten a hazának, alkotó békét, amelyben újból mélyjáratu eke szánt, hogy helyrehozza a kard ütötte sebeket, amelyben újból munkás kasza peng, hajtókeréknek lendülése zug, gondolatszóró toll serceg, tudástermő gondolkodás mécsei, rezgő hur csendül, művész ecsetje szint, vésője formát varázsol. Alkotó békét, a hazatérő harcoló nép, amelyben visszatér családjához, hivatásához, enyhe tűzhelyéhez, béke szorgalmához. Alkotó békét, amelyben éltének boldog alkonyán a békének jogarával országol az öreg király népeinek hűséges kettős táborán. Amen. HÍREK ritott fát. A kép tovább pereg: Ujabb csoport tódul be az udvarra, — megható drámai rész — de ezek már lesujtottan távoznak. Elfogyott a fa. Ekkor a szénportól csokoládészinüre festett proletár lép a kapu elé és" táblát helyez el: Holnap ujabb szállítmány. oooo A török Vörös Félhold képeslevelezö« lapjait 20 fillérért árusítja az Országos B1 zottság, (Budapest, képviselőház.) A szegedi fekete gyémánt. Van fa, de még sincs. — Nincs szén, de mégis van. Amióta a téli időjárás beköszöntött és reggelre kelve finom hóréteg borítja a várost, mint egy elnyomott, fájdalmas följajdulás sötét felhője lóg a levegőben a fűtőanyagkérdés. Olyik — élénkebb fantáziájú polgár — a túlfűtött kávéházban már elmesélte az obligát tótot és a csizmaszárat, külvárosi ifjú honpolgárok pedig dideregve csiszolták az amúgy is csúszós aszfaltot tükörsimára. A lapok jelentették: a jelenlegi famennyiség elegendő a pillanatnyi szükséglet kielégítésére. Örömmel vették tudomásul, szaladtak a fáshoz, de a fa — éppen akkor fogyott el. Egyáltalán nincsen szénhiány, szól a további jelentés. Vegyünk szenet, ha a fa éppen elfogyott, — gondolták — és vettek — Ígéretet a kereskedőtói arra, hogy a legközelebbi szállítmányból — ha marad — kapni fognak. Valóságos drámai szkeccsek peregtek le a fakereskedő irodájában, a humoros filmrészt a kiszolgálás klaunszerü lassúsága szolgáltatta. Meggyőződést akartunk szerezni arról, hogy tényleg olyan sötét-e helyzet., mint amilyennek festik és ma délután végig néziiink egy ilyen filmet, azonban — hiszen mindig ujabb ós ujabbat produkál a technika — ennél a képnél a fentebb emiitett humoros rész elcnaradt, reális, a köznapi életnek megfelelő volt a szkeccsnek ez a detailja is. Az életből ellesve, a darab cime és a tárgya vázlatosan a következő : Jószivil fakereskedőnek reggel két vaggon fája érkezik. A képen látható, amint szorgos munkások slihtolják és a gözfürészbe teszik. Alig van még pár mázsa feldarabolva, máris betódul a kapun a népség ós a katonaság. Nagy, kockás kendőjü asszonyok, fázós, vézna gyerekek, városi bundás urak rohanják meg Jósziviit, aki kilószámra is árusít fűtőanyagot. Cekkerben, kofferben, papírzacskóban viszik el a boldogságtól sugárzó arccal a szenet, az apIgy láttuk a filmen, igy történt az Urnák "ezerkilencszáztizenötödik esztendejében, fütőanyaginség havában Szegeden. (t-r.) — Lekötött a város 300 liter tejet. Dr. Szalay József főkapitány a 'tanács csütörtöki; ülésén' bejelentette, hogy Alsótanyán háromszáz liter tejet sikerült naponkínti 'szállításra lekötnie. A tejet az alsótanyai tanítók szednék össze, ihogy a város közönségének szolgálatot tegyenek és a Központi Tejcsarnok Tisza Lajos-köruti fiókjába szállítanák. Kőrös Albert, a tejcsarnok igazgatója elvállalta, ihogy személyzetével a fejet díjtalanul kiméréti, sőt kannákat is a fejcsarnok ad ingyen a városnak. Tekintettel azonban arra, ihogy ily nagy mennyiségnél arra is kell számi tani, bogy egy bizonyos százalék el csöpög, l.i terenkint két fillér költséget számit. A tejnek literje a városnak 34 fillérbe kerül, elhhez még négy fillér fuvardíj jön, ugy ihogy a város egy liter tejet az Alsótanyáról' 38 fillérért szerzett be. A tejcsarnok a tejet a közönségnek — a főkapitány utalványára — a maximális árért, negyven fillérért fogja adni. — Nagy értekezlet a munkásházak ügyében. A „Felebaráti Szeretet Szövetség" által a múlt hó 28-r.a hirdetett, de a főispán akadályoztatása miatt elmaradt nagy értekezletet a szövetség most vasárnap, december 5-én délelőtt 11 órakor fogja megtartani a városháza közgyűlési termében dr. Cicatricis Lajos főispán és dr. Somogyi Szilveszter polgármester részvételével. Ezen a nagy értekezleten, mely a (munkásházak létesítésének nemrég megindított mozgalmát lesz (hivatva ismertetni s annak nagyobb lendületet adni, amint értesülünk, ugy a főispán, mint' a polgármester fel fognak szólalni. Az értekezleten melyet ezúttal' is a legmelegebben ajánlunk a nagyközönség és az ügy iránt érdeklődők hathatós figyelmébe: Reök Ivánné. a Felebaráti Szeretet Szövetség vezetője fog elnökölni s magát a munkáslházak intézményét s az ezen ügyben eddig is kifejtett eljárás eredményét Gallér Kristóf fanitóképzöintézeti igazgató fogja ismertetni. Az összes érdekelteket felhívja a szövetség a minél nagyobb számmal való megjelenésre. — Előléptetések és kinevezések a szegedi vasúti központi leszámoló hivatalnál. November elsejével a következők léptek elő: a IV. fizetési osztály 2. fizetési fokozatába: Ganic Arnold ellenőr, a IV. fizetési osztály 3. fizetési fokozatába: Balogh Sándor, dr. Schwalb Lajos és Szokolay Gusztiv hivatalnok ellenőrré; az V. fizetési osztály 1. fizetési fokozatába: Pechman István, Halász Károly, Tóth Kálmán, Kispéter Lőrinc és Üveges Lőrinc hivatalnok ; a VI. fizetési osztály 1. fizetési fokozatába: Kovács Dávid ós Ürzt Tivadar hivatalnok; a VI. fizetési osztály 2. fokozatába: dr. Gunda Antal és Valentiny Ágoston hivatalnok. Stein Miklós és Hegedűs József leszámoló liivatalbeli irodakezelőket az államvasutak létszámába hivatalnokokká kinevezték, — A leszámoló hivatal átirata a városhoz. Villax Béla Máv. felügyelő, -a vasúti központi leszámoló hivatal főnöke, abból a® alkalombői!, hogy a november havi közgyűlés elhatározta, hogy a 'korcsolya-teret Szukováthytérnek nevezi el, az alábbi átiratot intézte a város tanácsához: