Délmagyarország, 1915. december (4. évfolyam, 287-311. szám)

1915-12-25 / 307. szám

Szeged, 1915. december 25. DÉLMAGY ARORSZÁG 23 inat erőltetve. — Igazad van. Megírva nincs sehol. De megírva az sincs, liogy én neked a hülyeségeidhez anyagi támogatást adjak. Élj, ahogy tudsz! Semmi közünk egymáshoz! Ezzel sarkon fordult. Becsapta maga után az ajtót s ott hagyott bennünket. Eonzi nagyot lélekzett. Mintha azt akarta volna mondani: „Hála Istennek, ezen ás túlestünk!" Pohlavek Efraim álmai füst,be mentek. A baromorvosi dinasztia vele kihal s nincs, aki a Pohlavekek hirét nagyra növelje. Fonzit nem sújtotta le -a csapás. Néhány bele már korrektor volt egy napilapnál. Ritkát láttuk. Éjjel a nyomdában dolgozott; délelőtt aludt, szabad idejében drámát alakított. Ha vasárnap délutánonként -összeverődött Vörösvár-vidéke fiatalsága, céltáblája volt az esetlen élcelődésnek. Végre is megunta. Felmondta a lakótársi barátságot s máshová költözött. • Ettől fogva én voltam -az egyetlen, akit néhanapján felkeresett. Látogatása rendesen egy -kis nemzeti kölcsönnel függött össze. Sohasem tagadtam meg tőle s ő azért volt különösen hálás irántam, mert irói sikereiről sohasem kérdezősködtem. Falrahányt borsó l-ett volna minden beszéd. Ponzi makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy ő drámáival halhatatlanná teszi a Pohlavek nevet. Évek multak el. Eonzi már az esztétikából is eleget tudott. Félbehagyta a filozófiai tanulmányokat, Korrigálta a lapot s irta a drámákat rendületlenül. Teljesen -elvonultan élt. Nappal ne-m igen szereteti -az utcán mutatkozni. Egyiken a szabója, másikon a -susztere, harmadikon a mosónője Lakott s ő érthető okokból kerülte a velük való találkozást. Megtette azt a csúfságot is velem, hogy nem jött el a felavatásomra. Véletlenül olyan korcsmában tartottuk, ahol félhónapi kosztpénzzel tartozott. Nyárádra kerültem városi alorvosnak. Teljesen elváltak utaiuk. Körülbelül másfél éve lehettem már állomás-helyemen, -amikor egy délutáni rendelő órámon Eonzi barátom állitott be hozzám. Egy kissé kopottas ruhában, félretaposoU cipőben, rojtos kézelővel, de elég derűs hangulatban. — Hol jársz te erre, ahol a madár se' jár ? — szóltam, szives szeretettel ölelve meg régi pajtásomat, — Mától fogva uyárádi lakos vagyok. — Nyárádi?! — Nem olvastad, bogy átvettem a Nyárádi Tárogató szerkesztését ? — Olvastam, liogy együk krajcáros újságaink szerkesztőt cserél, de — ugy tudom — az uj szerkesztőt Pallagi Aladárnak hívják. — Én vagyok. — Megmagyarosi-tottad a nevedet? — Csak egyelőre. Előtted nincs titkom. Remélem, nem követsz el indiszkréciót? — Hallgatni fogok, mint a csuka. — Pesten nem volt maradásom. A hitelezőim nem hagytak nyugton. Amikor azon voltain1, liogy legszebb gondolataimat papírra vessem, megzavart a suszteriiia-s dörömbölést. M-ert az utóbbi időben már nem is kopogtattak, ha-nem dörömböltek. Egyik -szabósegéd pláne rám törte az ajtót. Ezért aztán a házi asszonyom felmondta a lakást. Igaz, hogy három hónapi házbérrel is tartoztam. Egyszóval nem tudtam dolgozni. Uj életet kezdek. — Csakhogy kiverted a fejedből a drámaírást! — Tévedsz. Épen azért kezdek uj életet. Eddig rosszul csináltam «. dolgot. A mai -züllött világban a legnagyobb tehetség -sem tud érvényesülni, ha összeköttetései -nincsenek. — S itt akarsz összeköttetéseket keresni? — Egyelőre dolgozni akarok. Befejezem az „Isten ujja" eimü paraszt-tragoediám-at. Uj ösvényt vágok a népszínmű irodalomban. Eonzi, te javíthatatlan vagy! Aladár, kérlek, Aladár... Egy néhányszor el fogom téveszteni. Lesz még idő, amikor nem kell letagadnom. — Ha az adósságaidat kifizetted? — Amikor az első darabom jön a Nemzetiben. -Meglásd, jönni fog. A hirlapirás utján összeköttetéseket -szerzek s -ha -egyszer bejutok a klikkbe, nyert ügyem van. A „Nyárádi Tárogató" a helybeli -ellenzék szócsöve volt. Röviid idő alatt félelmetes sajtó orgánummá .nőtte ki magát. A közélet, szereplői rettegtek a szerkesztő tollútól. Nem kiméit senkii Ütött, mart, de becsületesen teljcsitetto kötelességeit. Megközelíthetetlen volt. A jóérzésű publikum tapsolt neki, ellenfelei -gyűlölték s különösen a „Nyárádmenti Trombita" emberei szerették volna tönkre tenni. Pallagi Aladár sok jó barátot -szerzett ma-gán-ak, de még több ellenséget. Foiiz-i egyébként nem játszott szerepet a. nyárádi társas életben. A kávéházba szokott eljárni. Különösen nyáron a színi évad idején. Ilyenkor Tlialia papjai és papnői ülték -körül a terra-szon a márványasztalokat. Az 1890. év nyarán Rettegi Miklós társulata bérelte ki a színkört, mely rendes -körülmények között hagyma- vagy selyemgubó raktár volt. Nyárád közönségére a legnagyobb jóakarat -sem foghatta rá, hogy nagy műpártoló. A színtársulat igen mérsékelt látogatottság mellett működött, A -sikertelenséget -fokozta, liogy a társulat oi-aivái i-s tul voltak az anyaszinésznők és komikák tisztes korán. Rettegi színigazgató — a nyárádi aranyifjúság elvi felfogásával -szemben — abból a fixa ideából indult ki, hogy a színésznőben fő a rutin s nem a fiatalos hév. Legnagyobb csapás volt a társulatra, hogy a primadonna épen Fonzit tüntette ki (becsületére legyen mondva) platonikus kegyeivel.