Délmagyarország, 1915. november (4. évfolyam, 264-286. szám)

1915-11-12 / 273. szám

12 DÉLMAGYARÖRSZÁG Szeged, 1915. november 10. Tizennyolc éves házadó­mentességet Szegednek. (Saját tudósítónktól.) Minden jel szerint a háborúnak olyan idejét éljük, amikor üd­vösnek és célszerűnek látszik minél nagyobb buzgósággal és alapossággal készülni az el­jövendő béke nagy és felelősséggel teljes munkájára. Szegeden e cél szolgálatának kü­lönös jelentőséget ad az a vita, amely a há­zak adómentessége körül támadt a város és a pénzügyminiszter között. Az 1906. évi házadótörvénv értelmében ugyanis újonnan épített házakat tizenöt évi házadómentesség illeti meg. A törvénynek van egy szakasza, amely azt mondja, hogy azokban a városokban, amelyek nagy épít­kezési kedvet mutatnak s gyorsan fejlődnék, tizennyolc évi házadómentesség is engedé­lyezhető. A pénzügyminiszter első izben még a tizenötéves házadómentességet is vitássá tette, azt állitva, hogy Szegedre átmeneti rendelkezés vonatkozik 12 évi adómentesség­gel. A közigazgatási bíróság ezzel szemben a városnak adott igazat. A város most már nem tizenöt, hanem tizennyolc évi házadó­mentességet kárt, mivel a csatornázási és egyéb nagy, milliós építkezések tervei bizo­nyítják, hogy Szeged' gyorsan épülő város és nagy építkezési kedvet mutat. A pénzügymi­niszter azonban ezt nem hiszi el csak ugy szép szóra s a legközelebbi napokban Sze­gedre érkezik egy pénzügyiminiszteri osz­tálytanácsos, aki átvizsgálja a nagy város­fejlesztési program terveit s ebből megálla­pítja, hogy a város uj házainak érdemes-e 18 évi adómentességet adni. Félreértések elkerülése céljából minde­nek előtt kijelentjük, liogy a hatóság állás­pontját nem kívánjuk vitássá tenni. A tizen­nyolc éves házadómentesség jogszerűsége •mellett bizonyára azok közé tartozik, ame­lyek az építési kedvnek lendületet adnak. Ily tényezőkre ,a háború után fokozottan tesz szükség. Méltányolni kell a már meglevő házaik tulajdonosainak helyzetét is. A lakás­kereslet a háború után, legalább inéhány évig alaposan csökkenni, fog, a háború alatt voltak terhek, amelyeket kizárólag a háztulajdono­sok viseltek. Mindezekkel szemben mégis az a, hely­zet, hogy a tizennyolc éves adómentességet azoknak a városoknak kívánja megadni a törvény, amelyek nagy építkezési kedvet (mu­tatnak és gyorsan fejlődnek. A miniszter kül­döttjének a hatóság bizonyára azt a város­fejlesztési programot fogja bemutatni, ame­lyet a közönség a sajtó ismertetéseiből az unalomig ismer. Ebben a programban van benne a központi pályaudvar, a csatornázás, a. téli kikötő, az. általános vízvezeték, az uij kórház, a kövezés, a tanyai vasút és még sok nagy terve a városnak, .amelyékben — ez le nem tagadható — van stílus, de hiányzik belőlük a, realitás. Vitathatatlan, hogy a vá­ros nagy építkezési kedvet imutat és különö­sen közvetlenül a háború előtt eltelt években szinte járvány szerűen pusztította az építke­zés az üres telkeket. Azt sem akarjuk mon­dani, hogy ia hatóság mindig csaik terveket adott, hiszen az építkezési kedv fellendülésé­ben bizonyára neki :is van. része, áll például a kenderakadémia, jár a villamos, a .belváros javarésze aszfaltozott. Az alkotások mégis nagyon szegényesen mutatnak a .program­makkal szemben. Mert sohasem tudták vég­legesen eldönteni egyik vagy másik nagy városi ügy sorsát. .Nagyon szerencsétlen do­log például, ihogy a. váro-st egyre kövezik, a nélkül, hogy előbb csatornáznák. A vizmizé­riák évről-évre visszatérnek, az idén leg­alább provizórikus intézkedésekben tapasz­taltunk olyan, szándékot, amely a lakosság­nak ez a nagyon primitív igényét kielégíteni igyekszik. A tanyai vasútnak le kell kerülni_a közigazgatási programokról. Vagv építjük, vagy nem. De ugyanannak az intézménynek létesítése nem szerepelhet évtizedeken át egy városi hatóság működési programjában. Ha pedig szerepel, jőhiszemüleg csak ugy történ­hetik, hogy >a programot telkes álmodozó csi­nálja. Szeged gazdag város, fejlődésének, he­lyes pénzügyi és városépítési politikával sa­ját erejéből különb lendületet adhat, mint akármelyik másik vidéki város. Ennek meg­valósításához uj rendszert vár a polgárság, erőset, reálisat, határozottat és olyat, amely pénzügyileg, önkormányzatilag és kormány­hatósá realizálható. Erre készülni kell, az idő int. A fejlődésnek azon a nívóján áll Szeged, hogy uj házai megkapják a tizen­nyolc évi házadómentességet. De ezt a nívót messze tul kell szárnyalni. Björn Björnson Hötzendorffi Conradról. Björn Bjömson, a világhírű iró, most skandináviai körúton van, amelyen beszámol frontunkon szerzett tapasztalatairól. Előadá­sában Hötzendorffi Conródról ezeket mondja: — Egy este az osztrák főhadiszálláson a vezérkar épülete előtt állottam. Minden ab­lak kivilágítva. A kisi városban az utcák csendesek és sötétek voltak. Csak ebben a házban nem értek rá megengedni, liogy éj­szaka legyen. Az egyik nagy teremből a szé­lesen kitárt ablakokon keresztül egy saját­szerüen zúgó 'hang tódult ki: feltár tóztatlanu! hallható áram. Mi lehetett ez? Sürgönyök voltak ... sürgönyök, amelyek szünet nélkül áramlottak ide minden frontról... soík száz kilométer távolságból. Mindezek az apró ko­pogások egy hanggá olvadtak össze. Hipnio­ti'zálólag hatottak. A szivem hevesebben do­bogott tőlük, .mert ez az áram ott fönn oly eseményeket zúdított be, amelyek sok millió ember számára a halált vagy a feltámadást jelentették. — Sötét alakok jöttek !ki vagy mentek te a- kivilágított épületbe. Nagy, ordító ször­nyeteg állott meg a kapu előtt. Szürke köpe­nyes, ikis ember ugrott ki belőle. Több tiszt követte. Hötzendorffi Conrad báró volt. Egy tábornok, aki mellettem állott, a legnagyobb csodálattal beszélt róla, Ausztria nagy sztra­tégájáról. — Az .ablaktáblák mögött nagyobb tett az élénkség. A nagy teremben fürge alakok mozogtak ide-oda. A sürgönyök árama .sza­kadatalanul zúgott és kopogott. Ugy tetszett, mintha a zaj nagyobbá vált volna. Talán csak képzelödés volt: feltüzelt fantáziám tett élesebb fülűvé. Minden, még a leghalkabb ko­pogás is, amely ott fönt hallatszott, neki szólt, aki ép az imént jött. A legláthatatla­nabb 'lövészárokból is érkezik hir hozzá, aki ott ii! és figurákat tol ide-oda... hisz Euró­pa térképe véres sakktáblává alakult át. És Conrad finom, keskeny keze iá legbiztosabbak egyike ebben a borzasztó játékban.. — Másnap reggel szerencsém volt neki bemutatkozhatni. A legegyszerűbb egyenru­hában, amit csak tábornok viselhet, ült velem szemben és beszélte azt ia csodás osztrák­németet, — amely oly megnyerően hangzik negem, mert benne rejlik a dialektus intimi­tása. A tisztán emberi jobban hozzánk férkő­zik általa... telhet, hogy ez csak Illúzió de az ember igy érzi. — Tudtam, 'hogy ennek az embernek realizált gondolatai véres tényékké válnak. Tudtam, hogy egy ujjmozdulata a .tériképen ezrek életébe kerülhet. De mindezek a gon­dolataim háttérba szorultak, ő maga. tompí­totta el azokat, anélkül, hogy egyebet tett volna, mint hogy az az egyszerű, szerény ember volt, mint aki ő valójában, ö maga a béke volt és most mégis ő a háború, a leg­kegyetlenebb, amely valaha folyt. — Szeme olyan szelíd. Mosolya olyan mindenkit és mindent megértő, még ott is, a hol egy-egy szegény sziv meg sern mer nyi­latkozni. Ezt a benyomást keltette bennem. Megfeledkeztem az egyenruháról, mig vele ültem. Hiszen ő is igazi osztrák! Nem isme­rek egy nemzetet sem, amelyben a tiszta em­beri annyira érvényre jut, mint ebben. Művé­szi tehetségű nép. A legjobb értelemben.. A lényében levő szenzibiüs, finom érzésű nem a jel lemtől enségben gyökerezik. Azt bizo­nyitja ez az idő. Abban a hatalmas erőkifej­tésben, amelyet most tanúsít, zene rejlik és humor. Ehhez azonban, a győzelemhez való szivósc akarat és elszántság járul. — Amikor azon. az estén elhagytam a. vezérkar épületét, nem messze tőle néhány katona ül a ház előtt és gitáron játszott. Több hangon énekeltek hozzá. Olyan közel volt, hegy a zenén keresztül még hallottam a sürgönyök kemény kalapálását. Ez Ausztria! — gondoltam magamban. És amikor más­nap ismét szemben ültem és beszélgettem Hötzendorffi Conraddal, önkénytelenül is erre az énekre kellett gondolnom. És érez­tem: ez az ember abból ia fajtából való, a •mely énekel és egyúttal SZÍVÓS akaratú. Ostromállapot Egyiptomban. Genf, november 11. A párisi Herald cimü lap jelenti Kairóból: Az .ostromállapotot egész Egyiptom területére kiterjesztették. SZECSI EDE bank- és váltó-üzlete ICigyó-utca 5. sz. hivatalos aláírási helye a most kibocsátásra kerülő 6°0-©s Jegyzések nálam bejelenthetők az eredeti hivatalos feltételek mellett. Kivánatra a jegyzett kötvényekre kölcsönt nyújtok 80% erejéig 1917. december 31-ig biztosított 5% kamat mellett

Next

/
Thumbnails
Contents