Délmagyarország, 1915. november (4. évfolyam, 264-286. szám)

1915-11-03 / 265. szám

D1LMAGYAR0RSZAG Szeged, 1915. november 3, Kihallgatás az anyacárnőnél és a cárnénál. Pisani Feri, a Stampa levelezője, lapjában közzétette egy .lengyel arisztokrata hölgy levelét, akit Varsó eleste után a cár anyja és a cárné fogadott. A levélből közöljük a 'következőket : — Mint a lengyel Vöröskereszt egyik osztályának az elnöknője, Pétervárra mentem. Abban a kis magánpalotában1, amelyben a Nevszky Prospekt közeliében a cár anyja >1 akiik, rögtön bevezettek a téli kertbe, ahol a cárnő tartózkodott. Egy kis támla nélküli széken ült egy nagy pálma tövében. Az etikett minden szabálya ellenére az ural kod ón ö beléptemkor rögtön felemelkedett és kezét nyújtotta: — Varsóból jön? — kérdezte. Milyen ott a világ? Hogyan folyt le a németek bevonulása? Hogyan viselkedik a nép? Mesélje el kérem, gyorsan. Anélkül, hogy eleresztette volna a kezeimet, leültetett maga mellé egy székre. Eimondtam neki mindent, amit tudtam. Beszéltem arról a rendről, amellyel a város kiürítése végbement, az orosz utóvéd hősiességéről, amellyel az elvonulást fedezte. Mig ezeket elmondtam, láttam, mint remeg a cáinő keze. Itt-ott arcának deges vonagiása elárulta izgalmát. Mikor befejeztem, igy szólt Mária Feodoroivna: — Óh, mint gyűlölöm ezeket a nemcte- i kell Én dán nő vagyok és gyűlölöm őket attól a naptól kezdve, amikor elfoglalták Sch.leswig-Holsteiint. Ötven évig voltam arra kárhoztatva, ihogy az udvarnál álarcot hordjak. Oroszország túlságosan megbízott a porosz bevándorlókban. Elárasztotta őket kegyeivel és beültette őket a legmagasabb állasokba. De a német megmarad németnek, hiába árasztják el jótéteményekkel. Az, elhunyt Sándor cárnak unosuntalan mondtam ezt, de nem hitt nekem. Egyetlenegy 'férfi volt, aki előrelátta ezt a borzalmas német rajtaütést, az elhunyt angol király, Edvárd, aki lángeszű államférfi volt. És még egyet el kell mondanom önnek. Amikor a háború kitörésekor át kellett utaznom Németországon és Berlinbe érkeztem, a németek ellenséges tüntetést rendeztek különvonatom ellen, miközben odakiáltották nekem: Orosz disznók! Nyomorult egy nép az! (Ezzel szemben a tényállás az, hogy az anyacár,nővel szemben a németek a lehető legnagyobb udvariasságot tanúsították.) — Amikor az anyacárnétól elbúcsúztam, — írja az illető lengyel hölgy, — Alexandra cárnéhoz akartam menni. Az etikett megkívánja, hogy mindenki, akit az ányacárné fogadott kihallgatáson, a cárnétól is kérje fogadtatását. Az ilyen kérések azonban rendesen céltalanok, mert a cárné senkit sem fogad.'Mindazonáltal elküldtem ebbeli kérésemet egy palotahölgy utján a cárnénak. Nem telt bele 12 óra, amikor Carszkoje Seloból sürgönyt kaptam azzal a tartalommal, hogy a cárné másnap délelőtt 11 órakor nyári palotájában fogad. A palotában egy kamarás várt. Idős ur volt, aki szüntelenül históriákat mesélt. Csak egy negyed óra telt bele, amig álhaiadtunk a negyven óriási termen. Amikor a legutolsóhoz értünk, a legszebbe, azt mondotta a kamarás: „Itt ebben a teremben, nyolc nappal a háború kitörése előtt, gyönyörű bál volt, a melyen résztvett a gárda háromszáz legsnájdigabb tisztje. Arisztokráciánk virágja. Gyönyörű ünnepség volt!" — Közben a cárné budoir.iához értünk. Ez az egyszerű szoba kiáltó ellentéte volt azoknak a pompás termeknek, amelyeken áthaladtunk. A cárné, aki .tudvalevőleg heszszeni hercegnő, állott, amikor beléptem. Orosz betegáp-cilónő ruhában volt, mert abba a kórházba szándékozott menni, amely az ő vezetése alatt áll és amelyben1 nap-nap mellett szorgoskodik. A cárné néhány pillanatig mozdulatlan és szótilian volt. iSzomioru, ti toksatos szemeinek a tekintete révedező. Végre megszólalt. Franciául, kissé angolos hangsúlyozással. „Varsóból jön? — kérdezte, Varsóból, a mely ma német? Istenem, micsoda háború. Igazi vértenger. Mennyi nyomor és bánat, főleg nekem, akinek mindkét részen vannak kedvesei, akiket szeret és akik nekem drágák!" — Ez volt minden, ezzel vége volt az audienciának, mely alatt volt alkalmam megfigyelni, hogy a cárné titokzatos szeme tele volt könnyel. A budolr failát óriási kép takarta, amely Mária Antoinettet ábrázolja, amint a trónörököst dédelgeti. — Az előszobában várt rám a kamarás, hogy visszaíkisérjen. Amikor ismét áthaladtunk az aranytól ragyogó dísztermen, amelyben nyolc nappal a háború kitörése előtt bál volt és amelyben háromszáz gárda.tiszt táncolt, nem tudtam megállani, hogy meg ne kérdezzem: — Azok az iifju arisztokraták, akik itt táncoltak, most mind a háborúban vannak? Az öreg kamarás lehorgasztofta a fejét cs halk hangon, visszafojtott sóhajjal azt mondta: — Voltak a háborúban, méltóságos aszszonyom, voltak. Most már nincsenek ott, mind elesett. a4iaasaah«absb««bbsstt«ii«bbabsfi»bb»«bbbeaa«bbsib»kb»a>t fóegalakulf az uj angol vezérkar. London, november 2. A Daily News parlamenti tudósítója jelenti, hogy a kormány egy uj vezérkar összeállításával volt elfoglalva; az uj vezérkar már megalakult. A magyar filmgyárfás legnagyobb szenzációja Arany János világhírű balladája a filmen. „A radványi sötét erdőben Halva találták Bárczy Benőt" Bemutatásra kerül pénteken, szombaton és vasárnap a KORZÓ-MOZIBAN, (volt Konrád) Rókautca 6, sz„ Szegedpályaudvarral szemben Gyönyörűen átalakítva tiszta szobák 2 koronától kezdve. — Kávéház egész éjjel ajitja. Stelczel Frigyes temetése. (Saját tudó silónktól.) Stelczel Frigyest, a szegedi üzletvezetőség nyugalmazott vezetőjét kedden délután helyezték örök nyugalomra Szeged közönségének nagy és igaz részvéte mellett, A temetés a Tisza -Lajos-körűt 9. száma gyászházból történt, ahol az elhunytnak jóbarátai és tisztelői, továbbá azok az egyesületek, melyek neki köszönhetik létezésüket, oly nagy számban jelentek meg, hogy a gyászszertartást az utcán kellett lefolytatni. A gyászkocsit ós .a ravatalt díszesebbnél díszesebb koszorúk tömege borította, A fekete, fehér és lila selyemszalagokról a családtagokéi mellett a következők kegyeletes megemlékezését jegyezhettük fel: Szeretett elnökiének — A Szegedi Tisztviselők Otthona. Felejthetetlen kartársának — Szegedi Mérnök és Építész Egylet. Stelczel Frigyesnek — A szegedi üzletvezetőség építési és pályafentartási osztálya. Tisztelete és kegyelete jeléül — A Szegedi Evezős Egylet. Stelczel Frigyesnek kegyelete jeliéül — A temesvári üzletvezetőség. Szeretett volt üzletvezetőjének — A Szegedállomás személyzete. Stelczel Frigyesnek — A Szeged-Rókusállómás személyzete. A im. kir. államvasutak szegedi üzletvezetősége — Stelczel Frigyesnek. A gyászszertartás délután három órára volt kitűzve, de már félórával előbb összegyülekezett a gyászoló közönség. A megjelentek között volt Kállap Albert v. b. t. t„ Szeged volt főispánja, dr. Rósa Izsó országgyűlési képviselő, dr. Somogyi Szilveszter polgármester vezetésével a város tanácsa, továbbá begavári Back Bernát, Weiner Miksa, Csikós Nagy József, Nováky Bertalan, Tordai Imre, Lobmayer Károly, dr. Eisenstein Jakab, Rosenfekl Nándor, Bokor Adolf, dr. Végnuan Ferenc, Uray Zoltán, Vigyázó István, Polgár Péter, Tánczay Ferenc, Willax Béla, Funálk Károly, Lassgalner Kálmán, Tripammer József, Rácz Fábián, Hadáry Kálmán, Faragó Ármin (Hódmezővásárhely) stb. stb. Kivonult a niáv. tisztviselői kara, az altiszti kör, a iMáv. Otthona, a Képzőművészeti Egyesület, a Szegedi Evezős Egyesület, a Vasutas Kör, a Szegedi Tisztviselők Otthona és még több egyesület. Három óra után már sürii néptömeg vette körül a gyászszertartás helyét. Egyenruhás altisztek hozták ki a diófából készült koporsót s a máv.-mühely dalárdája a Miért oly borús című gyászdalt énekelte. Várhelyi József tb. kanonok, belvárosi apátplébános szentelte be a koporsót, A gyászszertartás után a temetési menet megindult a belvárosi temető felé. A belvárosi temetőben Korláth Kázmér, a pályafentartási osztály veztője búcsúztatta él Stelcze.lt: — Eljöttünk nagy halottunk porhüvelyét átadni az anyaföldnek. Levelek hullásakor doh bánt. utolsót szive, lehunyta szelíd néaésii szemét. Aki ugy élt, mint ő, nem élt hiába. Rögös utján nem botlott meg soha, nem lankadott, de volt benne még erő arra is, hogy a lankadókat felsegítse, a csügged őket buzdítsa, ki nehéz ösvényen, hol annyi az .alkalom az összeütközésre, mindig biztosan haladt kitűzött nemes célja felé. Szeretet kisérte, tárt karokkal fogadták mindenütt, mert minden tetténél kitűnt a nemesen érző, nemesen gondolkozó, igaz hazafi. Egész élete példája annak, hogyan éljen az igazi honpolgár, hogyan szerezze meg azt az általános, önkéntes tiszteletet, .azt az elismerést, melyet a legfényesebb egyenruha se képes kivívni magának. Az elválás e pillanatában, mikor könyezve tekintünt virágos koporsód felé, melyben kihűlt tetemed nyugszik, midőn fájdalmas szívvel végbucsut kell vennünk tőled, súlyosan érezzük mindannyian veszteségünk nagyságát. Vidd magaddal bálánkat és szeretetünket, a lelkünkben örökké ó- a te jóságod, szerettünk és megtartunk az emlékezetnek. A gyászbeszéd után rövid ének és ima következett, mely után örök nyugvóhelyére hantolták el néhai Stelczel Frigyest.