Délmagyarország, 1915. november (4. évfolyam, 264-286. szám)

1915-11-10 / 271. szám

4 DÉLMAGYARÖRSZÁG Szeged, 1915. november 10. Látogatás a b* — Amikor Ferdinánd (Saját tudósítónktól.) Két évvel ezelőtt csúnya volt az ősz Bulgáriában: ia fák rőtpiros levelei egy borzalmas vérünnepre emlékeztettek, a nagy débaclera, egy megcsalatott ország, dfojtott vérére. Futni kellett a vörös ulkonyiatok és vérszínű levelek szörnyű • ítmentója elől. Ferdinánd király, a szerencsétlen ország szerenosétlen fejedelme hozzánk futott, a Tátrába, az ő régi -szereiméhez, akit egy újságíró előtt becézve igy apo-stróf állt: — Az édes Tátra ... Menekült az ő édeséihez, felejteni. a feledhetetlent, gyógyítani, vagy legalább efzsongiitani ia gyógyíthatatlant. Akikoriban küldték ki hozzá, egy újság brutális kellemetlenségével, hogy nézzek bele a fájdalmaiba, nyúljak a beteg szivéhez. Mit tud' az ilyesmiről az újság? Viszont kell, interívju kell, autentikus 'telefonijelentés Poprádfelkár-ól: őfelsége a bolgár király fogadta a *** kiküldött tudósítóját. Nagy szerencsém volt: őfelsége nem fogadott s igy közelebb juthattam beteg sziveihez, mintha két sablonos mondat után meghajtotta volna magát és egy sablonos riporttal kellett volna hazatérnem. Most, .a bolgár nemzeti föltámadás őszi verőfényében — mikor a vörös szim mellett az arany dominál, — visszatekintek erre a királyi menekültre, iakit egy óriási völgy mélyében akkor láttam és aki most az ormon lovagol és boldogan szívja a hajnali levegőt. ... A bolgár ősz. Poprádfeikán az állomásfőnök ia csalódás mosolyával mondta: — Igen, tegnap vártuk nagy díszben, tegnap kellett volna érkeznie, de csak a személyzet érkezett, őfelsége Káposztásfialván kiszállott a vonatból, autóra ült és .hogy most hol van, arról 'sejtelmem sincs, uram... 'De Poprádifelikia nem azért magyar város, hogy ne legyen Royal-caféja. Az állomás mögött, ah-o-l- villanyosok robognak toi Tátrafii re d felé, vissza Tátriafiired felől. — Főúr, Ihogy jutok én a bolgár királyhoz? 1 - 4 A „főúr" nem azért főpincér, hogy újságírón ne tudjon segíteni. Öt perc alatt elém teremtett egy púpos gnómot. — Elviszeimi én az urat a kocsimon. —• (Mennyiért? — '.Harminc korona oda-vissza. — Rendben van. Több szót nem is váltottunk. A gnóm felült a 'bakra és vitt a kopott bársonyüléses kétifo'gatuján be a hegyek közé, csodálatos őszi délelőttön keresztül. A Tátra Ihol eltűnt, hol előtűnt, egészen olyan volt, mint amilyennek a reáliskola rajztermében .nézegettem unalmas órákon egy szines képen, közben krumpli'földék, amelyelken az asszonyok-emiberek szorgoskodtak, repceföldiek sárga foltjai tácoltialk a szélben, tót faluk iminden nyomorúsága, vallásos a'lázatossága szaladt el a kocsi- mellett (Kirek krajcárt! Kinek krajcárt! — énekelték vékony gyerekhiangok és egypár tizfilléresért egész, harcok fejlődlek), ez Így imént vagy két óra hosszat (erdők titokzatos csöndje, mint -egy imély szimfónia kisért), azután befordultunk a sötétbe. Valamelyik hivatalos határjelzőnél elkezdődött a homály, jobbról-balró'l hegyek, amiknek tetején szürke fáik állottak, mintha negyvennyolcban ott-feled tek volna száz meg százezer kiegyenesített kaszát, beleütve a földbe, ide senki be ne tegye a lábát orosz... A gnóm csak nógatta a lovakat, egy szűk uton eléje fordult egy cselédeimber tejeskannákkal, attól kérdezett valamit tótul, az felelt egy szót, a gnóm hátrafordult: — itthon van'. 'Bekanyarodtunk egy még szűkebb, sötétebb útba, egy völgy fenékére, imintlha egy óriási, pokoli szárazikutba értünk volna, a fák közül odiavillant egy fából épült, tiszta kastély: akkor kaptam észbe, hogy mindakét lónak az "Oldalán egy-egy csengő •lármázik >lgár királynál. még szomorú volt. — szemtelenül, cinikusan, de már késő volt, kocsim csilingelve befutott a vadászkastély verandája elé: — Itt va-gyiunk. Szép. Bejelentés nélkül, lármásan-, tolvaj módra, egy király lakása előtt. Az udvaron egy fekete autót imo-stak (T/8, jelzés volt rajta és királyi ciimer), de senki felénk se nézett, magától értetődött, hogy valami nagy ur érkezett. Az üvegfolyosón egy ur jött elém. Hielhiscih titkár. (Bemutatkoztam, a titkár ur udvariasan megmagyarázta, Ihogy nincs remény, őfelsége abszolút magányt akar, hajnalban négy órakor kikocsizott vadászni és ha imieg l>s jön, újságírót nem fogad. Bevittek az udvari távlrólhivatalba, egy frissen ácsolt Ifaópületbe, ott egy másik, de szintén .magyar titkár fogadott, félig megberetvált, félig szappanos harccal, .megmutatott egy táviratot, amely egyik budapesti újságnak ment azzal a rövid tartalommal, .h-ogy „Murány grófja senkit sem fogad." A titkár ur szobájában hatalmas bőröndök (hevertek össze-vissza, telera-gasztvá szófiai és egyéb cédulákkal, a rácsos ablakon' át ragyogott az őszi -délelőtt és a titkár ur sebesen -magyarázott: — íNem értem, őszintén szólva nem értem, hogyan került ön ide. íbiszen csendőrök cirkálnak, csoda, Ihogv -föl- nem tartóztatták. •Nem, kérem, nem lehet, őfelsége szigorúan utasítást adott. Ó, ugyan kérem, ifo-rriadalom -Szófiában! íMese az egé-sz. Államügyek? Igen — őfelsége azokkal -is foglalkozik, de biztosithatom, fontosabb személyiségek nem jöttek vele. Pihenni, akar, vadászni, mást semmit. De ilyet -kérem! Á homokos ut felől kocsis,uihanást hallottam.'. Az ajtó felé mentem: ki lelhet az? A titkár ur fölpattant, elemi ugrott, bezárta az ajtót, levette a kulcsot. Egy 'pillanat alatt. Be voltam csukva, mint egy póruljárt betörő. — Nem lehet, őfelsége ... A rá-cso-s ablakon kiláttam. Egy könnyű kis kocsi mélyében, összehúzod ve, mint egy fázós, riadt madár, zöld kalapban, nagykabátban, keztyiisen: Ferdinánd cár. A ruhából egy páoaszeni, hosszú orr és szürke, hegyes szakáll világított elém-: Ferdinánd, a menekülő. Mögötte a bolgár debácle, előtte a vadászkastély, ez -a néhány heti stáció, azon tul ia bolgár jövő: istenem, a cár. A bolgárok -nemes, 'szelid, komoly cárja, -akit én egyszer már láttam, de lakkor még fekete volt, daliás, a -Rákóczi-utón rivalgva köszöntötte Budapest, az ősz Ferenc Józseffel jött, a keleti pályaudvarról, ragyogó uton: ó, be más itt a vénhedt fenyvesek közt, homályos szii-k ut-on, homokfutó kis -csézán, -mögötte egy elejtett 'szarvas szomorú, lelógó hullája — és a zár mögött, rács -mögött a nyilvánosság, a sajtó: egy didergő, elképedt újságíró, a leselkedő fotográfus, aki a sz-ivébe pattantotta' ezt a képet, nincs mentség. Még egy 'alázatos üzenetet beküldtem, kaptam egy szigorú, királyi refu's-t, hogy őfelsége s-öba többé (Magyarországba nem -teszi be a lábát, h-a még egy uíjságiró zavarja, finoman, udvariasan kidobtak, a gnóm lovai szomor-uan lármázva megindultak, de soha bennem a ps'zihológus olyan boldog nem volt, -mint mikor az újságírónak igy kiadták az útját. Láttam. — körülbelül meg i-s írtam, ha -ugyan- me-g lehet -az ilyet Írni — Ferdinándot, amint menekül, amint búvik a világ elől, szórói-szóra e:llakatolja maga előtt a világot s az édes Tátra csöndjében pihenni, pihenni próbál. Milyen jó, hogy mindezt orvul 'láthattam, h-ogy nem kellett szembenéznem a fájdalmával, inikor hiszen az az ilyen szívnek a csók is borostás. (Mily .ió, hogv nem kellett semleges 'mondatokkal..' óvatos fogalmazással ho'zzáütődwöim a sebeihez. Láttam egy embert és lenn. mes-szc a városban' mondtam az embereknek, hogv ő is- szenved odafönn, pedig ti -még csak királyok sem vagytok. Mos-t 'eltűnődöm ia boldog -fiaskón-, s elképzelem a -szófiai Ferdinándot, aki -eddig a nagy néma szer-epét játszotta, otthon sem teszélt, mindig (Boris fiát küldte -maga -előtt és most, hogy újra vörösek -a (bolgár erdők, ia világtörténélem nagy katasztrófájában most lélekzik először nagyot, reménykedőt a bolgárság és fejedelme. A Kárpátok akkor -még nem- álmodtak -a rettenetes télről és most a •srapnellfelhős őszi horizonton most a föltámadás Ígérkezik. Az én-osz—imidiai vonal -meg van, a bolgár nép vállára vette a vadászfegyvert a trófeák tudatában. Milyen arculata tesz 'Ferdinándnak, ha iaz éd-es Tátra hegyei megint ia szemébe tekintenek? Száz hold szegedi föld megmentése. (Saját tudósítónktól.) Terjedelmes írás érkezett ma hozzánk, -amely dr; Koszó István' egyik beadványával kapcsolatban, amelyet régebben intézett a polgármesteri hivatalhoz, intézkedést sürget. A cikket csak vázlatosan ismertethetjük, bármilyen fontosnak tartja is írója az ügyet, amelyről terjedelmes1 so-rai íródtak. Koszó dr. beadványa, amelyről szó vari, a következő: Tekintetes Polgármesteri Hivatal! Alsótanván, Zákány-kapitánvságban, a fámborka dűlőben Pap Imre, Tanács György. Király István, Csúcs Vince, Csúcs Tamás, Puskás Lukács, Kószó István, Csúcs Illés nagyobb birtokosok és még több kisbirtokosnak tulajdonát képező mintegy 100 katasztrális hold ingatlan részint eső, részint fakadó víz miatt vízzel van borítva. Ezen semlyékekből az 1880-as években hatósági intézkedés folytán a vizet mesterséges uton elvezették és a Nagyszéksósba ömlött bele Ábrahám Tandari Antal nagyszéksósi lakos földié mellett. Miután azonban időközben a lefolyó árkokat részint betömték, részint pedig magától befolyt a honiokos talajú árok, a viz ezen semlyékekben felgyülemlett és nemcsak a kaszáló, de a szántóföldeket is elönti és az idei rendkívüli vizes esztendőben, igen nagy károkat okozott. Miután a vizlevezetést a fönt körülirt területről a Jámborka-dülőben Jójárt Anlal, Biczók Ferenc, Deák Vince, Makra Józsefné Simon Etel és gyermekei, Bózsó István és Rózsi Pál kisbirtokos tulajdonát képező semlyékben lehetne eszközölni és innen Vőneki Gergely, Makara Mihály és Nacsa Mihály földjén keresztül a Bénák Sándor és Nógrádi Mihályné érföldjén át Sárkány István, Nacsa Márton és Brunner Ferenc földjein keresztül Lukács István, Farkas Antal, Masa Miklós földjein a miiufig és a müut déli felén Masa Mihály és Ábrahám Tandari Antal földjein a Nagyszéksós tóba lenne lefolyása; miután ezen lecsapolás igen fontos közgazdasági érdek és már évtizedek óta nagy károkat okozott a viz; miután a munkálatok elvégzése most a legcélszerűbbnek mutatkozik, mert az állam nagyszámú hadifoglyait ezen munkára meg lehetne kapni és igy a munkaerő beszerzése nehézségbe nem ütköznék; miután továbbá a mérnökség szakemberei a háborús állapotok következtében beállott építkezési pangás miatt úgyis kevésbé vannak elfoglalva és magánmérnöki munkákat vállalnak és végeznek, tisztelettel kérem : méltóztassék a fönt körülirt Zákány, Domaszék, Mórahalom és Nagyszéksós kapitányságban levő vadvizek sürgős levezetésére vonatkozó műszaki terveket elkészíttetni és azoknak foganatosítására hadifoglyokat kérni és azok munkaerejét fölhasználni. Dr. Kószó István. Miért nem hallunk arról valamit, •— kérdezi a -cikikiró, — hogy ta hálósáig intézkedett a száz -hold föld .mieg-men-tése érdekében-? Aktuálisabbá és könnyebben ímegoJdhatóvá semmiseim tehette ezt (az ügyet, mint ia háború. És megfelel-e- a valós ágnak az, liogy -a városi mérnökök hi-vata'lo-s- írnunk a hiány ában mágán-mélrnök'ii .munkákat vállalnak éjs végeznek?