Délmagyarország, 1915. november (4. évfolyam, 264-286. szám)

1915-11-09 / 270. szám

2 JLÍJSLMAGYARORSZÁG Kisebb olasz támadások. Budapest, november 8. (Közli a .minisz­terelnöki sajtóosztály.) A délnyugati arcvo­nalon tegnap is általában csend volt. A doberdói fensik északi szélén csapa­taink tegnap ismét az ellenség egyes táma­dásait verték vissza. A Col di Lana (körül heves harc folyt délután. E hegycsúcs az olaszok birtokába került; este csapataink egy ellentámadással visszafoglalták. Az ellenség tüzérsége tüzelést kezdett Ríva déli arcvonala ellen. Höfer altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. Olasz aggodalom az Adriáért. Lugano, november 7. A Giomale d'ltalia az osztrák-magyar-néimet balkáni előnyomu­ilást egészen uj szempontból fejtegeti. Sonnino lapja ugyanis azt találka, bogy a németek harcvonala nyugat felé, tehát az Adria felé sokkal] mélyebb mint kelet felé. Lehetséges tehát, hegy a németek a .montenegró-herceg­ovinai fronton csak azt célozzák egyedül, hogy a montenegróiakat csak saját terü­letükre visszaűzzék, anélkül, hogy őket oda követni akarnák. Nem szabad azonban bizo­nyos pesszimisztikus lehetőségeket sem fi­gyelmen kivül hagyni, azt, hogy az osztrák­német akció a Balkán adriai oldala felé irá­nyul és célja könnyen lehet a Lovcen hegy, a ímely Ausztria-Magyarország hatalmas ten­geri támaszpontja: Cattaro fölött emelkedik. Szerbia szomorú állapota és a négyesszövet­ség felületessége, lehetővé teszi az osztrák­magyaroknak és németeknek, hogy necsak Konstantinápolyiba menjenek, Ihanam Görög­(országgiall egyetértve, ez utóbbi javária meg­szállják az Adria partjának egy uj szákaszát. Az olaszok nem akarnak háborúba keveredni Németországgal. Zürich, november 8. A Ziircher Post elő­kelő semleges helyről cikkelyt kapott az ola­szok felifogásáról, amely cikkely különösen Olaszországnak Németországhoz való viszo­nyával foglalkozik. — Attól félnek, — mondja a cikkely Író­ja, — hogy a háborúnak Németország és Olaszország között soha többé jóvá nem te­hető ellenségeskedés lesz a következménye és tudják, hogy ez az ország jövőjének állandó­an nagy kárára lenne. Olaszország északi ré­szében is minden féle hallható és sokféle jeli­ből következtethető is, 'hogy Németországgal nem akarnak igazán háborúba keveredni. Ép ezért kizártnak tekinthető, hogy a Dardanel­lákhoz, Macedóniába, vagy Egyiptomba, szó­val bárhová, ahol német csapatokkal ütköz­hetnének össze, olasz expedíció induljon. A háborús lelkesedés, amely röviddel: Olasz­országniak a háborúba való belépte előtt és után nagyra csapott, Észak-Olaszországban is lelohadt. A katonai siker, ha erről egyálta­lában szó léhet, épenségge! nincs arányban azzal az Ígérgetéssel, amelyet a háborús pár­tok vezérei a háború kitörésekor tettek. A nép ma bizalmatlanul 'fogadja a hivatalos bizto­sitásokat, kijózanodott és mindenki -csaik azt reméli, hogy tisztességgel kivonhatják majd magukat a bajból. Észrevehetően lehűlt az olaszok szeretete a négyesszövetség feje, An­golország iránt. Olaszország nem tudja ma­gát a saját erejtéből ellátni és nagyon rá van szorulva a behozatalra. Az a ki sértet, ihogy Amerikából szerezzenek élelmiszert, különö­sen pedig hust, kudarcot vallott. Küzdelem Görzért. Adélt Leonihardt Írja fönti cimen a Ber­liner Tageblatt-ban: Az olaszok általános rohama mindez­ideig eredménytelen. Mi lesz most? E hó vé­gén összeül az olasz kamara és beszámolót követel a kormánytól.'Jaj, ha tartozási rova­tával szemben semmit sem mutathat fel. Kéz­zel fogható eredményt addig kell, muszáj felmutatni. A legmagasabb helyről jött ezen utasitásnak megfelelően Cadorna kiadta Aosta hercegének és Frugoni tábornoknak a szigorú parancsot, hogy Görzöt minden kö­rülmények között el kell foglalni, azt a Gör­zöt, amely ugy fekszik az. olaszok előtt, mint valami tálcán, kézzelfogható közelségben és mégis elérhetetlen, A doberdói ifensíik északi szélétől és a1 Pcdgoha-idioimbról: ugy látszik ez a szép város, mint valami szép színpadi kép' két kulissza között. A világoszölden huillámzq Isonzó a korlát, amely az olaszokat ettől a szép színpadi képtől elválasztja, a keskeny, most persze, árvíztől megdagadt folyó, ame­lyen: az átjárást a lucinicói hidő elzárja. Néha puska golyók fütyülnek a városligetben, a srapnelldarabok pedig bezúzzák az ablako­kat, a pályaudvar sinei között gránátok rob­bannak szét. és,mégsem tud az ellenség be­jutni a városba. Mert a két okMkulissza: a San Michele és a Podgora egy-egy várrá lett nehéz és 'legnehezebb ágyukkal, amelyeknek lobogó tüze nem ereszt á't eleven emberi lel­ket az Isonzón keresztül Görz völgyébe. Elő­ször tehát ezeket kellene elfoglalni, mielőtt Aosta hercege a „felszabaditandö" tartomány fővárosába bevonulhat. Az Isonzónál imár álló uij hadtest nem bizonyult elégségesnek, azért további tartalékokat kellett idevonni. A Do­lomitok frontjáról .elhoztak egy hadosztályt a Podgoria elé. Alpesi fogalmiak szerint sem a Monté San Midhele, seimi a Podgora, seim a szomszédos (magaslatok a Monti Sabatino nem hegyek. Amaz 275, ez 609 méter magas, ámde 250—500 méterrel 'emelkednek a folyó fölött, lejtőik meredekek, (kopárok és sziklá­sak, előterük pedik széles síkság, almelyröl a támadóknak feli kellene kapaszkodniok. Ol­vashatatlan ezreiknek ikerült ez & fölkapasz­kodás az életébe. Mert .természetszerűen nem egyszerre törtónt, hanem hónapokon keresz­tül éjjeli rohamokban és nagy harcok köze­pette, amelyek közül a harmadik sem juttatta a támadókat tovább, mint ezeknek a hegyek­nek a. nyugati, lejtőiig. Sokszor rohanták meg a San Mididét és Podgorát. Az osztrák-ma­gytar ellentámadás azonban mindannyiszor 'ismét visszaszerezte a szétlőtt és szétrombolt árkokat a magaslatok szélén és az osztrák­magyar tetterő mindig újból és újból helyre­állította az ellenséges gránátoktól vagy a közelharcban .szétrombolt védelmli vonalat. A nyílt vagy alagutszerü futóárkok egész rend­szere vezet a keleti lejtő hátsó állásaiból a hegyháton át a bombomentes, fedett lövész­árkokba. A hegy hátán levő fenyőerdő széttö­redezett, iimnt egy maréknyi fyufa. A fede­zékeik mélyén, vannak bevá'jiva a. sziklába, me­lyet a gránátok szintén szétszaggattak. A kéthetes harmadik csata a fedezékekben és Szeged, 1915. november 9. drótakadályos, .farkasvermes, aknamezős elő­terükben súlyos károkat okozott és még mi­előtt megvolt a lehetősége, hogy megint min­dent rendbe hozzanak, újból megkezdődött 100 nehéz és 500 imás ágyúból1 a 'szakadatlan bombazápor. És aimig a gránátok ezrei sürü egymásutánban szétmorzsolták az állásokat, betemették vagy agyonverték a legénysé­get, addig más. ütegek zárótüze megakadá­lyozta egyrészt a küzdő csapatok visszavo­nulását, másrészt a készen álló tartalékok harcvonalba álhtását. A zárótűz folytatódott, ellenben az állások lövetése hirtelen abbama­radt. Aknák felrobbanása, kézigránátok ropo­gása és gépfegyvereik kattogása közben ro­hamra mentek az olaszok, csupa válogatott ós pihent csapatok a Podgora és a közte és a véle szomszédos Sabotin-hegy mélyedése el­len Oslavijánál. Gőzeimi uijjongásuk azonban! nrost is él volt korázva. Az osztrák-magyar tartalékok áthatoltak a zárótiizön és szuro­nyaikkal vetették ki az ellenséget az elvesz­tett árkokból. A november 5-ig tartó öt ro­hamból és ellentámadásból a küzdelembe frissen beledobott olasz ezredekből nem so­kan menekültek meg qp bőrrel. A Platva-ma­gaslattc'L északra, ahol az ellenség már hó­napokkal azelőtt átlépte az Isonzót lés délre a doberdói fensiktól, a'hol San Mar tinó del Car­so községért a Monté San Michele lábánál1 folyik a küzdelem, a 'kép ugyanaz, Görz fö­lött pedig hatalmasan zúgtak az: ötszáz 16­erejü olasz léghajó motorai, mig maga a hajó halált és tűzvészt hajított le az éjszakai vá­rosra. A tegnapi nap gyengébb rohamfcisérle­tei azonban, még nem jelentik a Görzért folyó küzdelem végét, 1300 gránát egy nap aSatt. — A török hivatalos jelentés. — Konstantinápoly, november 8. A főhadi­szállás jelenti: Dardanella-front: Anaforta: Tüzérségünk tüzelt el ellenséges torpedónaszádra és szál­litógőzösre, amelyek Kemikli Zimanynál zá­tonyra jutottak. A hajókat többször eltalálták. A szállító gőzös füstben eltávozott. ' Novem­ber 3-án egy ellenséges repülőgépet tüzérsé­günk megrongált; a gép Kücsük közelében a tengerbe zuhant. Tüzérségünk ezután még jobban megrongálta a lezuhant ' repülőgé­pet, melynek roncsait az ellenség a kórház­sátrak közelében partra vonszolta. Ebben a szakaszban három ellenséges cirkáló és egy torpedónaszád vett részt az tüzérharcban, de mint rendesen, eredmény nélkül. Ariburmi: Tüzér harc és a balszárnyon rendkívül heves bombaharc. Sed il Bahr: A centrumban az ellenség meglepetésszerű tüzelés után kézigránátharc­ba bocsátkozott állásunk ellen. A kísérlet tti­zünkben kudarcot vallott és az ellenséget tel­jesen elüztiik. A tűzharc ebben a szakaszban még egyre tart. Az ellenség 24 órán ál 1300 gránátot lőtt balszárnyungra, anélkül azon­ban, hogy a legcsekélyebb eredményt érte volna el. A többi frontról nincs különösebb jelen­teni való. -' . ] (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály,)

Next

/
Thumbnails
Contents