Délmagyarország, 1915. november (4. évfolyam, 264-286. szám)

1915-11-06 / 268. szám

8 ÖÉLMAGY ARORSZÁ G Szeged, 1915. -november 4. A berlini bolgár követ Oroszország balkáni árulásairól. Rizo'ff D., Bulgária berlini (követe „A bolgár árulás" címen cikket irt az egyik berlini lapba, amely .a leghitelesebb módon 'világítja meg Bulgáriának és Oroszországnak egy-máshoz való viszonyát a múltban és a jelenben. Ezt a rendkivül érdekes cikket részben kivonatosan, résziben szószerinti .fordításban az alábbiakban közöljük: 1878-ban Oroszország felszabadította Bulgáriát lés szabad, független államot csinált belőle. Az Orosz- és Törökország közötti szt.-stefanéi béke iSzaloniki kivételével egész Macedóniát Bulgáriához csatolta, ámde a berlini kongresszus megváltoztatta ezt a szerződést és voltaképpen két Bulgáriát teremtett, — Bulgária az egyik és Kelet-Rumélía 'volt a. másik — Macedóniát, pedig visszaadta Törökországnak. A bolgárok nemzeti és politikai ideálja azóta a. szt.-stefanói szerződésben megállapitott Bulgária. M,aga Oroszország is ezt tekintette bolgár politikája alapjának és titkon támogatta azt a bolgár bitet, hogy ez ,a Bulgária meg is fog valósulni. Ez volt a bolgár-orosz viszony II. Sándor cár halála idején. Ezután azonban az orosz politika Bulgáriával szemben egészen más útra lépett, amely .elkerülhetetlenül a mai helyzethez vezetett. Oroszország megbánta a Nagy-Bulgária megteremtésére irányult törekvését, ami abból is kitűnik, hogy amikor 1885-ben a két Bulgária egyesítése megtörtént. Oroszország azt kivárta Törökországtól, liogy csapataival okkupálja ismét egész Bulgáriát... Ez mindenesetre különös szláv magatartás volt. Szerencsénkre azonban Hcmid szultán orosz-ellenes, főkép angol diplomaták tanácsára, nem ugrott bele ebbe a játékba. És még nagyobb szerencsénkre Oroszország Bismarck tanácsára elvitte Bulgáriából azokat a tisztjeit, akik a bogár hadsereg parancsnokai voltak. Hogy ilyformán vége szakadt Oroszországgal szemben való vazallus! helyzetünknek, azt .Bismarck herceg lángelméjének köszönhetjük, amiről az európai nagyközönség alig tud. Akkoriban Szerbia ellen vezetett győzelmes hadjáratunk megmentett bennünket egy időre az oro.sz rosszaknra.ttól, ámde első fejedelmünknek, Battenberg Sándornak ezt trónjával kellett megfizetnie, akit az orosz diplomácia által rendezett összeesküvés taszított le trónjáról. Amint Oroszország mostani cárja trónra lépett, az orosz politika bolgáréllenessé vált, ami ngy fejezhető ki: N,agy-Szerbiának a megteremtése Nagy-Bulgária rovására. II. Miklós cár uralkodása .alatt Oroszország törökországi követe és konzuljai nyíltan támogatták a szerb propagandát Macedóniában, sőt arra is vetemedtek. liogy Macedónia bolgárainak azt prédikálták, miszerint Oroszországnak az a kívánsága, hogy szerbekké legyenek. Minden eszközzel ellene voltak a macedóniai reformoknak, mert tudták, hogy azok Bulgária malmára hajtanák a vizet és ugyancsak az orosz diplomácia .nyomta el Macedóniában azt a nemzetközi reformaikeiót, .amely 1908-iba.n az ifjútörök forradalom után ott megindult. Oroszországnak ez a bolgárellenes politikája kényszeri tette Bul gáriát arra, hogy Szerbiával és Görögországgal megegyezzen Macedónia felszabadítására, ugy legalább valamelyes önkormányzatának a kicsikarására. Ezért alakult az 1912-iki Balkán-szövetség. Ámde, beleavatkozott. ebbe Oroszország, liogy .ezt a szövetséget kiaknázza a. maga javára és mivel már eleve az volt a célja, bogy Bulgária rovására megteremtse Nagy-iSzerbiát, természetszerűen következett, be ennek a szövetségnek a felbomlása. Mily módon avatkozott bele az orosz diplomácia .a Balkán-szövetség dolgaiba bolgár-ellenesen, arra nézve a következőket említem föl: Oroszországnak sikerült Bulgáriát arra kötelezni, bogy egy osztrák-szerb bábom esetére, tehát Szerbia megnüvesztése céljaira, 200 ezer embert vonultasson föl Ausztria ellen. Oroszország nem engedte meg a bolgár csapatoknak, hogy Konstantinájpolybía vonuljanak és ellene volt annak is, liogy Drinápoly a bolgároké tegyen, bizonyára, mert mind a két várost később magának szánta. Az 1913-iki görög-szerb szövetséget Bulgária ellen Hartioig, belgrádi orosz követ ütötte nyélbe. Az orosz cár — mint döntő biró — folyton halasztgatta, liogy Ítéletet mondjon a szerbbolgár szerződés dolgában, mert Bulgáriát arra akarta kényszeríteni, liogy miniszterelnökét Pétervárra küldje és arra, liogy lemondjon a szerbek javára Macedóniának a Vardaron túli részéről. Oroszország nem engedte meg a bolgár kormánynak, hogy Romániával közvetlenül tárgyaljon és igy elvette annak a lehetősegét, bogy Bulgária Szerbiával ós Görögországgal való .számadását barátságosan elintézze. Oroszország ós Franciaország presszionálták Romániát arra, hogy bevonuljon Bulgáriába, Mikor pedig megüzentük a háborút volt szövetségeseinknek, Oroszország Szóifiában azon volt, hogy Szerbiát csak Macedóniában támadjuk meg és mikor két hadseregünk mégis elfoglalta Knjazevácot ós Zajecsárt és csapataink már Üszküb felé vonultak és a szerbek hátát szorongatták, hogy végezzenek velük, Oroszország kényszeritett bennünket visszavonulásra és ezzel előidézte vereségünket. Végül a szláv Oroszország engedte ineg három nem szláv országnak, bogy 1913-ban a szláv Bulgáriát megrabolják. Amikor tehát a cár manifesztuma minket állit oda „a szláv ügy árulóinak", a (fenti tények — amelyek hivatalos okiratokkal bizonyíthatók — nem azt mutatják-e, ha ili, egyáltalán árulásról szó lehet, ugy az áruló a hivatalos Oroszország. De ez még nem minden. 1902-ben Oroszország és Bulgária katonai egyezményt kötött egymással. E szerint Bulgária hadseregét rendelkezésére bocsátotta Oroszországnak, ellen,szolgálatul O roszország minden erejével biztosította Bulgária területi épségét minden támadással szemben. És mi történt erre? Amikor balkáni győzelmeink ntán 1912-ben csőd előtt állott Oroszországnak Szerbia megnagyobbitásáru irányuló politikája, Szaszonov ezt ,az egyezményt hatálytalannak akarta nyilvánítani és csak kormányunk tiltakozására állott el ettől. Mikor pedig 1913-ban kitört a szerbekkel való háborúnk, Szaszonov önkényesen és cinikusan felmondotta a kérdéses egyezményt... Ezt azért tette, hogy Romániának lehetővé tegye a mi megtámadásunkat. Ki beszélhet itt tehát árulásról? ... De még nem jutottam a végére. Az európai háború kitörése óta Oroszország nyíltan hirdette, hogy az a célja, hogy megszerezze Konstantinápolyt és a Dardanellákat és a Fekete-tengert átváltoztassa orosz tengerré. Ez minden gondolkodó bolgár előtt Bulgáriának orosz vazallatusát jelenti. Mert ha ez az orosz vágy teljesül, csak a szárazföldről védheti meg. Ha katonailag ós erkölcsileg az övé a bolgár Ballkán, amit vagy katonai okkupáció által érhetne cl, vagy azáltal, hogy Bulgáriában egy Oroszországnak vakon engedelmeskedő dinasztiát ültet trónra. Mindkét esetben pedig Bulgária Oroszország vazallusa. Növeli a bajt, liogy Bulgária nyelvileg s vallásilag, valamint múltját tekintve legközelebb áll Oroszországhoz. Két-három bolgár nemzedék tehát elegendő volna, liogy Bulgária asszimilálódjék, ami egyértelmű Bulgária politikai és nemzeti öngyilkosságával. Ily körülmények közt Bulgáriának nem volt más választása, mint bogy sorsát a központi hatalmaikihoz és Törökországhoz kösse. Bulgária, hármas probléma előtt áll: 1. Meg kell valósítania a bolgár nemzet politikai ós nemzeti egyesítését, 2. Nem szabad megengednie, hogy Szerbia nagyobb legyen, mint Bulgária, 3. Meg kell akadályoznia, bogy Oroszország Konstantinápolyt hatalmába kerítse é.s a Fekete-tengert átváltoztassa, orosz tengerré. Szinte érthetetlen, liogy nem tudta felfogni az antant diplomáciája és sajtója ezt az annyira egyszerű é,s tiszta helyzetet. Mi sem természetese,bb, mint Bulgária magatartása ebben a háborúban. Meg vagyok róla győződve, liogy Bulgária vádlói és ellenségei maguk sem cselekedtek vo-lna ugyanebben a helyzetben -másképpen. A hadisegélyesek nem panaszkodnak. — A tanács véleménye a hadbavonultak családtagjainak támogatásáról. — (Saját tudósítónktól.) Legutóbbi számunkban közöltük a város tanácsának egyik határozatát, amely ugy szól, hogy Szegedi nem tartja szükségesnek ahhoz a mozgalomhoz való csatlakozást, amelyet Mliskolcz indított meg a hadisegélyék felemelése érdekében. A tanács azért nem tartja szükségesnek a hadisegélyek fölemelését, mert -ugy tudja, 'hogy a havi járandóságok csekély volta .miatt egyszer sem emelteik -panaszt. Kétségtelen, hogy a tanácsnak is igaza van, különösen h-a azt nézi, hogy panaszkodnak-e a hadisegélyesek, vagy sem s. bizonyára igaza van Miskolcnak is, amikor panaszok nélkül is fel akarja emeltetni a járandóságokat. A kormány, amikor a hadiisegélyezés kulcsát .megállapította, két főelvre tekintett. Az első főelvez: — Ha az állam minden lkadba vonul t katona családjáról ugy akar gondoskodni, hogy ezek, tekintetbe véve a háború folytán előálló mértéktelen áremelkedést, a nekik adandó összegből meg tudjanak élni gond nélkül, ez bizonyára legalább annyiba ifog kerülni, mim hat hónapi hadviselés. A kenyérkeresőjüket nélkülöző családoknak tehát nem feltétlen megélhetést, hanem csak a -megélhetést megkönnyítő bizonyos alapot kell biztosi tani. Ez az alap a személyenkint. és naponkinti hatvankét fillér. A második ifőelv ez volt: — iM-inthogy a napi hatvankét vagy hetven fillérrel az állam írnár adott alapot a könnyebb megélhetésre, a hadisegélyes aszszonyoknak mim kát kell váll almok. Igy egyrészt a nyomor is elkerülhető, másrészt pedig a harctéren lekötött s ittihon hiányzó •munkaerő, ha nem is teljesen, de legalább részben pótoltatni fog. Ez a két főelv a háború folyamán helyesnek bizonyait s tudjuk, ihogy vannak családok, akik most sakkal jobb sorsban élnek, mint miikor a férj, az a-pa itthon volt. Különösen a sokgyermekes, családok ezek, ahol sok hatvankét 'fillér sokra megy s ezt .még jócskán kiegészíti az anya, esetleg valamelyik másik családtag keresete. A legtöbb családnál igy van ez s panaszokat tényleg nem hallónk. Rendszer, vagy elív, bármiilyen -jónak is bizonyul a gyakorlat 'folyamán, sohasem lehet hiba nélküli. Talán épen általános, helyességének következménye az, hogy vannak s a jelen -esetben -elég tekintélyes 'számban, vannak, akikre a fenti rendszer sehogy sem illik rá. A s-ok közül osak egy esetet kapunk ki, melyet néhány sorban itt elmondunk. A Maros-ntca véglén, egy udvari szobában, amely a szoba elnevezést onnan nyerte, hogy valamikor töhénistálló volt s most kipadlózták, -egy hadba vonult családja lakik. A család négy tagból áll, még pedig ,az anyából és három kis 'gyermekből. A férj orosz fogoly. A család napi -egy korona és hatvan fillér hadisegélyt kap, ami egy hónap alatt negyvennyolc koronát tesz ki s éhhez az asszony is keres húsz koronát. Vagyis, havi hatvannyolc koronáiból négyen élnék, ha ez