Délmagyarország, 1915. november (4. évfolyam, 264-286. szám)

1915-11-05 / 267. szám

8 ÖÉLMAGY ARORSZÁ G Szeged, 1915. -november 4. Beszélgetés Szegeden átutazó német tisztekkel. — A németek és Magyarország. — Már nem titok többé, hogy nemrégiben óriási nemet átvonulás történt Szegeden s igy bizonyára szolgálatot teszek vele lapunk olvasóinak, ba tapasztalataimat, melyeket nem egy, de száznál is több német tiszttel való beszélgetéseim: alapján- szereztem, papírra vetem és átadom a nyilvánosságnak. Elvégre méltán érdekelhet1 minden magyar embert, mit tartanak rólunk a mi -szövetségeseink, mint gondolkodik rólunk a világ leghatalmasabb nemzete. Kezdem talán azzal, mit -tudtak -a németek -róliunk azelőtt; -mielőtt a maguk szemével látták hazánkat és népünket idehaza, a saját földjén, a saját otthonában; Mert a 'háborúból már legtöbbje ismerte a mi derék, vitéz fiainkat. Hiszen sokan közülök együtt harcoltak velük a Kárpátokban, mások Galíciában, Bukovinában, Lengyelországban és Oroszországban. Erre vonatkozóan mindannyian a legnagyobb dicséret és magasztalás hangján szólottak. Mindannyian, kivételi nélkül. S ihogy ez nem volt a Iháboni -alatt a szövetségesnek szóló udvariasság, azt onnan tudom, mert velem, mint némettel beszéltek. Bocsánatot kérek, ha a velük való érintkezésben különösk-épen, sőt egyenesen szokatlanul hangsúlyoztam német származásomat. De súlyt vetettem arra, hogy 'igazán őszinte és ne udvarias nyilatkozatokat hallhassak a magyarságról, amelyhez való tartozásomra azelőtt is -mindig büszke voltam és amire mo-st, ép a németek egyértelmű nyilatkozatai után, fokozottan büszke vagyok. A legnagyobb dicsérettel és őszinte, meleg szeretettel -beszéltek -a magyar kamerádokról, akikkel együtt harcolták, Igy fejezte ki -magát az egyik: — Ha honvéd, ha magyar közös ezredek ha-reottak mellettünk, akkor mindén ugy -ment mindig, mint -a karikacsapás. (Dia hat irrom-er a-lles- gekíap-pt!) Magyarországról magáról bizony édeskeveset tudtak. Egyik-másiknak a fejében -még derengett val-ami homályosan az iskolai földrajzból. — Álltaiában pedig mind azt/ hitték, h-ogy Magyarország egy nagy pusztaság (S-teppe) s-oík lóval, barommal és: birkával, pásztor- -és cigánynéppe-1. -Nemi tudtak -betelni -a csodálkozással1, mennyire -másképen van itt minden. — Hiszen valóságos paradicsom, báj-os kert és gazdag, megművelt -föld ez a magyar Alföld, amelyet kietlen- fütengernék képzelteim, — kiáltott fel elragadtatva az egyik. Különösen: megcsodálták azt ia sóik szétszórt 'házat mlin-dénütt a vonat mentén, -a mer.re -jöttek. -Alkalmat szolgáltatott ez nekem arra, ho-gy megmagyarázzam nekiiik -a magyar tanyiavi-lágoit, -annak -az okát, miért van1 az Alföldön sok nagy község ésí város és; aránylag kevés, egymástól -távol eső falu. Ezziet összefüggésbe hoztam a török hódoltságot és- megvilágítottam -előttük azt a miszsz-iót, amelyet a magyarság másfél évszázadon keresztül teljesi-tett a-z európai kultúra érdekében- a -törökkel- való küzdéHime általi. Akadtak, -akik mégis hallották e-gyetmást a -magyarországi nemzetiségek elnyomatásáról. Miikor -azonban meghallották, hogy -a szászoknak Erdélyben', a -románoknak és szer-beknek saját nép- és középiskolá-ik vannak, amelyekben a s-aját -anyanyelvük a tanítási nyelv, alaposan -megváltozott a véleményük és -azt -mondották, hogy ez talán sok -is a liberáilizmusból. — Nekem azt -mondották, — igy szólt -az •egyik, — hogy erőszakkal kényszeritik az idegeneket nevük megmagyarositására. Erre megmondtam a magam nevét -annak a hangsúlyozásával, ho-gy állami hivatalnok vagyok és még -scih-a senkisem mondotta vagy éppenséggel követelte nevem megmagyarositását. Hatásosabb argumentumot nem- is találhattam volna ennél. — D-e -a helynevek megm-agyarositása csak tény? — vetette ellen az iménti. — Az tény. V-ol-t -azonban nagyon- sok -községünk és- városunk, amelynek háromnégy nev-e is volt: magyar, német, szerb vagy oiláh, világosítottam fel, képzelheti, micsoda zűrzavarokra adott ez- -ckot. Tehát maga a remi és gyakori!ati-ass-ág -tette szükségessé -az. egy-séges elnev-ezés-t. -Mi s-em természetesebb tehát, Iha Magyarországon magyar elnevezést kaptak ez-e'k -a hdyn-e-vek. — Nem is lehetett másképen! — nyugodott meg erre a felvilágosításomra. Sokan olyasfélének képzelték a. -legjobb esetten: Magyar-országot, imiiot Galíciát. S ezzel kapcsolatban feltűnt neik-ik az a nagy rend, amelyet nálunk találtaik. — Látszik, ho-gy ezt az országot legalább valaki kormányozza, — mondották. P-ersze nem rontottam el jó véleményüket -azzal, hogy -rámutattam -arra a hatatlan drágaságra, melynek jórészt mégis csak szervezetlenségünk az cika. Találkoztam azonban olyanokkal is, -akik megjárták a piacot és érdeklődték az élelmiszerek árai iránt. — Csodálkozom, — jelentette ki -az egyik hogy nem -lázadnak föl ezek miatt az árak miatt. Nálunk Németországban az ilyen árak egyenesen -1 ehetetlenek! — S m-i v-agyunk a tej jel-mézzel folyó Kánaán!... Lehetetlen- ©gy újságcikk szűk keretében felsorolni mindent, ami a mii- derék ném-e-t szövetségeseinknek feltűnt. Azért csalk még egy-két dolgot emliteik fel. — Eleinte egy kissé farosának -tetszett nekünk, — -mondotta -az egy-iik német tüzértiszt, — h-ogy önök -egyetlenegy alkalmat sem mulasztanak el, h-ogy ki ne javítsanak bennünket, ha Magyarország helyett Ausztriát mondunk, vagy a király helyett császárról teszélünk. Nekünk sejtelmünk s-em vo-lt arról, ihogy iezt ilyen élesen kall disztingválni. Kezdjük im-o-st már magukat érteni és mi be is látjuk, 'h-o-gy erről- a- régi és megrögzött rossz szokásunkról l-e kell -tennünk. Ha mással nem, hát evvel a háborúval rászolgáltak erre a magyarok és Magyarország. Ami miaigát Szegedet ülteti, nagyon, -tetszett nekik. Be kall azonban vallanom, 'ho-gy a nagy Iköruton tul nem vezettem azokat, akiket k-alauzoltaml. Dicsérték, ih-o-gy szép és modern város Szeged. Az -egyik tiszt azonban, aki- polgári foglalkozásában rajztanár, szobrainkat túlságosan theátrálisokmk találta. Itt, s-ajno-s, n-eim volt mit helyreigazitanc-m, -mlert igaza van. Azc-n az egyen is csodálkoztak, hogy ilyen nagy szinm-agy-ar városbari, amilyen -Szeged, nem -találtak kimondottan magyar jelitegü .szórakozó helyeket. Vendéglőinkben és kávéházainkban -egyáltalán nem j-ut kifejezésre -a magyar jelleg. Mikor pedig egy ihanno-veri tiszt a kávéházbanazt a kívánságát fejezte ki, 'hogy szeretnének valami magyar különlegességet fogyasztani, valósággal zavarba jöttem. Nagy kin-oimban aztán eszembe jutott: a tokaji. Ez aztán: meg i-s mentette -a magyar becsületet. Jókedvűen •és dalolva mentek az állomásra, onnan le Szerbiába ... Vájjon élnek-e -még, dalolnak-e még főhadnagy ur Scluútz ia fríz földről és hadnagy ur Wilhelm 'Hannoverből, ök legalább megígérték, !ha visszatérnek, ismét benéznek Szegedre és tokajival iinmepHk im-eg a győzelmet. Vajjo-n visszatérnek-e? ... -gl. HÍREK 0000 A török Vörös Félhold képeslevelezöiapjait 20 fillérért árusítja az Országos Bizottság, (Budapest, képviselőház.) Yajda Ernő hősi halála. Rózsaszínű tábori lap az olasz harctérről.... Minden idők -legádázabb harcában .kelt e szomorú lap, mely jelenti, hogy a egy hős tartalékos' hadnagyának kezéből kiesett a kard és az osztrák határ egyik védője nem áll őrt többé... Várhelyi Vajda Ernő, a- vitézségi érem tulajdonosa, tartalékos hadnagy október 29-én e-ste, midőn rohamra vezette századának csupa szegedi fiait, ellenséges golyótól fején találva, hősi halálit) balt. Igy szól a szomorú hir, melyet a tábori levelezőlap hozott -Szegedre, bánatot okozva mindenkinek, aki ezt az -aranyos lelkű fiút ismerte. Bánatot okozott mindenkinek, m-ert őt mindenki -szeette, valamiképpen ő is ragaszkodott mindenkihez. Egy agg ur él-tének őszi alkonyán -ment el a jó unoka és -elvitte magával egy jövendő n agyralli ivatott élet minden reménységét é-s a gyász szomorú lep-l-ével borította a jövő viruló rügy fakad ás át. Ránehezedik lelkünkre a bánat súlya és könnyes szemekkel tekintünk -egy ,sírhant felé, mely ott domborul országaink gránico-s 'határinál. ... És elhunytanak -legjobbjaink a hos-szu harc alatt, Dr. Faragó Sándor. I! Hifii I Klauiál-tér 2. szám. hivatalos aláirási helye. XX Jegyzésekre lombard kölesönöket nyújt előnyös feltételek mellett.