Délmagyarország, 1915. november (4. évfolyam, 264-286. szám)

1915-11-28 / 285. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG MO Szeged, 1915. november 28; A hétről. - I (A pékek.) Ha a tanács nem foglalkozik azzal a tervvel, ihogy a tejlhiáiny enyhítése céljából eltiltsa a tejes péksütemények készítését, dia a pékek ettől meg nem ijednék és üzleti érdekeik védelmiéiben — ami •helyes és tiszteletre méltó dolog — nem fordulnak a főkapitányhoz azzal a kéréssel, hogy ne a péksütemények 'készítését, hanem csak a tejnek a péksüteményekhez való használatát tiltsa el, a pékek nem lesznek érdemesekké az élelmezési nagy aranyéremre, aini igy mindegyiknek külön-külön kijár. Megismételj ük: azt mondják a pékek, hogy a főkapitány ur ne a tejes sütemények készítését, Iha.nem a tejnek a péksüteményekhez való használatát tiltsa el. Amikor az ember a riportban ilyet olvas és a véleménymondással nem vár addig, amig továbbolvas '— a mire tisztelt feleim közül sokan kaphatók —• dühös lesz és azt mondja: ez is olyan okoskodás, amát ugy jelképeznek, hogy a jclbbkézzel a bal, a balkézzel a jobb (fület fogják meg. Bedig ezek a gesztusok itt nem találók ós .a jelen eset jelképezésére egész nyugodtan nyúlhat mindenki a jobb kezével a jolbb, a bal kezével a bal füle után. iMegicibálni azonban nem mindenkinek kell ezt a poroogós, a fejtől elálló, néha kicsiny, többször nagyocska testrészt. A pékek ugyanis ra vasz fiuk, ügyes bűvészek, ahogy egy fbrditómüvész mondaná: feketemü'vészeik. Ök tej nélkül ás készítenek tejes süteményt és lia egy-kettőibáirom és néhány komor gesztus a péksütemény felett és már van benne tej, miért ne legyen benne tej, mikor nem is kell hozzá tej, hogy legyen benne tej. Igaz, hogy lassú számolgatásaik és komor gesztusaik közepette valami porral pemooaelnek a pékek, amit a jelen bűvészet jelen mesterségében tejpornak hívnak, de ez semmit sem von le az ő boszorkány osságuk értékéiből. A pékek az első embereik Szegeden, talán az egész országban, akik meg tudták előzni a tejhiányt, akiket nem sújt le rendelkezés, amely a tej használatát megvonja tőlük, a kik valósággal összeesküdtek a tej ellen, akik kaján mosolylyal, büszke .mell veréssel száműzték inár akkor, a többször vizes, mint a hányszor habos tejet, amikor mindannyiunknak1 a biztos bekövetkezés csalhatatlan jeleivel kedveskedett a tejhiány ós amikor még volt valamennyi időnk felkészülni az elkövetkezendő Ínséges napokra. (A járványkórház.) Szerényen meghúzódó hirsoske adta tudomásul a járványok iránt megtisztelő melegséggel érdeklődő közönségnek, hogy elkészült a járvány kórház, átvétele megtörtént. Rendben van. Járiványkórház már van. Mjág csak csatornázás, vízvezeték és kövezés kelleme és akkor belátható időn belül bizonyára nem fog1 ránk köszönteni Járvány ur ő félelmotessóge azzal: kór ház tok már van a számomra, (hát beköltözőin. Nem akarunk párhuzamot vonni, szorozni, osztani, a feministákról írni, a kofákat szidni, a primadonnákat istennőknek megtenni és a színházról mint kulturintélményről értekezni, úgyis mindenki tudja, hogy miért nem épült fel eddig, az emberi kor hosszú évtizedei alatt a járvány kórház és miért épült most 'fel ilyen rövid idő alatt, majdnem ináról-holnapra ... adakotzün^rKTTONÁK""" TÉLI RUHÁZATÁRA! Hidrobbantás. Északi harctér, november 18. Hirtelen télre változott az idő. Egy órával ezelőtt még esőre készítettük ©lő .fedezékünket s most félméteres hó 'boritja a tetejét; erősen kell fűteni, hogy a mohával betömött deszkaihiaisiadékofcon keresztül beiáramló hideget ellensúlyozzuk. A szél fütyül odakünn s tördeli a kis fenyőerdő száraz ágait. Mindenki a fedezékéibe bujt, esak az előőrsök puffogtatják puskájukat, belelőnek az előttük tátongó sötétségibe s jelzik, hogy fenn vannak, hogy vágyáznak. Kinnt kocsizörgést, hangokat hallunk. A kocsi a fedezékem előtt áll meg s nemsokára egy élő hóember lép be az alacsony ajtón s miután lerázza magáról a havat, bemerem fel régi brünni ösmerősömet, F. mérnököt. A véletlen ugy liozta magával, hogy a 'háború kezdetei óta egy divizióbau szolgálunk. (Mindönki Dinamit mérnöknek ismeri és hívja, inert ahol valamit pusztítani, robbantani kell, őt küldi a kapitánya. Ezelőtt három évvel, a mikor együtt jártam vele 'Brünuben kirándulásokra s ,a Ruder-iClub motoros csónakjával az alig egy méter mély Sehwarzewa folyócskán le-föl sétálgattunk, senki sem gondolta volna róla, hogy annyi bátorság lakozik benne. Most is valami pusztító kiküldetésben jár s ki is rukkol vele: — Azt a nyavalyás hidat kell felrobbantanom, ami még N. falunál a folyón áll; de ínég korán van, azért bejöttem egy kicsit hozzád melegedni. Az a nyavalyás hid sokkal johban érdekelt bennünket .az utóbbi napokban, mint Apponyi stockholmi utazása, vagy Petár király bolyongása. Ugyanis amint az oroszok a túlsó partra helyezték át állásaikat, egy hidat meghagytak s ennek aiz őrizetét erős őrségre bízták. Nem lett volna nehéz őket a túlsó partra átzavarni, de a fölösleges vérontást ki akartuk kerülni. Hiszen ezek úgyis megadják magukat az innenső parton, ha a híd mögöttük levegőbe röpül. Szolgáin teát főzött s egy kicsit felmelegedve elbeszélgettünk a. szőkékről, a barnákról, akiknek az arca lerajzolódott előttünk a szabad tűzhely lángynyelveiben s lelkünk egy pár percre elszállt innen, ebből a füstös, szellős, földalatti Lakásból; megfeledkeztünk a földre vetett nyirkos szalmaágyról, megfeledkeztünk mindenről, ami itt tart 'bennünket s gondolatban ott voltunk annál az ablaknál, ahol télen is oly szépen nyílnák a virágok ... Igy telt el egy pár óra. Közben .a vihar nehéz felhőiket hozott s egyszerre, a beesőt óriási zápor váltotta föl. A rosszul épült fedezékbe a tetőn csorgott be az eső, az ajtón pedig ömlött a lióviz. 'Csakhamar bokáig gázoltunk a vízben. A tűz kialudt, a fedezék kcmokoldala beomlott. — Gyére velőm, — hívott a Dinamit mérnök. — Aludni már itt úgyse lőhet. Igaza van. Femiit viz, lennt viz s bellemetienelbb iniutasen, mint 'mikor az ember nyakába csorog .a viz. Nem kellett sokat rábeszélnie, vélük tartottam. Figyelje {ól meg, hogy mikor Jön A múmia titka Megindult..a kis csapat a szakadó esőben. Nyolc picniier s a mérnök. Sötct volt, alig lehetett egy pár lépésre látni. Áthaladunk a lövészárkokon, csetlünk-botlunk az egyenlőtlen talajon, apró cserjék állják utunkat, amelyekről először azt hisszük, hogy valami guguló alakok. A drótsövényekbe akadunk fel, keressük az átjárót. Előőrs tartóztat fel bennünket; kitanítjuk, hogy ne lőj jön ránk, ha visszafelé jövünk s aztán tovább haladunk az erdőben, ahol helyenkint, mint valami lidércfény, kísértetiesen fluoreszkálnak a poshadt fatuskók a sötétben. Végre kiérünk az erdőből, a folyó partján vagyunk. A part apró -cserjékkel v,au benőve. Megkezdődik a munka. Az emberek lerakodnak a parton. Egy hangos szó nem esik, csiak nóba-iuéiha sug egyik a másiknak valamit. Először egy kisebb tutajt 'helyeznek a földre, amelyre kát liossziu rudat erősiteuek kereszt alakban s az egész alkotmányra ©gy másik hosszú ind kerül merőlegesen. A középen körülbelül 40 kg, ekrasitot erősítenek meg. F. barátom suttogva magyarázza az úszó akna berendezését: Izgalmas, csodás, érdekes A múmia titka — A kereszt alakú és merőleges rud vagy a pillérekben, vagy a hid vízszintes dobogójában felakad s amint a ihidhoz ütközik, ineggyulad a gyújtózsinór s az efcrasit robban. Végre elkészülnek két ilyen úszó aknával. Lassan, óvatosan a vízre helyezik az egyiket; derékig állnak a vízben s egy hoszSfflu rúddal a folyó árjába tolják. A tutaj elindul. A viz árja megrogatja egy párszor, b aztán úszik lefelé. Csakhamar a második tutaj is vízre kerül. 'Mi pedig rohanunk vissza a fedezékekbe, hogy a robbanásra figyelmessé lett oroszok lövedékei ellen védve legyünk. Percek telnek el feszült várakozásban. Ugy érzeui, mintha a szivem az agyamban lüktetne. Gondolatiban elkísérem a két tutajt, ott uszok velük s szeretném kormányozni őket, liogy a partba ne ütközzenek valahogy. Még egy perc is ott kell lenniük a hídnál.De az idő lassan múlik, már azt hiszem, hogy nem sikerült a robbantás, inár szinte Sajnálom a fáradtságot, amikor egyszerre megmozdul alattam a föld, mintha nagy ütés érte volna belülről s rá egy másodpercre óriási dörrenés reszketteti meg a levegőt, amit egy másik követ. Az én mérnököm majd kiugrott örömében a fedezékből, de csakhamar meggondolta, mert a túlsó partról óriási fcgyvlertüzet zúdítanak felónk. A golyók süvítve .csapkodnak nagy puffan ássál a homokba. Én pedig örütlem barátom ujabb sikeréinek. Aztán lassankint elcsendesedik. Mi viszzamegyü.nk az éjjel elhagyott fedezékembe, amit embereim amn y i ra - amenn y i re már rendbehoztak. Ekkorra reggel lesz. S amint a tűz mellett szárítgatjuk esuromviz ruháinkat, elvezetik előttünk az első (fogolyosaipatoit, akik előtt elvágtuk .a visszavonulás útját, A robbantás sikerült, Dr. Magyart István.