Délmagyarország, 1915. november (4. évfolyam, 264-286. szám)

1915-11-28 / 285. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG MO Szeged, 1915. november 28; A hétről. - I (A pékek.) Ha a tanács nem foglalkozik azzal a tervvel, ihogy a tejlhiáiny enyhítése céljából eltiltsa a tejes péksütemények készítését, dia a pékek ettől meg nem ijednék és üzleti érdekeik védelmiéiben — ami •helyes és tiszteletre méltó dolog — nem for­dulnak a főkapitányhoz azzal a kéréssel, hogy ne a péksütemények 'készítését, hanem csak a tejnek a péksüteményekhez való hasz­nálatát tiltsa el, a pékek nem lesznek érde­mesekké az élelmezési nagy aranyéremre, aini igy mindegyiknek külön-külön kijár. Megismételj ük: azt mondják a pékek, hogy a főkapitány ur ne a tejes sütemények ké­szítését, Iha.nem a tejnek a péksüteményekhez való használatát tiltsa el. Amikor az ember a riportban ilyet olvas és a véleménymondás­sal nem vár addig, amig továbbolvas '— a mire tisztelt feleim közül sokan kaphatók —• dühös lesz és azt mondja: ez is olyan okos­kodás, amát ugy jelképeznek, hogy a jclbb­kézzel a bal, a balkézzel a jobb (fület fogják meg. Bedig ezek a gesztusok itt nem talá­lók ós .a jelen eset jelképezésére egész nyu­godtan nyúlhat mindenki a jobb kezével a jolbb, a bal kezével a bal füle után. iMegicibál­ni azonban nem mindenkinek kell ezt a por­oogós, a fejtől elálló, néha kicsiny, többször nagyocska testrészt. A pékek ugyanis ra vasz fiuk, ügyes bűvészek, ahogy egy fbrditó­müvész mondaná: feketemü'vészeik. Ök tej nélkül ás készítenek tejes süteményt és lia egy-kettőibáirom és néhány komor gesztus a péksütemény felett és már van benne tej, miért ne legyen benne tej, mikor nem is kell hozzá tej, hogy legyen benne tej. Igaz, hogy lassú számolgatásaik és komor gesztu­saik közepette valami porral pemooaelnek a pékek, amit a jelen bűvészet jelen mester­ségében tejpornak hívnak, de ez semmit sem von le az ő boszorkány osságuk értékéiből. A pékek az első embereik Szegeden, talán az egész országban, akik meg tudták előzni a tejhiányt, akiket nem sújt le rendelkezés, amely a tej használatát megvonja tőlük, a kik valósággal összeesküdtek a tej ellen, akik kaján mosolylyal, büszke .mell veréssel szám­űzték inár akkor, a többször vizes, mint a hányszor habos tejet, amikor mindannyiunk­nak1 a biztos bekövetkezés csalhatatlan jelei­vel kedveskedett a tejhiány ós amikor még volt valamennyi időnk felkészülni az elkö­vetkezendő Ínséges napokra. (A járványkórház.) Szerényen meghúzó­dó hirsoske adta tudomásul a járványok iránt megtisztelő melegséggel érdeklődő kö­zönségnek, hogy elkészült a járvány kórház, átvétele megtörtént. Rendben van. Járivány­kórház már van. Mjág csak csatornázás, víz­vezeték és kövezés kelleme és akkor belát­ható időn belül bizonyára nem fog1 ránk kö­szönteni Járvány ur ő félelmotessóge azzal: kór ház tok már van a számomra, (hát beköltö­zőin. Nem akarunk párhuzamot vonni, szo­rozni, osztani, a feministákról írni, a kofákat szidni, a primadonnákat istennőknek meg­tenni és a színházról mint kulturintélmény­ről értekezni, úgyis mindenki tudja, hogy miért nem épült fel eddig, az emberi kor hosszú évtizedei alatt a járvány kórház és miért épült most 'fel ilyen rövid idő alatt, majdnem ináról-holnapra ... adakotzün^rKTTONÁK""" TÉLI RUHÁZATÁRA! Hidrobbantás. Északi harctér, november 18. Hirtelen télre változott az idő. Egy órá­val ezelőtt még esőre készítettük ©lő .fedezé­künket s most félméteres hó 'boritja a tete­jét; erősen kell fűteni, hogy a mohával be­tömött deszkaihiaisiadékofcon keresztül bei­áramló hideget ellensúlyozzuk. A szél fütyül odakünn s tördeli a kis fenyőerdő száraz ágait. Mindenki a fedezékéibe bujt, esak az előőrsök puffogtatják puskájukat, belelőnek az előttük tátongó sötétségibe s jelzik, hogy fenn vannak, hogy vágyáznak. Kinnt kocsi­zörgést, hangokat hallunk. A kocsi a fede­zékem előtt áll meg s nemsokára egy élő hó­ember lép be az alacsony ajtón s miután le­rázza magáról a havat, bemerem fel régi brünni ösmerősömet, F. mérnököt. A vélet­len ugy liozta magával, hogy a 'háború kez­detei óta egy divizióbau szolgálunk. (Mindönki Dinamit mérnöknek ismeri és hívja, inert ahol valamit pusztítani, robbantani kell, őt küldi a kapitánya. Ezelőtt három évvel, a mikor együtt jártam vele 'Brünuben kirán­dulásokra s ,a Ruder-iClub motoros csónakjá­val az alig egy méter mély Sehwarzewa fo­lyócskán le-föl sétálgattunk, senki sem gon­dolta volna róla, hogy annyi bátorság lako­zik benne. Most is valami pusztító kikülde­tésben jár s ki is rukkol vele: — Azt a nyavalyás hidat kell felrobban­tanom, ami még N. falunál a folyón áll; de ínég korán van, azért bejöttem egy kicsit hozzád melegedni. Az a nyavalyás hid sokkal johban érde­kelt bennünket .az utóbbi napokban, mint Apponyi stockholmi utazása, vagy Petár király bolyongása. Ugyanis amint az oro­szok a túlsó partra helyezték át állásaikat, egy hidat meghagytak s ennek aiz őrizetét erős őrségre bízták. Nem lett volna nehéz őket a túlsó partra átzavarni, de a fölösleges vérontást ki akartuk kerülni. Hiszen ezek úgyis megadják magukat az innenső parton, ha a híd mögöttük levegőbe röpül. Szolgáin teát főzött s egy kicsit felme­legedve elbeszélgettünk a. szőkékről, a bar­nákról, akiknek az arca lerajzolódott előt­tünk a szabad tűzhely lángynyelveiben s lelkünk egy pár percre elszállt innen, ebből a füstös, szellős, földalatti Lakásból; meg­feledkeztünk a földre vetett nyirkos szalma­ágyról, megfeledkeztünk mindenről, ami itt tart 'bennünket s gondolatban ott voltunk annál az ablaknál, ahol télen is oly szépen nyílnák a virágok ... Igy telt el egy pár óra. Közben .a vihar nehéz felhőiket hozott s egyszerre, a beesőt óriási zápor váltotta föl. A rosszul épült fedezékbe a tetőn csorgott be az eső, az ajtón pedig ömlött a lióviz. 'Csakhamar bokáig gázoltunk a vízben. A tűz kialudt, a fedezék kcmokoldala beomlott. — Gyére velőm, — hívott a Dinamit mér­nök. — Aludni már itt úgyse lőhet. Igaza van. Femiit viz, lennt viz s belle­metienelbb iniutasen, mint 'mikor az ember nyakába csorog .a viz. Nem kellett sokat rá­beszélnie, vélük tartottam. Figyelje {ól meg, hogy mikor Jön A múmia titka Megindult..a kis csapat a szakadó esőben. Nyolc picniier s a mérnök. Sötct volt, alig lehetett egy pár lépésre látni. Áthaladunk a lövészárkokon, csetlünk-botlunk az egyen­lőtlen talajon, apró cserjék állják utunkat, amelyekről először azt hisszük, hogy valami guguló alakok. A drótsövényekbe akadunk fel, keressük az átjárót. Előőrs tartóztat fel bennünket; kitanítjuk, hogy ne lőj jön ránk, ha visszafelé jövünk s aztán tovább hala­dunk az erdőben, ahol helyenkint, mint va­lami lidércfény, kísértetiesen fluoreszkálnak a poshadt fatuskók a sötétben. Végre kiérünk az erdőből, a folyó part­ján vagyunk. A part apró -cserjékkel v,au benőve. Megkezdődik a munka. Az emberek lerakodnak a parton. Egy hangos szó nem esik, csiak nóba-iuéiha sug egyik a másiknak valamit. Először egy kisebb tutajt 'helyez­nek a földre, amelyre kát liossziu rudat erő­siteuek kereszt alakban s az egész alkot­mányra ©gy másik hosszú ind kerül merő­legesen. A középen körülbelül 40 kg, ekra­sitot erősítenek meg. F. barátom suttogva magyarázza az úszó akna berendezését: Izgalmas, csodás, érdekes A múmia titka — A kereszt alakú és merőleges rud vagy a pillérekben, vagy a hid vízszintes do­bogójában felakad s amint a ihidhoz ütkö­zik, ineggyulad a gyújtózsinór s az efcrasit robban. Végre elkészülnek két ilyen úszó akná­val. Lassan, óvatosan a vízre helyezik az egyiket; derékig állnak a vízben s egy hosz­Sfflu rúddal a folyó árjába tolják. A tutaj el­indul. A viz árja megrogatja egy párszor, b aztán úszik lefelé. Csakhamar a második tutaj is vízre kerül. 'Mi pedig rohanunk vissza a fedezékekbe, hogy a robbanásra figyelmessé lett oroszok lövedékei ellen véd­ve legyünk. Percek telnek el feszült várakozásban. Ugy érzeui, mintha a szivem az agyamban lüktetne. Gondolatiban elkísérem a két tutajt, ott uszok velük s szeretném kormányozni őket, liogy a partba ne ütközzenek valahogy. Még egy perc is ott kell lenniük a hídnál.­De az idő lassan múlik, már azt hiszem, hogy nem sikerült a robbantás, inár szinte Sajnálom a fáradtságot, amikor egyszerre megmozdul alattam a föld, mintha nagy ütés érte volna belülről s rá egy másodpercre óriási dörrenés reszketteti meg a levegőt, amit egy másik követ. Az én mérnököm majd kiugrott örömé­ben a fedezékből, de csakhamar meggondol­ta, mert a túlsó partról óriási fcgyvlertüzet zúdítanak felónk. A golyók süvítve .csapkod­nak nagy puffan ássál a homokba. Én pedig örütlem barátom ujabb sikeréinek. Aztán lassankint elcsendesedik. Mi visz­zamegyü.nk az éjjel elhagyott fedezékembe, amit embereim amn y i ra - amenn y i re már rendbehoztak. Ekkorra reggel lesz. S amint a tűz mellett szárítgatjuk esuromviz ruháin­kat, elvezetik előttünk az első (fogolyosaipa­toit, akik előtt elvágtuk .a visszavonulás út­ját, A robbantás sikerült, Dr. Magyart István.

Next

/
Thumbnails
Contents