Délmagyarország, 1915. november (4. évfolyam, 264-286. szám)

1915-11-02 / 264. szám

bohhp Szeged, 1915. IV. évfolyam 264. szám. Kedd, november 2. t&aeffcesxtéség; Xárász-etea & Teáeíesasas-sa: m ( Bcres ssőan fes M Sffiár. ÉLŐ FIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K 22-— negyedévre K Ö-— egy hónapra K 2-— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28'— félévre . . K 14.— negyedévre K 7-— egy hónapra K 2 40 Kiadóhivatal Kárász-atea Telefonszám: 81. Kragujevácot elfoglaltuk Budapest, mofverrfber 1. Közli a ininiszíerelimöiki sajtóosztály.) A nagy Moravátó! nyugatra fekvő területen a szövetséges haderők helyenkint heves utóvédharcok árán elérték a Milanováctól és Kragujeváctól délre és délkeletre emelkedő magaslatokat. Ma reggel 7—8 óra között a kragujeváci arzenálra és kaszárnyára kitűztük az osztrákmagyar és német lobogót. A Morava és a Resava közötti szögletben német csapatok heves harc után elfoglalták a Resava vidéket uraló Fricunovo Brdo magaslatot. A bolgár haderők a Paracin felé vivő uton Planinicától nyugatra és a Nisava völgyében Bela-Paiáukától nyugatra elérték a .magaslatokat. Kövess tábornok német és osztrákmagyar • csapatainak eddigi összes zsákmánya: 20 tiszt, /körülbelül 6600 főnyi legényság, 32 ágyú, 9 géppuska, több mint 30 lőszer kocsi, egy fényszóró, sok fegyver, sok •tüzérségi lőszer és nagyon sók gyalogsági lőszer. Ezenkívül 45 régi vagy szétrobbantott ágyúcsövei zsákmányoltunk. Höfer altábornagy, Berlin, november 1. A nagy főhadiszállás jeleníti: A balkáni hadszintéren folytattuk támadásunkat és elfoglaltuk a Grn-Milanovációl déire emelkedő 'magaslatokat. Kragujevác irányában az ellenséget Petrovackáron és a Lepenica-szakaszon tul vetettük vissza. Kragujevác a németek kezén van. A Moravától keletre a szerbek SZÍVÓS eílentállása dacára elfoglaltuk a Tricunovo-hegyet. Néhány száz foglyot ejtettünk. B o j a d j i e f f tábornok hadserege október 30-án utóvédharcok között az ellenséget általában) a Plauinica magaslatok (Zajecártól délnyugatra), Sletiiia (Knyazeváctől északnyugatra), Svrljigtóí keletre (Bela-iPialánkától nyugatra) és Vlasotincétöl keletre húzódó vonalig követte. Legfőbb hadvezetőség. Lankadni kezú a harmadik olasz offenzíva. A két fietss Ssonzo csata fegyvereink győzelmével végződött. — Az ellenség legalább 150.000 embert vesztett. Budapest, 'november 1. Közli a minísz •teretóki sajtóosztály.) Az olaszoknak ten germelletti arcvonalunk ellen oiktóber 18-án 'megindított és október 28-án friss csapatokkal megújított harmadik támadása már lankadni kezd. Tegnap az ellenség a doberdói fensiik északi széle ellen nagyobb, több más helyen pedig gyengébb erőkkel még előretört, támadása azonban már nem általános. Az újból fellobbanó harc után az olaszok hadvezetösége által nagyhangon előre bejelentett, a fő arcvonalon legalább 25 gyaloghadosztállyal újra megkisérelt offenzíva a győzelem biztos tudatában harcoló csapataink rendithetetlen falán m e g t ö r ö 1t. A két ihetes Isonzó-csata fegyvereink győzelmével végződött. Csatavonalunk általában változatlan. Hasonlóképen szilárdan kezükben tartják Tirol és Karinthia védői a háború kitörése óta hősiesen tartott állásokat. Ezen sikerekkel fegyveres erőink ujbólb bebizonyította, inilyen hiu és tarthatatlan volt az egykori szövetségeseknek a délnyugati határszéli területekkel szemben támasztott minden követelése, amely területeket, azt hitték, alattomos hátbatámadással könnyen megszerezhetik. Az október hó második felében lezajlott harcokban az ellenség legalább 150 ezer embert veszített. Höfer altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. Olaszországot szorongatfák szövetségesei. Lugano, október 30. Az antantnak Salánárához intézett az a felszólítása, 'hogy Olaszország vegyen részt a Balkán-expedícióban, mind követelődzőbbé, sőt fenyegetőbbé válLik. Hasztalan mutat rá a Giornale d'Itali a .az olasz offenzíva „ellenállhatatlan előnyomulásának nagyszerű sikereire", .amelyekről a semleges sajtó (ezalatt persze a Journal de Geneve-t és a Gazette de Cousanne-1 érti) a föltétlen dicséret hangján emlékezik meg, az antant vezető körei ezzel nem 'érik be, hanemi mindnagyobb energiával izgatnak az olasz kabinet ellen, hogy végül is végérvényesen magukkal ragadják azt. Igy ma a Popolo d'ltalia „a népek .nevében" — ezalatt persze csak az antant értendő — Salaridrához kategorikus felhívást intéz, hogy küldjön 50 ezer olaszt Szalonikiba, hogy azok Is segédkezet nyújtsanak a „barbár Németország" Közép-tengerihez való előnyomulásának a megakadályozásához. „Nem Trieszt vagy Trient kedvéért, — irja tovább — láttuk szükségét ennek a. háborúnak, hanem hogy szétzúzzak a német barbarizmust és a nemzeteiket távoltartsuk a Közép-tengertől. Ma, amikor 'Görögország megnyerte Romániát Németország számára, azt követeljük a kormánytól, hogy rögtön lépjen fel a szövetségesek oldalán. Ezt akarja a nép, Salandra ur és ez majd keresztül tudja vinni a maga akaratát". Azonban az angol szövetségnek ez az orgánuma egy másik sürgős intelmet intéz Saiandrához, ,azt, hogy tapossa szét Giolitti-nak és 'az. egész országban szétszórt híveinek fcigyófejét. Ez a, „banda" már annyira vitte, hogy Piemontban és más tartományokban erős háborúellenes forrongás észlelhető, mert a háborút, minit minden nyomornsá és szociális baj okát állítják oda. Ép ezért 'kalandra vesse végét, akár megrémitéssel is ezen áruló banda üzelmeinek és 'a nép is mögötte fog állani, mint májusban. A Velence ellen intézett repülőtámadásént a lapok azt követelik, hogy az állam konfiskáljfa a Palazzo Veneziát (vatikáni követsági palota!), a Villa Estét, valamint az öszszes olaszországi osztrák villáikat és -minden Olaszországban található osztrák-magyar magánvagyonit. Románia nem áll ellenségeink mellé. Csernovic, október 31. Egy előkelő ,román, akit a határforgalom .szabályozásának megbeszélésére iBurdujenibe küldtek, a román politikai helyzetről igy nyilatkozott: — A Bukarestben vasárnap történtek Filipescu híveinek teljesen, halul kiütött kudarca. Célja a Bratianu-kormány megbuktatása volt. Filipescu azonban! most „kijátszotta" magát. A Filipesou-párt 'erőszakoskodása csak azt mutatja, hogy milyen 'nagy veszélyt jelentene kormány raj utasuk. A kormány renditihetetlenül kitart az általa ismertetett irányzat mellett. Az antant javára való elhajlás kizárt dolog. Stockholm, november 1. A Novoje Vremja „Románia a válaszúton" elmen cikket közöl, amelyben' a többek között ezeket irja: Egy álló esztendeje nap-nap mellett arról iparkodtak bennünket 'meggyőzni, hogy Románia velünk tökéletes egyetértésben van. A döntő pillanatban most kiderült, hogy ez csak ámítás volt. Vájjon nem várhatnák-e el, hogy a fegfelelőségteljesebb állásokban, amelyektől az orosz nép legfontosabb érdekei függnek, igazán kiváló férfiak üljenek? Avagy várjunk addig az időpontig, amig a román és görög kormányok a szófiai kormány példáját követik?