Délmagyarország, 1915. október (4. évfolyam, 237-263. szám)

1915-10-13 / 247. szám

4 v DÉLMAGYARORSZAG Szeged, 1915. október 13. Szegedi szemtanú Belgrád megvivásáról. Herczeg István tartalékos főhadnagy, biztosítási tisztviselő, a zimonyl szerb templom tornyából nézte végig Belgrád ostromát. A történelmi érdíekességü eseményről az alábbi tudósítást küldte a Délmagyarországniak: Október 6-án délután 1 óra. A zirrionyi szerb templom udvarán járkálok alá s fölé. Az iskola épület alatt tevő pincében1 van az ez re d parancsnokság irodája. Miint összteköíőr tiszt ide vagyok láncolva, pedig most ott szeretnék lenni legalább is a vasúti állomásnál, 'hogy gyönyörködhessek Belgrádban. — Belgrádi! Most éled végóráidat. A mai délután és az éjszaka még a tied; de a hajnal már miránk virrad benned. Holnap keresztelni akarunk: 'Nándorfehérvár feltámadsz! Ezek a szavak lelkemből erednek azokra a mennydörgésekre, amelyeket körülöttem több mint kétszáz ágyn végez. Türelmetlen vagyok. A toronyban szeretnék már lenni, hogy lássam a Kalimegdánon egy vár modern ostromát. Még várnom kell, mert sokan vannak fenni. Minden toronyból érkezőt megkérdezek : — Mit láttál? Érdekes? — Haj! Nagyszerül Mindenütt füstfelhő. Hatalmas, egész fel az égig. Jól dolgoznak a tüzérek. Ezt már nevezem valaminek. — Sokan vannak még fenni? — Nem. — Látcsövet! Térképet! És egy óra 45 perckor sietek fel a toronyba. — Látod, látod ott a .kaszárnyánál — kiáltja egyik néző a másiknak, -amikor épen felérkezek. — Odatekintek én is. Fehér füst gomolyog felfelé hatalmas oszlopban. Amii egyszerre a szemem elé túriul, igazán gyönyörű, öt kilométerre van a Kalimegdán. Füstöl mindenütt. A Topcsidterre tekintek, az is Ifüstöl; A kettő közt maga a város ragyog elém a naptól élénken megvilágított fehér házakkal. Ide csak ritkán téved lövedék. •Mig a szemem a képre, igazán eleven képre tapad, addig a fülem a harminc és felesek dördülését lesi. Itt is, ott is megdördül egy, aztán hallgatom a síró, jajgató, sikongó, majd kutyaugatásra emlékeztető hangokat. (Most egy harminc és feles lövedék hangját kisérem figyelemmel.1. Ahogy rettenetesen nyikorog és sir a hatalmas lövedék rűpülése közben, lenn a. kutyák ugatni kezdenek. De hol járhat már a lövedék? Miikor csapódik le? öt kilométer a távolság csak, azt hinné tehát az ember, hogy egy-kettőre odaér. Már nem is néhány pillanat, hanem megszámlálhatatlan másodperc telt el azóta, hogy a lövedék fölöttem sirva-viisitva elsuhant, mégis odaát semmi nyoma sincs a becsapódásnak. — Ez nem explodált! — jegyzi meg valaki lehangoltan. — Már én is azt hittem. Nem akartuk figyelni iste már a helyet, alhol a becsapódást vártuk. Egyszer csak azonban megakad' a szemünk egy vörös, villámgyorsan feiszökelő Ifiistoszlopon. S amig azt nézzük, mélydörgésii han.g érkezik hozzánk: a harminc és feles explodálásának a hangja. Eleinte ugy tünt fel, mintha szerb ágyuké lenne. Pedig ez teljes lehetetlenség. Ki merné azt elhinni, hogy a szerb ágyuk a mieink tüzelését egyáltalán nem viszonozták Pedig ugy van. Hisz itt most míndanynyian amiatt bosszankodunk. Nem értjük az okát. Vájjon miben törik a szerbek .a fejüket. Talán hátrább húzódtak? Sokáig nem érek rá emiatt önmagammal: tépelődni, mert a .szemem előtt, moziban' sohasem, látható események lebegtetik temérdek füstoszlop tündérfátyolát. A Topcsideren mind lilakék, mig a Kalimegdánon és attól keletre a legel len tétestebb szintek mutatkoznak egyszerre. Elborul az idő és a kép is megváltozik. Ugyan akad-e ember, aki ezt megörökíti? Az én betűim, ha 'egyszer hazakerülhetek és vissza-visszagondoloik a most átélt időre, a lelkemben sohasem fogják ugyanezt a képet .feleleveníteni. Uj nézők érkeznek fel hozzám. — Alii! Innen aztán jól látni. Mintha csak a Doberdón lennék. Né! az a kaszárnya ott a Kalimegdánon hogy át van lyukgatva. Megszólal, egy másik: — Hej, a kutyafáját! A Hadisziget mögött micsoda gájzir támadt. Biztosan a Dunába pottyant. Egy harmadik egy lövedék röpülésére: — Hogy nyikorog, mintha nem lenne megkenve! Letekintek Zimonyra. Az utcán, mintha semmi sem történnék, járnak-kelnek civilek és katonák egyaránt. Hirtelen halotti csend támad. Pihennek az ágyuk, vagy talán lélegzetet vesznek. Ez azonban csak néhány pillanatig tart és újra bömbölnek, mintha óriási vasajtók csapódnának be minden,fellé az égboltozaton. Egy órát töltve a toronyban, sietek le a pincébe. Itt, a nyüzsgő patkányok társaságában várjuk lélegzetfojtva a további eseményekei, a szivemet örömhír reszketteti meg; — Eddig három helyen átkeltünk! Herczeg István tartalékos főhadnagy. RaxpiiRsaBsaasag9aBBBBaBHiisBKa»B»eag>BEaiaESHBZBSss33iiaasEK aasaa A hatóság intézkedései az éEelmiszeruzsora letörésére — A tanács végrehajtja a közgyűlés minden határozatát. — (Saját tudósítónktól.) Sajnálatos félreértés folytán a keddi helyi lapok azt közölték, hogy a tanács nem lakarja végrehajtani a szeptemberi közgyűlésnek ,azt, a határozatát, amelyet az egyre jobban hatalmaskodó éliel'míiszeruzsora, letörésére hozott. A közlés érthető feltűnést és kinos megdöbbenést keltett. A. közönség nagyon jól tudtia, hogy a hatóság a drágaság ellen való küzdelemben más eszközöket tartott cél rávezetőnek, mint amelyeknek a közgyűlés többséget adott. De azt is tudta, hogy a közgyűlés parlamentáris formák szigorú betartásával hozta határozatát, azon a kérdést alaposan megvitatták, mindenkinek módjában volt véleményét elmondani, semmi ok sem forog tehát fenn, amely indokolttá tenné azt, hogy a hatóság szembehelyezkedjék a közgyűlés határozatával. Tárgyi okok mellett egyéni szempontok is kínossá tették a helyzetet. Miért épen a polgármester és miért épen a főkapitány tenné ezt, akiknek ép a közelmúltban adózott a város közönsége bizalma megnyilvánulásával. A helyzet ilyetén alakulása természetesen legközvetlenebbül az indítványozókat érintette, akik érezték, hogy felelősséggel tartoznak azért is, hogy akciójuk nyomán ne csak közgyűlési vita, hanem üdvös intézkedések sorozata is támadjon. Ép azért kedden délben tanácskozásra jötteik össze, amelyen elhatározták, hogy küldöttségileg felkeresik a polgármestert. A küldöttség vezetője Wimmer Fülöp, tagjai dr. Krausz József, Pásztor Józsii, Szabó Gyula és Weiner Miksa voltak. Wimmer előterjesztésére és kérdéseire a polgármester a következőket mondta: — Kérem, uraim, beszélni s-:m lehet arról, hogy a tanács nem akarná végrehajtani a közgyűlés határozatát. Hiszen ez nekünk kötelességünk. A küldöttség ezután a polgármesterrel pontról-pontra ment az indítványon és a legmegnyugtatóbb kijelentéseket nyerte. A küldöttséget amely a belügyminiszterhez megy, már szervezi a polgármester. A küldöttségben való részvételre pénteken délig kell jelentkezni a polgármesteri hivatalban. Természetesen mindenki a saját költségén utazik. Az élelmezési szövetkezet megalakításának előkészítő munkálatai befejezésükhöz közelednek. A polgármester ugy nyilatkozott, hogy a város hozzájárulása ci mén megszavazott 100.000 koronát szükség esetén előbb i,s rendelkezésre bocsájtja, mint a Back-féle összegre az elszámolás megtörténhet. Ennek késése egyébként tisztára a budapesti Hitelbankon múlik. Arra ma már a legalaposabb remény van, hogy rövidesen öszszejön az a 100.000 korona is, amivel a szövetkezet megalakítását vállalatok és gazdagabb magánosok segitenék elő. Back Bernáton és Wimmer Fülöpön kivül hozzájárulási készségüket kijelentették eddig a Villamos Vasút, a Kender és Leniipa.r r.-t. ós a Légszeszgyár, ugy, hogy ez idő szerint körülbélül1 40.00/ korona van együtt. A tárgyalások a ipénzintézetekkel folynak és bizonyára kedvező eredménnyel végződnek. A kofák és szedők dolgairól sem feledkezik meg a hatóság, amely már el is küldte az átiratot a helyőrség parancsnokához annak érdekében, hogy a katonaság a kórházak élelmezésére szükséges élelmiszereket — amenynyuben az egyéb fontos érdekekbe nem ütközik — ne a .szegedi nyílt piacokon szerezze íbe. Bemutatta a polgármester a tanácsi határozatot és azt a. levelet, amelyben dr. Cicatricis Lajos főispánt felkérik, hogy vezesse a küldöttséget a belügyminiszterhez. Azt hisszük, ezek az intézkedések olyanok, amelyek a közönséget teljesen megnyugtathatják. Alkalmasak arra, hogy a drágaságtól agyonhajszolt városi polgárság némi bizalommal várja a legközelebbi jövőt, tfíSffEMBBRRBraBRBRBBSHHSBBSEHRBBBBBHSSRBBRRBRBttifflOBttílBW Olasz kórházhajó angol sebesültek részére. Lugano. október 12. Az olasz kormány a Dardanelláknál levő angol főparancsnokságnak .rendelkezésére bocsátotta a Re d'ltalia kórházlhajót, ihogy vissza lehessen szállitani 'Angliába az angol sebesült katonákat. A belga minisztertanács „megállapít." Havre, október 12. A belga minisztertanács legutóbbi iilé'sén megállapította, hogy Németország nyolc milliárd hadikárpótlást tartozik fizetni Belgiuminak.