Délmagyarország, 1915. október (4. évfolyam, 237-263. szám)

1915-10-06 / 241. szám

10 bélmagyarország Szeged, 1915. október 3. A harmadik hadikölcsön szegedi sikeréért. (Saját tudósítónktól.) Az október 17-én kibocsá/jtásra kerül5 (harfriadik hadikölcsön minél teljesebb isikere érdekében dr. Cicatricis Lajos főispán máris -megindította az akciót. Keddien délelőttre nagyobb értekezletet Ihfvott össze a városiháza közgyűlési termébe, amely megáill'aipitott programijához megszabta annak az akciónak a kereteit, mely hivatva lesz a hadikölcsön ügyét Szegeden a legteljesebb győzelemre vinni. :Az értekezlet eléggé népes volt és almi különösen fontos és örvendetes, a kereskedő és iparos osztály mellett nagy számban jelentek meg a gazdaemberek. •Sokan jöttek el a tanítónőik és tanítók közül, a kikre ép Szegeden fontos és nemes szerep vár a hadiköllcsöti sikerének teljessé tételét célzó munkában. A város hatóságát a polgármesteren ikivül a tanács több tagja képviselte. Az értekezletet a főispán, véghetetlenül logikus, mteggyőziő, szakszerű, de emellett mindenki számára érthető beszéddel nyitotta meg. Vázolta a hadikölcsön természetrajzát, utalt arra a lelkes készségre, amellyel 'az első két hadikölcsön ügyét a nemzet szolgálta. A háborúhoz pénz kell — mondta a főispán — és ezt a piénzt nem lehet azon ,a'z uton előteremteni, amelyen az állam szükségleteit békés időkben fedezte. A kibocsátásnak az a formája, amelyhez a háború kitörése óta folyamodik a kormány, kezdetben talán népszerűtlen volt, mert nem ismerték nálunk. Ma már a legszélesebb rétegei tudják, hogy ezeknek a papíroknak vásárlásával nemcsak ha'zafiui kötelességet teljesítenek, hanem a saját gazdaságú érdekeiket is a legcélszerűbben szolgálják. Tudiják, h'ogy a kötvényeknek a pénzzel egyenlő értékük van és szükség esetén mobillá is tehetők. Tekintettél kell azonban' arra lenni, hogy az első két hadikölcsönben való részvétel például egyes városokat, egyesületeket nagyon igénybe vett, ezekre most nem számíthatunk olyan mértékben, •mint az eddigi kibocsá'jtásoknál. : Viszont a mostani akcióba bele kell vonni mindazokat, akik a badifeeilcsön ügyétől érthető okokból mindig távol maradtak. Hogy az akció minden részletre kiterjedő gondossággal meginduljon, a szervezés munkáját már most meg kell kezdeni. Az értekezlet nagy figyelemmel hallgatta a (főispán fejtegetéseit, amelyeik után központi bizottságot alakított. A bizottság, efaöke a főispán', társelnöke a polgármester, ügyvezetője a tiszti főügyész lett. Ezi a bizottság intézi az agitáció munkáját, részint a sajtó, részint gyűlések, részint küldöttségeik révén, amelyek városrészenkint más-más tagokból állanak és lakásukon keresik feli a polgárságot. A központi bizottságot az ügyvezető, dr. Turóczy Mihály még ezen a héten összehívja, hogy a szervezés és agitálás munkáját bevezesse. ( I legolcsóbb beszerzési forrása Viederker Pál Szeged, Tisza L.-körut 87. Telefon 13-16. Kovácsszén és faszén napi áron kapható. Válság nyugaton, Berlin, október 5. 'Németek és magyarok egyaránt feszült figyelemmel kisérik a nyugati (front eseményeit. Sziivve'1-lélekkel ott vannak azokkal a németekkel, akik több mint egyl éve feltartóztatják két nagy nemzet rohamát. A jelenlegi támadás pedig a legborzalmasabb a világtörténelemben. Akár a tervezett időpontban, akár politikai nyomás folytán elsietve kezdődött meg ez a támadás, nem tagadiható, hogy az ellenséges vezérkarok terve bizonyos tekintetben nagyszabású'. A háború folyamán négyszer kísérelték meg, hogy „Franciaország megszállóinak" az ércfalát keresztültörjék és mind a négyszer kudarcot vallottak. Veszteségeik Soissansnál, I a Champagneban, a Maas és Mosel közt és áz Artoisban rettenetesek voltak. Támadásaik egyetlenegy ponton sem tudták megingatni' a j németek sorait, a nyáron pedig arra sem, voltak képesek, hogy keleti szövetségesük helyzetén — bármennyire kérte is az őket erre •— könnyítsenek. Egyik orosz vár ia másik után esett el és a szövetséges csapatok Kurlandbqn és Litvániában, Lengyelországban és Volhiniában feltartóztathát'atiianul kergették maguk előtt az orosz csapatokat, mialatt nyugaton 'a németek frontja rendíthetetlenül állott. Ezek a tapasztalatok érlelték meg az áltlános támadás tervét. Megkezdődött az irtózatos bombázás azzal a céllal, hogy a védelem minden mies(termüvét porrá zúzza. Emberanyagot sem kíméltek. Ennek a hadműveletnek sztratégiai célja nem lelhet kétséges: nagy túlerővel legyőzni, visszaszorítani és áttörni a német vonalat. (Nagyobb mértékben a mi gorlicei áttörésünket akarták lemásolni. A döntés még nem történt meg, azzal nem áltatjuk magunkat. A véres-keserves harcoknak még nincs végük, a védőknek még nem 'adatott meg megpihenniök, a száz mérföldig elhalló bombázás ujult erővel (folyik. De semleges oldalról már hallszik: „az Aisne nem Dunajec" és egy máris kitűnt: a támadás hallatlan erejé'iié'1 nagyobb az ellentállás ereje, amelynek köszönhető, h'OTv az ellenség egy 'heti eredménye nagyon mérsékelt, helyenkint területnyereséggé zsugorodott össze. Sztratégiai sikert tehát nyugati ellenfeleink még nem érték el és teljesen jogosult az eddigiékből az a reményünk, Ihogy a sikerre való kilátásuk erősen megcsappant. Nem alaptalan az a feltevés, hogy ily esetekben minden nap nem a támadó, hanem a védekező sikerének a.z esélyeit növeli. A német csapatok eredményes ellentámadásai, nagyszámú német tartalékok vonalba küldése, a német csapatok meg nem rendült harcvágya, az ellenségnek naponkinti hasztalan kísérletei, hogy előbbre jusson, valószínűvé teszik az ezentuli áttörés kudarcát. Nem akarjuk könyelmüen azt állítani, hogy megszűnt a krizis, de csak figyelemmel kell kísérnünk az angol é's francia sajtó nyilatkozatait és azokból kiolvashatjuk, hogy a dolog irhásként alakult, mint ahogy odaát titokban remélték. — Arra intik ugyanis az antant népeit, Ihogy a „nagy fordulatra" vonatkozó reiménnyel még egy kicsit várni kell, miközben alig tudják •magukba fojtani annak a bevallását, hogy erre a nagy fordulatra ép most lett volna oly nagyon hagy szükség. Olyen szép is lett volna, a nyugati harctéren és a Balkánon egv csapásra a világtörténelmet az antant szájaize szerint alakítani. A Balkánon közeledik a döntés, Párisbód jelentik, ihiogy Joffre politikai okokból, — hogy Bulgáriára és szomszédaira nyomást gyakoroljon, — .szánta rá magát a még korainak tartott nagy támadásra. Poincaré és Delcassé a lemondásukkal való fenyegetéssel birták csak ró. Akár igy van, akár máskép, az az egy (bizonyos, Ihogy a támadás politikai hatást nem ért el. Selm Bulgáriából, sem Romániából, de még Görögországból sem érkezett hiteles értesítés arról, mintha eddigi magatartásukon változtatni 'akarnának. délen és keleten. A Balkánon is magukra (maradnak Anglia és Franciaország. Olaszország nem mehet velük, egyrészt, mert nincsenek (fölösleges csapatai meHék-hadszinterekre, másrészt, mert ezzel végleg elidegenitené Görögországot. Oroszország csak a Fekete-tenger és a Duna felöl támadhatna. Ámde Oroszországnak is vajmi mérsékelt az eröfölöslege. Az njaöb hadszintéren való szereplésitől azonban egy másik nagyon nyomós ok is visszatartja Oroszországot: az orosz belső válság. Goremykin a cárra támaszkodva dacol a dumával, dacol engedékenyebb minisztertársaival )ési az egész orosz társadalommal. Ámde a legI ujabb Ihirek szerint Goremykinnek tudtára adták, liogy ez az orosz (társadalomi szövetkezni akar a munkásnéppel, mely már kiadta r a,z általános sztrájk jelszavát. A cár — ugy hírlik — most miár kapitulálni akar é's á dumát rögtön össze akarja hivatni. A dulma köréiből eredő ezen hirek egyelőre megbizlhatatlauok. Ha azonban a cár és Goremykin megmaradnak eddigi álláspontjukon, akkor Oroszország oly belső válság előtt áll, aminőt eddig még nem éit át. Ha az orosz politikusok arra az. álláspontra helyezkednék, — s ez egyáltalán' nincs kizárva, — hogv Konstantinápoly helyett inkább az orosz ibellhatalmat ragadják magukhoz, a cár szövetségeseire nézve ez a világháború még különös alakulatot 'velhet. Német jegyzék Norvégiához. Krisztiánja, október 5. A berlini norvég követség a német birodalmi külügyi kormánytól a napokban jegyzéket kapott, a mely kifejti, hogy a német admiralitás vezérkara vizsgálatot tartott a Ilakon VII. norvég gőzös elkobzott postája miatt és megállapította, hogy a némtet tengeralattjáró naszád parancsnokának jelentése szerint a postacsomagokban, amelyeket a tengerbe dobatott, hadidugáru volt, főleg élelmiszer, amely valószinüleg az ellenséges államoknak volt szánva. A londoni egyezmény 54. cikke értelmében tehát a német tengeralattjáró naszád parancsnokának joga volt azt minden további vizsgálat nélkül megsemmisíteni. Azokat a postacsomagokat, amelyek nem tartalmaztak hadi dugárrit, a német hadihajó parancsnoka visszaadta a norvég hajónak. Négy po'stazsákot, amelyek az ellenséges országokba voltak címezve, a német parancsnok magával vitt és a némtet hatóságoknak szolgáltatta be. A 'levélpostát a hágai egyezmény nem védi, mert a hadviselő államok, köztük Oroszország ném ratifikálták s igy a 9. cikk ebben a háborúban nem alkalmazható. Ellenséges hadihajók a német levélpostát kímélet nélkül kezelik a semleges hajókon, és minden alkalommal lefoglalják, tehát Németországnak is joga van hasonló eljárást követni s igy a norvég kormány tiltakozása nem tekinthető jogosnak. A német ibirodállmi kormány mindazáltal elhatározta, hogy a semleges államok érdekeinek kímélése céljából ezentúl nem bántja a semleges hajók levélpostáját, még ha az ellenséges országokba megy is. Erinek az elhatározásnak értelmében1 a birodalmi postaigazgatóság a fiakon VII. norvég hajóról elvitt ievélpostát kiszolgáltatta a norvég postaigaz. gatóságnak. Aí. T. 1.) Adakozzunk a rokkantaknak és a világtalan katonáknak! SBBCBBBBBBBBBBBBSBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBSBBBBBBBB