Délmagyarország, 1915. október (4. évfolyam, 237-263. szám)

1915-10-05 / 240. szám

Szeged, 1915. október 5. DÉLMA GYARORSZÁ G 7 B*í.*a««*«es»BaB»»t»aaoa»»aaasu«MO»»eaaa«««aasa»«si» SZÍNHÁZ MŰVÉSZET 0000 SZÍNHÁZI MŰSOR: KEDD: Lengyelvér, operett (páratlan). SZERDA: Bánkbán, szomorújáték (páros). CSÜTÖRTÖK: Lyon Lea, színmű (páratlan). PÉNTEK: A piros ruhás hölgy. Bemutató operett (páros). SZOMBAT: A piros ruhás hölgy, operett (páratlan). VASÁRNAP délután: Kis király, operett. VASÁRNAP este: Kis király, operett (páros). Újházi Ede. Pár éve már, ihogy Újházi Edéről mit sem hallani. Nem szerepel már az ország első színházának az előadásaiban, a neve sem a színi,apon, sem az újságok hasábjain. Mintha nem is létezett volna, .hallgat róla a krónika. Nyugdíjba küldték és a nyomorba. És Újházi Ede elli, agyta a színpadot, amelyet nem taposott nálánál nagyobb művész, nagyobb talentum. El sem búcsúzhatott a közönségtől, amelymindig ünnepnek tartotta, ha az ő utolérhetetlen, nagyszerű, mindenek felett álló művészetében gyö n y őrködhetett. Régi sziniházjárók, akik a múlton szeretnek elmerengeni, visszaidézni az emlékezetbe a tegnapot, emlegetik néha a. nevét és páratlan alakításait. Felsorolják, liogy ezt, vagy azt ,a szerepet az Újházi Ede ábrázolásában látták, de sem az előtt, sem azóta nem láttak oly szépet, tökéleteset. Nem lehet azokat elfelejteni. És kipirult orcával, fénylő szemekkel magyarázzák, mik voltak az eszközei, milyenek voltak a sziliéi, milyen volt a hangja, a mozgása, járása, kelése és milyen volt a kedélye, a páratlan humora, amely arannyal vont be mindent. A pá ratlan ábrázolásaira még emlékeznek az emberek, de a művészt, a nagy magyar talentumot, minden idők és minden nemzetek legnagyobb színészét elfelejtették. Magyar sors, színész sors! Megreszket az ember szive, ha arra gondol, hogy élő emberről aki teli marokkal szórta egy emberöltőn keresztül művészetének csodás szépségeit, akinek Belvárosi Kávéház Ülsőrendü kiszolgálás. — Jó kávéházi italok. — Reggeli és uzsonna kávé. •Szíves pártfogást kér Radó4gnác, kávés. emekbe formált alakításain ezer meg ezer ember lelke pihent meg a verejtékes napi munka után, aki a szépnek kultuszával telítette meg embertársainak a lelkét, igy el lehet felejtkezni. Szégyen leirni, (l-e Újházi Edét elfelejtették. Rá sem gondolunk már, aki -pedig mindig arra gondolt, hogy ujalbbnál-ujabib színpadi alakjaial mint- szerezzen a közönségnek zavartalan gyönyörűséget, a Nemzeti Színháznak, meg a magyar színészetnek örök dicsőséget. Amig átszőtt, amig szerepelt és a Tékozló bőkezűségével tárta eli'bénk művészetének kincseit, ott settenkedtünk körülötte, az árnyékiában húzódtunk meg és boldogok voltunk, ha megszólitásáxa érdemesített és ha a ^Mester" titulust hangoztathattuk az egyetlen ajándékot, amit a nemzettől kapott. Mindenki elfelejthette, mindenki elfelejtheti, de van egy náció, amely nem felejti el. Az újságírók. Most is egy újságírónak jutott az eszébe, hogy vájjon mi van Ujliázi Edevei, mit csinál, mint telnek napjai, mivel foglalkozik, bántja-e valami, van-e öröme annak az embernek, akit a magyar szin-ószeti művészet magáénak mondhatott s akit — bizony kínos leirni — mindenki elhagyott. Az emlékező újságíró — Szenes Béla a neve — a. „Pesti Napló" .vasárnapi számában megírta, hogy Újházi Ede, a. Mester, a legnagyobb magyar művész egy szurgyik kis udvari lakásban lakik, elhagyatva, letegen, nélkülözve és nyomorogva — Budapesten. — Igenis, nem titkolom, hogy rettenetes nyomorban vagyok, A helyzetem borzasztó. Megmondom ugy, ahogy van, mindenki megtudhatja: mindenem zálogban van, nincs semmim ... „ Ez a pár szó mindennél beszédesebb és ebben a pár szóban bennefoglaltátik a 1-egnayobl) magyar művész napáid-ozíatának minden szomorúsága, minden keserűsége. A szomorú írás, az Újházi Ede nyomoráról, clhagyatottságáról, nélkülözéssel teljes, helyzetéről szóló inas, ahová c.sak elkerül, mindenütt megdöbbenést keltett. Leginkább a, színészek és újságírók világában, ahová a Mester szintén tartozott. Mert ő az újságírók céhébe is tartozott. Irt a régi színészetről, szeretettel, a sziv melegségével és azzal a rajongással amire osak szívbéli emberek, a pályájukért hevülök képesek. A magyar .színészet régi jeleseiről olyan arcképeket irt, amelyeknél Különbet Lenbach sem tudott volna festeni. Bródy Sándor „Jövendő" cimü folyóiratában jelentek meg ezek az irások, mások pedig a Pesti Naplóban. A szegedi színészet tagjai is olvasták az Újházi Ede szomorú nap áldozatáról szóló cikket és megreszketett a szivük a Mester nyomora miatt. Sajnálták a Mestert, egyik-másiknak a könnye is kicsordult a keserűségtől és hogy mit se tehetnek az Újházi Ede érdekében. És mégi tenni fognak. Körmendi Kálmán agyában keletkezett a gondolat, hogyha már mindenki elhagyta Újházi Edét, a nagyot, az utolérhetetlent, mindannyiunknak szerető szivii tanítóját, a. vidéki színészetnek nem szabad elhagynia. És előállt a .szép, követésre méltó és érdemes tervével, hogy a vidéki nagyobb társulatok november 5-én adják elő a Constantin abbé cimü színjátékot, amelynek cimszerepe a Mester legragyogóbb alakítása volt és az előadás jövedelme Újházi Ede javára szolgáljon. A társulat tagjai, a konzorciá.lis társulat tagjai nagy örömmel fogadták a tervet és nyomban elhatározták, hogy a szegedi színtársulat mint Szenzációs újdonság ! Szenzációs újdonság ! Aage ffiadelung: • H /ff A hírneves dán iró könyvet irt a kárpáti nagy harcokról . . . Ára 4 korona. Franyó Zoltán: A dicső kárpáti harcok egy aktiv résztvevőjének izgalmas csafaleirásai . . . . i Ara 3 korona. Profoászka Ottokár; A nagy egyházférfiu érdekes fejtegetései 1 Ara 4 korona. Fehérí Armsnd: r n Közvetlen megfigyelések a francia harctérről Ara 3 korona. Bemard Shaw: Anglia ellett 1$ i A nagy angol iró bölcs szavai a háborúról Ára 2 korona Dr. Kovács Béla: a ff a ff Érdekes és hasznos útbaigazítások a hadiszolgáltatásokról . . Ara 4 korona. Nyáry Andor: Rendkívül friss és megkapó novellák a háborúból Ara 3 korona Hevesi József: a Akitünő iró megkapó költeményei Ára 2 korona. Ambrus Zoltán: A tóparti gyilkosság Lebilincselő tneséjü, finom humoru és művészileg megirt elbeszélések Ara 3 korona. Kunfi Zsigmond: Az emberiség és a szocializmus nagy halottjának emlékezetére . Ára 50 fillér, üie üarpafhen Ungari8ehe Kriegsnovellen . . . Ára 1 K 40 fill. Untéi* dem Ooppelaar Kriegsnovellen aus Oesterreich . Ára 1 K 40 fill. Ausden KMmpfenum Lüttich von einem SanitStssoidaten „ . Ára 1 K 40 fill. Kaphatók: Várnay L. könyvkereskedésében $ZEQED, Hárász-ulc i 9.