Délmagyarország, 1915. október (4. évfolyam, 237-263. szám)

1915-10-05 / 240. szám

10 bÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1915. október 3. A polgármester a drágaságról — A tisztviselők védelmet kérnek az éle!m!s?eruzsora ellen. — (Saját tudósítónktól.) A drágaság kérdése akcióba készteti az eddig csendesen viselkedő egyesületeket is. Vasárnap délelőtt az Otthon küldöttsége tisztelgett Somogyi Szilveszter polgármesternél. A küldöttség szónoka Hauser R. Sándor volt, aki a többi'között ezeket mondta: — A harctéren küzdő fiaink el tudnak bánni az ellenséggel. De nekünk, akik itthon maradtunk, nincsenek eszközeink arra, hogy sikeresen tudjuk megvivni a Iharoot az ország határain belül támadt ellenséggel. Tudjuk, hogy a drágaság országos tünet ési hogy vele iár a háborúval. De Szeged messze tul haladta ezt a mértéket. Szeged- az ország legdrágább városa. Zsakettes, illendőséggel ünnepi köntösbe öltözött urak egyenes vonalban álltak Hauser 'mögött. Látszott rajtuk, mit egy-egy közbeszólással el is árultak: ezek az eimberek nagyon el vannak keseredve, ez dk az emberek fokozott gondtól gyötrődtek a -szegedi paraszt komisziságia miatt. A polgármester majdnem ki-s részi-etekbe bocsátkozó bőbe'szédüséggel válaszolt. Megértette-, miről v'an szó, az egyoldalúan hivatalnok várossá fejlesztett Szeged- hivatalnokainak képviseletében jött el ,az egyik — sajnos, — nem nágyon erős — egyesület, hogy gyors segítséget kérjen annak a társadalmi osztálynak, -amelynek jövedelme a háború alatt -nem hogy arányosan, de aránytalanul sem -emelkedett. A polgármester .sorbavette az dlsöre-ndü élelmicikke-ket, vizsgálta és elmondta, hogy azok olcsóbbá tétele érdekében mit végzett a hatóság. Megállapításai ezek: — A kenyér Olcsóbb, vagy legalább olyan' olcsó Szegeden, mint az ország bármelyik nagyöbb városában. A marhahús maximális ára legutóbb szombaton lépett újból életbe. A mészárosok alacsonynak találják 'és azzal érvelnek, hogy nem lehet a vágott hus maximális árát megállapitan-i addig, amig az élö állat ára biocsen maximálva. -Ugy látszik, a mészárosoknak igazuk van abban:, hogy a marhahús legújabban megállapított maximális ára alacsony. Ezt a legközelebbi állatvásáron megállapitj-uk és bizony, ha igazságos l-e-sz, fel kell emelni a marhahús árát. A husin s-ágen a hatóság birkák beszerzésével és árusításává! igyekezett segíteni. Átlag 2000 család vásárolta a birkahúst, amelyet a ható'ság elég méltányos áron tudott a közönség rendelkezésére boc-sájtani. Zsírról is gondoskodott a hatóság, saijnos, c-siaik tizenöt mázsa maradt belőle, amelyet meg kéli tartani: vagy a még nehezebb néposztály számára, vagy a város intézményeinek. Az árvaház, menház és a kórház élelmezési vállalkozói ugyanis- nemcsak árdrágítást kapnak, hanem kérelmük teljesítése után a vállalattól is e-1áiíanak.' Számolni kell tehát azzal, hogy rövidesen minden intézményünket házilag kell élelmezni. A tejhiány és a tej-drágaság orvoslására a desz'ki mard atommal az ismeretes megállapodást kötötte a város. Természetes, hogy a bajt ez nem szanálhatta teljesen. Hiszen a tejc-sar-nok, amely békeidőben naponkint 7000 liter tejet adott eh ma nem tud u-uni 3000 liternél többet produkálni. Ilyen arányban csökkent az a -tejmennyiség, amelyet a piacokra hoznak be. — A drágaság általános tünet, helyi kinövéseinek letörésére mindent megtesz a hatóság, ami módjában van. A polgárság kezdeményezésére bevásárlási központ van megalakulóban. A piacot figyeltük és -figyeljük most is. A héten ebben az ügyben a kormánynál eljárok és sürgetni fogom a rekvirálás jogának megadását. sBuaaBaBaaaBEBaaEaBaBEBaaBHaesaBKBDBB9ieaaiic:r.i«aoaa» HÍREK oooo A török Vörös Félhold képesievelezölapjait 20 fillérért árusítja az Országos Bizottság, (Budapest, képviselőház.) Bucsu a habtól Drága, jó Habkisasszony! Ön, akire ezren és ezren bámultak hódoló és forró szeretettel nap-nap után minden rendű és rangú kávéházakban, ahol ön megfordult, bizonyára nem is emlékszik már reám, aki bárom év óta sze retem önt hűséges és fiatal é.s meleg szivem minden hevével. Ne nevessen édes, mert ugy van: megismerkedésünk pillanatában önt jegyeztem el örökös ideálomnak, akit először a „habos"-hoz címzett cukrász-süteményben ismertem meg, tizenkilenc esztendővel előbb. Hanem jó szüleim eltitkolták Önt tőlem. Most elárulhatom: kicsapongónák bélyegezték önt, aki oly szelíd, édes és jó volt és aki igy nagyon sokáig titkos ideálom maradt. De aztán, szomorú őszi napon, meggyőződtem róla, bőgjön tényleg kicsapongó. Akkor sokat sírtam Ön miatt és sokat bolyongtam öntudatlanul, fájó szívvel, hűtlenségén bánkódva. De meggyógyultam és bosszút esküdtem Ön ellen. Tiz évig tartott a haragom, amikor a délutáni kávéval véletlenül Önt helyezte elém kecses mozdulattal Zsiga, a pincérünk. Ártatlanul, fehéren pompázott előttem és hívogatva, csábítóan nézett rám, mint aki régi ismerőst üdvözöl, olyan örömmel, hogy egyszerre elmúlott minden haragom. A hosszúmat elfeledtem és megboesájtotta.m Önnek a keserű, fájó napokért, — istenem, sok év múlott el azóta és engem rnegedzett az élet, — Ön — azt hittem, — már nem tud több fájdalmat okozni nekem. íMegboesájtottam — mondom — és attól kezdve újra a szerelmem lett, aki nélkül nem tudtam elképzelni a -kávét, második szerelmemet. Hűséges voltam önhöz, szerettem Önt drága habkisaszszony, — ha a törzsasztal mellett a Korzóhan azt jelentette Pali a pincér, hogy Ön más terepeki-e távozott, lemondtam a kávéról. Olyan túltengővé vált a szeretetéin ön iránt, hogy Önért ittam a kávét és az Ön csu-dás fehérségét, ártatlanságát akartam csudálni mindig, —kisasszony, Habkisasszony az ideálom lett ön, — a sziveim feldohogott, ha trónusán, a habtartóhan megláttam. És, — óh, sorsom tragédiája. — amikor már ennyire szerettem, egyszerre észrevettem, hogy napról-napra soványodik, fogy könnyű kis hab teste, amelyet nem cseréltem volna fel a legfehérebb női testtel. És megfigyeltem: az arca elsáppadt és fogyott, fogyott; édes jó kisasszony, drága Habkisasszony, én már akkor tudtam, hogy Ön, az ön finom -szervezete nem bírja ki ezt a háborút végig; Ön nagyon, nagyon veszedelmes betegséget kapott, amire még nincs más szó, mint amit én most becézve a neve előtt használok: drága. És a szörnyű sejtelem — sajnos — bevált. A pumesánnal együtt pénteken Ön is meghalt a számomra. A pincér nem akarta nyíltan megmondani a rettenetes valóságot, hogy az Ön veszedelmes betegségétől félő tulajdonos, a ..szőke ember" halálra ítélte önt előbb és amikor Önt kértem az asztalomra, szomorúan szólt: — A tanács... a. városi tanács... nem engedi ... Ennyit mondott. De én mégis megéreztem, megtudtam a valót és rezignáltán mondtam le Önnel együtt a kávéról, második ideálomról. Drága jó Habkisasszony, tudom, ön nem tér vissza -hamarosan hozzánk. Sértődött önérzete nem engedi az asztalunkra vissza, ahonnan pedig sok vágyó sóhaj .száll ön után. Én elhagynám Önért a kávéházam és néznék uj után, de ma azt is megsúgták nekem, liogy a szegedi kávéházak mind száműzték önt és Ön visszatért oda, ahol először találkoztunk: a cukrászdába. És én — bár nagyon szeretem Önt — -ide már nem követhetem. A háború, a vendéglő és kávéházak elrontották bennem azt, amit az élet megedzett; — drága Babkisaszszony, búcsúznom kell öntől. Meghatottan és fájó szívvel teszem ezt, — én szerettem és szeretem önt betegsége dacára is. Szeretem továbbra is — most már reménytelenül — de forrón és kérem, hogy vasárnap délután, h-a a fehérruhás fiatal leányok könnyed és kecses mozdulattal emelik Önt mosolygó és piros kis ajkukhoz, hogy agyoncsókolják, gondoljon reám, akinek sokáig titkos ideálja volt, akivel szemben tényleg kicsapongónak mutatkozott, de aki megbocsájtottam önnek. Habkisasszony, az isten önnel, — én szivemben az Ön iránt érzett reménytelen szerelemmel visszatérek régi vetélytársához, a „föl"höz. Kisasszony, ne haragudjon ráim, — én sokat gondolok Önre, arra az időre mélabúsan, amikor még csak kérni kellett, liogy jöjjön és jött üdén és habfehéren. — Pali, üdvözlöm ,a habkisasszonyt és kérek egy csésze világost, föllel, sok föllel, langyosan. — A király nevenaoja. Hélfőn délelőtt, a király nevenapján a rókusi templomban ünnepélyes istentisztelet volt délelőtt 10 órakor. Az ünnepi misét fényes papi segédlettel tartották meg és résztvettek rajta a. helyőrség tisztjei, a városi és állami hivatalok vezetői. — A harmadik hadikölcsön. A legközelebb kibocsáii-tás-ra kerllő hatlmladiik had-i kölcsön sikere érdekébein isimért és mindig fényesen beváll't agilitásával lép akcióba dr. Cicatricis Lajos főispán. A főispán bizottságot alakított, amely kedden reggel 9 órakor tanácskozik a városházán. — Az Otthon közgyűlése. A Szegedi Tisztviselők Otthona a háború miatt osak most, vasárnap tartotta meg rendes évi közgyűlését a Kass-vigadóban lévő helyiségében. A közgyűlésen Kőrössg István, pósta- és távirda-tbiva.tali főnök, az egyesület alelnöke elnökölt, aki a részvét meleg hangján emlékezett meg az egyesület elhunyt elnökéről, Palescó Ottmár vasúti főfelügyelőről. Egyhen jelezte, liogy a közgyűlés legfontosabb tárgya az elnöki tisztség betöltése s az egyesület zárszámadásának éis költségvetésének a megállapítása. A közgyűlés tudomásul vette az 1914. évi zárószámadásokat, majd megállapította a.z 1915. évi költségelőirányzatot, Ezzel a tárgygyal kapcsolatosan Ha user Rezső Sándor igazgató minden irányban tájékoztatta az egyesület tagjait annak anyagi viszonyairól s egyben előadta, hogy az egyesület legközelebb más helyiségekbe fog átköltözni, amennyiben jelenlegi helyiségeit a tulajdonos szállodává alakítja át. Az egyesület anyagi viszonyainak letárgyalása után a közgyűlés a választásokat ejtette meg. Kőrös-sy István alelnök indítványára a közgyűlés a kiküldött jelölő bizottság javaslatát egyhangúlag elfogadta ,s közfelkiáltással az egyesület elnökévé Hauser Rezső Sándor igazgatót választotta. meg. Az uj elnököt Kőrössy István köszöntötte. Büszke lehet az egyesület — mondta — hogy Hauser Rezső Sándor igazgatót választhatta meg elnökévé, mert a tisztviselők érdekében eddig is kifejtett munkássága s azok minden ügye iránt való lelkesedése biztosítékot nyújt arra, hogy mint az egyesület elnöke is a leghelyesebb irányban fogja annak ügyeit vezetni s azokat intézni. Az uj elnök megköszönte az iránta megnyilatkozó bizalmat s a közös munkában összetartásra s a tisztviselők minden ügyében való odaadó közreműködésre kérte föl az egyesület tagjait, A lelkes szavak