Délmagyarország, 1915. október (4. évfolyam, 237-263. szám)

1915-10-31 / 263. szám

172 DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1915. október 31. Szegek. Elmélkedés: 1915. X. 29. Löw Immánuel. Adjatok nekem temetésre való örökséget, örökös sírhelyet! Az őslakó Efrontől veszi meg ősapáink azt a barlang-sirlakot, amely még ma is, évezredek után, kegyeletes zarándokló helye a szent földnek. A helyihez fűződő kegyeletes érzés túlélte ,az ezredévek felejtő időit. A halálban egyeisitő családi sírhelyet jelentősnek tartotta a kegyességes érzés mindig. Legyen, úgymond a régi intelem, hevert szöged a temetőben, hogy ihunytod után ott pihenhess övéid között. A bevert szög jelkép, majd igényt, jogot, majd emlékezést, majd szövetség kötését jelentő jelkép. Szöget vertek be ,a hajdani Rómában az uj esztendő jelölésére, szöget vertek be a vándorlegények egy-egy élőfába, idővel vasszegecselésüvé változtatva a fatörzs föliiletét. Hét neves Írástudó, a zsidóság akkori vezérférfiai, közel 1800 éve Galilaeában tanácskozott. Élénk vitatkozás folyt le köztük. A komoly idők lezajlása után, bár a közbátorság teljes helyreállása előtt, első közéleti életjelkiónt megkísérelt gyülekezésüket meg akarták örökíteni. Márványszikla volt az ülés helyén. A hét írástudó mindegyike egy-egy szeget vert a sziklába és a szög a márványba ugy szaladt belé, mintha dagasztott tésztába tűznék: az Írástudók bátor cselekvését csodával ismerte el az ég. A márványt attól fogva szeges sziklának nevezte a nép. Ezüst lemezzel borította a. pogány ókor bálványait és szegezéssel varrta a fára a borítást. Ma a fafaragású szobrot szegecsfejjel öltöztetik fémpáncélba, ahol a megcsappanó fölbuzdntás cserben nem hagyja a fahonvédet, aki nálunk — sajnos — osak szegecs-szegélyre vitte. Ösi készség a szög. Külön szegkovács készítette, aki ma már meghátrált a gyárbeli szegíhámor előtt és a kisipar kihaló ágai közé jutott. Régen képpé vált már a nyelvtermelö népiéleknek a szegezés és szögnek képzete. Szögrül-vógre mind e képzetet sok volna fölsorolni. A korholó szó, a léfotteÁelő lecke: szeges beszéd. Az ákadékos, bálád,átlan, háládatlan vesződés: szeges munka. A büszkélkedő gög .megszegezi nyakát, az alázatos szolga beszegezi magát urának kegyébe. Téglába bajos szeget verni, de könnyű a téglasorok közébe. Erről példálózik bölcs Sirák: Amily könnyen hatol a szög a tégla, közéhe, ép oly könnyen hatol eladó és vevő közé a megtévesztés. Elvi döntéssel felelve a felvetett kérdésre, szól a régi írástudó: Fiam, verj szöget e döntésbe, 'hogy el ne tántorodjál tőle. Ez a kép vált ujabban divatossá, amióta a hirlapirás iszeret „leszögezni" állításokat és tényeket, de ugyané kép már régente is járta: súlyos betegség ,az ágy fenekére szegzi a beteget. Képes beszéd, :ha valakire reá szegzem szememet, valamire reá szegzem imindon erőmet, de a nyers küzdelem 'kézzelfogható jelzőse, ha a szuronyszegző roham földhöz szegzi az ellene szegezkedő ellent. Aki bosszant, mintha tüskével pedzene, tűvel illetne: szegezget rajtad, aki találón vág vissza: szeget szeggel üt, aki a torzsalkodást nem hagyja abba: szögrehiuzó civakodó, aki eltéveszti a védekezést, más lábából a maga. •talpába veri a szeget. A rossz indulatot hiába rejtegeted, mert kitetszik a szög a zsákból. Szegen lóg, amit kiméinek: uj szita szegen függ. De szegen lóg, amit félretéve meni használnak: elvek, meggyőződések; melléjük akasztjuk nehéz időik sötét gondjait is nélha. Egy-egy végső, •elkeserítő bántalom, csapás ugy hát, mint a lezáró utolsó koporsószeg. Egy gyönyörű népballadánkban szól a meggyilkolt leány: Dunának feneke: koporsóm feneke, Dunának két széle: koporsóm két széle, Dunának habjai: az én szömfödelem, Dunának halai koporsóm szögei. Bár ne volna koporsószege a gyönyörűen megindult jótevő mozgalmaknak a sanda gyanú, amely rosszindulattal nézi a százfelé való gyűjtést. Veszedelmes a suttogó gyanukeltés, amely keresi azokat, .akik lengyel feleink 'közmondása szerint: aranyszekéfke mellett aranyiszegeeskét lelnek. A terjedő, bizonyára igaztalan gyanú elfagyaszt minden közirgalmassági igyekvést. Lohad, lankad a buzgalom mar anélkül is. Igaz, hogy sokfelé ha nyitva félejtik a város vízszolgáltató csapjait, azokon is csak csöppen, ha egészen el nem áll ,a viz. A jótévő,ség forrásával ugy vagyunk, mint az ősi Jeruzsálem a Siloa patakkal. Keveselték a forrásából fölbugyogó vizet és körül vésték kútfejét, hogy a bővült nyilás bővebben fakassza vizét. De a forrás ere megcsappant és régi vízszolgáltatása csalk akkor indult meg újból, mikor helyreállították eredeti szűkebb száját. Nem bővül a jótékonyság ere félszeg rendszabályoktól, nem különösen attól, hogy az iskolás gyermekeket fogjuk utcai koldulásra, házaló kéregetésre. Többfelé vezetik napjaink a jótévőség forrásvizét, mint ahányfelé telik. A közönség, amig ki nem merült, várakozáson felül- áldó zott. Hiszen egyetlen bécsi hírlap ötmilliót gyűjtött máig az irgalom oltáraira. Ne emeljünk nap-nap után uj oltárokat, ne .aprózzuk el a fogytukon levő erőket. Az áldozatosság, az alamizsnálkodás teherpróbája ez a mostani .igaviselő idő: ne terheljük tul, kíméljük az adakozókat, hisz nálunk mindig ugyanazon vállak hordják azt a terhet, amelyet a teherbíróbb nagy tömeg nem vállal át tőle. És mindenekfölött tegyünk le arról, hogy most! 'bárminő tetszetős eimen kéregetés utján a jövendö számára akarjunk tekét gyűjteni. A jelen nyomorával nehéz megküzdenünk. Csoda lesz, ha .egyesületeink a békés multak takarékos kuporgatásainak egy részét smeg tudják menteni, de arra, hogy most, minden adóteher elkövetkező sulyosulásának idején, a napi égető nyomor enyhítésén tul a jövendő számára tegyünk félre valamit, gondolni sem lehet. Háborús uralkodás volt Dávid királyé: ezért nem ő építette a szentélyt, hanem fia. De gyűjtött vasat a kapuszárnyak szegeihez. A kelet művészi veretű fejes szegekkel verte ki díszes kapuit. Elérkezett fiának békés uralkodása és a béke fejedelme a szentély kapuszárnyait ötven font aranyszeggel verette ki az apai vasszegek helyett. Eljön, a béke napjával újból a fölhalmozó, betakarító gyűjtés ideje, de most eleink szava érvényes: ha alkalmatlan órában akarnak fölhalmozni, serkents széthintő osztogatásra. Pedig most itt a nyomor, amely dideregve, éhezve várja az osztogatást! A fejes bronzszegek az arab s indus díszkapukon a közönséges ajtók szerény szögfejeiből fejlődtek. Mert az egyszerű ajtó szerkezetét is szegezett hevederekkel foglaljuk össze. Beverjük a vasszeget és belerozsdásodik idővel a puhafába. Megfigyelték a régiek, hogy ha szegszaggató fogóval kirántjuk az ajtóból a régi szeget, mindig velehasad ,a heveder egyegy szálkája, szilánkja. Ha szakítunk valamely megszokott, kedves gondolattal, mindig vele ^szakad a szi-v egy-egy szála. De azért a halmozó gyűjtés kedves, dicséretes szokásával egy időre szákit,anunk kell, hogy a reánk szakadt Ínséges időkkel megküzdlhessünk. Most az üti fején a szeget, aki a pillanat nyomorán átsegíti a hadiözvegyeket, hadi árvákat, a,z emésztő, szertelen, irgalmatlan drágulással küzdő, már-már kétségbeeső kis embereket. Akinek elméjébe ez a mostani nyomor szeget nem üt, az önző tompultságba sülyedett. A pogány világ az ajtóiba vert szeggel rossz .szellemeket akart távol tartani a háztól. A bitó szegeit, melyeket még a szentföldön is betegség ellen hordott az ókor, a németek és mások néphite jó,szerencsés talizmánnak tartja. Az élőfákba is azért Verték a vándorok a szegeket, hogy a gonosz szellemeket utjufcból elhessentsék. Ünnepséges zászlószegezésünk is e néphitnek elágazása, amely babonás eredetét elfeledte. Plántált, nem bevert szegekről szól egy helyütt az irás: a 'bölcsek szavai beplántált szegék. A képet apróra veszik az írástudók, többféle tanúságot hüvelyezve ki belőle. Ha beplántáltad a fába a szeget és 'kirántod belőle, nyoma nem enyészik el; .helye fölismerszik: akit egyszer a közvélemény megbélyegez, ha mindjárt meg ,is békül vele t's újból kegyeibe fogadja, azon a bélyeg nyoma mindvégig megmarad. A bölcsek szavai beplántált szegek. A bevert .szög se nem gyarapszik, se nem fogy, de a bölcs tanítás maggyökerezik mint a palánta, beleragaszkodik a lélekbe, mint télizöld a falba. Mélyen behatol mint a hegyes .fémdarab, de össze .is fűződik ,a lélelc képzeteivel. Nem holt tőke, hanem eleven erő, eleven ültetvény, amelynek gyökár(Szálai átjárják a fogékony lélek talaját. Ezért egyesit! az irás képe a fém hamisitatlan.ságát és a palánta növekvését. A gyökérverő igének sarjadásából pedig a hitnek virága fakad, annak a hitnek, amely az írástudók találó szójátéka szerint, mint a keményen bevert szög a reá függesztett terhet, megőrzi, megóvja sötét kétségtől a nyomasztó •gond terhelte hivő lelket. Megóvja ,a lelket, hogy el ne ejtse a jobb jövendő biztató reményét, el ne vessze Istenébe vetett bizodalmát, a léleknek emez égi hozom,ányát. Mint a hitrege földszülte hőse, ha ,a földet éri, uj erőre kel: ugy az ég szülötte, a lélek, uj erőre ki, halstenébe merül. Fényesebben ragyog a fényszórónak sugárkévéje az éj sötétében, mint halovány, szürkülő ,est idején; maga ,a csillagos ég és tejutj.a is holdtalan éjszakán ragyog csak teljes, diadalmas fénnyel: ,a megpróbáltatás, a gond, az aggás sötét éjszakáim tündöklik csak egész vig.aszos erejében a hitnek fényikévéje. Nem fogy el éjszaka esdő reményünk, epedő imádságunk és vigaszos látomásul tűnik föl az elsötétült .mennybolton győzelem pálmája, béke olajága, Isten áldása! El. bank- és váltó-üzlete é-ufea 5, sz. \ hivatalos aláirási helye a most kibocsátásra kerülő 6°0-os Jegyzések nálam bejelenthetők az eredeti hivatalos feltételek mellett. Kívánatra a jegyzett kötvényekre kölcsönt nyújtok 80% erejéi 1917. december 31-ig biztosított 5% kamat mellett (volt Konrád) Rókautca 6. sz,, Szegedpályaudvarral szemben Gyönyörűen átalakilva tiszta szobák 2 koronától kezdve. — Kávéház egész éjjel nyitva.