Délmagyarország, 1915. október (4. évfolyam, 237-263. szám)

1915-10-23 / 256. szám

Szeged, 1915. október 2.1 Í)ÉLM AGYARORSZÁG 1 Az antant teljesen elvesztette a Balkánt. — A nagy szerb álom szörnyű ébredésre vár. — Jacob Erünk, a híres német publicista a „Vossische Zeitung"-ban a helyzetről a következő érdekes képet festi: — Anglia dühöng, Franciaország szomorkodik. Fájó seb tátong testén. Vén kokét tenak néz ki ma, aki arra eszmél, hogy elhagyta minden gavallérja. A balkáni reménységben való1 csalódást jobban fájlalja, mint Delcassé Tlheophil diplomata-kínjait. Ennek laz urnák tévedései az ő 15 'hónapos tévedései voltak. Mire építették ők bizalmukat? A saját erejükre nem. Marianna nem tartozik az erős nemhez. De 'hát nem- ő lenne a „sokak imádottja?" Nem kellett-e a világ népeinek egy emberként állnia melléje? Az orosz és az angol után csak természetes, hogy az olasz is beállott gavallérjai közé. S mielőtt ennek ereje csődöt mondott volna, már Japánra vetette szemét Marianna. — És most érte őt az első fájdalmas csalódás. Azonban elviselte -azt, hiszen Japán idegen, s nem köti vele egybe semmi belső érzelmi kapocs. Annál inkább bízott a derék hölgy a balkáni államokban. Ha ezek készenléte elmaradt is, ha várakozó állásban maradiak is, ha inogtak is, de szentül hihette: a döntés pillanatában karjaiba omlanak ők! Bulgária nemcsak ezt a sziklaszilárd birodalmat döntötte el, de a francia külügyminiszter foteljét is. És egymásra következett a szörnyű csalódások sorában Athén és Bukarest. Venizelosz megbukott! Románia neutrális maradt! Francia észnek felfoghatatlan ez, ihisaen Athénben és Bukarestben olyan „kegyelt" volt mindenkor minden, ami francia! Alighanem ezért történt, hogy az antant a balkáni ügyekben Delcassé úrra bízta sorsát. Akár jó, akár rossz diplomata volt Deleessé ur: Hindenburg és Hötzendorri Conrad ellenében fiaskót kellett vallania. —Persze ő, — jó francia létére — inkább számított a szimpátiákra, a néphanguiatra, és mire hamisnak bizonyult a kalkuláció, okosabban és franciásabban cselekedett, mint Viviani ur, aki londoni parancsra elrendelte Sz a lőni ki me g s z áll ásá t. — Tiz napja már. Viviani épen igyekezett igazolni a szenátus előtt a sza lőni,kii expedíciót. Ekkor köszönt le Delcassé végérvényesen. Akárhány hibát követett bár el, ezen legutolsóért, amely a népek minden francia szimpátiáját lerontotta, felelősséget nem vállalt. Még nem akarjuk elhinni azt, hogy Bourgeis ur annyira képes lenne megtagadni múltját, liogy átvegye a vezéri szerepet. Eddigelé tovább hitegeti Viviani ur a fájdalmasan csalódott franciákat. Beszédében ugy emlékezett meg Romániáról, mintha azt a markában tartaná. Bejelentette azt, hogy Oroszország Szerbiába .masíroz. Utólag még arról biztosította a világot, hogy az olaszok részvétele is meg van nyerve az expedícióhoz. Dacára ennek: Franciaország nem tagadhatja többé a reménytelen balkáni helyzetet. Elég cáfolat Viviani szónoklatára az, hogy Grey nagyot hallgat Romániáról és Olaszországról s hogy csak annyit mond: Oroszország megsegíti Szerbiát, ha elegendő hadserege lesz Í00000000 a |s8||sl|aj[ffl r V Telefon 872 S ZI N H A Z. — Szombat, vasárnap, október 23., 24-én Göre Marisa lakodalma Falusi film-vígjáték 3 részben. Göréf Rózsahegyi Kálmán a Nemzeti-színház tagja játsza. 0 Telefon 872. = 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 ® 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 Előadások 5, 7 és 9 órakor, vasárnap d. u. 2 órától kezdve. Gyermekjegyek csak az első előadásokon érvényesek. A 9 érai előadásokon a fenntartott és I. helyek számozottak. Pénztárnyitás hétköznapokon 4, vasárnap d. u. 1 órakor. 0 erre a célra. Az angol államtitkár merész kijelentésére, hogy Görögország — formaszerinti tiltakozása dacára — örömmel fogadja a segítséget: ez arról értesít bennünket jegyzékével, hogy nem vállalt erre kötelezettséget és semmi hajlandósága nincs hozzá, hogy támogassa a. szerbeket. Megtörténhet még az is, liogy 'Görögország — ha Anglia ráolvasná a szerb szerződésből a kötelezettséget — tovább halad egy lépéssel s felmondja a szerződést, protestálva ezzel neutralitása rnegbántásáért. — Ez a protesíálás aligha változtatna Anglia szándékain'. Anglia \fel van bőszülve, nincs már tekintettel semmire. Nem csupán bizalmát vesztette ő, mint szövetségese, de látja: hogyan dől romba a bástya, amelynek hivatása volt őt a legérzékenyebb pontján' megvédeni. Azzal keveset törődik Anglia: mit vétett Grey ebben. Grey azon pillanatban fog távozni, amelyben Anglia a játékot feladja s utána lord Lansdowne fog következni. Ez, — ujabban, a felsőházban — nagyon kritikusnak látja a helyzetet s alkalmasint nem tud mentő gyanánt fellépni, de igen is majd likvidálni fog annak idején. Vájjon vár-e ő a szaloniku expedíciótól sikert? Nagy sereget — amint látszik — nem küld oda Anglia. Az angolok értettek hozzá, hogyan .lehet áthárítani a kaland javarészét a franciákra. Ezek fővezére — amint látszik — azért egyezett a dologba, (persze feltéve azt, hogy a nyugati front ezáltal meg nem gyengül), mert reméli, hogy az általa félretolt Sarrail tábornok, akit politikai barátai a kaland parancsnokságába beproíezsáltak, kevés babérral: övezendi homlokát. — S mialatt ,a franciák — ba ugyan kivihetik szándékukat — a Balkánon öss,zemorzsclódnak, addig felhasználja Anglia az időt, Egyiptomot védelmi karba helyezi s igyekszik az, India és Perzsia felől fenyegető veszélyt elhárítani. — Ezalatt pedig beteljesül Szerbia sorsa. Vájjon bizik-e még a 300.000 embernyi segélybe, amelyre iNisben .számítottak? Tiz év óta Európa veszedelme volt a szerbek nagy fantáziája. Ekkora elvakultság teszi csak érthetővé, miért válnak szánalmasabb áldozatává az antantnak, mint a belgák. Ök nem látták meg: Olaszország megígért jutalma már az ő részükre lett odaítélve. Nem azt, hogy Bulgária csalétke az ő testükből metéltetett. S ha ez nem elég, nem kellett-e volna felismerő,iök kétségbeejtő helyzetüket akkor, amikor Bethmamn-Hollweg kijelentésére: „Erős tartalék-hadseregünk van ujabb csapások osztogatásához!" közömbösen és tétlenül vesztegelt az antant? Nem volt titok, hogy kinek szól az üzenet. Nem kellett hozzá az antant jól szervezett kémszolgálata, hogy megtudja ezt. S ha bizott is tényleg Delcassé és Grey a bolgár, román' és görög segitségben, — ezt nem szabadott volna megtennie az angol, francia s az orosz hadvezetőségnek, ha. csak a saját bajaik nem kényszeritették őket arra, hogy Szerbiát sorsára bízzák. Ha tudták és akarták a szerbeket kisegít,eni, akkor nem vártak volna addig, mig késő, s mig a segély legfeljebb csak tüntetésszámba megy. Amit .Szerbia 'szövetségesei korábban nem tudtak megtenni, azt ma még kevésbbé tudják s a nagy-szerb álom szörnyű ébredésre vár. * J