Délmagyarország, 1915. október (4. évfolyam, 237-263. szám)

1915-10-16 / 250. szám

4 v DÉLMAGYARORSZAG Szeged, 1915. október 13. A Gallipoli­Ludwig Emi], a Berliner Tagebialt egyik harctéri tudósítója az alábbi érdekes tudósítást küldte lapjának: Amilyennek én a török katonái, láttam és aminőnek nekem német tiszteik „festették, a tö­röli katona csendes, szívós és bátor, aki jó irá­nyítás mollett: könnyen vezethető, jóakaratú és hüségos. Mindenekfölött pedig fatalista. Fatalizmm-'a akkora és « predestináció'ba'n való liite oly rendíthetetlen, hogy a modern török liáboru kezdetén 'erőszakkal sem volt a lövész­árokba űzhető. Megszokta volt, hogy szabadon álljon a harcmezőn és igy várta sorsának le­gördít lését. Nem csodálható tehát, hogy még ma is lassú a lövészárok építésében és a Dar­danella-liáboru kezdetén szenvedett sok vesz­teség a török katonának a lövészárokba való bújás iránt érzett ellenszenvének tulajdonit-, ható. Helytelen az az állítás, hogy ,a török ka­tona csak a védőhártóban jó. Eltenikezőteg: ro­hamuk olyan erőteljes, ihogy az angol fegyelem ebben a négy hó­napban egyetlenegyszer sem állotta ki szurony támadásukat. Október 7-én kötöttek ki az uj angol hadosztá­lyok ós bravúrosan rohanták meg a Kodsa Tsemeu dagot, azt a 400 iné tor magas és a léi­sziget legszűkebb pontján fekvő magaslatot, amelynek tüzérségi fontosságát egy pillantás a térképre megmagyarázza. Ezzel lord Ha.mil­ionnak az volt a terve, hogy a törökök déli csoportját elvág-a és hogy erről a magaslatról tarthassa tüz i ,tt a DardaaielIákat Csanakon és Nagarán 1 1. Ámde másnap a törökök, akik ,a meglepő, túlnyomó erő elől előző nap visszavonultak, rohamot intézetek a magaslat ellen, amelyről nemcsak ledobták az ellenséget, lianem messze visszavetették is a partra. Fent voltam lóháton ezen a dómbon. A nehéz terep igazolta a tisztek félszigeten. azon állítását, hogy innen csakis halálniegvető emberekkel volt a túlnyomó számban levő el­lenség leszorítható. Az ilyen rohamokat keleten és nyugaton járt tisztjeink is dicsérik és bizo­nyos, hogy csak a török közkatona fatalizniu­sáVai lehetséges, amint mi nálunk ,az Istenbe vetett bizalom győzelmeink egyik rugója, a mely bizalom a mieinknél' azonban más forrá­sokból táplálkozik. A török minden pillanatban használja Allah nevét, mert a parancsra fele­letül: „Parancsára!" helyett „Allah Rasszit!"-ot mond. Amikor tehát 'a felelősség e.gy részét az eredményért Allahra hárítja, az Allah együtt­működésével v.aló kapcsolatát is bizonyltja. Azt a különös ellenszenvet, amellyel a né­met az angolt állítja liét ellensége élére, a tö­rök katona is osztja; a francia nem liozza ki a sodrából, de az .angolt, azt gyűlöli. Az angol, ugy látszik, különösen rosszul is bánik velük. „Egész nap kellett dolgoznom, mesélte egy az angol fogságból megszökött török, de vizet sem kaptam! Három álló napig nem kaptam vizet! Addig leselkedtem tehát, amig sikerült! Ismertem az árkokat és keresztül csúsztam raj­tuk. Allah épségben visszahozott!" Nyugodtan mesélte el ezt és gesztusainak a gazdagsága sajátszerű ellentétben volt szavai­nak a nyugodtságával és szegénységével. A németek helyzete Gallipoli,n különösen nehéz. A német háború középpontjától való tá­volság annál jobban nehezedik rájuk, minél tovább vettek előzőleg amabban részt. Egy német őrmester beszélte nekem: „Augusztusban Namur előtt voltunk, szeptemberben Kelet­pomsaor,szagban, októberben Lodz előtt, tavasz­szal Franciaországban. Ott jó volt. Moist meg itt vagyunk!" A töröknek csak kenyér kell, hagyma, meg olajbogyó. A németnek ez azon­ban nem elég. Küldjetek szeretetadományokat. Gallipoliba! Reális ennivalókat! Egy harctéren sincs nagyobb szükség reájuk. Küldjetek sze­retetadományokat Galliipol iha! Amellett azonban nem tudom eléggé dicsér­ni azt a bizakodó, csendes reménykedést, a mely itt kint még erősebbe,n és csodálatosabban hat, mint, odahaza, Ide-oda hányatva, arra kényszerítve, liogy idegen várost védelmezzen —• amely szövetségesünk minden barátsága mel­lett sem tud annyi részvétet felkelteni, mint a saját hazájuk sorsa — mégis jókedvű, hálás minden kis adományért, szerény, engedelmes, bátor. Küldjetek szeret,adományokat Gallipoli­ba! • Az .angolok most, hogy a franciák és gyar­matbeliek csaknem mind elpusztultak, úgy­szólván az egyedüli ellenségek, hacsak nem számítjuk hozzájuk azt a maroknyi görögöt, akiket az angolok az égei szigeteken csíptek el és bujtattak egyenruhába. A törökök eléggé óvatosak voltak és nem fegyverezték fel az ozmán görögöket. Az ellenséget itt is sajnos csak denaturált állapotban lehet megismerni, vagyis mint foglyot. Ép azért sokszor keresem fel a .semleges liadi tudósítókat, akik egyik frontról a másikra utaznak és amennyiben be­csületesek és inkább emberismerők, mint poli­tikusok, ők az egyedül hivatottak, hogy a har­coló népeik közt ,összehasonlítást tehessenek. A fogolytábar közepén ültein. 'Az angolok köröskörül ültek és heveiésztek. Harmincegy­néhány vo'lt a friss zsákmány. Sebesületlenek, nagyon nyugodtak és jókedvűen dohányoztuk. Többnyire nagyon fiatalok és csak néhányan voltak 'közülök közel a harminchoz. Megkértem a török tisztet, intézzen hozzájuk kérdéseket. Gsak itt-ott segítettem ki egy-egy szóval. Én a foglyok közléseivel szemben mindig nagyon bizalmatlan vagyok. Ezek azonban nagyon ér­dekesek voltak: ivek és sokkal szabadabban beszéltek, semhogy ínyére lett volna a köztük levő néhány angolnak. Az egyik fiatal irt hiába akarta az angol egészségügyi katona meg­akasztani hosszú lére eresztett beszédjében. Egy bizonyos: Kiképzésük sokáig tartott, 10—12 hónapig lord Kitchenernél. Felszerelésük kitűnő — még a közembereknél is térkép! Ta­karókban azonban hiányt szenvednék, azért még mappal is fűtenek a lövészárkokban. Élel­mezésük fölötte hiányos: kétszer tea, némi hus, kétszerisült. Kenyér és főzelék nincs. Naponta egy üveg viz! Mindezt nemcsak ezektől a fog­lyoktól tud j.:!, hanem német és török tisztekí.1; is, akik más foglyokat hallgattak kf előzőleg. Tisztek!)in nagy a hiány. Az a látszata, mintha az angolok térképeik dúcára nem szá­moltak volna a Gallipoli félszigeten a guerilla­harc jellegével. A fogoly tisztik rendesen bá­mulatuknak adnak kifejezése a folyton fél- és lemenő dom'(láncolatok miatt. Mintha az anya­természet igy akarná megvédeni Konstantiná­polyt az idegen betolakodók ellen. %9 kilomé­ter bosszú ez a dombvidék, bárhol kezdjék is a hadműveleteket. Az egyik i'ogoiy tiszt a val­latásnál kifakadt: — Uram, az uépjogellenes, tiszteket igy vallatni! A török tiszt: — Ha hallgatni akar, jogában áll! Az egyik, aki ir tájszólással beszélt, azt mondta: — Soha többé nem lépnék be a hadseregbe! Túlontúl borzalmas volt! Az egészségügyi an­gol meglökte és dühös volt. — Tudj,a-e, hogy Lengyelország elesett? — Nem. Nekünk ,azt mondták, liogy Ausz­tria békét kért, mert egész Galícia Oroszország hat almáiban van. — Ép fordítva! Nem hiszi? A foglyok közül az egyik hitetlenül mosoly­gott. Mintha azt mondta volna, hogy mostani uraik rájuk akarnak ijeszteni, azért, mesélnek a meghódított Lengyelországról. Mindannyian hitetlenül hallgattak. Z igazgató: VAS SÁNDOR. Teleion 11-85. Pénteken, szombatos* és vasárnap | a világ legjobb tragikájs, első filmje a szezonban: W Társadalmi szinmii 5 felvonásban. Szenzációs! Aktuális! Eredeti helyszíni felvétel. Harctéri felvételek. Valamint az uj kisérő műsor. Előadások pénteken és szombaton 5, 7 és 9 órakor, vasárnap délután 2 órától éjjel 12 óráig Belvárosi Kávéház Elsőrendű kiszolgálás. — Jó kávéházi italok. — Reggeli és uzsonna kávé. Szives pártfogást kér Radó Ignác, kávés.

Next

/
Thumbnails
Contents