Délmagyarország, 1915. október (4. évfolyam, 237-263. szám)

1915-10-14 / 248. szám

6 DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1915. október 14. fából megosapdosta ostorával Vetró lovait. A lovak megijedtek, elrántották a kocsit és vágtatni kezdtek vele. Vetrót a kocsi odanyomta a kőfalhoz és néhány méterre hiúzta magával. iA fuvaros súlyos sérülést szenvedett, ugy, 'hog-y a mentők beszállították a közkórházba. Itt megállapították, hog-y a szerencsétlen embernek egyéb sérülése mellett a 'bal lába is eltörött. Valkia ellen ,a rendőrség megindította az eljárást. — Kisebb ügyek a tábla előtt. Engelsmann Ferenc 42 éves, ivándai születésű kereskedő ©ókán műit- év október havában Csonkin Milorád cselédtől lisztet vásárolt, holott tudta, hogy a lisztet Csonkin gazdájától lopta. E miatt orgazdaság óimén vád alá került. A szegedi törvényszék emiatt hat hónapi börtönre Ítélte. A szegedi tábla feljebbviteli tanácsa szerdán ezt az ítéletet helybenhagyta. — Horváth József deszki cigány. Szentesfen július 15-én cigány társától lopott holmikat és 626 koronát átvett. A szegedi törvényszék a cigányt egy évi börtönre i tél te. A tábla a büntetést egv évi és hat havi börtönre emiel te fel. — Popovics Szelána cseléd csecsemőjét a születés után megölte. A szegedi törvényszék ezért bat havi börtönre ítélte. A szegedi tábla ,az ítéletet helybenhagyta. .»B«í.0ISSBB»H«e»«Sm?ae!SB3íífflaeS".í;SEKaS5®SBS!BI9aHB!J Szegediek Belgrád ostrománál. — Véletlen találkozások Belgrád alatt. — A zimonyi szerb iskolaépület pincéjében ülök egy asztal előtt. Előttem két telefon. A világosság gyéren 'szűrődik be, (ugy, hogy alig lelhet irni. 'Híreket várok. Étkezik is minden utón, de nem olyan, amilyet hallani szeretnék. Belgrád még mindig Belgrád, pedig mára Nándorfehérvárra akartuk keresztelni. Sokfélét beszélnek, amiből a helyzet igazi képét siehogyse lehet megállapítani. Délelőtt 10 óra. Négy sebesült érkezik ide. Egyikkel beszélgetek : — Hol1 sebesült meg? — A Gigányszigfeten. •— Hát vannak még ott szerbek? — Vannak ám. — 'Hogy került át, meséljen. — Az éjjel érkeztünk egy 42-őssel s hajnalban pontonon vittek át bennünket A M ' ' ' a szerbek harminc lépésre voltak előttünk lőttek, pedig a mí gránátunk ugyancsák csapkodott közéjük. Nem háborgattam Amint az ágyuk erős tüzelését hallgatom, gondolataim. Belgrád erődéin csatangolnak. Ma reggel 6 órakor a templom tornyából figyeltem. Akkor még köd vonta be mindenütt a partot. A ködön keresztül azonban át-villant gyakran egy kis fény és utána füstfellhők támadtak. Két gyár égett a városban. A lángok már a tetőt nyaldosták. Titokzatos látvány volt. Nem is sejtettem erőink állását. Tüzéreink folytonosan küldik most gránátjaikat és srapuelljeiket. Mi lesz rr.ég ma?! Magamat kérdezem. Hogy miért fogalmam sincs. Talán ösztönszerűleg nyilvánult meg. Mert félelem vagy kétségbeesés tizenöt hónap óta harctéren levő katonát nem remegtetett annyira, hogy állandóan a halál gondolatával foglalkozzék. Meghalni csak egy pillanat müve, aminthogy egy pillanat müve az életbenmaradás is. # Egy tdlefonistám, aki mellettem ül, beszél el egy nagyszerű esetet: — Emlékszik-e még rá főhadnagy ur, mikor tavaly, október 2-án Uzsoknál találkoztunk az után az ütközet után. amelyben Löcsey őrnagy ur is elesett. A hadnagy urat — akkor még hadnagy voltam — akkor majd lelőttem. A puskát már a vállamboz emeltem, inert 20—25 lépésnyire egy alakot láttam, a mint aiz ásóval egv bokor aljában zörög. A ruha színe olyan volt, mint az oroszoké. Gondoltam magamban nem lehet más, mint orosz — lelövöm. Fegyveremben öt töltény volt. Épen el akartam sütni, mikor észreveszem, liogy az alak sapkája 'kék és ötös van rajta. — Hisz nem orosz és a karomra öltöttem a puskát. —- Főhadnagy ur aztán felkelit és jött felém. Mi'kor meglátott, rám kiáltott: — Állj! Kí vagy?! S Iha nem állok meg, akkor a főihadnagy ur lőtt volna le, mert nem tudta, ki és mi vagyok. Főhadnagy ur aztán eímodta, hogy most szökik az oroszok közül. Én szintén onnan szöktem. Elváltunk, aztán egymástól és most; Belgrád előtt ismét találkoztunk. íme: ugy-e igaz, hogy nem érdemes a halállal törődni. Vigyáz az reánk eléggé. — Brrrr! — Halló, halló! Ki beszéli? — Zimonyi vasúti állomásról iLábdy főhadnagy. — Kálmán, te vagy? Itt Herczeg Pista az egyesektől. — Igazán te vagy, Pista? — Én, én! — Nohát ezt életemben; sose reméltein, hogy mi, akik otthon tíz év Óta együtt dolgozunk, tizenöt hónapi búcsúzás nélküli elválás után Belgrád alatt találkozunk. — 'Lásd, mennyi öröm! ér ma engem. Az előbb kárpáti gyilkosomat fedeztem fel mellettem és most a legjobb barátom szólal meg. Mi újság pajtás? Tfe közelebb vagy. — A mieink meg a németek már nyomják vissza a rácokat, akik különben nagyon makacskodnak. Rettenetes, amit a tüzérség művel. Ezt kibírni odaát nem lehet. — Hát mit is akarsz velünk közölni? — Mondd1 meg kérték a segédtisztnek ... — Jó, Kálmán, megmondom. iStzer-vusz. Majd Nándorfehérvárban megöleljük egymást ... Herczeg István tartalékos' főhadnagy. *BS«B5i03ia Harc a tengeren. Hága, október 13. A Lloydshoz' érkezett jelentésiek szerint a iHalizones 5093 tonnás gőzöst elsülysztetté'k, de legénységét sikerült megmenteni. Karlskrona, október 13. Az a gőzös, a melynek megtorpedózását a Gfermánia hajó fedélzetéről megfigyelték, a stettini Direktor Reppen'hagen hajó volt. (M. T. I.) Belvárosi Kávéház Elsőrendű kiszolgálás. — Jó kávéházi italok. — Reggeli és uzsonna kávé. Szives pártfogást kér Radő Ignác, kávés. \7an szerencsém szives tudomására v adni a n. é. hölgyközönségnek, hogy az ŐSZI és TÉLI HiODELLKALAPOK megérkeztek. Raktáron tartok elsőrendű, eredeti modellkalapokat. Alakitások gyorsan, pontosan és jutányos áron eszközöltelnek, valamint kalapformák külön és hozzávaló diszek is kaphatók. Berényi és Társa Takaréktár-utca 8. sz. alatt (Szeged-Csongrádi uj palota.) :: TELEFON : Igazgató: TELEFON: 11-85. VAS SÁNDOR 11-85. Csütörtökön, 14-én A Nordisk-gyár szenzációja 1 Nagy dráma 3 felvonásban. Az első Teddy-filin Vígjáték 2 felvonásban. az tsj kisérő műsor! Előadások 5,7 és 9 órakor.