Délmagyarország, 1915. október (4. évfolyam, 237-263. szám)

1915-10-14 / 248. szám

4 v DÉLMAGYARORSZAG Szeged, 1915. október 13. szükséges élelmiszereket, amennyiben az egyéb fontos érdelekbe nem- ütközik, ne a szegedi nyilt piacokon, hanem árlejtés utján szerezze be. Végül megkeresi a tanács a tus- és vásárpénztár igazgatóságát, ihogy miként az a szarvasmarha és ürü vásárlással történik, hizlalás céljára 600 drb. sertést vásároljon és állítson be a város számlájára. Miről a polgármestert, főkapitányt, a főszámvevői ezen határozat kiadásával, ,a főispán ur é3 a hus- és vásárpénztár igazgatósága átirattal értesíttetnek. A Hus- és Vásárpénztárlhoz ezt a levelet intézte a polgármester: Törvényhatósági közgyűlésünk elhatározta, liogy az éJelmiéikkek általános drágaságának megszüntetése érdekéből az igen tisztelt Igazgatóság közreműködésével 600 drb. sertésnek városi számlára való hizlalása iránt intézkedik. Megkeressük tehát, hogy miként a szarvasmarha és az ürü vásárlást, ugy a sertés vásárlást is ezen megbízásunk alapján elfogadni és a végleges rendelés előtt a módozatokat velünk közölni méltóztassék. fezeged .szab. kir. város tanácsának 1915. október ll-én tartott üléséből, Dr. Somogyi SziDeszte? polgármester. Nyitva az út a Balkán felé. Rotheit Rudolf a balkáni 'eseményekről a következőket táviratozza a Vossische Zeitung-nak: — Gyors volt a Réz, erős a marok. Lüttich 'bevétele ját eszünkbe. Tátong a rés, nyitva az ut a Balkán felé. Az ágyúdörej ,a Dunánál nagy fejezet nyitánya — mondotta flalil bey, a török képviselőiház elnöke. És máris terjeng Belgrád romhalmazénál a tűzvész lángja Egyiptom és India tája felé. Távoli földlökést jelez a politikai szeizmográf. Megreszket a világ ura, akinek örök hatalmát véltlök 'hirdetni a tengereket bitorló úszó szörnyetegek. Elesett Belgrád'. (Nem csupán Szerbia védte e várat. Oroszország hosszú 'hónapokon át küldötté le 'készleteit a Dunán. Szintén igy Anglia és Franciaország Szalonikin át. Erős ütegeik ott állottak a Duna és Száva mögött, felénk irányítva. Nemcsak, a szerbet győztük itt le, de az oroszt, az angolt, a franciát is. Az uj Romák ablakaiból áttekintenek vitézeink a szemben álló orosz követség épületére. Onnan irányították a Karagyargye utódának sorsát. Ezen épületre támaszkodva szegült 'Szerbia ellenünk. Az orosz megingott, a szerb porban fetreng. — Enver pasa, akinek nyilatkozatai kikerülik a cenzúrát, igy mutatta be a múltkoriban a meoklenburgi herceget ennék 'konstantinápolyi tartózkodásakor a török csapatoknak: „A herceg a német hadak előfutárja!" Igy jelentette be a pasa a következendőket, a múlt napokban pedig, egy nagy képviselőházi szónoklatában ráutalt az eddigi eseményekre, programot is adott a jövendőre nézve. Vagyunk már annyira tehát, hogy tartózkodás nélkül beszélhetünk dolgokról, amelyeket eddig szigorú diskréció leple alatt tartogattunk. Nem árt már 'kimondani, hogy a török hadsereg készleteit 'kiegészíteni, a muníciót, ágyukat pótolni kell. Vagyis, ihogy hiányok vannak. De Enver pasa ki is emelte egyúttal a tényt, hogy — amit úgyis bebizonyitott már — a Dardanellák erősek és jól tartják magukat. Ha a központi hatalmaktól még továbbra is elvágva maradnia — mondotta a pasa — akkor sem támadna veszedelem. — Mi tudtuk régen ezt, de ellenségeink nem hittek ebben, véresre túrták fejüket a Dardanellákon, mig végiül meghódolni kényszerültek a valóság előtt. — A győztes elkészíti a mérleget. Ez gyászos az ellenifélre, akinek hajóhada és had^ serege óriási veszteséggel vonul1 vissza, mig a török hamarosan erősödni fog s még hatalmasabb lesz, mint — miként bebizonyította — már eddig is volt. — Enver pasa megemlékezett nyíltan az egyiptomi hadjárat tervéről is. Biztosra veszi, hogy ez lehető, sőt diadallal kecsegtet, ö, az angol diplomácia réme, kedvenc tárgyánál tart, s egynek érzi magát Tal'aat bey hadügyminiszterrel és Dzsemal pasával, a voilt tengerészeti miniszterrel, az Egyiptomba szánt hadsereg főparancsnokával. — Anglia már évek óta nézi Envler pasát gyanakodó szemekkel. Sir L. Mailét jelentései tanúskodnak erről. Sejtette a konstantinápolyi angol' nagykövet régóta már, hogy Enver pasa kooperálni fog a némettel. — Enver célja: felszabadítani 30 millió törököt és 300 millió mohamedánt az angol járom alól. ő tudja, hogy az egyiptomi expedíció sikerülni fog. — Halit bey, a török képviselőház elnöke s egyike a mai Törökország legnagyobbjainak, a dicső szövetségbe nagy reménységet hellyiez és a 'három! államhatalom örök barátságát látja előre. Az ellenfél végleges letörésével a Dardanellák fenekére látja süllyedni az' antant minden reményét. — A bolgár szomszéd bevonásával hatalmas államcsoport 'szervezésére gondol a háború utánra, amely fékentartaná az angol kapzsiságot az Északi-tengertől az IndiaiOceánig. — A dumaparti ágyuk dörgése messzeihangzó uvertürje ezen óriási drámához. Belgrád elestével felhúztuk a függönyt s nagyszerű perspektíva tárul elénk a világ színpadán. Ma még a három szövetséges közül az egyik külön harcol. Hamarosan négyen is fognak lenni, kézbe-kéz, nyolc ellen. Előttük lebeg a győzelem istennője — az Északi-tengertől az Indiai-Oceánig. n Hí kfert 11,-1. SZEGED, Kölcsey-utca 11. sz., mint hivatalos aláirási hely elfogad jegyzéseket a lll-ik kibocsátású 6VDS hl Mm eredeti feltételek mellett, és a jegyzések megkönnyítésére igen előnyös előleget folyósít. HÍREK 0000 A török Vörös Félhold képeslevelezölapjait 20 fillérért árusítja az Országos Bizottság, (Budapest, képviselőház.) Vita Németországnak Olaszország ellen tervezett bojkottjáról. (Saját tudósítónktól.) A magyarságnak az olaszok iránt való szeretete. — mely immáron a múlté — egészen más jellegű volt, mint az, melyet a németek éreznek Olaszország iránt. A magyarok mindenkor magát az olasz népet, a németek ellenben az olasz földet, az olasz földön található művészetet szerették. A mi történelmi kapcsolataink az olaszokkal egy-két zavaró incidensen kivül átlag kellemesek voltak mindig, sőt összeesnek a magyar birodalom fénykorával, mig a németek és olaszok történelmi vonatkozásai többször voltak kellemetlenek, mint kellemesek. Mindazonáltal Itália természeti szépségei, az ó- és középkor művészeti emlékei nagy vonzóerőt gyakoroltak a szőke teutonokra. Bizonyos beteges vágyódással viseltettek Olaszország iránt, amelynek legklasszikusabb, a világirodalomban páratlan kifejezője: Goethe (Mignon). A lelkek mily változása szükséges most ahhoz, hogy olyan világlátott és tehetséges államférfiú, mint dr. Dernburg Bernát, az egyik német államtitkár, azzal az indítvánnyal áll elő, hogy a németek a háború elmultával öt évig mellőzzék az Olaszországba való utazást. Minden államnak gazdasági érdeke az idegenforgalom, de kiilönöskéipen az, Olaszországnak, amelynek városai és vidékei tisztára múlt emlékeiből, és az azzal kapcsolatos idegenforgalomból élnek. Csak természetes, hogy az olasz idegenforgalom főleg 'Németországból 'táplálkozott, miután a legnagyobb német elme, Goethe, volt Olaszország réklámcsinálója. Hogy Dernburg felszólitása nem hangozhatott el sokszoros visszhang nélkül, azt abból is merem következtetni, 'hogy mikor a múltkoriban alkalmam' volt több német tiszttel utazni, az egyik kijelentette, hogyha majd vége lesz a háborúnak és megnősül, — van 'benne valami mélyen megható, mikor a harctérre utazó 'katona ilyen tervet sző, — nem1 Párisba fog menni nászútra, vagy Olaszországba, hantem — Budapestre és. Magyarországba. Társai, mind fiatalok és jókedvűek, helyeslőleg csatlakoztak: — Ezt mi is igy fogjuk csinálni! Amely nemzetben azonban olyan mélyem meggyökerezett az Olaszország — nem az olasz nép — iránt való szeretet, mint a németekben, csak természetes, hogy annál még az oly nagytekintélyű államfér'fiuna'k, mint Dernbuirgnak az indítványa se találkozhatik egyhangú helyesléssel. Dr. Foerster, a müncheni egyetem tanára például ezt irja: — Telj csen megértem, hogy az irredentista miniszternek a szemtelenségei és hazugságai egy temperamentumos férfiúból nagyon éles visszautasítást provokálták. És lehetséges, hogy az ilynemű válasz ihat is az illetőre és nem egy honfitársára. De miiért bojkottálnék egészí Olaszországot? Nem szabad elfelejtenünk, hogy egy ellenségünknél sem volt akkora kisebbség a háború ellen, mint éppen Olaszországban. És ez a kisebbség a háborús csalódásokkal arányt agosan még hatalmasan meg is fog növekedni. A dolgok ilyetén állása mellett csakugyan az egész olasz nemzetet büntessük egy fanatikus törtetőnek a megihibbanása miatt? Mi németek oly mélyen és eltépheted énül vagyunk az egész ol asz kultúrával összekötve, hogy a háború utánira vonatkozó bármilyen általánosító bojkott-nyilatkozat nem helyeselhető. A nagyérdemű államtitkár azon. kérdésére tehát: JKi csinálja velünk?" nagy együttérzéssel igy hangozzék a válasz: „Mi nem!" Prof. Foerster V. dr.