Délmagyarország, 1915. szeptember (4. évfolyam, 212-236. szám)
1915-09-12 / 221. szám
-Szeged, 1915. szeptember 12. DÉLMAGYARORSZÁG. 7 Jhfáborus udvarlók. A háború nem-csak a térképet alakítja át és az emberi agy velőnek földrajzi ismereteit tartalmazó részeit, hanem a társadalom -minden rétegébe beférkőzik, mozgósít, hadiállapotot teremt, sőt csetepaték és harcszerű céllövészetet is. A békés társadalom ezen korszakos tünete meglehetősen -humoros. Múltkor mái meg-emlékezt-ürik az egyik ilyen furcsa tünetről: a háborús -betörőről, -most a háborús udvariéról jegyzünk fel egyet-mást: A háborús udvari-ók száma napról-napra növekszik. Közébük tartozik minden fiatal eíriber, aki 14 évtől 72-ig terjedő koriban van és jelen pillanatban nem katona. Tehát az un-ta.ugliehok, a felmentettek, a besorozottak, de még be r-em vonultaik, a -szabadságoltak, a rokkantak, avagy sorozás alá még nem és már nem kerülők. A háborús udvarlók ismérvéhez tartozik, bogy rendszerint -egy nő oldalán lejtenek és a nőnek feltétlenül -udvarolnak; akár csúnya a nő, akár vén, -akár gyászruhát visel, akár h-uskciino.r. A háborús udvarló, ha az utcán megy a nővel, akkor minden járda-följár-ó.nál maga-sugrási gyakorlatot végez, amire szellemesen megjegyzi: — Ne.ni is vagyok olyan untauglich, mifit a mi 1 y e írnek 1 á tszc-m. A járda .szélén lévő gázlámpa -mellett ügyesen kitér, ugy, -hogy nem lép le a járdáról. Ujabb szellemes .megjegyzés: — Kitérek a túlerő mellől. Akárki jön szembe a háborús udvariéval és udvariasan köszönti őt, a háborús udvarló csak lezser mozdulattal szalutál, mondva: — -Ennek is sapka kellene már a fejére, hogy megtanuljon illedelmesen tisztelegni. A háborús u-dvarló -az utcán minden katonát ösnier és a tiszteknek 93 százaléka osztálytársa volt, ,A minap a de-szki uradalom egyenruhás kocsisa lépkedett nagy büszkén a korzón. Egy fiatal, kopaszodó udvarló hangosan magyarázza -a mellette lévő rövid -szoknyás, kis csitri lánynak: — Látja, piciiké Micike, ez német katona; a hires ulánusok közül való. Az a vastag bo-jtu zsinór, amely lelóg a hátán, arra való, liogy mikor a lovon ül, beleakassza a nyer-egká-póba és igy nem esik le róla, ha alszik. A picike Micike csodálkozva -kérdi: -Hát ezek a lovon is tudnak aludni? — Csakis a lovon tudnak, — válaszolja határozottan az udvarló. — Gyalog ezek már nem képesek elaludni. A háborús udvarlóknak meg van a saját grammatikájuk, stilisztikájuk és -metaforáik. Mikor egy háborús udvarló „offenzívába" lép, -akkor a legszebb szóvirágokat lehet hallani. A moziban, amikor a nézőtér elsötétül, igy szól egy kedves 'hadi udivarló: — -Édes nagysád! Megengedi, hogy egy átkaroló mozdulatot tegyek? — Talán -mégse helyezkednék annyira defenzív ülésbe? A -nő dühösen válaszol: — Hallja, Kajdácsi ur, -maga nagyon szellemes ma isimét. — Hát bizony, — sóhajtozik az udvarló, — ma már nekünk szerény polgároknak csak igen kifejlett sztra téglával lehet eredményeket elérni. Egy másik badiudivarló igy suttog: — Drágáin, lia hazamegyünk, csinálunk egy kis koncentráló kadunozdulatot; áttöröm a külső erődöket; az anyásodat fogságba vetjük, te pe-dig kitűzöd a fehér lobogót, — megadod magad, Éjféltől reggelig sötét utcákon Hat óra a háborús Szeged éjszakóiból (Saját tudósítónktól.) Harangszó vágott bele a szegedi éjjel titokzatos csendjébe, amikor a kávéházat otthagytam. A sebesült cigány újra imagátba süpedten, szomorúan ült a helyén, esak a-z éppen érkező imbisz láttára villant 'fel a szeme élénkebben; a tiszturak -meg összebújva beszélgettek nagyon halkan. Kinn az utcán .még minden csendes volt; Sz-eged hajnali álmát aludta a leeresztett roll ók és bespa lettáz-ott ablakok ímegett; csak a szél sirt, zenélt az utcákon. Setét alak jött szembe velem; a kezében bos-szu, rúdszerű pózna: a láimpagyujtogató. Csendesen, unottan, álmosan oltogatta a még égő gázlámpákat és setét szürkület jelezte az utat', amerre járt: olyan volt igy a setét hajnal f-e'ketásszürike derengésében, mint maga az éjjel; egyszerű és nvégi-s komplikált, hiszen ember és gondolatai ós érzései vannak ... Most palotáikkal ÜK ültetett széles, aszfaltos utak következtek. Hidegen csillantak meg a kupolás, tornyos báz-ak feketdfényü ahlnk-sz-emei; egy-egy kávéház -hatalmas ablakán át fény ömlött az utcákra; ibenn cigányok húzták az édesbu-s, .szomorú nótákat búsongó tiszteknek; aztán elveszett a fény, el-maradtak a paloták és hangtalan csobogással a Tisza folyt előttem. Selymes -és puha és hideg hátán homályba burkoltan hintáztak a kéménye,s nagy li-ajók, halászbárkák és messzi igyekvő halak ficánkoltak boldogon, vígan a. hideg hullámokban, IÁ hídon vonat dübörgött; talán az is katonákat vilt messziről messzi; életerős, bátor férfiakat, akik otthont, családot, asszonyt és anyát hagytak el már nagyon, nagyon néjgen ... Lassan-lassan szürkülni kezd az ég alja; Újszeged erdős fái mögül előbukkan a nap véres korongja is az aranyszőke sugarakkal. A szőke Tisza még mindig ,setében nyújtózd' fekete ágyában, de a -Stefánia palotáinak fenyő ablaksz-eim-ei már melegen csillannak meg az ébredő napsugarak halovány fényében. Nagy társaság jön szembe ve-lem. A kezek-ben, zsebekben pezsgősüvegek; a szemek álmatlanságtól véresek és az arcokról rég átzüllött éjszakák setét árnya kacag. Hangosak, vidámak. A lábuk akaratuk ellenére i-s az nt középáré vbzi őket, azután vissza. Kacagva, haladnak előre. -Az egyik komolykodva lépdel, aztán megáll. Diadalittasari ordítja társasága után: — A... a járda szólén járjunk, akkor egyenesen niögyünk. Akad, aki hallgat a jótanácsra. A járda szélére lép és a következő pillanatban -máitérdig igáz-ol a járda mellett folydogáló folyócska medrében. — Nem lehet! — mondja ki aztán a szén terseiát. Már tudniillik, liogy nem lehet a járda szélén járni, mert — keskeny. Issnét egy nsásik a szájához emeli a pezsgősüveget. Erőködve szívja az üveg száját, aztán messzi dobja az üveget: — Elfogyott, Ihogy önné mög a fene! Egy barnaképű, vidám fin megáll. Kacag: — Ki költene józanodni. — Igyunk snapszot! — Igyunk. Hol? — Hát a Kassban. Valamelyik elkódorg-ó v-al-ahol péküzletre bukkant. Most, hogy visszatért, jókedvűen rágcsálja a meleg, ropogós kifliket. Akik észreveszik, csudáik ózva méznek rá: — Hol vetted? — Itt... Nem messzi innen. — Kifli! Friss kifli! — ujjong, a másik. (Egyszeriben feledve van a snapsz; most már mind kiflit akar. Megrohanják szerencsés társukat és -egy-két percnyi vita után megindulnak mind a kifliért. Két-három perc multán már csak vidám lármájuk ballik .. . Piacokra igyekvő uagybatyus nénikéktől népesedtek az utak, amikor az egyik szűk kis utcában jobb fajta korcsmára bukkantam. Benn még égtek a lámpák és beszéd zaja hangzott a csendes, visszhangos u-tra. Benyitottam. Kávéháznak indult hatalmas teremben találtam magam. A fehér abrosszal letéri tett asztalok mellett álmos-szemű pincérlányok gubbasztottak szótlanul, szamomn; baka ölelte szorosan magáihoz a babáját, akivel kimenőt engedélyeztek maguknak erre az éjszakára; egv tanár ült egy festett ancu, szomorú lány -és egy ujságiró-kollegám mellett; két pohár snapsz előtt összekulcsolt kézzel ölt egy lila öves rác pópa; egy sarokasztal -mellett néhány kocsis társalgott baug-e-san; a kezükben az ostor, azt verdesték a padlóhoz a vitatkozás hevében; lós a sok, vegyes rangú vendég közt magánosan ült egy honvéclhus-zár: egy valóságos „vörös ördög." A csizmájának a szára rég elv-ált a fejétől; a mente zsinórzatát is elvitte valami haragos golyó odafönt, északon, és a vállára vetett mentén egymást érték a szakadások. Kék csákóján éles kardok nyoma látszott és az oldaláról nehéz, rozsdás hadikard c-siingött. — Veres János hármas honvódhuszár — mutatkozott be, amikor kollegám mellé ülve az asztalomhoz invitáltam. 'Szótlanul itta lei a poharát, aztán a kérdéseinkre beszélni kezdett. Mig beszélt egyszerűen, természetesen, az asztal köré gyűlt lassan a korcsma közönsége és áhítatos csendben testek el a llinszár ajkairól a szót. Veres János hármas honvéd húszár pedig m-es-élt csudálatos dolgokat a május óta folyó nagy offenzíváról, hogy kergettük meg tengernyi ellenségünket Gor liczétől Breszt-Litovszkig, hogy mentünk előre rendithetetlenül tűzben, fagyban, esőiben, sárban; alhol nem használt az ágyú tűzesője, ott használt a szurony, a kard; a honvédhnszárok erős, kipróbált kardja. Mert a huszár l-ó nélkül i-s huszár marad és aki tehette, nem vette -fel a buszárgunya helyéhe a esuFI Í3 n IIBII • li 3!! HII URÁNIA" „ , Vasa r nap, LÜJ g Telefon 872. SZÍNHÁZ. Telefon 872. szeptember 12-én S U . B 5 ® BJ Asta Nielsen és Psylander együttes fellépése ® I [F B • n a vbi^I^ • w ••• B ® B cimü 4 felvonásos N O R DIS K drámában. [i ® ® B B g Előadások 2 órától kezdve. — Gyermekjegyek csak az első előadásokon érvényesek, j^j i®®®®®®®®®®®h®®®bbsb®®@®®®®®®®®®®®®® • A fekete álom