Délmagyarország, 1915. szeptember (4. évfolyam, 212-236. szám)

1915-09-12 / 221. szám

mammon 3SH D«LMAGYAB0B8ZÍ«. Szeged, 1915. szeptember A Dardanellákért folyó küzdelem a világháború legfontosabb része. A iháboru utóbbi honapjaiban világosan kitűnt, hogy a Dardanellákért folyó küzdelem katonai és politikai szempontból egyaránt a világháború legfontosabb része. A központi hatalmiak és Törökország a Dardanellák védelmével azokat a törekvéseket tartóztatják fel, amelyekkel az antant a központi hatalmak hatalmi állásának ezt a zárópontját mindenáron el akarják foglalni. Az antant hatalmaira nézve itt nemcsak az ellenség katonai iharcvonalának áttöréséről van szó, hanem a még ingadozó semleges Balkán-államokra való befolyásról is. Ennek a nagyfontossága mellett még egy más mozzanat is közrejátszik, amire a sajtó eddig nagyon kevés figyelmet .fordított és ez a Dardanelláknál folyó hadműveletek összefüggése Anglia és Franciaország Afrikában való világhatalmi állásával. E kérdést érdekesen világítja meg Sabotinsky orosz iró, aki a iháboru alatt valiamennyi középtengeri országot beutazta. A Dardanelláknál folyó hadmüveletek jelentőségét Oroszországra nézve csökkenteni s Franciaországra és Angliára nézve fokozni iparkodik ugyan, de egyébként érdekes világot vet a* közép tengermenti országok viszonyaira, amelyek a háború kitörése óta a központi hatalmaiktól teljesen el vannak zárva. Az angolok és franciák — irja Sabotinsky -— a Dardanelláknál elsősorban önmagukért "küzdenek szerfölött nagy politikai jelentőségű érdekeikért. Nem a Balkán-államokról és nem az Odesszához vezető útról van szó, hanem soklkai fontosabbról. A Dardanelláknál északafrikai gyarmataikért harcolnak. E birtokok sorsa talán még szorosabban is összefügg a Dardanelláknál folyó harc eredményével, mint a mostani háború sorsa. A fölületes szemlélő előtt különös képet nyújt Északafrika. Óriási területen 35 millió mohamedán Mák, akik között mintegy háromnegyedmillió európai él és ezek az európaiak uralkodnak rajtuk. És a katonai erő, amellyel ezt az uralmat most fen tar t ják, a r endes időhöz képset nagyon csekély. A brit okkupációs hadtest Egyiptomban békeidőben 6000 főre rug. De ez is csak a papiroson, a valóságban olykor csak 3000 Jfőre. A francia haderő Tuniszban, Algírban és 'Marokkóban természetesein jóval nagyobb, de általában Európa békeidőben nem tart többet, mint két hadtestet Észak-Afrikában. Ha csak a fehér csapatokat számítjuk, akikor ez a haderő még kisebb. Ilyképen Európa a középtenger déli partján nem fegyveres erejével, hanem tekintélyével tartja fenn állását. A beuszülötl hónapokon át nem lát egyetlen katonát sem, dé már az. anyatejjel magába szivta- azt a meggyőződést, Ihogy az európaiakkal nem jó kikezdeni, mert azotk legyőzhetetlenek. Hogy ki ennek az oka és vaijjorí soká tart-e ez az állapot, azt nem tudja az arab; azt azonban tudja, hogy az Izlam és Európa között támadt minden összeütközésnél az izlam lett a legyőzött. Ez a meggyőződés, amely régóta fönnáll, az utóbbi évtizedekben annyira megerősödött, hogy ezt minden politikai mtivöletnél alapul lehetett használni. Igy állítólag Kitclhener, amikor Egyiptom teljhatalmú ura volt, azt mondotta, hogy egyáltalán nincs szüksége okkupációs csapatokra. Az első Balkán háború — ugy látszik, — befejezte az európai tekintélynek ezt a megszilárdítását. Az afrikai arabok képzeletében még mindig óriási Törökország (az afrikai arabeik nem nagyon járatosak a statisztikában és más hasznos tudományokban) gyors és alapos vereséget szenvedett kis szomszédaitól. Hogyan merészkedhetnék tehát Egyptcrn vagy Marokkó harcbaszállani a legerősebb világhatalmaikkal! Az Izlamnak nyugodtan kellett maradnia, várva, amíg Allah íharagiia elvonul, A háború elején volt egy pillanat, amikor az északafrikaiak ugy látták, hogy Allah haragja eltűnt, de ez a hangulat már eloszlott. Azonban van valami, ami ujabb bátorságot öntbetne beléjük és ez lenne a szövetségesek kudarca a Dardanelláknál. Március elején hagytam el Egyiptomot. A benszülcttek minden reménységükről lemondottak, mintha a Iháboru egyáltalán nem érdekelné őket. Most azonban találkozunk olyan embereikkel, akik Egyiptomot sokkal később hagyták el, mint én. Az ő benyomásuk már egészen más a benszülöttek hangulatáról. Kairó bazáraiban nincs hatás nélkül, hogy a Dardanelláknál a hadműveletek nagyon megakadtak ... ,Már suttognak Kairó bazáraiban és igy Északafrika valamennyi más bazáraiban is. És mentől beljebb 'haladunk a partoktól, annál hangosabb lesz a suttogás, annál több a hir és találgatás, annál erősebb a hit, hogy Allah haragja mégis csak elmúlt és közeleg a leszámolás órája... QaBEaaBaaaaiBSaBEBaaaBaaaHaaBBBsaasaBBaaBaassinasBaBe Hatvan szegedi baka kalandja az Alpesekben. (Saját tudósítónktól.) Ez a talán félig regéinyes, de mindenestre nagyon érdekes eset a 46-ik gyalogezred egy megnagyobtbitott szakaszával, tehát mintegy 60 emberével történt .meg az Alpesekben, az olasz határon. Az esetet minden színezés nélkül ugy mondjuk el, ahogyan nekünk elmondta egy szimpatikus 46-os kadett, aki mér háromszor járt az északi harctéren és kétszer az olasz határon. Kitüntetéseinek száma sem kevesebb harctéri útjainak számánál; két SignumLaudisz, két ezüst és egy aranyérem disziti a hős kadett mellét. — A negyvenhatos bakáknak — idehaza is tudhatják, — a háború kitörése pillanatától kezdve nagy volt a becsülete — kezdte meg elbeszélését a kadett. — 'Hogy ez a 'becsület az idők folyamán csak erősödött, egyáltalában nem nevezhető csudálatosnak. Sok jó szegedi ibalka vére elfolyt, amig azt az osztatlan szeretetet ós bámulatot kivívta vitéz ezredünk, amivel ina tekintenek rá mindenütt. — Mikor az olasz határra kerültünk, a népszerűségünk .már teljes volt. És nem volt nehéz a lakosságot meghódítani sem. 'Kéthárom bravuros harc után mi voltunk az olasz front legnépszerűbb katonái, akik ha végigmentünk a határ,menti kis 'falvakban, halk suttogással egész legendákat beszéltek el rólunk a remegő, jámbor emberek. És az volt a boldogabb, aki adni tudott 'valamit a vitéz negyvenül atos bakáknak, hogy igy is bebizonyítsa irántunk érzett szeretetét, bámulatát, becsülését. — Ugyanilyen volt és 'Ugyanilyen ma is a becsületünk a többi ott harcoló katonák között is. Mind elismeri, hogy a határvédő katonák között mi vagyunk a legbátrabbak, akik nem tágítunk, amig csak lélekzettel bírjuk. Ilyen körülmények között aztán nem lehet csudálkozni rajta, ha a legwiszélyezettebh pontokra mindig a mi ezredünk kerül. — Augusztus végén a > 1 támadták eddig sohasem tapasztalt hevességgel az olaszok. Az eredmény az volt, hogy néhány századunkat ezekre a pontokra vezényelték. Igy kerültünk kétezer ós egynehány száz méternyire a tenger szine fölé. — A helyzet iit nehéz volt nagyon; az Alpesekben épen ebben az időben kezdett havazni. Mikor csapatainkkal alá érkeztünk, a begyre vezető utakat, ahol abban az időben éppen a leghevesebb harc dühöngött, már szép, fehér, puha hórétegek fedték. Mégis sikerült minden baj nélkül a hegytetőre jutni és beleszólni a haccaoáróba olyan hangon, Ez nem csekélység. Anglia és Franciaország Északafrikában hatalmuk tekintélyével uralkodnak; ez a tekintély legfontosabb hatalmi eszközük s az arabok előtt csak az a döntő, ami a Dardanelláknál lejátszódik. Itt csap össze Európa az Izlammal, itt dől el a kérdés, hogy nem érkezett-e el az ideje annak, hogy a Földközi-tenger déli partjait megtisztitsák a rövid kahátü és hosszú nadrágu embereiktől. Calaisval és Kovnóval az arabok nem sokat törődnek. De figyelmesen néznek Gallipoli felé. Anglia és Franciaország tudja, hogy a Dardaneüákat be kell venniök, mert ezt saját közvetlen érdekük parancsoltja. E tekintetben nincs eltérés Páris és London fölfogása között... Eddig az orosz iró, amihez m.i azt fűzhetjük hozzá, hogv éppen ezért érthető, hogy a Dardanelláknál folyó hadműveleteket Párisban és Londonban is a leglázasabb figyelemmel kisérik. Angliában s Franciaországba tudják, hogy a Dardanelláknál olyan dolgokért folyik a küzdelem, amelyeknek jelentősége túlterjed a mostani, háború keretein. liogy az olaszok szinte .megdermedtek a rémülettől. Elemünkben voltunk, aimi nem is csuda, hiszen alaposan átfáztunk az utón és az a kis mozgás, amit végeznünk kellett, csak jót tett mindannyiunknak. Legalább felmelegedtünk egy kicsikét. Nem akarom hosszú elbeszéléssel untatpi az urakat, elég az hozzá, hegy egy óra multán már futottak az olaszok, ahogy csak a lábuk birta. — Éppen az ellenség üldözésére készül tünk, amikor jött a parancs, hogy maradjunk nyugodtan, mert az olaszok — mint már ezt több ízben tették, amikor látták, hogy nem tudnak boldogulni — valószínűleg oldaltámadást kísérelnek meg ellenünk és igy az a veszély fenyegetett, .hogy aimig mi a futókat üldözzük, egy másik rész oldalba kapja az ottmaradottakat és — esetleg — elvész az állás is, az üldözök is. — A jó szegedi bakáik azonban sehogyseim akarták azt a fejükbe venni, liogy miért ne kergethetnék ők az ellenséget tovább, a mikor azok már úgyis szaladnak. Egy pillanat alatt összebeszéltek hát és mintegy hatvan ember — parancs ide, parancs oda '*— utánavetette magát a futóknak. Itt aztán kiderült. hogy a jó futóknak nevezett olaszok korántsem tudnak ugy futni a nyaktörő utakon, mint a 46-osok, ha az ellenség üldözéséről van szó. 'Elég az hozzá, Ihogy a jó fiuk beérték a menekülőket és irgalmatlanul szétütöttek köztük. Dolgozott a szurony, puskaagy, Hogy elképzelni is alig lelhet és akinek ez nem volt elég, azt ugy, ahogy állott, vagy szaladt, elősegítették a futásban a meredek begy old a Ion. 'Egymás után gurultak le a gyűlölt emberek a szegedi bakák előtt. Némelyik elől szaladót éppen leguruló bajtársai verték le a lábukról és siettették gyorsabb futásra. Sck olasz katonát sikerült átküldeni a fiuknak a másvilágra, amig és/bekaptak a lentebb járók és deekungokht keresve lövöldözni kezdtek vadászaikra. A fiuknak kényelmetlen volt ez a helyzet nagyon, hát ők is kerestek egy-egy sziklát, aztán kedélyesen lövöldözgettek egymásra. — Igy aztán egészen be is esteledett, ngy, liogy vaksetétség borult mindenütt a tájra. Akkor összeverődtek a fiuk és visszafelé akartak igyekezni. Hanem köziben egy ki; baj történt. A hó ugyanis, amely az egész idő alatt pikézve hullott, ugy betemette az utat, Hogy sehogy sem találtak vissza.. Az is eszükbe jutott, hogy odaföntről még azt találj ák gondolni róluk, ha meglátják őket. hogy a „kosta fajzatból" valók és lelövöldözik. — A derék .fink nagyon kényelmetlennek találták ezt a helyzetet és tanakodni kezdtek, hogy most -már mitévők legyenek? Végre is elhatározták, hogy mert egész éjszakára nem maradhatnak fienu, fel pedig sem az utat nem találják meg, sem pedig nem mehetnek veszély nélkül, hát le fognak menni. Arról,