Délmagyarország, 1915. szeptember (4. évfolyam, 212-236. szám)

1915-09-11 / 220. szám

Szegeid, 1915. szeptember 11. DÉÍií Aü Y A KOÍiS'/ Á 4 7 Autóúton angol (Kellermann Bernát tudósítása.) Az Argonneokban klór szaga érzik, a lövészárkokban a ifoszlás és más borzasztó dolgok, -de itt künn iLa IBassée vidékén — mily csodálatos! olyan jó illat úszik a 'levegőben, akár egy elkényeztetett hölgy lakosztályában. Parfüm: orgona- és ibolya-illat. Már az ősz óta fekszi meg ez -az édes parfümillat a földet, egyszer gyöngébben, máskor erősebben, aszerint, hogy honnan fuj a szél. Az illi-esi paiifiiiTigyárak illata ez, amelyeket az ősszel elpusztítottak. Ez azonban aztán minden, ami abból az időből megmaradt, amikor az emberek még az élet szépítésén törték a felüket. Ma milliókra nézve arról van szól, hogyan mentsék meg valami módon a bőrüket, puszta életüket, annak minden kényelme -nélkül. La Bassée egész vidéke nyomorúsággal teljes. Üres, siralmas. Sirok, gránáttölcsérek, szétfoszladozott fák. A szántóföldek gazosak és vadonná váltak. Hol vannak az emberek? Már rég elmenekültek az angol gránátok elől. Széttépték az embereket paraszti ágyaikban, vagy ovikor ép eleségért voltak kecskéik számára. 'Szerencsétlének, akik kétségbeesetten ragaszkodtak rögükhöz. Hét- és hónapszámra tűrtek és szenvedtek. Össze-1 láttam az egyik faluban ílíiés mellett egy öreg asszonyt, amint ott fiit házikója -előtt és burgonyát hámozott a legveszedelmesebb tüzelés közepette .-Egyik-másik katonának elhalványodott az arca, de az öreg asszony nyugodtan és közömbösen hámozta a burgonyát, mialatt ,a lábainál -egy ihat éves leányka játszadozott, inkább a halált választotta, semhogy elhagyja azt a darabka földet, amelyen hatvan év óta -lakott. Sokan haltaik meg igy. Egyik falut lőtte a másik után az angol, csakhogy egy ellenséges katonát megölhessen. Ha közben megölt két-három franciát, mit törődött vele, hisz azok nenv voltak angolok. A falvak kiürültek,-egyik a másik után és ma teljesen Kihaltak. Ealvak, városkák, tanyák és majorok elpusztultak, mintha valami nagy kalapács zúzta volna őket szét. összeroskadtak, napnap mellett jobban, megeszi őket a gránát. Már -csak kisértetek, lakhelyek csontvázai, de az angol naponkint tüzel vele a romokba, — nemsokára nem lesz eey ép fal sem. Olcsó szórakozás -és egy fillérjébe se kerül. Nem az 6 falvai, nem az ö házai. Oh, bv Jőve, no! Egyszer majd megfordítja az ágyúit és haza megy, a francia meg majd fizethet. Nem lehet majd ráfogni, hogy nemi dolgozott. Az Északi-tengertől La Basséeig -mindent rommá lőtt. A nap vakítóan tűz le a szétrongyolt, ledőlt házakra. Szé'ltében-hosszában nincs ember. Szétzúzott szekér. A gránát beléje talált és belehajitotta a szántóföld közepébe. Tábla: Violaines. Egy sir az egész falu. Fázom, bár forrón tűz l-e a nap. gpáoátfiizben. Letérünk az útról és toronyiránt hajtunk, hogy visszatérjünk La Basséeba. Az ágyúik dörögnek. Hirtelen gonosz sirás hallatszik a levegőben, egy-két pillanatig és egy gránát hangos, -erős dörejjel csap bele Violaines egyik szélső házába, melyet ép az imént hagytunk el. A tetőcserepék-felriasztott galambraj 'módjára röpködnek a levegőben; feketén hömpölyög a füstfelhő a házból. Egymásra nézünk. Mi lesz most? Újból tompán szól az ágyú. Hallgatózunk. Már jő, sir és panaszkodik íenlhangon. Szürkefeketén, haragosan borzolt szélekkel kavarog a felhő. Nehéz hajóágyúk, kaliber: 28, Komoly a dolog. Most •a mi ágyunk dörög. Ismerjük a hangját. Szedjük a lábainkat. De mihelyt a gránát fönt sir és nyöszörög, megállunk és fülelünk. Füstgomoly örvénylik bele az egyik csűrből a vakító napfénybe. A legközelebbi gránát hál' istennek messzibbre hull. Füstje kénsárga, mikor eloszlik, barnássárga. Kénes gránát,; A íüz La Bassée felé húzódik. Közben ujabb hang: srapnel!. Szürkésfehér karjait mohón nyíritia ki az üres levegőbe. Egy ütegre bukkanunk, amely a mezőn be van ásva. Kísérőim magasrangu törzstisztek, de a tüzérek mit sem törődnek velük. Itt ők az urak, az nyilvánvaló és már az is nagy dolog, ha errefelé egyáltalán megengedik nekünk a járást. — Jó reggelt! — Jó reggelt! Egy kicsit mozdul a lábuk, összeütik a •bokájukat. Nem s-ok ceremóniát csinálnak velünk. Egyébként helyre legények. Hi-degvérüen és nyugodtan állanak itt. mialatt alig néhány száz méternyi távolban nehéz gránátok csapnak le és bármely pillanatban közéjük tévedhet valamelyik. Az egyik: hórihorgas legény, kacsint a szemével és azt mondja: — Sürü levegő! És örvend. Sapkája féloldalt ül a fején, megbarnult karjait összefonja a mellén a nyitott -ing fölött. — Sürü levegő! — mondják a szürkék, ha élénkebb a tüzelés-. — Lehet a mezőn át La Basséebe menni? — Lehet, lehet, mondja a hórihorgas. — Vállalja a felelősséget? — Vállalom. De -ott a gyárnál ne álljanak meg, mert mindig oda lőnek. Bátran felel a hórihorgas, n-e gondolják a bajtársai, hogy egy pár törzstiszt mindjárt kihozza őt a sodrából. Még csak -az kéne! Alig haladtunk ihusz lépésnyire, utánunk kiált: — Mindig egy kissé megállani, különben nem vállalom a felelősséget. — Nevetnek. Mulattatja őket, hogy nekünk át kell törnünk a „sürü levegőn", mig ők olyan jól érezhetik magukat az ő homokzsákjaik mögött. — Minid kisebbeknek és vékonyabbaknak látszanak, amint mindjobban eltávolodunk tőlük, -de piros arcukkal még mindig felénk néznek. Kiváncsialk, mint tudunk áthaladni a „sürü levegőn." A gránát énekel és fütyül a magasban, majd balról belecsap a gyárba. Nem megmondta a hórihorgas? Jobbról La Bas-séera, •balról a gyárról irányul a tiiz. -Nekünk -pedig a kettő között -kell áthaladnunk, mert autónkat 'La Basséeban hagytuk. Egymás mögött haladunk, füvön és cserjéken keresztül törünk utat. A nap éget, izzadtság ül az arcunkon. Minden- pillanatban telefondróton kell átmásznunk. La Basséhez mind közelebb érünk. Nagy a különbség a között, ha magunk 'lövünk, vagy ha ránk lőnek. A szélső házaknál nyöszörögve süvít egy gránát, egyre közelebbről. -Egyszerre azonban mintha elfújták volna: vaklövés. Végire megérkezünk és felléíekzünk. A házak a biztonság érzetét keltik fel bennünk. Teli találat ellen persze nincs védelem, dé az épületek a röpködő szilánkok ellen mégis némi fedezéket nyújtanak. Az első utca teljesen üres. A másodikban néhány tábori szürke kedélyesen kitekint az ablakon. Olyan nyugodtak és gondtalanok, mint a tüzérek künn- a harcmezőn. — Mit csináltok itt? — Őrség. Dohányoznak és kényelinesíkednek bent a házban. Hogy egy kicsit tüzel az ellenség körülöttük, azzal nem törődnek. Ha összedől az épület, egy házzal aré'bb állanak. A kihalt, szétrori-gyoít város házai mentén haladunk. Amint fütyül a gránát, fedezéket keresünk. Autó. Teljes gőzzel robogunk tova. Isten veled La Bassée! ««v»asaaqaa«Bas*afteasBwuBeas«5s«a*BB»K*atfii«iiiieaaaB» Áz erdélyi románság megnyilatkozása. Brassó szeptember 10. A „Desteptarea" együk legutóbbi száma érdekes -cikket közöl az erdélyi románokról. A cikkből itt közöljük az alábbi részletet: Erdélyt n-em alkotja az a tiz-husz menekült, -akik tele torokkal kiabálnak Bukarest kávéházaiban és sóhajtanak vagy szitkolóznak az „Epoca" vagy „Adeverul" hasábjain, sem az a félénkebb vagy tisztességesebb kéthárom egyén, akik hallgatnak, mint aki a másnak a házához került. Erdélyt az a három millió román alkotja, kik ősi szülőföldjükhöz cs királyukhoz hiven otthon maradtak, hogy szegénységüket és népüket megvédjék egy vad és ragadozó ellenség ellen. Nemi, román -királyságbeli testvérek, csalódtok, ha azt hiszitek, hogy Erdélyt az a pár száz gyáva alkotja, akiknek homlokán a „szökevény" szégyenletes bélyegzője van s akik ma a ti kenyereteket koldulják, ell-enértékképen a forrongás- szellemét és a rendetlenség és anarchia magvait hozván magúikkal és azt követelvén tőletek, hogy állami önállóságtokat áldozzátok fel őrültségük és ravaszságuk kedvéért. Erdélyt alkotja az a hatszázezer hős, a kik elv ér zenek Galícia, Bukovina és Lengyelország mezein, tiszteletet és becsületet hozva a román népnek és megállítva a mindennemű román népnek évszázados ellenségét. És ehhez a 600.000 harcolóhoz csatlakozik még 2,400.000 aggastyán, asszony, legényke és gyerek, akik összenőttek azzal a szülőfölddel, amelyet verejtékkel és lemondással dagasztanak, hogy Erdély történelmi fensikjain biztosítsák a faj folytonosságát. Erdély nem szólal rneg Bukarest kávéházaiban, sem a római arénákon, sem a B. B •I URÁNIAU Telefon 872. SZÍNHÁZ. Teleion 872. Szombaton és Vasárnap Asta Nielsen és PsySandes* együttes fellépése A W ü a cimü 4 felvonásos N O R DIS K drámában. [aj Előadások 5, 7 és 9 órakor, vasárnap 2 órától kezdve. - Gyermekjegyek IBJ e E E B E [sí e E 0 E [esi í r* K! csak az első előadásokon érvényesek.