Délmagyarország, 1915. szeptember (4. évfolyam, 212-236. szám)

1915-09-08 / 218. szám

Szeged, 1915. szeptember 8. Í)ÉLMAÖYASORSfcAÜ. ? Fehér-Oroszországban. (I)r. Feldmann Vilmos harctéri tudósítása.) Piszkos városka, aminőt sokat láttunk kelet felé vezető hadi utunkon, de ránk néz­ve mégis különösen fontos. Az első nagyold) helység a Buglliatártól keletre. Lengyelor­szág elmaradt mögöttünk. Fehér-Oroszor­szágban vagyunk most. Politikailag a vá­roska Grodno kormányzósághoz tartozik, mely itt kissé kiugrik nyugat felé, majd a Bug mentén délre nyúlik. lA városka nem szenvedett. Csapataink gyors érkezése megmentette a kozákok gyuj­togatásától. Amikor a mi katonáink rövid küzdelem után benyomultak ,a városba, a ko­zákok még a piactéren állottak. Néhány iiz letnek az állványait kihurcolták, leöntötték petrólenlmmal -és ép fel akarták gyújtani. Csúnya tűz támadhatott volna (belőle! Né­hány jól kilőtt német golyó leterítette a gyujtagatokat és a megrökönyödött kereske­dők megmenekültek egy kis petróluumbiiz árán. A város két szélén elhagyott gyalog ági állások láthatók. Az oroszok csapatainkat nyugatról várták lövészárkaikban. lA mi ka­tonáink elásták magukat előttük és könnye dén űzték ki puskatüzelésükkel az oroszokat állásaikból. Néhány ház ezen az oldalon ré­met golyók nyomát viseli. Az oroszok kelet felé hagyták el a falut és ©gy magaslatom uj állást foglaltak. Csapataink most a falu ke­leti szélén ásták el magukat újból és megint kivetették állásaikból az oroszokat. A falu ezen oldalán orosz golyók nyomát viselik a házak. Elvonulásuk előtt az oroszok itt gyilkos­ságot követtek el. Két katona megtámadott egy zsidót. Felesége védőleg a férje elé ve. tette magát, de két golyó fúrta át szivét. Másnap orosz foglyokat vittek keresztül a városon. A két gyilkos köztük volt. A város lakosságából alakult esküdtszék elé kerültek. Hót tanai vallott ellenük és a bírák halálra Ítélték őket. Foglyokat ide csaknem minden nap hoz­nak, sokszor többször is napjában. A piac­téren, a hadtápparancsnokság előtt kipihen­hetik magukat. lEnni-, innivalót kapnak itt. Olykor már megérkezik a második csapat, mig az első még pihen. Olyankor nem marad orosz arc komoly. A jövevényeket ujjongva üdvözlik, amazok ugyanígy viszonozzák az üdvözlést. iAz oroszok, agy látszik, gratulálnak •egymásnak a fogsághoz. A piac közepén zöld tetejű, zölden be­futott, kis felkér kápolna áll. Kettős keresztje mutatja, hogy görög-keleti. Orosz győzelmi emlék ez valamely lengyel fölkelés leverésé­nek az emlékére. Ettől nem messzire olyas­valami készülék áll, amely „gulyáságyura" emlékeztet. Egy ráerősített papirosdaraibon az áll: „IVÓVÍZ." Szűrőkészülék, aminőt csa­pataink mindenfelé magukkal visznek. A de­rék gép éjjel-nappal azon töri (magát, (hogy katonáinknak jó ivóvizük legyen. A pihenés óráiban pedig azonfelül kitűnő kávét főz. Amilyen ,gyanús a fehér-oroszuk vize, ugyanolyanok az ágyaik is. Aki okos és ké­nyes, többre 'becsüli a friss szalmát, mint eze­ket az ágyakat. A város előkelő negyedében lakunk, a „Palota-utón", amelynek emeletes fapalotái­ban most tisztek, hadibirák, állatorvosok, harctéri tudósítók ós más érdekes személyi­ségek laknak. Nem egy hál itt közölök szal­mán, aki Lengyelországban mégis csak talált eddig mindig tisztességes ágyat. Öten lakunk egy szobában és 'boldogok vagyunk, hogy legalább egyetlenegy darab mosdótálunk van. Főleg este gyertyafény mellett fest kissé különösen a szoba széles szalma fekhe­lyével. A házban találtunk egy orosz zász­lót, melynek kékje meglehetősen megfekete­dett. Legényeink szétfejtették a különböző szinti zászlót és más sorrendiben' ismét össze­varrták és most fekete-fehér-piros zászló dí­szeleg a verandánkon. Irigyelnek is érte bennünket. Nem is hagyott nyugtot a mi di­csőségünk szövetséges testvéreinknek. Ma gyár kollegánk addig keresgélt, mig piros­fehér-zöld zászlócslcához talált 'megfelelő anyagot. A török Tanin tudósítója is kieszel­te a módját, hogy zászlóhoz jusson. II yfor­mán a mi lakásunk a városka egyik látvá­nyossága. A fiatal hölgyek újból és újból megbámulják tarka díszünket, amikor üres vödörrel vizért mennek vagy telivel vissza­jönnek. Ha a piacon .végighalad az ember, azt lehetne hinni, .hogy itt csaik zsidók vannak. I)e a kaftánokon kívül katholikus lengyelek, evangélikus németoroszok és görögkeleti faj­oroszok is laknak itt. A lengyeleknek van csinos templomuk és apáca zárdájuk is, de ennek lakói mind eltűntek. Az oroszok .a leg­magasabb dombon görögkeleti templomot •építettek, amelynek zöld toronyteteje mesz­sziről látszik. A fajoroszok mind elmenekül­tek, halottaikat azonban itt kelleti hagyniuk. Az előkelőbbek az orosz templom udvarán vannak eltemetve, a többiek a közeli temető­ben. Ez a temető a városka északnyugati szé­lén a helység legnagyobb nevezetessége. Is­in ereim a mohamedán Kelet híres ci-prusos temetőit festői rendetlenségben elhelyezett -iremlékeikkel, de -egy sem bűvölt el annyi­ra, mint ez a fehér-orosz temető. Lengyel ka­tolikusok, evangélikus német-oroszok és gö­rög-keleti fajoroszcik pihennek itt tarka ősz szevisszaságban. Sürii bozót, rejti el a legtöbb sírhantot. Szeles időben azonban nem taná­csos ebben a temetőben sétálni, .mert a magas fehér orosz keresztek könnyen agyonsújthat­ják az embert. Kissé barbár kinézésű az egész, mely a primitív népek fantasztikus alkotásainak báját viseli magán. Gondos megfigyeléssel azonban mégis bizonyos rend állapitható meg ebben az ösz­szevisszasághan. Az -oroszok az ő kettős ke­resztjüket a temető kapujára erősítették, ha­lottaikat pedig szétszórtan tömették el. Bár a város elenyésző kisebbségét alkotják, ez a kisebbség még a temetőben is uralkodni vá­gjuk. A temető német részében két friss sír­hant ötlik szembe. Egyszerű f-akeresztek a hant fölött. Két német hős nyugszik itt. Az egyik augusztus 18-án -esett el a város meg-' hóditásakor, a másik hat nappal későbben, suly-os sebesülése következtében. iMinél cse­kélyebb a veszteség, annál nagyobb a részvét az egyes halottakkal szemben. Néhány -orosz harcos is pihen itt. Az oroszok táboroztak a temetőiben. Tűzhelyeik még láthatók, itt-ott ételiliulladék is. Lövészárkok a temető nyu­gati fele előtt húzódott, Mikor a németek jöttek, az oroszok a temetőn keresztül vonul­tak vissza. Török kollegánk a temetőben érdekes leletre akadt. Egy papírlapra, amelynek mindkét oldala török hetükkel van teleírva. Egy haldokló tatár harcos búcsúszavai rolco n| H • H • s B B 9 • a • h a si n Iapollo MOZGO SZÍNHÁZ Szerdán, szeptember hó 8-án: Szenzációs detektivdráma 3 felvonásban. A cow-hoy lova. Amerikai dráma. ] FGlijfafG!ap e'.MsoH 2 ürítői Mue. Ü B!­a B B B 3 B a 3 3 a a B a a i 3 ¥1 naihoz. Egyenkint felszólítja és kétive kéri őket, hogy imádkozzák el érte a fatchát. Panaszkodik, amiért távol az övéitől kell meghalnia és jclbb sorsot kiván nekik. Cso­dálatos véletlen ép egy hitsorsosa kezébe jut­tatta bu'csusorait. A városka különben elég unalmas. Korán est-e nyugovóra tér az ember, elfáradtan a tétlenségtől. -Szerdán este azonban a szokott­nál tovább -maradtunk fenn. Délkeleti irány­ban hatalmas tüzfény festette pirosra a látó­határt. Beeszt-Litovszk -állott ott lángokban. Nem kaptunk róla külön jelentést, .de mind­nyájan tudtuk, hogy miről van szó és más­nap senkit sem lepett meg, mikor a vár el­estéről jött délben a liir. Szegediek Dobrynkánál. (Saját tudósilónktól.) Éjfél. A nap for­dulását nem jelzi méla harangütés, mint va­laha, a szőke Tisza partján, a fehér és zöld házak közt, a szülőfaluimban; .minden, min­den csendes, hogy a nagy-nagy csendesség­ben ijedten dobiban meg még a harcokban edzett, bátor katonák szive is. Erre Lengyel­országban a tornyok régen összedőltek már és a harangok messzi költöztek ,az ép tor­nyokból is. És a nagy csendesség .mintha nö­vekedne az éjféllel, a végén szinte 'bug mély, zengő zúgással; a kísértetek órájában talán otthonukat keresik a rég meghaltak, ódon da­lokat dúdolva... Ezt a helyet, Lengyelország földjét nem szeretik a katonáink. Különösen irtóznak tőle a szegedi fiuk és a Tisza mellől elkerültek. Ezeknek a vérében, a lelkében van a roman­tika és — talán éppen .ezért — mind szelle­meket lát éjfélenkint a -vértől ázott lengyel földön, amelynek annyi sok fia küzdött haj­danta a .magyar szabadságért. (Érdekes, most őket akarják felszabadítani az orosz szolga­ság alól azok, akiknek szabadságáért régen ők küzdöttek az utolsó lehel létig.) Sok kato uával beszéltem eddig, akik esküvel erősítet­ték, hogy a csendes, nyárvégi éjszakákon finom, lehelletszerü iköd!>en csudálatosan szép és ifinom nő jelent meg előttük. Eaüst­fiuvolás volt a hangja ós a mosolya szóid) volt, mint a legszebb álom. A tünemény ké­zenfogta őket és rájuk nézett gyémánt-csillo­gásu, éjfekete szemeivel, aztán azt mondta: — Én vagyok a. lengyel föld királynője. Az lesz a férjem közületek, aki a l-egtöbb oroszt megöli. A haláltól ne féljetek, akii .meg­hal, az a lányaim közül kap egyet feleségül. Csak küzdjetek, harcoljatok, bátran. Most megcsókollak mindnyájatokat; akit a csókom ér, az nem hal meg holnap. Ilyeneket mond a tünemény, aki végig­csókolja mind a hősöket. A csókja édes, mint a legtisztább boldogság, de a katonáik mégis nagyon félnek tőle, mert akit a tünemény csókja ér, pontosan három napig ól csak. A katonák közt mesék szállnak, legendák élnek a földöntúli tüneményről, akit, ha megláthat­nak, tízszeres bátorsággal harcolnak, de azonnal készülnek is a halálra. Legutóbb Dobrynka előtt készültünk nagy harcra. A feladat .nehéz volt és sok függött -tőle: Breszt-Litovszk. Ekkor már sokat hallottam a tüneményről; intelligens emberek is becsületszavukra kijelentették, hogy tényleg hűséges éji látogatója különö­sen az előőrsöknek az „Éjkirálynő", ahogyan a szegedi fiuk elnevezték. Négy napi iharc után, este értünk Dob­rynka alá, .Szó sem lehetett róla, hogy előbb, .mint reggel tovább vonulhassunk. Így Dob>

Next

/
Thumbnails
Contents